Bölcs szívért...

A mai nap imádsága:

Uram! Gondokkal megterhelten állok előtted. Magam sem tudom, hogyan legyek úrrá helyzetemen... Kérlek segítsd meg hűtlenkedő szolgádat, hogy Benned megújulhasson! Ámen

   

A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok.
Ézsaiás 30,15

Egy fának két ága... mindkettőt ugyanaz az életnedv táplálja: az alázat. (Másképpen is fogalmaz a magyar: türelem. Eltűri, elhordozza - alázatban.) Az ember sem nem türelmes, sem nem alázatos fajta.

Ninive királyának megtérésre hívó szavának köszönhetően megmenekült a város. Nem a zsákruhába öltözött bűnbánó emberek miatt, hanem a böjtölő állatokért... juhok, kecskék és kutyák. Kutyák, akik - játszunk el a gondolattal - megmentették a várost, mert kutyák maradtak és továbbra is hűségesek. Az emberek megváltoztak ugyan egy kis időre, de hamar "utolérték" önmagukat, s élték tovább mindennapjaikat úgy, mint azelőtt: s megint rugdosni kezdték megmentőiket. Kutyáik pedig példát mutattak - hűségből.

Az állatok ragaszkodása sokszor megszégyeníti a hűtlen embert, de generálisan mégsem okulunk belőle. Továbbra is abban a tévhitben élünk, hogy az élet az kíméletlen harc - a túlélésért. Ebben a küzdelemben egyesek hite szerint minden megengedett, még a jogosság látszatában páváskodó jogtalanság is - elvégre a "cél szentesíti az eszközt"... Ezt a fajta bölcsességet azonban nem az ÚRtól kaptuk! Amit Ő ajánl ézsaiási tolmácsolásban, az odafordulás. Belátása annak, hogy minden megoldás az ÚRtól jön. Hol keletkezik az aggódás? A szívben! S hol keresi az ember általában a megoldást? A szívén kívül, az anyagi világban. Pedig minden problémát ott kell megoldani, ahol az keletkezett.

Életünk nehézsége nem feladatokban rejlik - éppen ellenkezőleg, a kihívások inkább megszépítik azt -, hanem Istentől elrugaszkodottságunk terhétől. Cipeljük azt is, amit már rég le kellett volna tennünk. Terhek, amikről azt hisszük, nekünk rendelte a Sors, s közben saját büszkeségünk, olykor belátási készségünk hiánya biztatgat minket: Vidd tovább!

A megtérés lényege a higgadt belátás: Isten nélkül nem megy, Isten nélkül egyszerűen nem mehet... Megpróbáltam, újrakezdtem ezerszer is, s hiába minden erőfeszítésem, a várt eredmény elmaradt... A probléma továbbra is megmaradt, csak az erőm fogyott el, s lendületem kopott meg. Segíteni magunkon csak akkor tudunk, ha életünkbe beengedjük az Istent. Nem klisék közé szorítottan, dogmatikai okoskodásban, patentválaszos probléma-megoldásban, hanem testet-lelket megremegtető pillanatos életszentségek által vezetetten... Ez az, ami valóban segítene nekünk...

Erősségeink...

A mai nap imádsága:

Uram! Benned bízunk, nincs más menedékünk! Könyörülj rajtunk! Ámen



Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!
1 Kor 16,13

Ha Pál apostol ma itt élne közöttünk, igencsak keresgélnie kellene a szavak között, hogy megfelelő fogalmakat találjon mondandójának közlésére. Mára ugyanis torz klisé-halmazzá vált a férfi -, no meg a nő is. (Tisztelet a kivételeknek!) A gond persze soha nem a nemiségben rejtőzik, hanem a karakternélküliségben. Aki emberségében hitvány, az nemiségében is az. Nincs olyan, hogy valaki kiváló családapa, szerető férj, de egyébként a KRESZ-t folyamatosan megszegve, gátlástalan vadállatként vezeti az autóját. Olyan sincs, hogy valaki életfelfogásában pláza-cica/diszkó-királynő, s ugyanakkor önfeláldozó családanya is... Azaz: emberségünk mindig tükröződik a magánéletünkben éppenúgy, mint hivatásunkban, s a munkánkban is. Tegyük hozzá gyorsan: hitünkben is. Merthogy hit és hit között óriási(!) különbségek vannak, s nemcsak azért, mert van aki hitéletét éppen most kezdte, s van aki évtizedek óta gyakorolja. Jó nem elfelejteni, hitünket illetően mindannyian Isten kisiskolásaiként kezdjük, s felsőbb osztályba csak az léphet, aki szorgalma mellett türelmes is.

Régen a férfi erőssége abban állt, hogy védte az övéit, elsősorban a családját. Ma sok helyütt a férfitól kell védeni a családot! Ha így 'haladunk', akkor a férfiak - erejük, ide vagy oda -, de elveszítik dominanciájukat. Gyakorlatilag nincs olyan területe az életnek, ahol ne lehetne kiváltani a férfi munkaerőt! Korábban férfiaknak 'fenntartott' hivatások nőiesedtek el - lásd orvosok, tanárok - ennek minden előnyével és hátrányával. Az biztos, hogy így a 21. század elejére az ÚRIsten eredeti elgondolásától alaposan eltért a férfi is meg nő is, ezért azon sem csodálkozhatunk, hogy mai Ádámok és Évák gyakran nem csúcsai/koronája a teremtettségnek, hanem paródiái...

Hogyan is értsük akkor ezt a kijelentést: "Legyetek férfiak, legyetek erősek!"? Úgy, hogy minden, amit az Isten a férfi-lét ajándékának rendelt, annak tükröződni kell(ene) emberségünkben, s mindaz, ami a női-lét kiváltsága, az meg kell(ene) hogy nyilvánuljon a közösség(sz)építő szeretetben. Azaz: Krisztusban nincs férfi és nő... Ember van 'csak' - istenképű. Ezt eltorzítani, átfesteni nemcsak mértéktelen önzését jelenti a modern embernek, de egyben rendelt küldetésének megtagadását is.

Mindennapjaink...

A mai nap imádsága:

URam! Oly sok mindent tartok fontosnak, s olykor megtörténik, mégis, hogy elmegyek a fontos dolgok mellett. Add, hogy észrevegyem ezen a mai napon is, mi a Te akaratod, s aszerint éljek, Téged dícsérve! Ámen

    

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek.
Lk 11,3-4a

Jóléti világunkban, az aktuális élménykereséstől meg-meglankadva, alternatív-örömös csokoládé-majszolás közben, a "mindennapi kenyér"-kérdéssel foglalkozni meglehetősen elméleti foglalatosság... Mindaddig, amíg magától értődődik, hogy "teli a has" és nincs anyagi-egzisztenciális veszélyeztetettség, amíg "működnek a dolgok" - mert van munkánk, van derék hitvesünk, szófogadó gyermekünk, jó szomszédaink, ruházatunk és lábbelink stb. -, eladdig a "mindennapi kenyér" csak egy, az élet normális menetéhez rendelt gyűjtőfogalom. De abban a pillanatban, ahogyan borul a megszokott mikrovilágunk rendje, a kenyér-kérdés rögtön Isten-kérdéssé is válik, s gondviselés már nem elvont teológiai meghatározás, hanem testünket, lelkünket próbára tevő lét-problematika, a hit harca...

Ha azt mondjuk "mindennapi", akkor nemcsak az életünk fenntartásához szükséges alapvető dolgokra, hanem magára az Életre is gondolunk. Az életre, a létezésre, mely kinek a kiegyensúlyozott normalitás, kinek meg a minden jót csírájában megfojtó abnormalitás. A baj akkor válik tragédiává, amikor az abnormalitás normává, azaz "normálissá" válik... Amikor normálisnak vélik, hogy néhány tízezer forintból tartsanak fel ultra-szerény egzisztenciákat (kis)nyugdíjasaink, akik egyébként - s most ne az egykorvolt politikai szájhősökre, az ideológiából megélő agitációs-propagandistákra vagy munkakerülő párttitkárokra gondoljunk! -, becsülettel végigdolgozták a 35-40 évüket, levonták a kevéske fizetésükből a járulékokat, hogy "majd cserébe" öregkorukban jobb lesz... Nos, nekik nem lett jobb/könnyebb az élet, de a magyarhoni elvtársi nyugdíjazottaknak, a mások kárárára csak a segélyből megélni akaróknak, a megtakarításokat elspekuláló külföldi magánbankok itthoni talpnyaló nyakkendőseinek nincsenek egzisztenciális problémáik, etikai dillemájuk amiatt, hogy naponta vétkeztek/vétkeznek - az ő "mindennapi kenyerük" nincs veszélyben, számukra a lét-harc egyet jelent a "lé"-ért való kiszámítható küzdelemmel ("lé"=pénz).

Amennyire szükségünk van mindennapi kenyérre, úgy szükségünk van mindennapi örömökre is. (Az embert ugyanis a Mindenható nem szenvedésre, hanem örömre teremtette, hogy istenes életével áldja, dícsérje Alkotóját!) Az öröm alapja, hogy becsülettel elvégzett munkánknak van értelme, hogy a szeretni érdemes, hogy az áldozathozatalnak eredménye van - nem csak az alkotás, a megvalósítás szépsége miatt -, de erkölcsi értelemben is. A hívő ember reménysége egyben az élet normalitásába vetet hit is, s az a meggyőződés, hogy ha a bűn el is sötétítette bennünk az Atyaisten képét, az egymás felé gyakorolt megbocsájtásokban újra és újra elővillan az Isten akarata, vagyis: azért küldettünk erre a Földre, hogy szeressünk...

Szeretet

A mai nap imádsága:

URam! Szereteted tüzét gyújtsd meg bennem, s táplálj, hogy betölthessem akaratodat! Ámen

(A szeretet) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

1 Kor 13,7

Ez így igaz, de nem az emberé, hanem az Istené! Sokan nem is tudják vagy már elfelejtették, hogy Pál korinthusiakhoz írott első levelének 13. fejezete, az ún. Szeretet Himnusza, nem az emberi, hanem az isteni szeretetről szól. Ha ennek tudatában olvassuk, akkor mindjárt másképpen látjuk az embereket, s ha nem is nézzük el gyarlóságaikat - beleértve a mienket is -, de legalább nem prekoncepcióval nézzük a keresztény embert, mint akinek mindent úgy kell(ene) csinálnia, mint a Názáretinek...

Ugyanis emberek vagyunk. Simul iustus et peccator - azaz egyszerre vagyunk megigazítottak és bűnösök, vagyis egyszerre vagyunk Istenéi és egyszerre vagyunk vétkezők, gyarlóságokkal megterheltek is. Aki Istennél tudhatja magát, az sem mentes a bűntől, a mulasztástól, a negatív indulatoktól, a különbség csupán "csak" annyi, hogy küzd gyarlóságai ellen, minimalizálja azokat ill. ha akaratlanul kárt, veszteséget vagy fájdalmat okozott, akkor azt igyekszik jóvátenni.

Sokan úgy gondolják, hogy a keresztény embernek mindent tűrnie kell(ene). Sokan önként felvállalnak olyan "kereszteket", amiket nem kellene, de egyrészt Krisztus a kereszthordázásával példaként járt előttünk, másrészt oly sok mocsokság, bűn tapadt a kereszténység elmúlt kétezer évének hatalommániás egyházi vezető embereihez, hogy az összkép javítása végett nem árt egy kevéske aktuális jóval lemosni az évszázados gyalázatot...

Amíg a gyónási titkot hamisan (a Biblia szerint csak két szentség létezik: a keresztség, s az úrvacsora/eucharisztia) értelmezett isteni szentségként tanítják - lehetőséget adva ezzel sokaknak arra, hogy elbújjanak a felelősségrevonás elől, jóllehet Isten akarata, hogy mindenki vállalja tettéért a következményeket -, eladdig lesznek olyanok, akik miatt gyalázzák az Istent, mert nem illik Isten emberéhez (s itt nem csak a papra, hanem minden magát kereszténynek vallóra gondoljunk!) "a paráznaság, a nyerészkedés, a részegeskedés és hasonlók"... Sajnos súlyos bűncselekmények árnyékolják be manapság is Isten népét - s az Isten népéhez tartoznak mindazok, akik hisznek egy Felsőbb Erőben -, nemiséggel kapcsolatos bűncselekmények, lopások, csalások, sikkasztások stb... Persze a hatalommal való visszaélés bűne jelen van minden vallásban, ahogyan a politikában (csak az egyházban mindig látványosabban!) - ugyanakkor az egyháziaktól (Isten embereitől) nem ezt várják el!

A Krisztuskövetés nem az önként felvállalt birkaság! Jézus URunk bizony ott bírálta a farizeusokat, ahol csak érte őket, s a templomból ostorral a kufárokat is kiűzte. Azaz: nem volt közömbös a bűnnel szemben. Az Antikrisztus lelke a közömbösség, a személytelenség. A huszonegyedik században az anonimitás átka alatt nyögünk... Nem tudjuk kik az elnyomó hatalmasaink, s kriminális emberek is elbújhatnak a jogszabályok mögé vagy láthatatlanok maradnak az internet ellenőrizhetetlen világában.

Az ember szeretete hamar ellobban, éppen ezért van szükségünk Istenre. Tőle kapjuk a kitartás, az erő a józanság olaját, hogy amíg sorsunk engedi iránymutatóan világítsunk. A világosság nem vállal közösséget a sötétséggel, a legnagyobb sötétség is megremeg egyetlen gyertya fényétől. Ezért kell kimondanunk, s hirdetnünk az Isten igazságait - azok ugyanis védenek mindannyiónkat...

Egyetértésben élni

„…kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” (1Korinthus 1:10)

Ha mindig kiugrasz kapcsolataidból, amikor zavaros vizekre eveztek, szokj hozzá saját társaságodhoz – mert ez lesz az egyetlen társaságod! A legjobb kapcsolat, amit remélhetsz, olyan, ami nem tökéletes, amin minden nap dolgoznod kell. A kapcsolatokat nem lehet arra alapozni, hogy soha nem lesz nézeteltérés, hanem arra, hogy elkötelezitek magatokat egymás szeretetére, és arra, hogy tenni fogtok a békességért. Jézus azt mondja: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Máté 5:9). Ne feledd: a béketeremtés munka, de a jutalom megéri. A kapcsolatokat mindig megéri helyreállítani. Az Isten azt akarja, hogy értékeljük kapcsolatainkat ahelyett, hogy feladnánk azt, mihelyt feltűnik egy probléma. Pál azt írta: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek” (Filippi 2:1-2). Az a képességünk, hogy megférünk másokkal, a lelki érettség fokmérője. Isten azt szeretné, ha az ő családját a szeretetről ismernék. A viszály és a marakodás rossz üzenetet küld a figyelő világnak. Pál szégyellte, amikor a korinthusi gyülekezet elkezdett villongó pártokra szakadni, és egymást citálták a bíróság elé. „Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között?” (1Korinthus 6:5) Megdöbbentette és kiábrándította, hogy senki sem volt elég érett arra, hogy békésen rendezze a konfliktust. Ezért írta: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz!”

Ha komolyan gondolod, hogy helyre akarsz állítani egy tönkrement kapcsolatot, mielőtt a másik személlyel beszélnél, beszélj Istennel! Ő meg tudja változtatni a másik ember szívét, a te szívedet vagy mindkettőtök szívét. Csodálatos, hogy mennyire másképpen érzed magad, ha imádkoztál. A konfliktusok gyakran a kielégítetlen szükségletekből erednek. Valahányszor egy emberi lénytől várod, hogy elégítsen ki olyan szükséglelet, melyet csak Isten tud, nagy bajban vagy. „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? … Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem [Istentől] kéritek.” (Jakab 4:1-2 NIV). Ahelyett, hogy Istenre tekintenénk, az emberekre tekintünk, és haragosak leszünk, ha cserbenhagynak minket. Isten azt kérdezi: „Miért nem hozzám jössz először?” Tégy meg mindent azért, hogy négyszemközt tudj beszélni az illetővel! Még akkor is, ha téged sértettek meg, Isten elvárja tőled, hogy te tedd meg az első lépést. „…menj el, békülj ki előbb atyádfiával…” (Máté 5:24).
Azt mondjuk: „majd az idő begyógyítja”. Nem feltétlenül! Időnként pontosan ez a hozzáállás okozza, hogy a sebek fekélyekké válnak. Vedd kezedbe a helyzetet és csökkentsd a károkat! Ráadásul a keserűség csak árt Istennel való kapcsolatodnak, emiatt maradnak imáid megválaszolatlanok (ld. 1Péter 3:7). Jób barátai emlékeztették őt: „Haragoddal csak magadnak ártasz…” (Jób 18:4 GNT). Ne feledd, hogy az időzítés a legfontosabb. Ne akkor próbáld helyrehozni a kapcsolatot, ha fáradt vagy, sietsz, vagy ha megzavarhatnak. Ne vedd félvállról ezt a helyzetet! Az idő és energia, amit hajlandó vagy ráfordítani a helyreállításra, azt jelzik, mennyire értékes neked ez a kapcsolat. Tehát olyankor fogj hozzá, amikor mindketten a legjobb formában vagytok! Azt mondod: „nem vagyok biztos benne, hogy képes vagyok rá”. Dehogynem! „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Korinthus 5:18)

Ahhoz, hogy jól kijöhessünk egymással, nem elég csupán az alkalmazkodás, együttműködésre van szükség. Ezért tégy meg mindent azért, hogy értékelni tudd a másik ember érzéseit! Soha ne próbálj valakivel úgy beszélgetni, hogy az érzéseit figyelmen kívül hagyod! Figyelj rá anélkül, hogy védekező lennél, bólints, ha megérted – még ha nem is értesz egyet! Az érzések nem mindig valóságosak vagy logikusak, de ha nem veszel róluk tudomást, nem jutsz sehová. A zsoltáros azt mondja: „Amikor fájdalmas érzéseket éltem meg… akkor ostoba és bolond módon viselkedtem” (Zsoltárok 73:21-22 GNT) Mind rosszul viseljük, ha megsértenek, ilyenkor gyakran helytelenül cselekszünk. De Salamon azt mondja: „Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket” (Példabeszédek 19:11) Ha hajlandó vagy átérezni a másik ember érzéseit, azzal ezt jelzed neki: „A kapcsolatunk többet ér nekem, mint amennyire a nézeteltéréseink számítanak; te számítasz nekem”. Igen, áldozathozatalt kíván, elviselni a másik ember haragját, különösen akkor, ha alaptalan. De ne feledd, ezt tette Jézus is érted! Ahhoz, hogy jól ki tudj jönni a másokkal, be kell ismerned a saját részed. Jézus azt mondta: „…vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát.” (Máté 7:5). Mindannyiunknak vannak vakfoltjai (olyan területek, amiket nem tudunk belátni), ezért keress egy barátot, aki segít mérlegelni a hozzáállásodat és cselekedeteidet, mielőtt a másik érintett féllel találkozol.
Kérdezd meg Istentől: „Én is része vagyok a problémának? Lehet, hogy nem látom valósághűen a problémát, érzéketlen vagyok, vagy esetleg túl érzékeny?” A bűnvallás hatalmas erejű eszköz. Ha be tudod ismerni saját hibáidat, az hatástalanítja a másik ember haragját, mert azt várta, hogy védekezni fogsz. Ne mentegetőzz, ne hibáztass mást, csak ismerd be a magad részét! Azt mondod, ez nagyon nehéz. Igen, de Isten „…nekünk adta a békéltetés szolgálatát” (2Korinthus 5:18).

Íme, két dolog, amit mindenképpen meg kell tenned, hogy megromlott kapcsolataidat helyreállítsd. Először is: a problémát támadd, ne az adott személyt! Nem fogod tudni megoldani a problémát, ha megszállottan a felelőst keresed. A Biblia azt mondja: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Példabeszédek 15:1). Bármilyen probléma megoldásáról van szó, ahogy mondod az ugyanolyan fontos, mint amit mondasz. Ha bántóan mondod, a másik védekezni fog, vagy visszatámad. „A bölcs és érett ember megértő; minél kedvesebbek szavai, annál meggyőzőbbek” (Példabeszédek 16: 21 GNT). A zsémbelés nem működik. Nem tudsz meggyőző lenni, ha durva vagy. Ne használj elítélő, lekicsinylő, összehasonlító, felcímkéző, sértő, leereszkedő vagy gúnyos szavakat, inkább „csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják”! (Efezus 4:29) Másodszor: a kapcsolatra összpontosíts, ne a nézeteltérésekre! Valószerűtlen dolog elvárni azt, hogy mindenki mindenben egyet értsen. De ha a kapcsolatra összpontosítunk, a probléma gyakran elveszti jelentőségét, csökken, vagy teljesen jelentéktelenné válik. A kapcsolatot gyakran akkor is helyre tudjuk állítani, ha a nézeteltérések nem oldódnak meg. Mindig lesznek bizonyos dolgok, amikben tényleg nem értünk egyet, de Isten kegyelmével tudunk más véleményt képviselni anélkül, hogy ellenségesek lennénk. Tudunk kéz a kézben sétálni, nem kell folyton egymás szemébe néznünk. Ez nem azt jelenti, hogy fel kellene adni a megoldás keresését. Lehet, hogy továbbra is folytatni kell a megbeszélést – de most már egyetértésre jutva abban, hogy a szeretet szellemében kell az egésznek történnie. A megbékélés azt jelenti, hogy elássátok a csatabárdot, nem pedig a problémás kérdést temetitek el. Szóval kivel kell felvenned a kapcsolatot? Kivel kell rendezned a viszonyod? Emeld fel a telefont és kezdd el a folyamatot!

GYÓGYÍTÓ SZAVAK

„… a bölcsek nyelve… gyógyít.” (Példabeszédek 12:18)

Matthew Henry a kedvességet így jellemzi: „só, mely tartósítja szavainkat és megvédi őket a romlástól.” A sónak alapvetően két rendeltetése van: tartósít és ízesít. Amikor tehát a Biblia azt mondja, hogy: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett…” (Kolossé 4:6), akkor ez azt jelenti, hogy nem szabad romlottnak lennie, hanem mindig jóízűnek és jó érzést keltőnek. Jakab apostol ezt mondja: „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet?... Sós forrás sem adhat édes vizet!” (Jakab 3:11-12), másként fogalmazva: nem lehet megjátszani, mi van a szívünkben. Nem az a lényeg, hogy megtanuljuk a megfelelő dolgokat mondani, hanem hogy a hozzáállásunknak kell megfelelőnek lennie: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Máté 12:34). Salamon azt mondja: „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelvek pedig gyógyít” (Példabeszédek 12:18). ha nem vigyázol, akkor mindenféle rosszra beszéled rá magadat és a körülötted lévőket. Egy bibliatanító mondja: „Képesek vagyunk arra, hogy a hit beszédeit mondjuk, melyek csodákat valósítanak meg… a hit törvényszerűségét kimondott szavainkkal hozzuk működésbe, akár javunkra, akár rombolóan… »A bölcsek nyelve gyógyít«. Ez fordítva is igaz: »az ostoba szavak megbetegítenek.« Rajtad múlik, hogy melyiket választod. Szíved és szavaid felsorakozatnak amögé, amit az ördög sugall, vagy működhetsz hittel, szívedet és szavaidat Isten igéjéhez igazítva, továbbadva az ő áldásait. A hit úgy működik, hogy elhisszük és kimondjuk azt, amit Isten mond.” Kezdj hát el gyógyulást hozó szavakat mondani!

HOGYAN VISELKEDJ A GYÜLEKEZETBEN?

„… tudd meg, hogyan kell forgolódnod az Isten házában… „ (1Timóteus 3:15)

A gyülekezet olyan, mint egy kert; benne a növekedés és a szépség nagyszerű lehetősége. Egy kert gondozásához azonban idő és munka kell; sőt résen kell lenni, hogy észrevegyük a gyomokat, és kihúzzuk őket, mielőtt megnőnének és elpusztítanák növényeinket. A gyülekezetben a két legáltalánosabb gyom a következő: 1) Kivételezés. „Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: »Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.” « (ApCsel 10:34-35). Péter, aki maga is küszködött az előítéletekkel, ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten.” Te hogy vagy ezzel? Te is megértetted már? Vagy csak a „saját fajtáddal” vagy közösségben? A klikkesedés a gyülekezetben felségárulás a Királyok Királya ellen. Ha van csak egyetlen magányos lélek is a gyülekeztedben, akkor még van min dolgoznod! A Biblia azt mondja, hogy Isten családot ad a magányosoknak (Zsoltárok 68:6), Amikor az emberek félénkek, szégyenlősek, sebeket hordoznak, veszélyeztetve érzik magukat, és nem tudnak bízni, neked kell közeledned feléjük, és behozni őket a közösség körébe. 2) Pletyka. „Ne rágalmazzátok egy mást, testvéreim…” (Jakab 4:11). Ha pletykát hallasz valakiről, azonnal állítsd meg! Ha nem vagy hajlandó egyenesen azzal az emberrel beszélni, ne beszélj róla! Azt se engedd, hogy mások róla beszéljenek! A pletyka az a művészet, amikor nem mondunk ugyan semmit, mégis mindent elmondunk. Ha azt szeretnéd, hogy gyülekezeted családjában összhang legyen, ne engedj teret a pletykának!

Jézus „vállalta a zuhanást” érted

„…Krisztus is szenvedett… az Igaz a nem igazakért…” (1Péter 3:18)

A keresztnél két dolgot láthatunk: 1) Hogyan érez Isten a bűnnel kapcsolatban. Isten szent, Ő a bűn minden formáját halálbüntetést érdemlő támadásnak tartja. „Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket” (Jeremiás 14:10). A bűnbánat témáját nem fogadja szívesen egy olyan nemzedék, amely racionális magyarázatokat keres a bűnre. Egy jó orvos azonban megmondja neked, hogy mennyire beteg vagy, azért, hogy rávegyen téged az életedet megmentő gyógyszerek bevételére. 2) Hogyan érez Isten a bűnössel kapcsolatban. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). A Chicago Tribune tudósít arról, hogy 1997. június 22-én Michael Costello negyvenkét éves ejtőernyős-ugrás oktató, a Florida állambeli Mt. Dora lakója, kiugrott egy repülőgépből 12000 láb [kb. 3650 m] magasan egy Gareth Griffith nevű huszonegy éves újonc ugróval. A kezdő ejtőernyős hamarosan megtudta, milyen jó oktatója van. Amikor az újonc meghúzta az ejtőernyő-kioldót, az ernyő nem nyílt ki. Tovább zuhanva a föld felé a biztos halállal nézett szembe. Ám ekkor az oktató valami elképesztő dolgot tett. Mielőtt földet értek volna, az oktató átfordult, hogy ő érjen talajt először, az újonc pedig őrá essen. Az oktató azonnal szörnyethalt. A kezdő ugró gerince megsérült ugyan a zuhanástól, de nem bénult le. A kereszten Jézus „vállalta az ugrást és felfogta a zuhanást” érted. Ma azt kéri tőled, hogy te pedig élj érte. Megteszed?

Tedd le!

„Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát!” (Zsidókhoz írt levél 12:1)

A Biblia azt mondja: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” (1Korinthus 9:24). Az életed során egyetlen lehetőség van a futásra, ezért úgy fuss, hogy győzz! Ahhoz, hogy el tudd kerülni a botlásokat, és hogy le ne maradj, hanem meg tudd tartani a helyed, ne nézz vissza! Nem tudod megváltoztatni a múltad, de hála Istennek, tanulhatsz belőle, és magad mögött hagyhatod. Ne nyugtalankodj a következő kör miatt, csak a következő lépésre összpontosíts! Ha azt elvéted, elbukhatsz, és talán soha nem tudsz majd talpra állni. Mielőtt észrevennéd, hamarosan több kör lesz a hátad mögött, mint amennyi előtted van, tehát úgy fuss, hogy minden kör értékes legyen: „Ezért… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát!” Sokan közülünk cipelik a terheket és olyan súlyok miatt aggódnak, amiről idősebb és bölcsebb emberek tudják, hogy nincs igazán jelentőségük. Elpocsékoljuk erőnket arra, hogy kioltsunk olyan tüzeket, amelyeket ha magukra hagynánk, maguktól kialudnának. Az idő a legértékesebb erőforrásod. Bánj vele takarékosan, és ezzel megnöveled a vagyonodat és csökkented a tartozásaidat. Szabadulj meg a régi kapcsolatok terheitől, az értelmetlen félelmektől és a hamis elkötelezettségektől azok felé, akik manipulálni akarnak téged. Az életben van épp elég fájdalmas próbatétel – miért mennél keresztül azon, amit le is tehetnél? Amikor a vak Bartimeus meghallotta, hogy Jézus elérhető közelségben van, ledobta a köntösét, amiben megbotolhatott volna, és odafutott Jézushoz. És hite kifizetődött: „És azonnal újra látott, és követte őt az úton” (Márk 10:52). Ma „tedd le te is”, és fuss!

ADJ HÁLÁT ISTENNEK A CSALÁDODÉRT!

„Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsoltárok 127:3)

Ha elfelejtetted, mennyire örülsz annak, hogy van családod, olvasd el ezt: „Végül teljesen elegem lett. A gyerekek hangosak, zavaróak, lehetetlenek voltak. Belefáradtam, torkig voltam velük. A feleségem is belefáradt, neki is elege volt. Ezért elhatároztam, hogy egy napra meglépek mindebből; csupán egyetlen napra, ami csak az enyém, amin azt tehetek, amit csak akarok. Elterveztem, hogy mind egy cseppig kiélvezem olyan mohón, ahogy tetszik. Nem akartam senki mással törődni, csak magammal. Eltettem egy pár ezrest, és elmentem. »Igen, megcsináltam!« - mondtam magamnak, ahogy észak felé haladtam az autóúton. Bementem egy bevásárlóközpontba, remekül töltöttem az időt egy könyvesboltban, megvettem egy verseskötetet. Azután bementem egy McDonalds étterembe, két hamburgert rendeltem, és csak az enyém volt a nagy adag sült krumpli és a nagy adag kóla. Mindent megtettem anélkül, hogy bárki is félbeszakított volna; anélkül, hogy valakinek meg kellett volna törölni a száját, orrát vagy hátsóját. Aztán megettem a legeslegnagyobb csoki fagyit, amit csak találtam. »Szabad vagyok! Kijutottam a városból!« - ujjongtam. És bementem egy moziba. Megnéztem egy filmet úgy, hogy nem kellett hozzá pattogatott kukoricát vennem, nem ült senki az ölemben, és senkit nem kellett kísérnem a mosdóba. Szabad ember voltam. Ki is használtam – és nyomorultul éreztem magam. Mire hazaértem, már mindenki aludt. Ahogy becsusszantam a feleségem mellé az ágyba, ő ezt suttogta: »Hiányoztál.« »Ti is nekem« - feleltem. És soha többé nem szöktem meg otthonról!”

ISTENNEK DOLGOZNI – AZ Ő MÓDSZERÉVEL

„…akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett…” (Efezus 2:10)

Istennek már terve volt az életeddel, mielőtt megszülettél volna. Sőt, éppen ezért akarta, hogy világra jöjj. Nem az volt a célja, hogy valamilyen elfoglaltságot adjon. Azt szeretné látni, hogy azt a munkát végezd, amit ő „előre elkészített” (Efezus 2:10). Valamilyen nemes ügyhöz csatlakozni és azért dolgozni ajánlatos, de ne próbálj egy kockát egy kerek lyukba beerőltetni, időt és energiát pazarolva valami másra ahelyett, hogy elérnéd Isten pontosan rád szabott célját. Ő azt szeretné, ha céltudatos lennél, nem pedig munkamániás! Tehát: 1) Kérd, hogy mutassa meg akaratát! „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Filippi 2:13) Isten pint olyan vágyakat teremtett beléd, amelyek abba az irányba terelnek, hogy véghezvidd az általa kitűzött célt. Nem a véletlen szerencse vagy a nagy lelki elkötelezettség, hanem Isten áll a kormánykeréknél, ő irányítja hajódat! 2) Számíts rá, hogy többet kell tenned, mint amire képes vagy. Ha te magad irányítod cselekvésedet, azzal egyben le is korlátozod magad. Amit Isten irányít, azt semmi sem korlátozza! Isten soha nem arra hív minket, amire képesek vagyunk – arra hív, amire Ő képes! „Aki pedig mindent megtehet sokkal bölcsebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3:20). Figyelj rá, tedd meg, amire késztet, és minden lehetségessé válik. 3) Amikor a munka túl sokat követel, meríts Isten erejéből! Pál azt mondja: „… fáradozom… küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem” (Kolossé 1:29). Mennyi isteni erőre van szükséged a feladatod elvégzésére? Mindre – és mind hozzáférhető számodra!

Nyolc alapelv, amely szerint élhetsz

„Jó tervezés és kemény munka vezet a jóléthez…” (Példabeszédek 3:21-22 NLT)

Azok az emberek, akik célokat tűznek ki, sokkal többet érnek el, mint azok, akik ugyanolyan végzettséggel és ugyanolyan képességekkel rendelkeznek, de nem tűznek ki célokat. Ezt szem előtt tartva építsd bele ezt a nyolc alapelvet az életedbe! 1) Döntsd el, mit akarsz! De előbb tanácskozz Istennel! „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr szándéka valósul meg” (Példabeszédek 19:21 NIV). 2) Vesd papírra a gondolataid! Ha leírod egy papírra a céljaidat, ez az állandóság érzését adja, és téged is energiával tölt fel. „Jó tervezés és kemény munka vezet a jóléthez…” Bizonytalan célok nem fognak eljuttatni oda, ahová el akarsz érni. 3) Jelölj ki határidőt! Meghatározott kezdet és vég nélkül könnyű halogatni a dolgokat, míg végül sehová sem jutsz. 4) Készíts listát az elvégzendőkről! Ezt mindig tartsd szem előtt; ez meghatározza előtted az útvonalat. 5) Alakítsd a listádat tervvé! Döntsd el, mit kell tenned először, és mit tehetsz meg később. Egy jól összeállított terv mindig jobb, mint megpróbálni észben tartani a dolgokat. 6) Cselekedj haladéktalanul! „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt…” (Efézus 5:15-16). Csinálj valamit! Egy közepes, ám kivitelezett terv többet ér, mint egy mesteri, de meg nem valósított. 7) Minden nap tegyél meg valamit, ami előrevisz! Építsd be ezt a napirendedbe! Például olvasd végig a Bibliád valamilyen rendszer szerint, hívj fel egy meghatározott számú ügyfelet, szakíts időt a mozgásra! 8) Legyen olyan célod, amelyre hajlandó vagy rászánni az életed! És ezt a célt tartsd mindig szem előtt! „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12).

Só és világosság

„Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága.” (Máté 5:13-14)
Krisztus bírálói igazat állítottak, amikor ezt mondták: „Fellázítja a népet…” (Lukács 23:5). Az apostolok bírálói is igazat mondtak azzal, hogy: „Ezek… az egész világot felforgatták…” (ApCsel 17:6). Jézus és tanítványai inkább „Rajta, csináljuk már valamit!” típusú emberek voltak, mint „Ne zavarjuk fel az állóvizet!” típusúak. Te melyik fajta vagy? Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:13-16).
A só célja az ízesítés, nem pedig a sótartóban való üldögélés. A lámpás célja, hogy világítson, nem csupán az, hogy lakberendezési tárgy legyen. Ha félénk vagy, ha nem tudod jól kifejezni magad, vagy ha nem ismered elég jól a Szentírást ahhoz, hogy másoknak beszélni tudj róla, az nem elfogadható mentség. Vannak emberek, akiknek az életében te vagy az egyetlen keresztyén ember, akivel valaha is találkoznak, ezért sok múlik rajtad. Jim Elliot misszionárius, aki mártírhalált halt, ezt mondta: „Isten az ő szolgáit tűz lángjaivá teszi. Gyúlékony vagyok? Uram, ments meg, nehogy más, jelentéktelen dolgok miatt éghetetlen legyek! Itass át Lelked olajával, hogy lángolhassak! Hadd legyek én a te tüzelőanyagod, az Isten lángja!” Legyen ma ez a te imád is!

A bűntudat és a maximalizmus lerombolja a bizalmadat

"Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt." (1Ján 3:21)
Bizonyára észrevetted, hogy a bizalmad hullámzó. Olyan, mint az apály-dagály jelenség. Nagy változások történnek benne egyik napról a másikra – egyik nap fent, másik nap lent vagy. Mi okozza ezt?
Részben abból fakad ez, ami benned zajlik. A Biblia tanítja, “ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt” (1Ján 3:21). Amikor szembesülünk az élet fájdalmaival, szokásaival és csalódásaival, fontos, hogy lépjünk ki az önvád alól, és lépjünk be abba a hitből fakadó bizalomba, hogy Isten megbocsát nekünk.
Mi okozza az önvádat?
Megoldatlan bűntudat. Dávid király írta, „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.“ (Zsoltárok 32:3). (angolból fordítva: “Volt idő, amikor nem akartam beismerni, milyen bűnös vagyok. De az őszintétlenségem nyomorulttá tett, és napjaim megteltek csalódottsággal.”)
Ez egy feliratra emlékeztet engem, amit az egyik nap láttam: “A tiszta motor több erőt termel.” Ez az emberekre is igaz. Sir Arthur Conan Doyle, aki a Sherlock Holmes novellákat írta, egyszer megtréfált 12 kiváló angol úriembert. Küldött mindannyiuknak egy névtelen levelet a következő üzenettel: "Minden kiderült. Menekülj, amint lehet!" 24 órán belül ezek közül a férfiak közül 8 elhagyta az országot! A bűntudat lerombolja a bizalmadat.
Irreális elvárások. Ez maximalizmusként is ismert - az érzés, hogy hibátlannak, tökéletesnek kell lennem; mindenkinek meg kell felelnem; mindig többet kell tennem; nem engedhetem meg magamnak, hogy pihenjek.
Ha maximalista vagy, a kedvenc kifejezésed a "Nekem kellene..., Nekem muszáj..., Nekem illene..., Nekem kell...". Mindig többet akarsz tenni.
Ha átlagember vagy, 3 dolog szerepel a "napi tennivalók" listádon, és abból egyet elintézel, egyet félbehagysz, és a harmadikról egyszerűen elfeledkezel. Hazamész, ledőlsz este, és jól érzed magad.
Ha maximalista vagy, 29 dolog szerepel a "napi tennivalók" listádon. Ezek közül 28-at elvégzel, majd hazamész, és egy csődtömegnek érzed magad! A Biblia ezt mondja: "Látom, hogy vége lesz mindennek, ami megvan, de a te parancsolatod végtelen." (Zsolt 119:96) (angolból fordítva: "Még a tökéletességnek is megvannak a korlátai, de Isten parancsainak nincsenek korlátai.")
Mind a bűntudat, mind a maximalizmus bizalomhiányt okoz az életünkben. Holnap jobban megnézzük, hogyan cserélhetjük fel a vádat bizalommal.
Beszéljünk róla
* Mi az a dolog, amit ma meg kellene vallanod Istennek, majd el kellene engedned?
* Ha maximalista vagy, hogyan befolyásolja ez a bizalmadat?

Az öröm a te választásod!

"Folytatni fogom az örvendezést. Mert tudom, hogy imádkoztok értem és hogy Jézus Krisztus Szelleme segít nekem, és ez vezet a megszabadulásomhoz. ( Filippi 1:18-19, NLT fordítás)

Amikor minden szétesni látszik körülötted, ne próbáld meg te magad megoldani a dolgokat. Egyszerűen hagyd Istent, hogy Ő rakja helyre az életed darabkáit.

Ha problémával nézel szembe, két választásod van: elkezdhetsz hálát adni vagy aggódni - csak ez a két lehetőség van. És itt léphet be az életünkbe a hit.

Pál azt mondja a Filippi 1:18-19-ben: Folytatni fogom az örvendezést. Mert tudom, hogy imádkoztok értem és hogy Jézus Krisztus Szelleme segít nekem, és ez vezet a megszabadulásomhoz. (NLT ford.)

Ebben az igeversben Pál elmondja, hogy több forrásból lehet erőt meríteni ahhoz, hogy a nehéz időkben is boldogok és optimisták tudjunk maradni.

Először is, Isten szemszögéből kell nézned a problémáidat. Pál ezt mondja: ,,Mert tudom...”. Az visz előre, amit tudsz. Pál tudta, hogy Isten a küzdelmei közepette is munkálkodik, és mindvégig Isten látószögéből látta, ami történik körülötte.

Másodszor, Pálért sok ember imádkozott, ami hozzájárult ahhoz, hogy ki tudott tartani. Aztán azt mondja, ,,Jézus Krisztus Szelleme segít nekem”, vagyis a Szent Szellem szintén előre vitte Pált. Végül azt mondja, ,,ez vezet a megszabadulásomhoz”, ami azt mutatja, hogy Pálnak volt hite, hogy Isten teljesen megoldja a problémáját.

Azért, mert Isten szemszögéből látta a dolgokat, mert imádkoztak érte, mert a Szent Szellem segítette őt és mert volt hite, Pál úgy döntött, hogy örülni fog.

A öröm a te választásod!

Beszéljétek meg:

• Hogy néz ki Isten imádása a harcok közepette?
• Kire tudsz támaszkodni, hogy imádkozik érted? Kikre tudsz számítani, akik őszintén és hűségesen imádkoznak a lelki-szellemi növekedésedért?
• Gondolj arra a problémára, ami most van az életedben. Hogyan láttad meg eddig, hogy Isten munkálkodik a fájdalmaid közepette is? Mit gondolsz, mit fog Isten elvégezni benned és rajtad keresztül azáltal, hogy most át kell menned ezen a nehézségen?

Ha keresztény vagy, pásztor is vagy

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efezusi levél 2,10)

Isten olyan életre hív téged, ami messze meghaladja a képzeletedet. Azért születtél a Földre, hogy valamit te is hozzáadj.

Nem csupán azért teremtettél, hogy használd a forrásokat – egyél, lélegezz, helyet foglalj el. Isten arra tervezett, hogy az életeddel változást idézz elő. Azért születtél, hogy hozzá tudj adni valamit az élethez ezen a Földön, nem pedig azért, hogy csak elvégy belőle. Isten azt szeretné, ha valamit adnál „cserébe”.

A Biblia szerint „Isten jó cselekedetekre teremtett minket, amelyeket előre el is készített nekünk." (Efézus 2,10.) Ezek a „jó cselekedetek” a világ felé való szolgálatodat jelentik. Amikor valaki felé szolgálsz (mindegy, hogy milyen módon), akkor valójában Istent szolgálod. (Kolossé 3,23-24.; Máté 25,34-45.; Efézus 6,7.)

Rád is igaz az, amit Isten Jeremiásnak mondott: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. (Jeremiás 1,5.)” (Az angol fordításban a „népek prófétájává tettelek” rész helyett ez szerepel: „kiválasztottalak egy különleges munkára” – a ford.)

Amikor erre a „különleges munkára” gondolunk, sokunknak a pásztorok, a tanítók és a hivatásos papság jut eszébe. Pedig Isten azt mondja, hogy az Ő családja minden egyes tagjának feladata a szolgálat. A Bibliában a szolga (servant) és pásztor (minister) szó szinonímák, ahogy a szolgálat és a pásztorság is. Ha keresztény vagy, pásztor is vagy; amikor szolgálsz, tulajdonképpen „pásztorolsz”.

Gondolkodtál már azon, vajon Isten miért nem ragad el minket a mennybe abban a percben, amikor elfogadjuk a kegyelmét? Miért hagy itt minket egy bukott világban? Azért hagy itt bennünket, hogy beteljesítsük a céljait. Ha megtértél, Istennek szándékában áll használni téged a céljaihoz. Van számodra egy szolgálata az egyházában, és egy küldetése világban.

Van bármi, ami visszatart attól, hogy elfogadd Isten szolgálatra szóló hívását?

Isten Igéje Jó és Igaz

"Isten nem hazudhat." (Zsidók 6:18b)

britannica.jpg

Megbízhatsz a Bibliában, mert dogmatikailag helyes. Megbízhatsz a Bibliában, mert teológiailag helyes. Megbízhatsz a Bibliában, mert pontos, ami az erkölcsöt és etikát illeti.

De azért is megbízhatsz a Bibliában, mert történelmileg pontos.

Miért fontos ez?

A Biblia azt mondja a nekünk a Zsidók 6:18-ban: "Isten nem hazudhat." Az univerzum csak azért működik, mert Isten igaz, minden időben.

Ha a Bibliában egyetlen hazugság is lenne, akkor nem Istentől származna. Azért, mert Isten nem tud hazudni. A Zsoltárok 33:!-ben ezt olvassuk: "...az Örökkévaló szava igaz...". Ez azt jelenti, hogy a Biblia igaz a megváltással kapcsolatban és a történelemmel kapcsolatban.

Honnan tudjuk, hogy a Biblia történelmileg pontos? Ugyanonnan, ahonnan más történelmi dolgokról is megítéljük, hogy igaz, vagy nem.

* A Biblia "első kézből" származik. Egy történész megnézné, hogy az adott történelmi tényt olyan valaki írta-e le, aki látta, vagy másodkézből származik, vagy legenda, amit évszázadokkal később írtak le. A Bibliát elsődleges szemtanúk írták. Mózes látta, amikor a Vörös tenger kettévált. Józsué ott volt, amikor Jerikó falai leomlottak. Jézus tanítványai ott ültek a felső szobában, és látták, amikor a feltámadt Jézus megjelent.
* A Bibliát kiemelkedő gondossággal jegyezték le. Amikor az Ószövetség másolói - az írnokok - a tekercseket másolták, úgy dolgoztak, mint egy fénymásológép! Hosszú listájuk volt a másolás szabályairól, hogy biztosak legyenek benne, hogy pontosan másolták le a szöveget. Bizonyos számú oszlop volt az Ószövetségben, és mindegyiknek pontosan ugyanott kellett lennie. Még az oszlopok hosszának is ugyanakkorának kellett lennie. Tudták, hogy hány betű van minden egyes könyvben. Például, tudták, hogy 1653 "mint" szó van a könyvben. Ha 1654 volt, eldobták a tekercset és újrakezdték.
* Az archeológia is bebizonyította, hogy a Biblia igaz. Az archeológusok ásatásokat végeztek azokon a helyeken, amelyeket a Biblia említ. Például megtalálták Siloám tavát, ahol a vak ember meggyógyult, és megtalálták Heródes templomának egy részét. A Hettita Birodalom egy nagyszerű példa arra, hogy a régészet hogyan bizonyította be, hogy a Biblia igaz. Generációkon keresztül nem volt feljegyzés, hogy a Hettita birodalom valaha is létezett. A korai 1900as években egy régész talált 10.000 agyagcserepet a Hettita fővárosban. Mostmár mindenki tudja, hogy a Hettiták valamikor léteztek.

Beszéljetek róla

* Miért fontos az, hogy a Biblia dogmatikailag, morálisan és a történettudomány szempontjából is helyes legyen?
* Mit mondanál annak, aki azt mondja, Isten Szava történelmileg nem pontos?

Tanítsd gyermekeidnek Isten Igéjét!

"Én nekik adtam igédet..." (János 17:14)

Mi Isten Igéjére építjük az életünket és a gyermekeinknek is meg kellene tanítanunk, hogy ugyanezt tegyék. Isten Igéje az igazság. Jézus azt mondta: "… megismeritek az igazságot és az igazság megszabadít titeket." (János 8:32)

Azt szeretném, hogy a gyerekeim szabadok legyenek. Nem akarom, hogy a bűntudat megkötözze őket. Nem akarom, hogy az aggodalom megkötözze őket. Nem szeretném, hogy gyerekeimet megrontsa a harag, a neheztelés. Nem akarom, hogy mások elvárásainak a nyomása alatt éljenek.

Meg kell tanítanunk gyerekeinknek azt, hogy amikor az életünket Isten Igéjére építjük, akkor valódi szabadságban vagyunk. Az az élet, ami Isten Igéjére épült tele van boldogsággal, örömmel, szenvedéllyel és céllal. Sok fejfájástól, szívfájdalomtól és szívtöréstől óvod meg gyermekeidet, ha megtanítod őket bízni Isten Igéjében, mint életük egyetlen tekintélyében.

Isten azt várja tőled, hogy Igéjének a legfőbb tanítója légy. Ez azt jelenti, hogy ismerned kell Isten Igéjét. Mint sok más embernek, neked is szükséged lehet arra, hogy Bibliatanulmányozó csoport látogatásával behozd a lemaradásodat. Azután, tanítsd meg gyermekeidet, hogy tanulmányozzák a Bibliát egyedül.

Jézus azt mondta: "mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. (János 17:8)