A küzdelem haszna
„…hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül…” (Jakab 1:4)
Az akadályok legyőzése fejleszti ki bennünk azokat a tulajdonságokat és képességeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy betöltsük Istennek életünkre vonatkozó akaratát. Igazság szerint ez másképp nem is lehetséges. A korinthusiakhoz írt második levelében Pál kifejti, hogy milyen haszonnal jár az, ha nehéz időkön megyünk keresztül. Igen, valóban haszonnal! Szánjunk rá pár percet, és nézzünk meg néhányat ezen hasznok közül!
Először: „…hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban…” (2Korinthus 1:4). Ha az emberek tudják rólad, hogy jogod van beszélni, figyelni fognak rád. Ha viszont nincs jogod hozzászólni az adott problémához, udvariasan el fognak fordulni. Minden olyan problémádban, ami növekedésre kényszerített, benne találhatók a válaszok, amelyekre a körülötted lévőknek szükségük van! Ha azt mondod: „én már átmentem ezen”, az emberek tisztelni fognak, és odafigyelnek rád. A tapasztalat az egyik legértékesebb eszközöd, és Isten használni is fogja.
Másodszor: „…hogy ne önmagunkban bizakodjunk…” (2Korinthus 1:9). Bármi is vesz rá arra, hogy Istenhez fordulj, és egyre jobban rá támaszkodj, az hasznos. Amikor elveszítünk egy állást vagy egy szerettünket, ha tönkremegy a házasságunk vagy az egészségünk, vagy ha valamitől odalesz a lelki nyugalmunk, olyankor fordulunk Istenhez, és fedezzük fel, hogy Ő mire képes.
Harmadszor: „hogy… sokan sokféleképpen mondjanak… hálaadást” (2Korinthus 1:11). Emlékszel még, hogy milyen volt az életed, mielőtt Istennel találkoztál? A zsoltáros ezt írja: „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet” (Zsoltárok 40:3). Rajta, emeld fel a hangod, és kezdd el dicsőíteni Istent azért, amit érted tett! Végtére is, hol lennél nélküle? Nem is jó belegondolni, igaz?
„Nem lesz menekvése a gyorslábúnak, a bátor is hiába feszíti meg erejét, a vitéz sem menti meg életét.” (Ámósz 2:14)
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a problémák nem oldódnak meg csak úgy maguktól, mintegy varázsütésre, ha nem vagy hajlandó foglalkozni velük. Igazából ilyenkor csak megsokszorozódnak, és nem menekülhetsz el előlük, bármilyen gyors vagy is. Kristin Armstrong mondja: „Hozzászoktunk a futáshoz… megpróbálunk elmenekülni a fájdalom elől, a múltunk elől, a problémáink elől. A gond csak az, hogy nem futhatunk, nem bujkálhatunk örökké, nem söpörhetjük félre a dolgokat. Végül úgyis elfáradunk… és le kell lassítanunk. Ilyenkor aztán minden szemét, amit magunk mögött görgettünk… teljes sebességgel felénk tart. Amíg menekültünk, a sok szemét csak gyűlt és gyűlt, mint egy hógolyó… mérete és lendülete egyre csak nőtt. Ha nem vagyunk elég bátrak szembenézni vele, amikor még »kicsi«, végül letarol minket. Most van itt az ideje, hogy elbánjunk vele… teljes erőből, amilyen gyorsan csak tudunk, mert ezt nem lehet sokáig halogatni.” Mi az a probléma, ami elől ma menekülsz? Milyen gondok veszik el az erődet? Döntsd el, hogy most rögtön megállsz, és elbánsz velük! „Helyet se adjatok az ördögnek” (Efezus 4:27) még egy napnyi meneküléssel. Nem számít, milyen csúfos kudarcot vallottál a múltban, „… Jézus… vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1:7). Akár egy makacs szokás ellen küzdesz, akár félsz valakivel konfrontálódni, tedd meg a szükséges lépést! Azok a dolgok, amik üldöznek, el fogják veszíteni erejüket, ha szembenézel velük Jézus nevében. Pál azt mondja: „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok” (Efezus 6:13). Erre a magunk erejéből nem vagyunk képesek, csakis Isten erejével.
Az akadályok legyőzése fejleszti ki bennünk azokat a tulajdonságokat és képességeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy betöltsük Istennek életünkre vonatkozó akaratát. Igazság szerint ez másképp nem is lehetséges. A korinthusiakhoz írt második levelében Pál kifejti, hogy milyen haszonnal jár az, ha nehéz időkön megyünk keresztül. Igen, valóban haszonnal! Szánjunk rá pár percet, és nézzünk meg néhányat ezen hasznok közül!
Először: „…hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban…” (2Korinthus 1:4). Ha az emberek tudják rólad, hogy jogod van beszélni, figyelni fognak rád. Ha viszont nincs jogod hozzászólni az adott problémához, udvariasan el fognak fordulni. Minden olyan problémádban, ami növekedésre kényszerített, benne találhatók a válaszok, amelyekre a körülötted lévőknek szükségük van! Ha azt mondod: „én már átmentem ezen”, az emberek tisztelni fognak, és odafigyelnek rád. A tapasztalat az egyik legértékesebb eszközöd, és Isten használni is fogja.
Másodszor: „…hogy ne önmagunkban bizakodjunk…” (2Korinthus 1:9). Bármi is vesz rá arra, hogy Istenhez fordulj, és egyre jobban rá támaszkodj, az hasznos. Amikor elveszítünk egy állást vagy egy szerettünket, ha tönkremegy a házasságunk vagy az egészségünk, vagy ha valamitől odalesz a lelki nyugalmunk, olyankor fordulunk Istenhez, és fedezzük fel, hogy Ő mire képes.
Harmadszor: „hogy… sokan sokféleképpen mondjanak… hálaadást” (2Korinthus 1:11). Emlékszel még, hogy milyen volt az életed, mielőtt Istennel találkoztál? A zsoltáros ezt írja: „Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet” (Zsoltárok 40:3). Rajta, emeld fel a hangod, és kezdd el dicsőíteni Istent azért, amit érted tett! Végtére is, hol lennél nélküle? Nem is jó belegondolni, igaz?
Bánj el vele most!
„Nem lesz menekvése a gyorslábúnak, a bátor is hiába feszíti meg erejét, a vitéz sem menti meg életét.” (Ámósz 2:14)
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a problémák nem oldódnak meg csak úgy maguktól, mintegy varázsütésre, ha nem vagy hajlandó foglalkozni velük. Igazából ilyenkor csak megsokszorozódnak, és nem menekülhetsz el előlük, bármilyen gyors vagy is. Kristin Armstrong mondja: „Hozzászoktunk a futáshoz… megpróbálunk elmenekülni a fájdalom elől, a múltunk elől, a problémáink elől. A gond csak az, hogy nem futhatunk, nem bujkálhatunk örökké, nem söpörhetjük félre a dolgokat. Végül úgyis elfáradunk… és le kell lassítanunk. Ilyenkor aztán minden szemét, amit magunk mögött görgettünk… teljes sebességgel felénk tart. Amíg menekültünk, a sok szemét csak gyűlt és gyűlt, mint egy hógolyó… mérete és lendülete egyre csak nőtt. Ha nem vagyunk elég bátrak szembenézni vele, amikor még »kicsi«, végül letarol minket. Most van itt az ideje, hogy elbánjunk vele… teljes erőből, amilyen gyorsan csak tudunk, mert ezt nem lehet sokáig halogatni.” Mi az a probléma, ami elől ma menekülsz? Milyen gondok veszik el az erődet? Döntsd el, hogy most rögtön megállsz, és elbánsz velük! „Helyet se adjatok az ördögnek” (Efezus 4:27) még egy napnyi meneküléssel. Nem számít, milyen csúfos kudarcot vallottál a múltban, „… Jézus… vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1:7). Akár egy makacs szokás ellen küzdesz, akár félsz valakivel konfrontálódni, tedd meg a szükséges lépést! Azok a dolgok, amik üldöznek, el fogják veszíteni erejüket, ha szembenézel velük Jézus nevében. Pál azt mondja: „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok” (Efezus 6:13). Erre a magunk erejéből nem vagyunk képesek, csakis Isten erejével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése