Február 21.

Ne látszatra szolgáljatok!

"6Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, 7jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem mint embereknek;" (Efézus 6,6-7)

Vannak emberek, akik elvégzett munkájában, szolgálatában semmi kifogásolnivalót nem lehet találni. Mindent határidőn belül, feladatkörüknek megfelelően, pontosan végeznek el. Mégis, sem munkaadójuk, sem munkatársaik nem kedvelik őket igazán. Sőt, ők maguk sem önmagukat. Mi lehet a hiba? Hiszen munkájukban nem lehet hiányt, kifogást találni! A jól végzett munkához nemcsak a pontos munkavégzés tartozik hozzá, hanem az is, ahogyan a feladathoz előtte, közben és utána viszonyul a munkát végző. Különösen is akkor, ha abban akár folyamatában, akár eredményében más is érintett. "Megcsinálta, de nincs benne köszönet." Ez a megállapítás nem a munka tényszerű eredményét, inkább a munkavégzőnek a feladathoz, a megbízóhoz vagy annak haszonélvezőjéhez való viszonyát nehezményezi. Az ige is a munkához való viszonyunkra tekintettel akar eligazítani. A hívő embertől nemcsak az váratik el, hogy lehetőségeihez képest jó színvonalon dolgozzon, hanem az is, hogy munkáját jóakarattal végezze. S ezt az elvárást nem a földi munkaadó, hanem a mennyei Atya fogalmazza meg. Vele milyen a viszonyunk? /UG/ Kitartó küzdelem "24Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. 25Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. 26De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben. 27Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. 28Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. 30Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt." (1Mózes 32,24-30 (23-29)) Jákóbnak küzdelmes élete volt. Sokszor gondolta, és ehhez igazodóan is tett, hogy majd saját magának "kikaparja a gesztenyét". Ézsau érdektelenségét kihasználva elcsalja az elsőszülött áldását - megkapta, és menekülhetett is. Házasodni akart, becsapták, Ráhel helyett Leát kapta, de keményen dolgozott tovább, hogy Ráhel is az övé lehessen. Mert nem ismert lehetetlent. Arra is megtalálta a megoldást, hogyan szerezzen gazdagságot Lábán vagyonából, és hogyan álljon végül saját lábára - buktatókkal, nem kis szerencsével, olykor hazugsággal, de sikerrel járt. Van-e valami, ami Jákóbnak ne sikerülne? Van-e számára legyőzhetetlen? Van! Az ige Jákób legfontosabb küzdelméről tudósít. Amikor Jákóbból végre Izrael lesz. Amikor végre nem elveszi, kicsalja, hanem kéri az áldást! Amikor ráébred, hogy bár sikeres volt, s kívülről nézve semmi hiánya nincs, mégis ő a "nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen" (Jel 3,17b). S ekkor már nemcsak a félelmetes Istent ismeri, hanem atyái kegyelmes Istenét is, akiről már így beszélhet: "Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam" (31. v.) Ezzel az új hittel, új bizalommal már egészen más találkozásra készülhet Ézsauval is! /UG/

Február 21.

Az én időm közel.
Máté 26,18

Uram! A jeruzsálemi embernek küldött üzeneted megmutatja nekem: Te nem vaksorssal indultál találkozóra, hanem hivatásoddal. A legsúlyosabb szavak is nyugodt határozottsággal hagyták el ajkadat: "Az Ember Fiát elárulják, kiszolgáltatják, hogy megfeszíttessék". Csodállak ezért. Nekem Isten - szenvedésemben - csak darabonként engedte meglátnom, ami rám következik. Áldom érte. Tudta: engem a csupasz valóság látása összetörne. Ettől féltett és megkímélt. Te egyetlen szempillantásodba belefoglaltad egész szenvedésedet. Még a golgotai bitófát is. Ilyen erős volt a szereteted. Egyedül, megingathatatlanul szálltál szembe mindennel. Így váltottál meg engem.

Uram! Tanítványaidat magad köré gyűjtötted. Nem segítőket kerestél bennük. Tanúkat neveltél belőlük. Most, más keresztyén hívekkel együtt figyelem a megváltás harcát. Velünk is ez a szándékod: tanúkká akarsz tenni. Ez a szándékod engem boldoggá tesz. Engedj tanúskodnom.

2011. február 20. A év, évközi idő, 7. vasárnap A nap liturgikus színe: zöld

Lev 19,1-2.17-18

Így szól az Úr Mózeshez: ,,Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat -- én vagyok az Úr!
1Kor 3,16-23

Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? Azt pedig, aki Isten templomát lerombolja, lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az. Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen. Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. Írva van ugyanis: ,,Megfogja a bölcseket ravaszságukban' [Jób 5,13]. Továbbá: ,,Az Úr tudja a bölcsek gondolatairól, hogy hiábavalók' [Zsolt 94,11]. Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek, akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek, ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
Mt 5,38-48

Hallottátok, hogy azt mondták: "Szemet szemért, és fogat fogért'' [Kiv 21,24]. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. Hallottátok, hogy azt mondták: "Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet.'' Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

2011. február 20. - Évközi 7. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Hallottátok, hogy a
   régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt
   mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul
   üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy
   elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy
   mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és
   aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.
   Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld
   ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket,
   tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért,
   akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei
   Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt
   ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek.
   Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi
   lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a
   testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg
   ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen
   tökéletes a ti mennyei Atyátok!
   Mt 5,38-48


   Elmélkedés:
   Tökéletesen szeretni
   Az elmúlt vasárnapon arról elmélkedünk, hogy Jézus nem csupán tanította
   apostolait és a népet, hanem isteni tekintélyével új törvényeket is
   adott. Az általa hirdetett újszövetségi törvény messze felülmúlja a
   régi, mózesi törvényeket, hiszen pontosan rámutat a törvények eredeti
   isteni szándékára és ezt állítja a középpontba. A jézusi törvény a
   szeretet parancsában foglalható össze, amely egyrészt Isten, másrészt
   az embertársak felé nyilvánul meg. A szeretetnek, amelyet Jézustól
   tanulunk és az ő példája szerint gyakorlunk, nincs semmiféle korlátja
   vagy határa, hanem minden ember iránt meg kell nyilvánulnia bármiféle
   megkülönböztetés nélkül.
   A szeretetről szóló jézusi tanítás akkor éri el csúcspontját, amikor a
   mi Urunk az ellenségszeretetről beszél. Azt tanácsolja egykori
   tanítványainak és azt kéri tőlünk is, hogy még azokat is szeressük,
   akik ellenségesen fordulnak felénk. Ne legyenek tehát korlátai a
   szeretetünknek! Amikor mindezt halljuk, első pillanatban
   elcsodálkozunk. Miért kellene nekünk még az ellenségeink felé is jónak
   lennünk? Miért kellene nekünk jót tennünk azokkal, akik gyűlölnek és
   üldöznek minket? Jézus megadja a választ ezekre az ösztönösen feltörő
   és nyugtalanító kérdésekre a választ. Az Isten képére megalkotott
   embernek a jóságot és a szeretetet kell sugároznia, azt a jóságot és
   szeretetet, amelyet Istentől kap. Jézus rendkívül magasra teszi a
   mércét számunkra: ?Legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a
   ti mennyei Atyátok!? (Mt 5,48). Sokat kér tőlünk, de nem lehetetlent.
   Ha hiszünk abban, Isten valóban a saját képére és hasonlatosságára
   teremtette meg az embert, és ha hiszünk abban, hogy az isteni kegyelem
   rendkívüli erőt ad nekünk, akkor elhisszük azt is, hogy képesek vagyunk
   megtenni, amit kér tőlünk, képesek vagyunk még a rosszakaróinkat is
   szeretnünk.
   További erőt ad nekünk, ha arra gondolunk, hogy Jézus nem csupán
   beszélt nekünk az ellenségszeretetről, hanem példát is adott nekünk
   erre. Az utolsó vacsorát követően a Getszemáni-kertben nem szállt
   szembe azokkal, akik az elfogására érkeztek és később azokkal a
   katonákkal sem, akik megostorozták és a kereszt hordozására
   kényszerítették, majd pedig keresztre feszítették. Isteni erejét nem
   használta erőszakra. Még halála pillanatában is tudott az őt
   bántalmazókért imádkozni és a megbocsátást hirdette. Isten Fia tehát
   megmutatta számunkra a szeretet igazi útját. A szeretet tanulásának
   útján úgy indulhatunk el, hogy Jézust követjük és az o társai vagyunk a
   keresztúton. Ezen az úton felfedezzük, hogy a szeretet lényege az
   adakozás, önmagunk odaajándékozása a másik embernek. Sőt, olyan
   embernek, akik nem képesek semmi jóval viszonozni jóságunkat vagy
   egyáltalán nem is akarják.
   Az ellenségszeretet nem az ember gyengeségéből vagy tehetetlenségéből
   fakad, hanem az isteni erőből táplálkozik. Isten minden emberre úgy
   tekint, mint gyermekére, még azokra is, akik önteltségükben nem hisznek
   benne vagy szembeszállnak vele. A szeretet tehát isteni látásmódot
   kölcsönöz nekünk és arra indít bennünk, hogy a gyűlöletet és a bosszút
   űzzük ki szívünkből, és legyünk mindig készen a megbocsátásra. Miként
   isten a megbocsátással új lehetőséget ad a bűnösöknek, ugyanúgy mi is
   adjunk új lehetőséget a szeretet által azoknak, akikben talán
   pillanatnyilag felülkerekedett a rossz. Jézus kereszthalála és
   feltámadása azt jelzi, hogy Isten jósága képes legyőzni az emberi
   rosszat. Minden emberi igazságtalanságot és gyűlöletet legyőzhetünk a
   szeretet által.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus, bár nehezen tudom értelmemmel felfogni mindazt, amit az
   ellenségszeretetről tanítasz, mégis be kell látnom, hogy ezen az úton
   kell nekem is elindulnom. Szívem érzi, hogy csak a szeretettel tudom
   legyőzni a rosszat. Tőled akarom megtanulni és veled együtt akarom
   gyakorolni a szeretetet, amely senkit sem zár ki. Legyen bennem
   nagylelkűség! Éljen bennem megbocsátás! Legyen bennem igazi szeretet!
   Taníts meg engem tökéletesen szeretni!