„AMÍG”
„…tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig” (1Mózes 32:25)
A Biblia azt mondja: „Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki [az Úr angyala] tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig.” Amikor Isten úgy határoz, hogy valamit kezelni fog az életedben, úgy intézi, hogy egyedül maradj. Figyeld meg, Jákób ott maradt egyedül. Amikor műtétre van szükség, senki mást nem engednek be a műtőbe. Ilyenkor kezelni kell valamit, különben nem maradsz életben. Figyeld meg ezt is: „küzdött vele valaki, amíg…” (1Mózes 32:24 KJV). Lehet, hogy mások lemondanak rólad, de Isten nem. „…aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1:6). „Amíg” Jákóbból Izráel nem lesz, „amíg” a csalóból Isten harcosa nem lesz, amíg meg nem tanulsz úgy járni, úgy beszélni, úgy élni, hogy körülötted mindenki meglássa, hogy Isten megérintett. Isten nem fogja sokáig hagyni, hogy eléldegélj olyan dolgokkal, amiket korábban elnézett neked. Amikor kezdesz kifogyni az időből, meg fog küzdeni veled, és megmutatja, hogy így csak elpazarolod az életedet. Küzdeni fog veled meggondolatlan tetteid, szavaid, a könnyelmű viselkedésed miatt. Küzdeni fog veled hálátlanságod miatt, és segít, hogy meglásd, mennyi mindennel áldott meg. Küzdeni fog veled a kétségeid miatt, és azért, mert nem vagy hajlandó elkötelezni magad. Váltottál állást, lecserélted a kapcsolataidat, átmentél egy másik gyülekezetbe; mikor fogod engedni, hogy Isten elültessen valahová, ahol tartósan megmaradhatsz, és gyümölcsöt teremhetsz? Két „amíg” van ebben a történetben. Először: Isten küzdött Jákóbbal, amíg igent mondott. Másodszor: Jákób küzdött Istennel, amíg meg nem áldotta őt. Ekkor változott meg Jákób neve, ekkor ért véget múltja, és ekkor kezdődött el a jövője, melyet Isten oly rég eltervezett számára.
EZ CSAK PÉNZ
„Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van…” (Zsidók 13:5)
Sokan azt gondolják, hogy a munka célja az, hogy elegendő pénzt szerezzünk, és így többé ne kelljen dolgoznunk. Nem, ha a munkád nem nyújt beteljesedést számodra, akkor végül utálni fogod. Ez így van, akár sokat, akár keveset keresel. Maga a pénz nem elég értékes ahhoz, hogy rááldozd az életed.
John Ortberg írja: „Van egy barátom, aki üzletember. Már a hetvenes éveiben ját. Évekkel ezelőtt ott voltam a gyülekezetében, amikor ő prédikált, és fantasztikus üzenete volt. Az istentisztelet után beszélgettünk, és ezt mondta nekem: »Tudod, amikor fiatal voltam, mindig úgy éreztem, hogy lelkipásztori szolgálatba kellene állnom«. »Miért nem mentél?« - kérdeztem. Kiderült, hogy csupán a pénz tartotta vissza. Jól boldogult az üzleti világban, ezért nem követte azt, amiről úgy érezte, Isten elhívása az életében. Most anyagilag biztosított az élete – de kezd kifutni az időből. Ez csak pénz! Mind nehéz helyzetekbe bonyolódunk miatta, ébren hánykolódunk éjjel, fortyogunk, idegeskedünk, mesterkedünk, eladjuk a becsületünket, hogy kicsit többet szerezzünk belőle… és aggódunk amiatt, hogy valaki más elveszi tőlünk. Pedig csak pénz! Soha nem lehet ok arra, hogy ne kövessük Krisztust. Soha nem lehet ok arra, hogy ne tegyük, amire Ő hívott minket.”
Billy Graham találóan fogalmazott így: „Ha valaki a pénzügyi dolgokban egyenesen jár el, ez segít egyenesnek lennie az élet csaknem minden más területén is”. Semmi baj nincs azzal, hogy pénzt keresel és élvezed a hasznát, de ügyelj arra, hogy ne ess a pénz szerelmének rabságába!
Sokan azt gondolják, hogy a munka célja az, hogy elegendő pénzt szerezzünk, és így többé ne kelljen dolgoznunk. Nem, ha a munkád nem nyújt beteljesedést számodra, akkor végül utálni fogod. Ez így van, akár sokat, akár keveset keresel. Maga a pénz nem elég értékes ahhoz, hogy rááldozd az életed.
John Ortberg írja: „Van egy barátom, aki üzletember. Már a hetvenes éveiben ját. Évekkel ezelőtt ott voltam a gyülekezetében, amikor ő prédikált, és fantasztikus üzenete volt. Az istentisztelet után beszélgettünk, és ezt mondta nekem: »Tudod, amikor fiatal voltam, mindig úgy éreztem, hogy lelkipásztori szolgálatba kellene állnom«. »Miért nem mentél?« - kérdeztem. Kiderült, hogy csupán a pénz tartotta vissza. Jól boldogult az üzleti világban, ezért nem követte azt, amiről úgy érezte, Isten elhívása az életében. Most anyagilag biztosított az élete – de kezd kifutni az időből. Ez csak pénz! Mind nehéz helyzetekbe bonyolódunk miatta, ébren hánykolódunk éjjel, fortyogunk, idegeskedünk, mesterkedünk, eladjuk a becsületünket, hogy kicsit többet szerezzünk belőle… és aggódunk amiatt, hogy valaki más elveszi tőlünk. Pedig csak pénz! Soha nem lehet ok arra, hogy ne kövessük Krisztust. Soha nem lehet ok arra, hogy ne tegyük, amire Ő hívott minket.”
Billy Graham találóan fogalmazott így: „Ha valaki a pénzügyi dolgokban egyenesen jár el, ez segít egyenesnek lennie az élet csaknem minden más területén is”. Semmi baj nincs azzal, hogy pénzt keresel és élvezed a hasznát, de ügyelj arra, hogy ne ess a pénz szerelmének rabságába!
Meglátni Istent a helyzetünkben
„…és én ennek örülök” (Filippi 1:18)
Amikor Pál azt írta: „az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja” (Filippi 1:12), akkor éppen börtönben volt, és ezt a helyzetet arra használta fel, hogy Jézusról beszéljen az embereknek. Tovább menve így folytatja: „ismertté lett az egész testőrségben… hogy Krisztusért viselem bilincseimet” (Filippi 1:13) Aztán rámutat arra, hogy: „testvéreink többsége fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólja Isten igéjét”(1:14). Pál még akkor is, amikor rájött, hogy vannak, akik csak azért hirdetik az evangéliumot, hogy neki gyötrelmet okozzanak, ezt mondta: „Mit számít? Az a fontos, hogy… akár jó, akár rossz indítékból, de Krisztust hirdetik. És én ennek örülök” (Filippi 1:18 NIV). Igazságtalanul tartóztatták le, durván bántak vele, a jövője bizonytalan volt, de Pál Isten kezét látta minden helyzetben. Ezért tudta azt mondani mindenben: „és én ennek örülök”. Micsoda szemléletmód! Micsoda hozzáállás!
Egy évszázaddal ezelőtt, egy bányaszerencsétlenség után Durham püspöke ezt mondta a gyászolóknak: „Nehéz megérteni, hogy Isten miért engedett megtörténni egy ilyen csapást. De mi ismerjük őt, bízunk benne, és minden rendbe fog jönni. Otthon van egy régi selyem könyvjelzőm, amelyet édesanyámtól kaptam. Ha a fonákját nézem, nem látok mást, csak összekuszált fonalakat… úgy néz ki, mint valami óriási tévedés. Azt gondolhatnánk, olyasvalaki készítette, aki nem tudta, hogy mit csinál. De ha megfordítom, és a színét nézem, akkor gyönyörűen ráhímezve ezeket a szavakat látom: AZ ISTEN SZERETET. Ma ezt a fonákjáról nézzük. Egy napon más nézőpontból látjuk majd, és meg fogjuk érteni.” Ha elkezdjük meglátni Istent a helyzetünkben, akkor ki tudjuk mondani: „és én ennek örülök”.
Ne dobd el a holnapot!
„Holnap csodákat tesz köztetek az Úr.” (Józsué 3:5)
A múltad tett azzá, ami ma vagy, de a jövőd tehet azzá, amit rád nézve Isten mindig is tervezett. Józsué egy olyan néphez szólt, melynek a múlja tele volt újra és újra ismétlődő kudarcokkal és Isten elleni lázadással. Isten, aki ellen sokszor olyan felháborítóan vétkeztek, bűnösnek nyilvánította, elítélte, megbüntette, de aztán mindig újra helyreállította őket. Bizonyára már régen el kellett volna szakadnia tőlük, megfosztva őket minden további áldástól. De „Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr”. Szenteld meg magad, igazodj újra Isten terveihez, és figyeld, hogy kezd el dolgozni az életedben! Mikor az ellenség már meggyőzött arról, hogy tekintve a te múltadat, még Isten sem tud mit kezdeni a jövőddel, Isten arra hív, hogy készülj fel, hogy meg tudjon áldani. Isten teljesen tudatában van a múltadnak, de sokkal inkább a jövődre összpontosít. Miért dobjuk el magunktól a holnapot, amikor olyan kétségbeesett szükségünk van rá? Amikor Jézus így kiáltott fel: „Elvégeztetett!” (János 19:30), tanítványai félreértették, és azt hitték mindennek vége. Ezért szétszéledtek, és egy olyan jövőről tűnődtek, amiről azt hitték, sohasem jön el. De Istennel minden vég egy új kezdet, és három nappal később egy angyal kihirdette a feltámadást és az új holnapot, amely minden hívő számára garantálja a jövőt. A múltadnak van vége! Ne add fel a holnapodat azzal, hogy emlékműveket állítasz a múltbeli kudarcaidnak! Ismerd el, valld meg és add át a múltad a megfeszített Krisztusnak! „Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr!”
A múltad tett azzá, ami ma vagy, de a jövőd tehet azzá, amit rád nézve Isten mindig is tervezett. Józsué egy olyan néphez szólt, melynek a múlja tele volt újra és újra ismétlődő kudarcokkal és Isten elleni lázadással. Isten, aki ellen sokszor olyan felháborítóan vétkeztek, bűnösnek nyilvánította, elítélte, megbüntette, de aztán mindig újra helyreállította őket. Bizonyára már régen el kellett volna szakadnia tőlük, megfosztva őket minden további áldástól. De „Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr”. Szenteld meg magad, igazodj újra Isten terveihez, és figyeld, hogy kezd el dolgozni az életedben! Mikor az ellenség már meggyőzött arról, hogy tekintve a te múltadat, még Isten sem tud mit kezdeni a jövőddel, Isten arra hív, hogy készülj fel, hogy meg tudjon áldani. Isten teljesen tudatában van a múltadnak, de sokkal inkább a jövődre összpontosít. Miért dobjuk el magunktól a holnapot, amikor olyan kétségbeesett szükségünk van rá? Amikor Jézus így kiáltott fel: „Elvégeztetett!” (János 19:30), tanítványai félreértették, és azt hitték mindennek vége. Ezért szétszéledtek, és egy olyan jövőről tűnődtek, amiről azt hitték, sohasem jön el. De Istennel minden vég egy új kezdet, és három nappal később egy angyal kihirdette a feltámadást és az új holnapot, amely minden hívő számára garantálja a jövőt. A múltadnak van vége! Ne add fel a holnapodat azzal, hogy emlékműveket állítasz a múltbeli kudarcaidnak! Ismerd el, valld meg és add át a múltad a megfeszített Krisztusnak! „Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr!”
