2017. június 2., péntek

Add fel az életed, hogy boldog lehess!

"Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség." (Filippi 1,21)
Az igazi boldogság szolgálatból származik és abból, hogy lemondasz a saját életedről. Amíg ezt nem érted, addig nem igazán leszel boldog az életben. Nem attól leszel boldog, hogy minden vágyadat kielégíted, hanem attól, hogy önfeláldozó vagy.
Pál tudta, hogy a boldogsághoz a céljára kell, hogy koncentráljon, nem pedig a problémáira. Ezt a célt a Filippi 1,21-ben összegzi: "Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség."
Ha megkérnének, hogy töltsd ki az üresen hagyott részt, milyen szó kerülne oda? "Nekem az élet _______." A szórakozás lenne? A sport, a ruhák, a család, barátok, karrier? Valóban találhatóak közöttük értékes dolgok, viszont egyik sem érdemli meg, hogy átvegye annak a helyét, aki teremtett téged és életet adott neked: Jézus Krisztus helyét.
Amit az üres helyre beírsz, befolyásolja a boldogságod. Ha a pénzt, a sikert, az élvezeteket, hatalmat írod be, soha nem leszel igazán boldog. Valójában semmi rossz sincs ezekben a dolgokban, csak épp nem érdemlik meg az első helyet. Isten nem azért teremtett, hogy összegyűjts egy halom pénzt, aztán pedig meghalj és más kapja meg. Isten sokkal nagyobb célt adott az életednek. Az üres helyre egyetlen jó válasz kerülhet, mely a boldogsághoz vezet: nekem az élet Krisztus. Mondj le az életedről Jézusért! Legyen ez az életcélod!
Beszéljetek róla:

Imádkozz ma így: "Úr Jézus, te tudod, hogy milyen gyakran hagyom, hogy a körülmények befolyásolják a boldogságom. Te tudod, hogy milyen gyakran gyűrnek le a problémák, a nyomás és az emberek, melyek elveszik a boldogságom. Segíts nekem életem minden gondját a Te szemszögedből nézni. Szeretném úgy kezelni a problémáimat, hogy az a hitetlenek előtt bizonyságtétel legyen, a hívőknek pedig bátorítás. Juttasd mindig eszembe, hogy amit mások mondanak vagy tesznek, csak akkor fogja befolyásolni a boldogságomat, ha hagyom. Azokat a dolgokat pedig, amiket nem értek, hogy miért történnek, segíts, hogy el tudjam fogadni azzal a bizalommal, hogy Te úgyis jót hozol ki belőlük. Segíts nekem, hogy ne a problémáimra koncentráljak, hanem arra célra, amit Te gondoltál ki az életemre nézve. Szeretném az életem hátra levőt részét Neked szolgálva eltölteni, azáltal, hogy másoknak szolgálok. Kérlek, Uram, használj, hogy legyen célom az élethez és a halálhoz. Mától számomra az élet Krisztus. A Te nevedben kérlek. Ámen."



Amit a Biblia jósol, valóra válik


"Egy prófécia sem emberektől, hanem a Szent Szellemtől származik, és Isten irányítása szerint mondják el emberek." (2Péter 1:21., GW ford.)
A Biblia mindig is a legolvasottabb, a legnagyobb példányszámban vásárolt és a legtöbb nyelvre lefordított könyv volt a történelem során.
A Biblia azonban ennél jóval több: Isten Szava - Isten lehelete. A 2 Timóteus 3:16 ezt mondja: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre."
Ez azt jelenti, hogy a Biblia nem csak jó elképzelések, gondolatok vagy eszmék gyűjteménye. Ez Isten hozzánk intézett szava! Az egyik ok, amiért tudom, hogy a Biblia igaz és szavahihető az, hogy ezer és ezer prófécia van benne, amelyek valóra váltak, illetve valóra fognak válni. Minden egyes bibliai prófécia pontosan úgy teljesedett be és fog beteljesedni, ahogy Isten megjósolta.
A Biblia Jézusról több mint 300 próféciát tartalmaz, és az összeset Jézus születése előtt ezer évvel írták. A Biblia megjósolta, hogy mikor, hol és hogyan fog megszületni. Ő nem tudta manipulálni a születését, hogy beteljesítse a próféciát.
A Biblia azt is előre megmondta, hogyan fog meghalni. Ezer évvel Jézus halála előtt Dávid leírta egyik zsoltárában Jézus keresztre feszítését. Nem használta a "keresztre feszítés" kifejezést, mert akkor még senki sem ismerte ezt. Jóval azelőtt, hogy a rómaiak kitalálták, hogy embereket keresztre feszítsenek, Dávid ezt megírta.
Csak Isten tudhatta ezt.
Mi az esélye annak, hogy 300 dolgot elmondok előre rólad és mindegyik valóra válik?
Olyan sok a beteljesedett próféciák száma, hogy leírni is nehéz. Igazából sokkal nagyobb hitet követel azt elhinni, hogy a Bibliai próféciák csak véletlenek, mint azt, hogy Isten eltervezte őket.
A Biblia mondja: "Egy prófécia sem emberektől, hanem a Szent Szellemtől származik, és Isten irányítása szerint mondják el emberek." (2 Péter 1:21., GW ford.)
A bibliai időkben senki sem akart próféta lenni. Izraelben az volt a törvény, hogy Isten prófétájának 100 százalékban pontosnak kellett lennie. Ha csak egyszer is tévedtél, akkor hamis prófétának tekintettek, és halálra ítéltek. Prófétaként jobb, ha nem tévedtél!
És a bibliai próféciák eddig mind igazak voltak - minden egyes prófécia. Bízhatsz a Bibliában, mert amit mond, az úgy lesz.
Beszéljetek róla:
* Elhiszed, hogy a Biblia igaz? A kétségeid távol tartanak attól, hogy meghalld, amit Isten mondani akar neked?
* Mennyire hasznos számodra a Biblia az életben? Csak bátorításra használod, vagy arra is, hogy megfeddjen, kijavítson és tanítson?



Békesség! Isten irgalma elfedezi a bűneidet


„Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” (Zsolt 103:13-14)

Isten tökéletesen ért téged. Embervoltod következményei ismertek előtte. Tudja, hogy mit, miért teszel. Gyengeséged, félelmeid, bukásaid és a próbálkozásaid nem rejtettek előtte. Nem várja el tőled, hogy „Superman” légy, vagy szuper nő…

Ha szülő vagy, szereted a gyermekeidet fejlődésük minden szakaszában, nem? Ugye, nem vársz a szereteteddel addig, míg felnőttek lesznek?

Hasonlóképpen, Isten is szeret téged minden életszakaszban. Ebben a kérdésben ne hallgass a bűntudat súgására, és ne engedj hamis feltételezéseidnek! Vedd tudomásul:

• Nem tehetsz soha, semmit azért, hogy Isten jobban szeressen, mint ahogyan ma szeret.
• Nem fogsz soha, semmi olyant tenni, ami miatt Isten kevésbé szeretne, mint ahogyan most szeret.

Isten szeretetének nincsen feltétele; nem azon alapszik, amit te teszel, vagy nem teszel.

Így tanít a Biblia: nincs „semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Mit jelent ez? Képzeld el! Előveszek egy papírost, és felsorolom rajta az összes bűnt, amit valaha is elkövettem (valószínű, hogy több oldalnyit kéne írnom). Leírom a bűneimet, gyengeségeimet, az összes tévedésemet, a titkolt dolgokat, szégyellt tetteimet és gondolataimat, az összes ilyen emléket, még a kísértéseimet is. A lista végére érve, a papírt összehajtom, és valamelyik könyvemben eldugom. Nem látod a bűnlajstromot, csak a könyvet. Így van Isten is velünk, amennyiben Krisztus Jézusban van elrejtve az életünk. Nem a bűneinket nézi. Jézust látja az életünkben munkálkodni.

Amikor Krisztushoz jövök, ezt mondom: „Istenem, ez vagyok én – itt van minden rossz, amit elkövettem, az összes tévedésem, még a hülyeségeim is. Az életemet mindenestől Jézusnak adom.” Az Úr Jézus szeretetével így átölelten Isten nem engem lát, hanem Őt, aki tökéletes. Nem a bűneimet nézi. Ezt jelenti Isten irgalmában békességre lelni.

Beszélgessünk még erről!

Három gyermekünk van. Mindhárom megtanult járni, nagyjából ugyanazokon a folyamatokon mentek át. Elindultak volna, de eldőltek. Fölálltak, léptek kettőt, aztán fenékre estek. Topogás. Fölállás, elesés, helyben állás.

Mit tesz ezt látva az apuka? Ripakodjam, hogy „Szedjétek már össze magatokat, mit ügyetlenkedtek itt előttem? Ti Warren gyerekek vagytok. Mi nem csetlünk-botlunk, mint mások. Nahát, többet vártam tőletek…!” Milyen apa az, aki így viselkedik? Nevetséges ilyenre gondolni is. Mégis, sokan éppen Istenről feltételeznek valami hasonlót. Azt gondolják róla, hogy valahányszor elbukunk, Isten ott terem, hogy ránk letromfoljon: „Felállni! Mi történt veled már megint, te szerencsétlen flótás?”

Szánj időt most Istennel beszélgetni erről a kapcsolatról – arról, hogy Ő Atyád, és milyen jó az irgalmasságát megtapasztalni, és hogy milyen rossz abban kételkedni. Maradj előtte csendben, és engedd, hogy átjárjon a kegyelembe fogadottság békéje!


Isten a megtéréssel szolgálatra is hív


„…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Amikor Isten üdvösségre hív minket, akkor a szolgálatra is meghív. A két elhívás ugyanaz. Függetlenül hivatásunktól vagy karrierünktől, Isten teljes idejű keresztény szolgálatra hívott el bennünket. A „nem szolgáló keresztény” kifejezés önmagában ellentmondásos.

A Biblia így tanít: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint…” (2 Tim 1:9)

Péter kiegészíti: „Ti azonban választottak (vagytok)* …, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki … elhívott titeket.” (1 Pét 2:9)

Isten szolgálatra hívott el bennünket. Fiatalon azt gondolhattuk, hogy Isten igazi szolgálói csak lelkipásztorok, misszionáriusok, apácák vagy más teljes idejű gyülekezeti dolgozók lehetnek. A Biblia azonban azt mondja, hogy Isten mindenkit elhívott a szolgálatra. ( Ef 4:4-14; lásd még: Róm 1:6-7; 8:28-30, 1 Kor 1:2,9,26; 7:17; Fil 3:14; 1 Pét 2:9; 2 Pét 1:3)

Isten elhívását töltjük be minden alkalommal, ha használjuk a Tőle kapott adottságainkat. Ezt mondja az Írás: „…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Az időnk mekkora részében szolgálunk Istennek? Kína egyes gyülekezeteiben így köszöntik az új hívőket: „Jézusnak mostantól újabb szeme van látni, új füle hallani, új keze segíteni, és új szíve szeretni másokat.”




Védd meg a gyermeked elméjét!


"Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, ... és megőriztem őket." János 17:12

Jézus úgy őrködött a tanítványok szellemi fejlődése felett, hogy megóvta az elméjüket. Apaként és szellemi vezetőként a te feladatod, hogy megóvd az ő ártatlanságukat. Ez egy hatalmas feladat a mai társadalomban! A gyermekek nem mini felnőttek, és nekünk kell megvédenünk a gyermekeink ártatlanságát, ahogyan felnőnek.

Mikor a mi három gyermekünk növekedett, Kay és én nagyon szigorúak voltunk abban, hogy milyen filmet láthatnak, milyen TV műsort nézhetnek meg, milyen könyveket vagy magazinokat olvashatnak. Sokféle siránkozást kaptunk ezért a gyerekektől.

Amikor kicsik voltak, és csak "12 karikás" filmeket nézhettek, azt mondhatták "Mi meg akarjuk nézni ezt a "16 karikás" filmet!". Mikor kicsit idősebbek lettek, azt mondhatták "Meg akarjuk nézni ezt a "18 karikás" filmet!". Mi azt mondtuk, "Majd lehet, ha idősebbek lesztek, de most nem fogjátok megnézni!". És ők könyörtelenül kritizáltak minket: "Apa! Anya! Ti olyan szűk látókörűek vagytok! Ti vagytok az egyetlenek az egész univerzumban, akik nem hagyják a gyerekeiknek megnézni ezt a filmet!!".

Elképesztő számomra, hogy keresztény szülők hogyan engedhetik a gyerekeiknek, mégha tinikről is van szó, megnézni olyan dolgokat, amihez semmi közük. Törődnünk kellene az elméjükkel. Az én három gyermekem felnőtt és boldog, jó irányba beállított gyerek. Miért? Nem szeméttel tömtük a fejüket, miközben felnőttek; nem is vulgaritással. Egyébként is elég hamar ki lesznek téve mindennek az életben. Erre nincs szükségük fiatal korukban. Te véded ki, hogy mi kerülhet az elméjükbe!
A "csodák" meglátásáért...

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Szereteteddel körbeölelsz engem is, s oly sokszor mégis szorításnak érzem azt. Tedd bölccsé szívemet, hogy befogadjalak Téged, s naponta hálát tudjak mondani Neked mindenért, amivel megajándékozol földi életemben! Ámen



Szereteted az életnél is jobb.
Zsolt 63,4

Lehet szebb, s jobb az életnél? Hiszen éllni olyan jó! Számtalan csodájával körbeölel minket Teremtőnk, s mi csak ámulunk a világ, s önön létezésünkön... Miért van az, hogy sokan mégsem tudnak örülni az életnek? Morognak-veszekednek embertársaikkal, Istennel, s nem utolsó sorban önmagukkal. Ha nyár van, akkor a melegre, ha tél van akkor a hidegre panaszkodnak, otthon a férjre, feleségre vagy éppen a gyerekre, munkahelyen a főnökre, templomban jobb esetben csak a papra, de az elszámoltatásból még az Istennek is kijut... Ők azok, akik szinte semminek nem tudnak örülni vagy ha mégis az nagyon behatárolható, olykor igen egysíkú.

Amióta burleszkjét éljük a teremtettségünknek, s azt hisszük, hogy mienk a világ, mert hasítani tudjuk az atommagot, s színes lámpácskákat vibráltatunk szép rendben (értsd digitális világ) - tehát a 20 század második felében -, azóta oly sok problémát, s oly rövid idő alatt halmoztunk fel, amit előttünk még egyetlen társadalmi korszak sem. Ha így haladunk, akkor törvényszerűen megroppan a világ... Az ember lelkét már megmarta az istentelenség sóssava. Nem hangoztatják, pedig munkapolitikai tényező, hogy az utolsó évtizedekben megnőtt a pszichés problémákból fakadó munkahelyi mulasztások száma. Nemcsak a "táppénz" financiális terhe szorongatja a vállalkozókat, hanem az emberi teljesítőképesség csökkenése. Nemcsak az ember silányult el, de a produktuma is. A csomagolás egyre színesebb, s gyönyörűbb, de hitványabb lett minden. Ha csak - most nagycsaládosként - a háztartási gépeket nézem: Nem luxus, a megbízthatóan működő robotgép, mosógép stb... de mivel minden műanyag, nem vagy alig javíthatóak, s kényszerűen beletagozódunk a "használd, s dobd el ha nem működik" környezetszennyező, alternatíva-nélküli, korunk-diktálta életstílusba.

Az Istenre hagyatkozó ember tudja, hogy az Élet biztosítéka nem az ember kezében van. Az életnél, az életünknél van nagyobb: az Élet Istene. Őreá figyelni, tisztaságában, szépségében elmerülni nem menekülés a világ realitása elől, hanem kitágítása az élet érvényességi körének a horizonton túlra, a nemlátható világ végtelenségébe, ahol a legtávolibb megtapasztalható közelségbe kerül, s békességgel megvallhatjuk: Uram, szereteted az életnél is jobb.


Bölcsesség...

A mai nap imádsága:

Uram! Adj nekem bölcs látást, hogy kerüljem a bajt, korrigálni tudjam a hibát, s megtaláljam a harmóniát Veled, s a világgal! Ámen.


A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát.
Péld 9,10-12

Bölcsnek lenni... fiatalon, ez mindenki álma. Így kikerülhetővé válnának a gödrök, melyekbe oly sokszor beleesünk, csak olyan akadályt ugranánk meg, amiről tudnánk, hogy nem verjük le a lécet, s sok életvezetési hibát küszöbölnénk ki, megspórolva a bosszúságot, s a szenvedést magunknak és másoknak is. Sajnos a szólás is azt mondja: "Fiatalon lehetsz okos, de bölcs nem." Nos, mit tudhat az idősebb, amit a fiatalabb nem ismerhet?

Mindenekelőtt a tapasztalat az, ami meghatározó. A pszichológia megnevez egy olyan syndromát, aminek nem egyszer igen súlyos következményei vannak, ahol nem ritka a halál és a rokkantság sem - ezt "fiatal férfi tünetegyüttesnek" hívják. A régiek így mondták "kakaskodás". A fiatalsággal együtt jár a harsány kukorékolás, a virtuskodás... de a felelőtlenség, s az esztelenség nem kell, hogy ott legyen. Azt is mondták a régiek: "Keresi a bajt magának". Ez jutott eszembe, amikor extrém "sportok"-ba belerokkantak sorsairól hallottam. Ami az egyiknek jó üzlet, az a másiknak a legdrágábbikkal (az élettel) való kockajáték... Fiatal emberek tízezrei, akiknek mozgáskultúrája a városok betonján zsugorfejlődött, pattannak egyik pillanatról a másikra gör- vagy sídeszkára, jóllehet járni is cipőben és járdán tanultak meg, s nem mezítláb füvön (rendesen még esni sem tudnak - ma már iskolában okítják a gyermekeknek az esés-kultúrát) így aztán nem csoda, ha a "geg-keresés" fiatalos, szédítő izgalmában szinte előre programozott a tragédia... Marad a kérdés, a félig vagy teljesen lebénultnak éppenúgy mit a lelkileg belerokkanó családtagoknak is: Ki a hibás?

Az Isten! Végül is ő engedte meg, hogy... Így aztán, az "Isten nyakába varrva a bajt" az elhordozhatatlant könnyebb elfogadni, mint szembenézni a valósággal: Egyedül én voltam hibás! Bölcsnek lenni azt jelenti: belátom a korlátaimat, meglátom, hol vannak a különös veszélyt jelentő akadályok. Nyugati, felborult-erkölcsű világunkban, internetes társ- vagy nevezzük inkább kalandkereső lehetőségeknek, ide vagy oda - egyre nehezebben találja meg a fiú lányt... Náluk már csak a szakemberek kétségbeesettebbek, mert elöregedő társadalmat, működésképtelen szociális struktúrát prognosztizálnak - belátható egy-két évtizeden belül...

A fehér embertől igen sokat szenvedett, s még mai szenvedő afro-amerikaiak között az a "vélemény", hogy egy "rendes fiú" nem akarhat tartós kapcsolatot egy fehér lánny, mert akkor egy fekete leány (közülük) egyedül marad... Nos, a fehér-kultúra közösséget-felejtő kultúrálatlansága meghozta a "szép új világába" nyomorúságos gyümölcseit: felbomlott család, mértéktelen önzés, agresszivitás, félelem, s magány... Ki a hibás? Tényleg az Isten? A bölcs tudja a választ... ezért keresi azt az Élet, és az Isten tisztelete közelében...




Élet...

A mai nap imádsága:
Uram! Nem értem se az életet, sem teremtett világod csillagmilliárdjait. Látom, tapasztalom csodáidat, s csak hálálkodni vagyok képes, hogy: vagyok. Légy velem, s ölelj át gondviseléseddel, hogy boldogulhassak - embertársaimmal, enyéimmel együtt! Ámen

Hiszen Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.
ApCSel 17,25b-28a

A szelíd istenképűségre teremtett ember messzire szaladt Alkotójától. A "teremtés koronája" - félreértés ne essék nem a férfi, hanem az EMBER -, csúcsragadozójává válva bolygójának, a pusztulás szélére sodorja önmagát. Egyértelmű, hogy farkas a farkast ha bántja is, de nem öli; az ember - talán éppen ez teszi emberré - ellenébe megy az 'állati' törvényeknek is. Az állat ugyanis csak akkor öl, ha annak létfenntartási célja van, az ember akkor is, ha emberi kedve úgy tartja... A teremtettség, s benne az Élet, márpedig nem 'ingyért' van. Minden létezőnek 'ára' van. Ami valahol pluszként jelentkezik, az máshol hiányt jelent. Így, igazából véve nincs 'profit' se, hiszen ha felszámolnánk mindent - a munkásnak járó, de elmaradt tisztességes bért, a kizsákmányolt természet sebeinek akárcsak részleges begyógyítását stb. -, akkor máris 'ráfizettünk'.

Ezért különösen fontos újra és újra emlékeztetnünk az evidenciákra. Az ember alapvető bűne ugyanis az, hogy felejt. Krónikusan felejt... Elfelejti az isteni rendet, mely minden létezőnek a tiszteletét célozza. Ezért ölte, mészárolja, s fogja pusztítani a magát 'civilizált embernek' tartó ember embertársát mindaddig, amíg csak e földön lesz ember, akivel nem mellékesen, "genetikailag kompatibil", azaz nemzőképes utódokat képes létrehozni, hiszen "egy vérből teremtette" őket az Isten... A homo sapiens (értelmes ember) sokkal inkább megérdemelné a homo idioticus, azaz a 'hülye ember' meghatározását, mert olyat tett/tesz - ha csak a 20-21. századot nézzük -, amit 'értelmes' élőlény nem tenne meg soha: mohóságával, bírhatnámságával elpusztítja saját élővilágát, sőt feléli jövőjét...

Az élet isteni értelme, hogy rövidke életünkben keressük Őt - szépségben, jóságban, elrejtett s kinyilatkoztatott csodáiban. Isten mindenekelőtt a lelkünkben nyilvánul meg, mivelhogy Isten maga Lélek. Aki szeret, az tapasztalja az Istent, aki gyűlöl az pedig bizonyossággal hirdeti: nincs Isten. Aki cselekvő szeretetében hagyja "történni az Istent" az vezetésben él, s boldogul. Teljesen boldog sosem lesz, mert romlandó testben van, de létének határmezsgyéin megtapasztalva a határtalan Istent, beteljesületlen kívánságai ellenére is teljes életet él, hiszen Isten vonzásában telnek - azaz telítődnek - napjai...




Isten...

A mai nap imádsága:

Uram! Add értenem akaratodat, hogy teljességgel élhessem életemet, embertársaim javára, s a Te dicsőségedre! Ámen



Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz?
Dán 4,32b

Minél többet ismerünk meg a világból, amelyben élünk, annál inkább igényeljük a hiteles, személyreszabott választ mindannyiunk legnagyobb kérdéseire: "Honnan jöttem? Miért vagyok ezen a világon?" s rövidke életünk végefelé még azt is tudni szeretnénk: Hová megyek ebből a világból, ha egyszer mennem kell?

A modern ember úgy hiszi, felnövekedett, mert eleddig soha nem látott tudományos-technikai eredményeket tudhat magának, jóllehet a 21. század elejére sem oldotta meg még részlegesen sem hosszútávú energia-gazdálkodási kérdését. A JóIsten napocskája hőmennyiségben másfél nap alatt annyit elszór Földünkön, mint amennyi szénhidrogént eleddig mindösszesen kibányásztak, s ami egyáltalán még fellelhető... Úgy látszik, amit a JóIsten nyilvánvalóan ad, azt soha nem akarja az ember elfogadni: napenergia, szélenergia, vízenergia, tengerhullám-energia, helyettük a veszélyeset, s károsat részesíti előnyben: pl. atomenergia!

Modern korunk modern embere "modernere-fegyelmezett" gyermeke azt hallja majd-mindenütt, hogy Isten nincs, hogy a világ egy nagy kontrállatlan durranásból állt elő, s aztán csak úgy magától kezdett összeállni a világmindenség csillagpora, s ennek eredményeként vagyunk mi, itt és most... Aztán ahogyan öregszünk, szép lassan kiderül az igazság: nemhogy a világ, de mi magunk sem fejlődünk, nem válunk egyre bonyolultabb organizmussá, sokkal inkább a kopás jellemez minket, sőt az emberiség genetikai állománya nemhogy javulna, de generációról generációra egyre inkább romlik. Mintha ez az egész evolúció-elmélet csak annak igazolását szolgálná, hogy az egyik embernek joga van a másikat legyőzni, kisemmizni, ellehetetleníteni, kizsákmányolni, akár megölni is - mert ugye többnyire erről szól az ember történelme!

Mértékadó valláspszichológiával foglalkozó felmérések egyértelműen megállapítják: az emberiség 95%-a(!) - így vagy úgy -, de vallásosnak vallja magát. Nyilvánvaló tehát, hogy nincsenek istenek csak sok-sok ember, aki úgy gondolja, hogy márpedig istenek vannak; nyilvánvaló, hogy nincs egy külön istenük a zsidóknak, egy másik istenük a keresztényeknek, s egy egészen más harmadik a mohamedánoknak. Az is nyilvánvaló tehát, hogy egyik vallás sem képes birtokolni a maga teljességében AZ Istent, ha mégis azt hirdeti, hogy csak az adott vallást követő ismeri/ismerheti AZ Istent, akkor ez arogánssá, agresszívvé, s destruktívvá teszi annak a vallásnak a követőjét...

Az istenek - ahogyan az emberek többnyire elképzelik - halhatatlanok. A keresztények emberré lett Istene (ez a kinyilatkoztatás lényege!) pedig meghal a keresztfán... De akkor ebben meg mi az isteni? Mindenekelőtt az abszurditás! Amennyire lehetetlen hogy éljük, s mégis élünk ugyanígy az Isten is - akit soha senki nem képes a maga teljességében elképzelni létezik, van. De az is abszurditás, hogy megromlott természetünk ellenére képesek vagyunk a jóra, s hogy hiszünk az önfeláldozó szeretet hatalmában.

Amióta létezik teológia (istenről szóló tanítás), azóta keresi az ember a fogalmakat, hogy minél jobban leírhassa, elmagyarázhassa, kicsoda is az Isten. Legvégül persze marad mindig a beismerés: nagy dadogás az egész, hiszen a legzseniálisabb megfogalmazás is szárnyaszegett, földhözragadt - mert emberi elképzelés csupán. Dániel próféta így fogalmazza meg: Senki nem foghatja le a kezét, és senki nem mondhatja neki: "Hé, Isten! Mit csinálsz?" Az evangélium minden ember számára az, hogy ez az Isten meg akarja fogni mindannyiunk kezét, s ezért kérdezi meg életünk minden egyes napján - mivel Ő Isten ezért szavak nélkül is fel tudja tenni a kérdést: Ember, hát te meg mit csinálsz?... Elfelejtetted, hogy istenképűségedben mire rendeltelek? Nem arra, hogy pusztíts és rombolj, hanem hogy egész életedben építs, és egész lényeddel éltess!

Imádkozzunk!
URam! Köszönöm a felismeréseket, a tapasztalásokat, melyeket sorsomba-kódolva megmutatsz életem napjaiban. Add, hogy akár borúsan, akár vidáman köszönnek rám e napok, áldani tudjalak mindenért! Ámen


Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! (El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.)
Jer 23,23(24)
Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy Isten azért Isten, mindenható. Ha nem lenne az, akkor legfeljebb istenségről vagy különleges képességekkel bíró szuperlényről beszélhetnénk... Isten mindenhatóságából következik a mindenütt-jelenvalósága (omnipraesentia Dei), ezért Istennel kapcsolatban nincs sok értelme azt mondani: "Istenhez közel állok vagy Istentől távol vagyok"... Ennek ellenére mondogatjuk, jelezvén ezzel, hogyan is állunk a JóIstennel?
Az extraképességekkel megjelenített hollywoodi szuperhősök sok-sok embert vonzanak a mozivásznak/képernyők elé, mert lelke mélyén minden ember szeret megfürödni annak illúziójában - melynek Ádám és Éva is áldozatává váltak -, hogy ti. hiába hazudta a Kígyó, "olyanok lesztek, mint Isten", az ember nem istenül meg soha, a teremtmény teremtmény marad mindvégig... A teremtmény "feladata", hogy létével Isten dicsőségét tükrözze.
Isten, újra és újra 'megbizonyítja' - történelemben, lelkiismeretben -, hogy Ő Örökkévaló, s minden hatalom az övé, de érdekes módon ezt az ember rövidke életében mégis többször elfelejti. Pedig a Rómaiakhoz írott levélben Pál figyelmeztet: "Ami ugyanis nem látható belőle: az Ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható." (Rm 1,20) l
Isten tehát mindenütt(!) Isten. Ő azokban az 'istentelen' helyzetekben, szituációkban is jelen van - ha nem is látjuk, sőt nem is hisszük, hogy ott és akkor, Ő jelen lehet - ahol általában nem is gyanítják: betegségben, szenvedésben, kisiklott életek rettenetes feszültségei közepette is... Sok rosszul hívő, hitéletét kifordítottan megélő ember degradálja a világmindenséget teremtő Istent saját jólétének garanciális hátterévé, áldó-automatává, Akinek "kutya-kötelessége", a bedobott aprópénz-imádságságokra kedvezően válaszolni. Nos, az ilyen istenelképzelés lehet nagyon szép, de nem sok köze van az Élet URához, Aki szuverén hatalom, idő tér, mikrokozmosz és makrokozmosz, látható és nemlátható világ Egyetlenegy URa...
Mai igénk azt üzeni: nincs távol senki Tőle, mindenki sóhajtásnyi közelségben tudhatja az Istent, csak őszintén ki kell tárnia szívét. Ha ez megtörténik, akkor Ő bennünk lakozik, s mi Őbenne, s értelmet nyer leheletnyi létünk a Teremtettség végtelenjében...

Engedd, hogy Ő vigasztaljon!

„…minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket” (2Korinthus 1:3-4)

Isten otthonossá teheti számodra a mégoly kényelmetlen, barátságtalan helyeket is. Ki tud húzni az olyan helyzetekből, amikről azt hitted, örökre ott ragadtál. Békességet és nyugalmat tud adni még a fájdalmak között is. Mielőtt életed véget ér, élni fogsz, szeretni fogsz, és veszteségeket fogsz átélni. Bizonyos dolgok elvesztése igazából segít abban, hogy értékelni tudd azt, ami megmaradt. A kudarc keserű íze teszi a sikert még édesebbé. Hogyan tudnád a győzelmet ünnepelni, ha nem ismernéd a vereséget? Minden napodat úgy éled, hogy nem tudod, mit tartogat a holnap, de tudod, hogy Isten tartja kezében a holnapjaidat.
A holnapod nem a főnököd, a befektetési tanácsadód, a házastársad vagy bárki más kezében van. Nincs a te kezedben sem, hogy irányítsd vagy manipulálhasd. Nem, minden holnapod Isten kezében van! Tehát bármit is teszel, először ismerd meg Őt, mert szükséged van Rá! És Ő mindig ott lesz számodra. Ott lesz, amikor már mindenki és minden elhagyott. Ott lesz számodra a legsötétebb helyeken is. Ígérete számodra ez: „…Lehet, hogy egész este tart a sírás, de reggelre eljön az öröm” (Zsoltárok 30:5 AMP). Bármilyen hosszú is az éjszaka, a reggel mindig elérkezik és vele az Ő öröme. Gondolj csak bele, nem számít, milyen sötét az éjszaka, eddig még mindig megérted, hogy meglásd a reggelt! Igaz? Isten kegyelme megvédett, gondoskodott rólad, biztonságot adott, megnyugtatott, vigasztalt és átvitt az éjszakán. Az idők és az évszakok változnak – de Isten soha! Ő mindig a „minden vigasztalás Istene” , és Ő vigyáz rád ma is!




Feljebb és túl

„Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre!” (Máté 5:41)

A római időkben a katonák kényszeríthették a zsidó polgárokat, hogy vigyék helyettük a menetfelszerelésüket egy mérföldnyire. De Jézus azt mondja: „Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre”. Max Lucado írja: „Van egy második-mérföldes szolga a gyülekezetünkben. A foglalkozása építészmérnök, de a szenvedélye a szolgálat. Minden istentisztelet előtt végigjárja a férfimosdókat… kitörli a mosdókagylókat, megtisztítja a tükröket, leellenőrzi a vécéket, feltölti a papírkészletet. Nem beszél róla senkinek, és nem vár semmit viszonzásul… Hadd mondjam el, miről ismerem fel [a második-mérföldeseket]. Nem viselnek jelvényeket vagy egyenruhát – ők mosolyt viselnek. Felfedezték… az örömet a többlet fáradozásban… a mások segítésében rejlő örömet… azt, hogy az igazi jutalom a második mérföldet jelző oszlopnál található… Miért? Felszabadultság! Rabszolgákból önkéntesek lettek. Amikor Mária megkente Jézus lábát, az egy-mérföldesek, mint Júdás tettét pazarlásnak minősítették. De Jézus nem. Ő elfogadta a gesztust a szeretet kifejezéseként, egy baráttól, aki legértékesebb kincséről mondott le. Van a gyülekezetedben egy idős férfi, aki épp most veszítette el feleségét. Egyetlen óra, amit rááldozol az idődből, számára az egész világot jelentheti. Van a városodban néhány gyerek, akiknek nincs édesapjuk, aki elvinné őket moziba vagy focimeccsre. Te el tudnád. Nem tudják neked megfizetni, de kedvességed mosolyt fog varázsolni az arcukra. És mit szólnál ehhez? Kezdd azokkal, akiknek ugyanaz a vezetéknevük, mint neked! Lepd meg őket kedvességgel… végezd a házimunkát panaszkodás nélkül… vigyél nekik kávét az ágyba reggel… írj egy szerelmeslevelet csak úgy. A „csak úgy” az alabástrom kiöntése. Jézus a szolgák helyzetét választotta. Mi ne tudnánk? John Gardner mondta: „Ha az ember szolgál, az élet többé nem értelmetlen.” Nem arra lettél elhívva, hogy „csak úgy eléldegélj”, hanem arra, hogy tegyél valami nagyobbat, valami magasabb rendűt.
LÉGY BECSÜLETES!

„Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.” (Róma 12:17)

Jeremiás azt írja: „Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot, olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül. Élete  derekán itt kell hagynia, és a végén bolondnak tartják.” (Jeremiás 17:11). Ne hidd, hogy következmények nélkül bármit megtehetsz a kis dolgokban, amíg nagy dolgokban nem hibázol. Akár tíz forintot lopsz el, akár tízmilliót, így is úgy is tolvaj vagy. Manapság gyakran használják az integritás szót, ami magyarul azt jelenti: feddhetetlenség, becsületesség. Minden alkalommal, mikor áthágsz egy erkölcsi alapelvet, egyre nehezebbé válik becsületesen cselekedni, nem pedig könnyebbé. Minden, amit valaha tettél, vagy elmulasztottál, elő dog jönni, amikor nagy a nyomás rajtad. Ezért a becsületesség kifejlesztése folyamatosan éberséget kíván. John Morley megjegyezte: „Senki sem tud saját jelleme korlátain felülemelkedni.” Ez különösen is igaz a vezetőkre. Tehát: 1) Tartsd be az ígéreteidet! Amikor megígérsz valamit, reményt teremtesz. Ha betartod ígéretedet, bizalmat teremtesz. 2) Ismerd el hibáidat! Ha döntéseid nem a várt eredményt hozzák, magyarázattal tartozol az embereknek. 3) Kérj bocsánatot, és próbáld jóvátenni! Ha tetteid másoknak kárt vagy fájdalmat okoznak, be kell ismerned, amit tettél, és bocsánatot kell kérned. Ez általában nagyon fájdalmas pillanat. Mégis meg kell tenned, nemcsak azért, mert ez a helyes lépés, hanem azért is, mert ez lerövidíti a szenvedést és segít hátad mögött hagyni az esetet.




NEM BÍROD EGYEDÜL!

„Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet…” (4Mózes 11:14)

Egyszer Mózes azt mondta Istennek, hogy a munka, amit rábízott, túl nagy számára. Ezért Isten azt mondta Mózesnek, hogy keressen hetven vezetésre alkalmas férfit. Majd így folytatta: „Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad horgozd azt” (Mózes 11:17). Értsd meg ezt: soha nem leszel képes megvalósítani álmodat, amíg nem vagy képes, vagy nem vagy hajlandó másokat is belevonni. Ne gondold, hogy csak azért, mert az álmod érdemleges, az emberek automatikusan felsorakoznak melléd! Ez nem így működik. Ugyanaz az álom, ami áldás lehet számodra, maga alá is teremthet, ha nem veszed körül magad megfelelő emberekkel. Mózes azt mondta: „Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg… „ (4Mózes 11: 14-15). Ne várj addig, míg az idegösszeomlás határára kerülsz, vagy a családod szétesik, időben kérj segítséget!
Amikor Isten elhív valakit, mindig elhív másokat is, hogy mellette álljanak. Kezdj el hát körülnézni! Lehet, hogy csak egy emberre van szükséged, lehet, hogy sokra. Sőt, minél nagyobb az álmod, annál nagyobb csapat kell hozzá. Van azonban egy jó hírem is: minél nagyobb az álmod, annál több embert fog vonzani. Ha nagy álmod van, akkor még nagyobb lehetőséged van arra, hogy jó embereket fogsz találni segítőnek. Csak annyi dolgod van, hogy alakíts ki kapcsolatot velük, hívd meg őket, add át a látásodat és engedd őket dolgozni!



„… hogy veled együtt hordozzák a nép terhét…” (4Mózes 11:17)

Lehet, hogy nagy terveid vannak, de nem fogsz sikert elérni addig, amíg meg nem tanulod, hogyan lelkesíts fel másokat látásod iránt. A jó kommunikációs képesség fontos ahhoz, hogy látásodat át tudd adni, de ennél többre van szükség. Hitelesnek és meggyőzőnek kell lenned. Az emberek csak akkor lesznek vevők a látásodra, ha el tudod adni nekik. Csak akkor tudsz meggyőzni másokat látásod fontosságáról, ha te magad meg vagy győződve annak jelentőségéről. Ehhez az kell, hogy a megfelelő üzenetet, a megfelelő ember a megfelelő időben és megfelelő módon át tudja adni a megfelelő embereknek. Dr. Larry Crabb pszichológus és író ezt mondja erről az egymásra hatásról: „Az a látás, amit átadunk az embereknek arról, hogy kivé és mivé válhatnak, csak akkor bír erővel, ha azt visszhangozza, amit a Lélek már szólt az ő lelkükhöz.” Ez az erő tudja meggyőzni az embereket arról, hogy csatlakozzanak hozzád álmod megvalósításában, és hatványozottan növeli az esélyedet a sikerre. A Bibliában érdekes matematikai összefüggést figyelhetünk meg, amely azt állítja, hogy az ember menekülésre késztethet ezer embert, de két ember tízezret is (ld. 5Mózes 32:30). Igen, a Szentírás az együttműködés erejét tanítja. Ha a megfelelő emberek csatlakozzanak hozzád, és megkapjátok Isten áldását, akkor sokkal többet megvalósíthattok, mint amennyit valaha is elképzelhetőnek tartottál.

2017. június 1., csütörtök

A célodra koncentrálj, ne a problémádra!

"Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél, de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre." (Filippi 1,22-25)
Amikor a célodra koncentrálsz, nem a problémáidra, akkor boldog lehetsz, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy kilátástalan a helyzeted.
Pál idős ember volt már, amikor Rómában börtönbe került. Nagyon messze volt az otthonától. Kivégzés várt rá. Mindent elvettek tőle – a barátait, a szabadságát, a szolgálatát, még a magánéletét is, hiszen a nap 24 órájában egy őrhöz volt láncolva. Nem lehetett ez valami boldog időszak Pál számára.
De volt egy dolog, amit nem vehettek el Páltól; ez pedig az életcélja. Pál eldöntötte, hogy a céljára koncentrál, még akkor is, ha minden mást elveszített. Mi volt a célja? Istent szolgálni azzal, hogy mások felé szolgál.
Pál azt mondja a Filippi 1,22-25-ben: “Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél, de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre.”
Sosem felejtem el, amikor Viktor Frankl Az ember keresi az értelmet című könyvét olvastam. Frankl egy zsidó pszichiáter volt, akit elvittek a náci Németország egyik haláltáborába. Az egész családját és az összes barátját elgázosították vagy meggyilkolták. A könyvében mesél egy napról, amikor ott állt a Gestapo előtt meztelenül. Elvették a foglyok ruháit és még Frankl jegygyűrűjét is. Amikor úgy állt ott, hogy semmije sem volt, amikor ráébredt, hogy van valami, amit a nácik nem tudnak elvenni tőle: a döntését, hogy mindezekre miképp reagál.
Nem tudod befolyásolni, hogy mások mit tesznek veled. Nem tudod befolyásolni, hogy mások hogyan viselkednek körülötted. De azt tudod befolyásolni, hogy te hogyan reagálsz minderre.
Beszéljetek róla:
  • Mit gondolsz, mi az életed célja?
  • Hogyan változik meg egy bonyolult helyzetre adott válaszod, amikor ráébredsz, hogy ahogyan reagálsz, az a te döntésed?
  • Milyen zavaró vagy befolyásoló tényezők miatt fókuszálsz inkább a problémáidra és nem a célodra?

A megtért szív szolgálni szeretne

Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.(2 Timóteus 1:9)

Azért lettél megváltva, hogy Istent szolgáld. A Biblia szerint: "ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk." (2 Timóteus 1:9)

Isten megváltott, hogy az Ő szent munkáját végezhesd. Nem a múltbéli cselekedeteid miatt, hanem a jövőbéli cselekedeteidért lettél megváltva. Isten országában neked is megvan a helyed, a célod, a szereped és a funkciód, amely arra vár, hogy betöltsd. Ez az, ami az életnek igazi értelmet és értéket ad.

Jézusnak az életébe került az, hogy téged megváltson. A Biblia emlékeztet minket: „mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.”(1 Korintus 6:20)

Nem bűntudatból, félelemből vagy kötelességből szolgáljuk az Urat, hanem örömből és mélységes hálából mindazért, amit értünk tett. Tartozunk Neki az életünkkel. Az üdvösség által a múltunk megbocsájtatott, a jelenünk értelmet kapott, a jövőnk pedig biztosított. Mindezen előnyök fényében Pál erre szólít fel: „az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim (…) szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”(Róma 12:1)

János apostol tanította, hogy megtérésünket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szeretettel szolgálunk mások felé. Az ő szavai szerint „tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket”(1 János 3:14).

Ha nincs bennem szeretet mások iránt, nincs bennem vágy, hogy másokat szolgáljak, és csak a saját szükségleteim érdekelnek, akkor nem árt végiggondolnom, hogy Jézus valóban jelen van-e az életemben. A megtért szív szolgálni vágyik.




Imádkozz a gyermekeidért szüntelen



Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. (János 17:9)

Jézus Isten szíve szándéka szerint tett, amikor a tanítványokért imádkozott, és mi is Isten szíve szándéka szerint teszünk, amikor gyermekeinkért imádkozunk.

Imádkozhatunk azért, hogy a gyermekeink örömmel éljenek Krisztusért: „Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.” (Jn 17:13)

Imádkozhatunk azért, hogy a gyermekeink szellemileg megerősödjenek: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17:15)

Imádkozhatunk azért, hogy a gyermekeink hatékonyan szolgálják Krisztust: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” (Jn 17:17)

Imádkozhatunk azért, hogy a gyermekeink megtapasztalják a közösséget más hívőkkel: „Hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” (Jn 17:21)

Imádkozhatunk azért, hogy a gyermekeink rendszeresen embereket vezessenek Krisztushoz: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem.” (Jn 17:20)

Ha nem vagy szülő, akkor is segíthetsz az imáiddal másoknak közelebb kerülni Isten szívéhez.



Isten Igéje mindig a tudomány előtt jár

"Dicsérjétek az Urat, ti mennyek és ti vizek, amelyek az ég alatt vagytok. Dicsérjétek az Úr nevét, mert minden az Ő parancsára állt elő. Ő helyezte el őket, hogy örökké ott legyenek. Ő alkotta a törvényeket, amit senki nem tud megváltoztatni." Zsolt 146, 4-6



Mondta már neked valaha valaki, hogy a Biblia tudományos szempontból nézve nem pontos? Az a személy tévedett. Az az ember vagy a Bibliát nem tanulmányozta még, vagy a tudományt.

Isten fektette le a tudomány alapjait, és éppen ezért az Ő Igéje soha nem mond ellent a tudomány törvényeinek.

Kepler János, a híres matematikus és csillagász egyszer ezt mondta: "A tudomány nem más, mint az, hogy ugyanúgy gondolkozunk valamiről, ahogy Isten." Más szavakkal, Isten fektette le a fizika törvényeinek alapjait, mi pedig ezeket később felfedezzük.

A Biblia nem tudományos kézikönyvnek készült. Nem azért olvasod a Bibliát, mert egy rakétát akarsz építeni. A Biblia nem használ tudományos nyelvezetet, de soha nem közöl olyat, ami tudományosan nem állja meg a helyét. Az 1600 év során, amíg íródott, soha nem közölt téves információt. Sőt, mindig a tudomány előtt járt!

Például:

* Évezredekig azt hitték a földről, hogy lapos. De Isten 2600 évvel ezelőtt elmondta az Ézsaiás 40:22-ben, hogy Isten trónja a világ kereksége (gömbje) fölött van.
* Évezredekig úgy hitték az emberek, hogy valami tartja a világot. A hinduk azt gondolták, hogy elefántok tartják, a görögök pedig azt hitték, hogy Atlasz. Az egyiptomiak azt mondták, 5 oszlopon nyugszik. A Biblia soha nem állította, hogy a födet bármi is tartja.
* Évezredeken át az emberek úgy hitték, hogy a csillagok száma véges. De a Jeremiás 33:22 azt mondja, hogy a csillagokat nem lehet megszámlálni.

1861-ben egy nagyon híres könyvet adtak ki, melynek címe ez volt: "Ötvenegy megdönthetetlen bizonyíték, hogy a Biblia tudományosan pontatlan". Ma egyetlen tudóst sem találsz a földön, aki egyetértene ezekkel a "megdönthetetlen" bizonyítékokkal. A tudomány mindegyiket megcáfolta.

A Biblia azt mondja: "Dicsérjétek az Urat, ti mennyek és ti vizek, amelyek az ég alatt vannak. Dicsérjétek az Úr nevét, mert minden az Ő parancsára állt elő. Ő helyezte el őket, hogy örökké ott legyenek. Ő alkotta a törvényeket, amit senki nem tud megváltoztatni." Zsolt 146, 4-6

A termodinamika második törvényére nem igaz az, hogy ma érvényes, de másnap már nem. Mindig működik és igaz, mert Isten alkotta.

Az igazság nem változik.

Beszéljünk róla:

- Kutass a Bibliában olyan igazságok után, amelyek megerősítik mindazt, amit a természetben tapasztalsz.

- Hogy válaszolnál valakinek, aki a Biblia tudományos hitelességét vitatja?






Ne vesztegess időt a sajnálkozással

"Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!" (Példabeszédek 4,25)


Nem kell lehorgasztott fejjel járnod a vétkeid terhe miatt. Pál apostol azt mondja: "...mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Jézus Krisztus által." (Róma 3,23-24)

Isten meg akar bocsátani neked. Képzelj el egy hatalmas táblát, ami telis-tele van írva a bűneiddel, majd Isten jön egy hatalmas szivaccsal, és letörli az egészet. Olyan ez, mint a gyerekek varázsrajztáblája: megrázod, megfordítod, és a tábla újra tiszta lesz. Isten bűnbocsánata is ehhez hasonló, és ez jó hír, ugye?

Azonban szükségünk van arra, hogy elfogadjuk Isten bűnbocsánatát. Bár értelmünkkel tudatában lehetünk ennek, de hinnünk is kell ezt, mélyen és erősen, elfogadva hitből, hogy ez igaz - merthogy az.

Az egyik gyakori akadálya, hogy elfogadd Isten bocsánatát az, hogy nem tudsz megbocsátani saját magadnak. Meg kell bocsátanod magadnak múltbeli kudarcaidért és bűneidért, azokért a szokásaidért és hibáidért, amelyek a bűn felé vittek. Bocsáss meg magadnak. Isten arra tanít, hogy: "Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!" (Példabeszédek 4,25) (angolból fordítva: nézz egyenesen előre őszinte bizalommal, és ne csüggeszd le fejed szégyenedben).

Voltál már úgy, hogy bűnt követtél el és bocsánatot kértél Istentől, és bár tudod, hogy Ő megbocsátott, te még mindig szánalmasan érzed magad? Mit szoktál tenni ilyen helyzetekben? Újra és újra bocsánatot kérsz ugyanazért a bűnödért? Újból és újból megvallod azt Istennek?

Nem. Csak egyszer kell megvallanod egy bűnt Istennek, és Ő megbocsátja azt. Bár lehet, hogy magadnak százszor is meg kell bocsátanod, és újból és újból ismételgetned, míg végül igazán felfogod, hogy: "Isten megbocsátott nekem. És kész."

Valahogy azonban mégis szeretjük Istent emlékeztetni olyan bűneinkre, amiket Ő már elfejtett. Egyszer valaki megkérdezte Eleanor Roosevelt-et, hogy "Hogyan sikerült olyan sok mindent elérnie élete során?" Erre ő azt válaszolta, hogy "Soha nem pazaroltam időt arra, hogy sajnálkozzak azon, ami már megtörtént."

Ne pazarold az életedet sajnálkozással. Fogadd el Isten bocsánatát, és bocsáss meg magadnak.

Beszéljünk róla

* Mit kell ma megbocsátanod magadnak?
* Elképzelted valaha Istent olyannak, aki nyomon követi, számon tarja minden bűnödet? Ez milyen hatással van arra, hogy el tudd fogadni az Ő bocsánatát?