Elhívásért...

A mai nap imádsága:
Uram! Alkalmatlanságainkat rajtunk kívül Te látod legjobban, s Te tudsz ezen leghamarabb változtatni... Kérlek formálj mindannyiunkat, mindeneklőtt engem! Ámen



"Azt tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot nem ott hirdettem, ahol Krisztust már ismertté tették...".
Róma 15,20

"Vödörben halászni nem etikus dolog." Valahogy így fogalmazták meg teológiai tanulmányaink alatt a missziológia bevezetését. Az evangélimot ott kell hirdetni, ahol azt még nem ismerik. De nézzük meg, mi a helyzet mostanság a misszió területén!

Először is, szögezzük le: soha ennyire nem volt még szükség a misszióra, azaz a Mandatum Christi-nek, Jézus parancsának a betöltésére! "Tegyetek tanítvánnyá minden népet..." - mondja Jézus, de ebben benne van a sajátunk is! Elsősorban a mieinket kell megtanítani, akik ránk bízattak, s ha megerősödtünk, akkor lehet megfelelő háttérrel felvállalni az igazi külmissziót: más országok, más más kultúrájában hirdetni az isteni üzenetet. Európa a legnagyobb misszoós terület! Tanítani ugyanakkor csak az tud, aki maga is tanult. Műveletlen ember alkalmatlan a misszióra. A művelt itt elsősorban mást jelent: Isten által megművelt embert jelöl. Azaz, Isten lefaragta a misszionárus életéből azt, ami visszahúzná szolgálatában, mert ha a szív elhályasul és elnehezül - természetesen a világ dolgai miatt -, akkor ebben rövid időn belül a száj is követi.

Alpavető gond manapság, hogy az igehirdetők nem "kapálnak"... azaz, többnyire nem végeznek semmilyen "praktikus" munkát. Ennek következtében elveszítik a kapcsolatot a valóságos világgal! Tessék megnézni, meghallgatni! Olyan problémákat boncolgatnak igehirdetéseikben, melyek "normális" ember számára alig vagy egyáltalán nem jelentenek problémát. Elképzelt világukban, elképzelt bűnöket ostoroznak, ahelyett, hogy a valóságos világ, valóságos bűnöseinek a valóságos Megváltót hirdetnék. Másik alapvető gond az élettől eltávolodott igemagyarázattal, hogy nincs meg benne a gyakorlati útmutatás. Ami útmutatásként elhangzik, az nem az! A "kell" vagy "kellene" szenvedélyes hangsúlyozása még nem megoldás a problémára. Gyakran a józan észnek mond ellent az igemagyarázat! Ha ez így van, akkor ki kell mondani: az az igemagyarázat nem biblikus! A józan ész ugyanis alátámasztja a bibliai igazságokat. Nem angyalok írták a Bibliát, hanem emberek. Valóságos konfliktusok, istenes megoldásairól tudósítanak, nem nehezen érthető elragadtatásban, hanem lehetőség szerint objektíven. (Lukács is mindennek pontosan utánajárt...) Sőt Luther Márton is azt mondja: "Ha a Biblia vagy a józan ész alapján meg nem győztök, nem vonom vissza amit leírtam, mert nem jó, ha az ember a lelkiismerete ellen cselekszik." Teljesen világos. Tükröződik benne a megegyezésre törekvő szeretet, benne van a lélek józansága, s a lelkiismeret ereje. Az evangélium hirdetése nem romantikus időtöltés, hanem kemény szolgálat. Pál is azt mondja, hogy "megfeszítem/fenyítem/sanyargatom testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam olyanná ne váljak, mint aki alkalmatlan a szolgálatra." Mi tehát a megoldás? Hazudni nem szabad. Sem magunknak, sem másoknak. Felvállalva önmagunkat és esendőségünket, hamarabb átalakíthat minket Isten, hogy valóban alkalmas eszközeiként szolgáljuk az "ügyet", s ne akadályozói, hanem segítői legyünk az evangélium terjedésének.

Hitünk...

URam! Növeld hitemet és segíts, hogy hinni tudjak, amikor hitetlenség kísérti meg szívemet! Ámen


Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.
Ef 6,16

A Gonosz tüzes nyila... Így nagybetűvel - hiszen a revideált Vulgatában (latin-fordítású) Bibliában így olvashatjuk, a görögben nem ott kisbetűvel írták, tehát nem személyt jelöl/!/ -, érdekes gondolatokat vet fel. Mindenekelőtt a hangsúlyt kell jól érzékelnünk: nem a Gonosz/ill. gonosz az igei üzenet lényege, hanem a hit, mint pajzs, melyet fel kell(ene) vennünk!

Tény, hogy a rosszindulat, a rosszlelkűség - így is fordíthatjuk a latin Malignus/Gonosz-t -, ártó nyilaira figyelünk, amikor támadás ér minket, s nem arra figyelünk, hogy éppen milyen a hitünk állapota. Márpedig hitünk milyensége határozza meg azt, hogy milyen minőségben válaszolunk a "tüzes nyilakra". Sokan gondolják úgy - annak ellenére, hogy keresztények, azaz krisztusiak -, hogy "ha a másik úgy, akkor én is úgy", de ez nem más, mint a "szemet szemért, fogat fogért"-elv ószövetség-ízű alkalmazása. A jézusi tanítás alapja az erőszakmentesség "aki kardot fog kard által vész el", az megint egy másik kérdés, hogy Saul-Pál jelleméből fakadóan a hit "harcáról" beszél/ír több helyen is...

A hit valóban pajzs, megvéd sok-sok mindentől. Éppen ezért mindenki hisz valamiben: van, aki a saját erejében, ügyességében; van, aki a pártjában, kapcsolataiban; van, aki a tudományban, a haladásban; s olyanok is vannak szép számmal, akik abban hisznek, hogy nem érdemes hinni, semmiben és senkinek... A hit mindenesetre megvéd a csalódásoktól. Hiszünk abban, hogy érdemes hinnünk az orvosoknak, hogy érdemes hinni a társunknak, amikor megvallja szerelmét az oltár előtt is, hiszünk a Gondviselő Istennek, s olykor hiszünk az Igének, s néha-néha hiszünk az azt prédikálónak is.

A hit akkor helyes és hiteles, ha azt nem fegyverként, támadásra használjuk - sokan erre is használják -, hanem védekezésre. A hit az értelmét abban nyeri el, hogy védelmet ad, s nem abban, hogy lám, akkor is sebezhetetlen vagyok, ha támadok. A gyengék menedéke az erőszak, ők érvelnek hevesen amellett, hogy a legjobb védekezés a támadás... Nos, az Isten küldötte Krisztus nem így tanít minket: a rövidtávú sikerért feláldozni a hosszútávú eredményt - balgaság! Hiába nyerjük meg az élet apró csatáit, ha létünk nagy háborúját - önmagunkkal, a világgal, s a JóIstennel - végül elveszítjük.

Odafigyelni hitünkre, tehát nem időpazarlás, hiszen csak akkor maradunk meg, ha nem valamiben, hanem Valakinek hiszünk. Ez a valaki senkié, s mégis mindenkié, mert "Ő mibennünk van, s mi Őbenne", "általa élünk, mozgunk és vagyunk"...

Ítélet...

A mai nap imádsága:
Uram, irgalmazz! Ámen

A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.
Mt 3,10

Keresztelő János attribútuma (attribútum: jelvény, amely alapján felismerhetőkké válnak az adott szentek) a keresztelő bot... Ő az, aki "kiáltó hangja a pusztának" és meghirdeti a Krisztus eljövetelét. Tömegek tódultak hozzá, hallgatták szociális igazságosságot is hirdető prédikációit, sőt igen sokan - a legkülönfélébb társadalmi rétegekből - meg is keresztelkedtek általa a Jordánban.

A kép, amit felhasznál "társadalomkritikájában" igen egyértelmű: a fejsze már a fák gyökerén van... Azaz, ahogyan a favágó, megpihenteti a fejszét, hogy a következő pillanatban lecsapjon vele, s elvágja a fát tartó gyökeret, ugyanúgy az Isten is az utolsó előtti pillanatokban figyelmezteti népét: Az ítélet készen áll.

Isten minden embert arra hívott el ebben a világban, hogy élete gyümölcsöt teremjen... A Magvető példázatából azonban megtudhatjuk a Mestertől: az embervilág háromnegyed része nem terem gyümölcsöt! Nos, ez eléggé lehangoló lehet. S bár megvádolhatnánk Istent, hogy jobb "hatásfokúra" is megteremthette volna az embervilágot, de a hiba nem az Istenben, hanem az emberben van, aki nem él a kapott szabadságával, hanem visszaél. Ez azt jelenti, hogy az emberek háromnegyed része visszaél behatárolt hatalmával. Másképpen fogalmazva: Életünk háromnegyed részének adottságait, lehetőségeit hiábavalóságokra pazaroljuk el! Oly sok minden szépet, s jót alkothatnánk, s ahelyett, hogy az Isten teremtett világával igyekeznénk harmóniában élni inkább rombolunk, pusztítjuk környezetünket.

Az ítélet szava megtérésre hív, azaz elhajlásunkat az Istentők korrigálnunk illene... Akinek van füle, az hallja, akinek nincs... az sokat kozkáztat, talán nem is tudja mennyit.

Kitartás...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy fáradtságomban is Rád tudjak hagyatkozni, s erősíts meg nap mint nap futásomban! Ámen


Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében,
mert benned bízik.
Ézs 26,3

Az akaraterő, a céltudatosság egyik jeles példája a sport... Ezért szeretjük nézni a sportközvetítéseket, ha az valóban a sportról, s nem pedig az ezt a területet is behálózó, s lassan teljesen uraló pénzről szól. Milyen érdekes! A legegyszerűbb, de egyben a legnagyobb kitartást is igénylő sport a futás! Ha a JóIsten kegyelméből nem kell valamilyen korlátozással együttélnünk, akkor futhatunk, amennyire csak "futja az erőnkből"... A táv megtételéhez elengedhetetlen a következetesség, azaz a szilárd jellem, hiszen ha nem edzzük testünket rendszeresen, akkor hiába a vágyakozás, hogy egyszer beérjünk a célba.

Ha valaki nem "sanyargatja meg testét" (vagyis egész életét), hogy azt "szolgálatra alkalmassá tegye" - ahogyan Pál írja -, akkor méltatlanná válik arra az elhívásra, amit kapott. Ha azonban valaki igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, akkor annak lelkébe békesség költözik. Tudja ugyanis, hogy "emberből van", s nem perlekedik Teremtőjével azért, mert véges képességekkel ruházta fel őt.

Sokan vannak, akik keresztény életükben a perfekcióra törekszenek, szinte kényszeresen igyekeznek megszabadulni mindentől, ami "világi", jóllehet ez a törekvés csak egy emberi - olykor talán méltányolható - akarás. A tökéletességet ugyanis csak az Isten adhatja. Amikor Jézus URunk ezt mondja: "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!" vagy amikor Pál apostol így fogalmaz: "A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek!" -, akkor jelesül kiviláglik mindkét mondatból, hogy a "tökéletesség" elérése csakis az Istennel együtt lehetséges.

Istennel együtt futni a(z élet)pályát csak hitben lehetséges, hiszen "hitben járunk, nem pedig látásban". Aki fut, az törvényszerűen el is fárad, ezért szüksége van pihenésre. A keresztény ember nem "Szupermen", hanem ember, aki elfárad, olykor még meg is fárad, sőt néha még el is esik. Tudja azonban azt, amit a világ nem ismer (el), hogy Istennel együtt lankadtságából megújulva nemcsak újra futhat, de még "szárnyra is kelhet, mint a sas..." Van-e ennél jobb hír, mely képes lenne megnyugtatni vibráló lelkünket?

Közösség...

A mai nap imádsága:

Uram! Áldásaidban naponta részesülök, s ezekből oly keveset juttatok vissza embertársaimnak... Tégy engem készségessé mások szolgálatára, hogy necsak a magam hasznát keressem, de a közösségét is, ahová helyeztél! Ámen

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.
Ef 3,20-21

Lassan hét(!), azaz 7 milliárd ember él a Földön... Hétmilliárd legkülönfélébb ember, legkülönfélébb gondolatokkal, érzésekkel. Mindegyik egy kicsit más mint a többi, s mégis egyben közösek: keresik a közösséget: a biztonságot nyjtó nagyot, s a harmóniát teremtő legkisebbet is. Az ember ugyanis akkor boldog, ha közösségben él, élhet. Ha mind a hétmilliárdan megfognánk egymás kezét, akkor mintegy 260-szor körbeérnénk a Földet... Úgy látszik, ez az egység gyaníthatóan soha nem fog létrejönni. Ugyanis már az is nagy csoda, ha ebből a hétmilliárdból két ember fogja egymás kezét, s nem engedik el - sem a jó csábításában, sem a rossz elviselésében. Sőt, akkor sem engedik el, ha a rosszat éppen attól kapja, akitől egyébként a jót várná. Az egymásratalálás, a sorsszerűség megélésének mítosza ma is hatalmában tartja az embereket. Ha nem így lenne, akkor kihalna a szerelem... S, ha ez a legcsodálatosabb érzés megszűnne, akkor megszakadna a nemzedékek ki tudja hányezeréves láncolata... Bár ki tudja? Lassan lehetségessé válik az ember "legyártása" biokémiai fazekakban is, de úgy vélem, hogy ebben a szerelem-mentes (mű)világban sem lennének jobbak az emberek, mint ebben a mostani "hagyományosban".

De miért is vetődnek fel bennem ilyen gondolatok ma reggeli igénk kapcsán? Az ok igen egyszerű: a fenti igét - úgy jó húsz éve - feleségemmel együtt esküvői meghívónkra választottuk ki. Ennek az igének az "igazságáról" sok-sok alkalommal megbizonyosodtunk...

Először is: Az Isten mindent megtehet, de nem akar mindent mindenkinél megtenni, ezért a Lélek ajándékai különbözőek. Egyikünk ilyen, a másikunk olyan tálentumokat kapott, de mindegyikre nagy-nagy szükség van! Azért kaptuk ezeket, hogy forgassuk a közösségek (kicsi és nagy!) hasznára. Aki elássa talentumait, s nem szolgál velük a közösségben - az haszon-talan... Aki enged az Isten akaratának, az már itt a Földön megtapasztalja a bőséget, a túlcsorduló isteni kegyelmet...

A keresztény ember ezt áldásnak nevezi. Különös állapot ez! A ma embere álmait az anyagiak birtoklására korlátozza, pedig van ennél sokkal több: a lélek valósága. Erre az állapotra mondja Jézus: "Isten országa bennetek, s közöttetek van!" Amikor örülünk annak, amink van, örülünk azoknak a dolgoknak, amik történnek közöttünk, a számunkra kedves közösségeinkben, de mindezeket mégis távlatban látjuk, s fogadjuk, mely távlatban benne van a múlandóságunk. Azaz: nagyon megbecsülünk mindenkit, s mindent, s hálásak vagyunk Istennek, amit Tőle kaptunk, de nem ragaszkodunk "mindenáron" sem emberhez, sem dolgokhoz... Vagyis: nem tesszük Isten elé a számunkra legtöbbet jelentő személyeket sem! Isten ugyanis az, Aki küld és ad, s Ő az, Aki visszahív, s visszavesz... Ez Isten örök rendje amióta világ a világ!

Ez az Ige arra is tanít minket, hogy Isten dicsősége csak az egyházban (Jézus Krisztusban hívők láthatatlan közössége: ecclesia invisibile) teljes - a világban Isten dicsősége csak rész szerinti! Isten hatalma természetesen jelen van a világban is, de ott csak akkor, s annak válik nyilvánvalóvá, akinek megengedi az Atya, hogy érezze az Ő "vonzását".

Az egyházi közösség nem "angyalok", hanem emberek gyülekezete. Miben más mégis az egyházi közösség? Ebben a közösségben élők nemcsak a maguk boldogságának a keresésével vannak elfoglava, hanem van istenadta készségük a közösség szolgálatra is, azaz nemcsak részesülnek a közösség áldásaiban, de vissza is adnak abból a szeretetből, amit ők maguk is fölülről kaptak. Ebben a folyamatban a házasság, a családi élet az Isten dícséretének legelső helye, ahol megfogan, s növekszik nemcsak a következő nemzedék, de az Isten titokzatos krisztusi szeretete is...

Szolgálat...

A mai nap imádsága:

URam! Mindannyiunkat szolgálatra rendeltél... Add, hogy hűségben megmaradhassunk elhívásunkban, s kiteljesedhessen életünk a Tőled kapott szeretetben! Ámen


Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái... mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.
2 Kor 6,3-4 és 10

Ismerős a mondás: "Más az elmélet, s más a gyakorlat!" -, ami azt jelenti, hogy nem mindig az történik, amit az ember elvárna... sem politikában, sem a gazdaságban és az egyházban sem. Elromlott a világ -, hiába is szépítenénk a tényt. Hamvas Béla szerint alapjaiban már Kr.e. 600-ban megingott - s azóta pedig elég sok víz folyt le Jeruzsálemben éppen úgy, mint itt nálunk a Dunán -, s a helyzet nem javult, inkább romlott! Évszázadról évszázadra egyre szörnyűségesebb volt a mondat: "Jajj a legyőzötteknek!" Ártatlan civilek mészárlásának története a huszadik századé, - otthonaikban vagy különféle elkülönítő táborokban, atombombával vagy napalmmal, rakétával vagy számítógéppel vezérelt drónokkal, lézerágyúval vagy gyilkos vírusokkal -, a lényeg ugyanaz: megsemmisíteni, elpusztítani a másikat!

Jó lenne, ha csak a politikai-, gazdasági-vezetők lennének válságban, sajnos a válság tünetei nemcsak az egyházban, de a társadalom legkisebb építőkövében, a családban, s a még kisebb párkapcsolatiban is fellelhetőek. Ha hiányzik egymás megbecsülése, tisztelete, ha nincsenek szeretet-vezérelte megoldások a privát életünkben, akkor hogyan várhatnánk el ennek az ellenkezőjét az össztársadalmi nyilvánosban? Amire "szocializálódnak" a gyermekek otthon, azt csinálják majd a "kinti" felnőtt világban is...

Megütközünk a politikai szereplőkön? Felháborodunk a vezetők valóságtól elrugaszkodott döntésein - keleten és nyugaton, északon és délen? Megbotránkozunk az egyházi visszaéléseken, múltban és jelenben? Fáj, hogy mást tanulunk a Bibliánkból, mint ami az élet valósága? Nos, ilyenkor két eset lehetséges. Az egyik, hogy lehorgasztott fejjel tovább ballagunk - beletörődve, hogy az élet mindig is ilyen volt, s ilyen lesz -, a másik, hogy búslakodás helyett azt mondjuk: "Én pedig - az Isten segedelmével - másképpen csinálom! Nem emberi akaratnak akarok megfelelni, hanem Isten szolgájaként igyekezem megélni azt, amit a Teremtő személyesen nekem rendelt feladatul!

Pénz, hatalom, Istentől messze vető bűnös szenvedélyek? Minek vagy Kinek van nagyobb hatalma az életemben? Annak, amit megemészt a moly vagy a rozsda vagy Annak, Aki életre hívott engem is, s gondviselő jóságával körbeölel naponta? Akit megérintett önmaga múlandósága, aki nem megy el közömbösen a világ szépsége, s teremtettségbeli csodái mellett, az rádöbben, hogy a lehetőséget mindig Isten adja, de a választás az csakis egyedül rajta múlik. Hibáztatni másokat azért, amiben mi magunknak kell döntenünk - balgaság. Ezért lenne fontos karakteresen vezetni életünket, amiben az "igenünk - igen", s a "nemünk - nem", mert akkor a szegénységben is bővelkedünk, mert hitelességünkkel gazdagítjuk nemcsak közvetlen környezetünket és magunkat, de az egész világot...

Az igazzá válás Isten ajándéka

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy teljessé tegyem. Igazán mondom nektek: amíg az ég és a föld létezik, egyetlen betű vagy pont sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik". (Mt. 5:17-18)




Mikor Jézus a törvényre tekint, látóterében már benne vannak az utolsó idők is. Az a küldetése, hogy visszaállítsa az Atyával való közösségünket, és hogy a keskeny kapun át bevezessen bennünket a mennyek országába. Az örökkévalóságra való rálátása révén a törvény egységét helyezi a középpontba. Tudja, hogy a törvénynek be kell teljesednie, egészen a legutolsó betűig.

Az apostolokat idézve: „Hogyan tehetné ez meg bárki is? Ez emberileg lehetetlen!”

Ez itt a lényeg! Nem lehet véghezvinni, és ezért nevezte Pál apostol a törvényt „Krisztus iskolájának”, ahol megtanuljuk, hogy a megigazultság elérése és megtartása lehetetlen, így hát összetört mivoltunkban megyünk Krisztus elé, elismerve hogy tőle függünk (Galata 3:21-19).

Mindez azonban nem jelenti, hogy a törvény kikerülhet a figyelmünkből, vagy hogy érvényét vesztette. Jézus betölti a törvényt, és ha belépünk az ő kegyelmébe, akkor eleget teszünk a törvénynek, mert Jézus megigazultságát öltöttük fel.

Pál apostol írja azt, hogy „az élet Lelkének törvénye megszabadított minket Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten”. Elküldte Jézust, hogy betöltse a törvényt, így „a törvény követelése teljesül bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (Róma 8:2-4).


Ha a Lélek szerint akarunk élni, figyelmünk középpontjában mindig Jézusnak, Isten Igéjének kell állnia. Ebben a bensőséges kapcsolatban megtanulunk bízni abban, hogy Jézus ügyel a részletekre, még a törvény legapróbb részleteire is.

Isten kalandra teremtett minket

"...hogy ismertté legyen most az egyház által...az isten sokféle bölcsessége." Ef 3,10




Nagy kalandra teremtettünk mi emberek - ezért is szeretjük a filmeket. A filmeknek van története, egy kalandos cselekmény, ami követhető. Ezért szeretjük a sorozatokat is, mint például a 'Star Trek'. El akarunk "jutni oda, hol ember még nem járt."

És ez nem véletlen. Isten teremtett minket olyanná, hogy vágyjunk a kalandokra - az Ő kalandjára. Isten hív minden hívőt, hogy tartson vele mentő akciójában, "hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet", (Lk 19,10) és beteljesítse a nagy Küldetést. Egy mentő akció ez, mely a karácsonyi történet mintájára készült. Isten megjelent a földön 2000 évvel ezelőtt. Így kezdődött a küldetés. Jézus eljött a Földre, hogy "megkeresse és megtartsa az elveszettet".

Isten nemcsak megteremtett minket erre a küldetésre, azt is kívánja, hogy együtt induljunk el a kalandra. Isten megbízottja a küldetés beteljesítésére az egyház, a gyülekezet. Egyik gyülekezet elindít egy másik gyülekezetet. A Biblia szerint: ismertté kell legyen az egyház által "Isten sokféle bölcsessége" (Ef 3,10) Isten az egyházat választotta - nem kormányokat vagy üzleti vállalkozásokat - hogy megbízottja legyen a küldetés végrehajtásában.

Nagyszerű idők ezek, hogy most élhetünk. Annak a generációnak vagyunk tagjai, akiknek életében beteljesedhet a Nagy Küldetés. Mikor Jézus bízta meg a tanítványait a nagy Küldetéssel, fizikailag lehetetlen volt számukra, hogy teljesítsék azt. Azokban az időkben, mikor Jézus elindította őket, hogy járják be a földet, csak két módon lehetett közlekedni: gyalog vagy szamáron.

Ma több tucat közlekedési eszköz áll rendelkezésünkre. Létezik az Internet. Beszélhetsz valakivel egy távoli nemzetből úgy, hogy mégis otthon ülsz pizsamában. Soha eddig még ilyen közel nem volt az emberiség a nagy Küldetés beteljesítéséhez.

Sok-sok ember közül a világon, te most ezt a napi áhitatot olvasod. Miért? Isten fel akar használni. Azt hiszed túl átlagos vagy? Te vagy az, akit isten fel akar használni.

A világon minden gyülekezetet átlagos, mindennapi emberek alapították, mint te vagy én. A mi generációnk képes lehet beteljesíteni, amit Isten elkezdett az első karácsonyon. Ennek részese lenni, ez lehet életünk legnagyobb megtiszteltetése.

Ha Isten téged erre a küldetésre teremtett, miért gondolnád, hogy túl átlagos vagy, hogy beteljesítsd?

Ma imádkozzunk azokért az emberekért, akik Newtonban, Connecticutban élnek

"Légy könyörületes hozzám Uram, mert vigasztalan vagyok, a szemeim kimerültek a fájó szomorúságtól, és velük együtt az egész lényem is" (Zsoltárok 31:9, HCSB fordítás)

"Légy könyörületes hozzám Uram, mert vigasztalan vagyok, a szemeim kimerültek a fájó szomorúságtól és velük együtt az egész lényem is" (Zsoltárok 31:9, HCSB fordítás).

Jézus könnyezett. Az Úr közel van a megtört szívűekhez; és megmenti a lelkileg megtörteket. (János 11:35, Zsoltárok 34:18, HCSB fordítás)

Ő meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi sebeiket. (Zsoltárok 147:3, HCSB fordítás)

János apostol látomása a mennyről: Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Nézzétek, az Isten háza most már az emberek között van! Gyermekeivel fog élni, ők pedig népei lesznek. Maga az Isten lesz velük. Le fog törölni minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Ezek a dolgok mindörökre elmúltak." (Jelenések 21:3-4, NLT fordítás)

* Imádkozz az anyákért, apákért, a lány és fiútestvérekért, a családért, a szomszédokért, a tanácsadókért és a pásztorokért.
* Imádkozz a gyerekekért és a tanárokért, akik túlélték, hogy Isten vegye el a félelmeiket.

Gyógyulás a válás után

„Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” (Ézsaiás 43:2)

A válás olyan, akár egy amputáció; túléled, de úgy érzed, hogy kevesebb lettél. És még rosszabb akkor, ha nem akartál válni, vagy ha úgy érzed, a gyülekezet is magadra hagyott, és nem tesz semmit, hogy segítsen. Nos, hogyan mehetsz át ezen a tűzön anélkül, hogy megégnél? Úgy, hogy a következő négy dolgot teszed:

1) Bocsáss meg magadnak! „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). Isten megbocsát és elfelejti vétkeidet, és megadja neked a kegyelmet, hogy te is meg tudj bocsátani magadnak. 2) Bocsáss meg azoknak, akik fájdalmat okoztak neked! A megbocsátás az az egyedüli hatalom, amivel mindig rendelkezel bárki felett, aki megbánt. Ezért csak gyakorold tovább a megbocsátást, amíg a múltad el nem veszíti feletted az irányítást. Legyen a megbocsátás állandó magatartásformáddá! Csak a megbocsátás és felejtés segít letenni a dolgokat és továbblépni. 3) Ne siesd el a dolgot! Ne hajts végre hirtelen nagy változtatásokat! Te most egy érzelmi hullámvasúton vagy, és ingadozol a között, hogy vissza akarod-e kapni őt, vagy inkább azt akarod, hogy szenvedjen. Érzékeny vagy mások megjegyzéseire, ugyanakkor könnyen vonzódni kezdesz bárkihez, aki figyelmet fordít rád. Lassíts le! Az egészséges emberek egészséges döntéseket hoznak, ezért fordíts időt Isten Igéjének olvasására, imádságra, tanács kérésére, és hagyj időt magadnak arra, hogy meggyógyulj! 4) Kezdd el viszonozni, amit kaptál! „Hiszen kegyelmes és irgalmas a ti Istenetek, az Úr, nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá” (2Krónika 30:9). Ha felismerjük, hogy Isten nem fordított hátat nekünk, ez képessé tesz arra, hogy „mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket” (2Korinthus 1:4). Ha ez megtörténik, akkor meggyógyulsz, fényes jövő és korlátlan lehetőségek várnak rád.

Készen állni

„Öltözzetek munkára…” (Lukács 12:35 NIV)

Isten olyan gyorsan tud lépni, hogy míg egyik nap úgy érzed, hogy elszabadult a pokol az életedben, másnap már olyan, mintha a mennyben lennél. Mindkét esetben: „… Isten az, aki munkálkodik bennetek…” (Filippi 2:13 KJV). A Biblia olyan szavakat használ, mint: azonnal, rögtön, hirtelen, hogy emlékeztessen minket arra, hogy amikor Isten mozdul, akkor készen kell állnunk arra, hogy mi is mozduljunk. Nem fogja harsonákkal és fanfárokkal hirdetni, tehát készen kell állnod, főleg akkor, ha valamire már régóta vársz. Lehet, hogy csak egy pillanat választ el attól a választól, amit kerestél. Ennyi időre van szüksége Istennek ahhoz, hogy megváltoztassa a dolgokat: egy pillanatra! Ne hagyd, hogy a csüggedés elgyengítse hitedet, vagy a késlekedés ellopja a lehetőségedet! Második eljövetelére utalva Jézus ezt mondta: „Aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit!” (Máté 24:17). El kell döntened, hogy elfogadod-e, amit Isten most ad, és továbblépsz, vagy visszatérsz a házadba. Befejezetlen ügyeid miatt esetleg lekésheted a legjobbat, amit Isten kínál. Ugyanez történhet, ha másokra vársz. Egy harmincnyolc éve béna ember lemaradt a gyógyulásról, mert arra várt, hogy mások cselekedjenek. Azt mondta Jézusnak: „…nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe” (János 5:7). Évekig ott ült a megoldás közvetlen közelében, de mások miatt nem érhette el. Semmi sem fontosabb, mint az, amit Isten éppen most mond és tesz az életedben: nem fontosabb az, ami az otthonodban történik, sem mások tettei vagy véleménye nem fontosak. Csak az számít, hogy állj készen!

TÖREKEDNI A SZELLEMI ÉRETTSÉGRE

„…törekedjünk a szellemi tökéletességre…” (Zsidók 6:1)

Vannak köztünk néhányan, akik szellemi értelemben nem nőttek fel. „Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki… míg érettek nem lesztek…” (Zsidók 5:12-6:1 TLB). Mint ahogy a fizikai növekedésnek vannak jelei, a szellemi érettségnek is vannak mutatói, mint az, amiről az 1Péter 3:8-12-ben olvashatunk: 1) „legyetek…egyetértők…” Nos az egység nem egyformaságot jelent, ahol mindenkinek egyformán kell gondolkodnia, sem egyhangú szavazást, ahol mindenki mindenben köteles egyetérteni. Az egység azt jelenti, hogy arra koncentrálunk, ami egyesít minket ahelyett, hogy azokra a jelentéktelen ügyekre figyelnénk, amik elválasztanak. 2) „…legyetek…együttérzők…” A görög szümpatheó azt jelenti: együtt érezni, együtt szenvedni (ebből ered a magyarban is használt szimpátia szó). „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal!” (Róma 12:15). Amikor elkezdesz jobban törődni másokkal, mint magaddal, akkor kezdesz éretté válni. 3) „legyetek… testvérszeretők…” Mindannyiunknak szükségünk van barátokra, akik szeretnek és támogatnak minket. ATaylor Egyetem rektora azt mondta, hogy az egyik legnagyobb reménye az, hogy legalább nyolc barátja jelen legyen a temetésén, és egyszer sem fognak az órájukra nézni! „legyetek … könyörületesek…” Manapság, a csúcstechnológia korában, könnyű „átkapcsolni”, amikor szükségben lévő embereket látunk. Jézus nem fordult el, és nem hangolt másik csatornára. Azt olvassuk róla: „Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve…” (Máté 9:36 Károli). A szenvedő emberek látványa megérintette a szívét, a miénket is meg kell érintenie. 5) „legyetek … alázatosak”! Egy bibliatanító mondta: „Keressetek lehetőséget az adakozásra… az építésre a rombolás helyett, a szolgálatra, és ne arra, hogy titeket szolgáljanak; arra, hogy tanuljatok másoktól, ahelyett, hogy a katedrát követelnétek.” Nos, neked alakul mindez?



Péter azt írja: „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal…” (1Péter 3:9). Amikor valaki megtámad, ahelyett, hogy gúnyos válaszokkal vagy fullánkos szavakkal védenéd magad, inkább imádkozz az ő jólétéért, kérd számára Isten gondviselését! „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Péter 3:9). „Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot” (1Péter 3:10). Vannak emberek, akik soha nem tanulják meg ezt a leckét. Egy régi angol sírkövön ez a felirat áll: „E sírhant alt Arabella Young fekszik, aki május 24-én elhallgatott.” A francia forradalom idején a királyt és a királynét lefejezték, a koronaherceg így árva lett. Beszéltek arról is, hogy őt is le kellene fejezni, amíg valaki azt nem mondta: „Ha megölitek, azzal a lelkét a mennybe külditek. Inkább küldjétek el az öreg Meghez, ő majd tanít neki durva, mocskos szavakat, így a lelke örökre kárhozott lesz!” Amikor azonban elküldték a gyereket ehhez az utcanőhöz, aki megpróbálta rávenni, hogy trágár szavakat használjon, ő nem volt rá hajlandó, és ezt mondta: „Királynak születtem, nem fogok kimondani ilyesmit!”Tanulság: ha a Királyok Királyának gyermeke vagy, azt szavaidnak is tükrözniük kell.”…keresse és kövesse a békességet” (1Péter 3:11). Bátorság kell a békességszerző feladatának felvállalásához. Bármerre nézel, az emberek tele vannak haraggal a gazdaság, az egészségügy, a munkanélküliség és még sok minden más miatt, amit csak el tudsz képzelni. Békességszerzőnek lenni nem békefenntartást jelent. A „békefenntartók” megpróbálják fenntartani a nyugalmat, azon igyekezve, hogy valahogy megtartsák a kényes egyensúlyt a két fél között. A békességszerzők belevágnak a probléma közepébe, és segítenek a két félnek kibékülni egymással.

Hűség...

A mai nap imádsága:
Istenem! Segíts, hogy hű maradhassak Hozzád, s azokhoz az értékekhez, melyek életem alapjait adják! Ámen


Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.
2 Tim 2,13

A hűtlenség fagyasztja meg a világot! Számtalan csodával körülvett életünk azért szürkül meg, mert az irányt, amit a Teremtettségben kaptunk elvétjük. Hiába a sok-sok jel, amit kapunk odafentről, hiába a lelkiismeret iránytűje, az eredmény mindig ugyanaz: nem tudtunk hűek maradni. A hűség azért nehéz, mert kompromisszumok nélküli. Nem lehet hűségesnek maradni úgy, hogy azért egy kicsit hűtlenkedem. Hiába a nagy elhatározás, a fogadalom - ha ritkán ugyan -, de mégis megszegjük, nem sokat ér. Van, aki fogyókúrázik, de közben-közben nagyokat zabál, van aki igyekszik tartózkodni az alkoholtól, de néha mégis magával rántja a pohár hatalma, sőt olyan is van aki még alig házas, máris félrelép, megint mások a közvagyon hűséges kezelésére esküsznek fel, s mégis rendszeresen meglopják azt.

A hűtlenség tettenérhető a hitéletben is. A hit alatt most ne a vallásgyakorlat külsőségeit értsük, hiszen a hűtlenség lényegéhez az is hozzátartozik, hogy nagyon sokszor kívülről úgy néz ki, mintha minden rendben lenne, jóllehet belül forr a lélek, s kezdi szétfeszíteni az élet normalitását... Lehet persze védekezni is: "Mások igen, de én nem!" "Én nem vagyok olyan mint az... én nem teszek olyat, mint ez." Ranglétrát felállítani a hűtlenségben lehet, de értelmetlen. Mindegy, hogy valakinek egy milliméterre vagy 50 méterre a víz alatt fogy el a levegője...

A lélek hamarabb fullad, mint a test. Amikor a Mester mondja: "Temessék el a halottak a halottaikat." - megerősíti, hogy bizony igen sokan vannak, akikre illik: "az neved, hogy élsz, pedig halott vagy". Hűségesnek megmaradni nem azért kell, hogy feddhetetlenek legyünk - ezt elérni képtelenség, hiszen emberek vagyunk -, sőt nem is azért kell, hogy ne okozzunk szomorúságot/fájdalmat(!) másoknak és magunknak, hanem azért mert, aki önmaga lelkét a hűtlenség savával leönti, iszonyatos sebet ejt magán. Ráadásul a lélek sebei igen nehezen gyógyulnak, s azokat az idő alig, csakis az Isten képes begyógyítani, a heg azonban életünk végéig megmarad.

A hívő ember ismeri az evangéliumot, s tudja: Teremtő Urának hűsége mindvégig megmarad. Ezért érzi magát biztonságban. Tudja, hogy szövetségben van az Istennel, aki ezt a szövetséget fel nem bontja, mert Őt nem szerződés gyenge paragrafusa köti, hanem a Szeretet Mennyei számunkra felfoghatatlan, mégis naponta éltető Köteléke...

Lélek...

A mai nap imádsága:
Uram! Szentlelkeddel eleveníts, s emelj ma is! Ámen


Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Rm 8,14

Mi tesz minket emberré, ha nem az a bennünk lakozó titokzatos isteni rész, amit megfogalmazni is alig, legfeljebb csak körbeírni tudunk? Akik "Isten fiai" - így Pál apostol, s ez persze meglehetősen nagy elvárást idéző meghatározás - azokat a Lélek vezérli, s nyilvánvalóan azok tudnak ilyen vezetettek lenni, akik nem magukon, hanem magukban hordozzák a teremtettségben kapott, s nekik rendelt istenképűségűket... Hiszen, ahogyan Isten láthatatlan, úgyanúgy az istenképűség is az. Az Isten hasonlatosságára és képmására teremtettségünk nem azt jelenti, hogy a Teremtő Atyánknak is ugyanúgy két füle, két szeme és egy orra van, hanem azt, hogy mi is szeretet-képűek vagyunk, ahogyan Ő is szeret.

A világ akkor éli át legnagyobb kínjait, amikor megfogyatkozik a szeretet az emberek szívében, s ezzel egyidőben elhatalmasodnak a gonosz indulatok. Az egyházi ünnepkörök évenkénti ismétlődése jó keretet ad ahhoz, hogy elgondolkodjunk kapcsolatainkon, céljainkon, s egész életünkön. Nyilvánvaló, hogy válaszaink mindig csak "tükör által homályosak" lesznek, hiszen be vagyunk zárva az idő, a tapasztalás, érzelmeink, s szavaink töredékességének emberi korlátai közé.

Mi az mégis, amit ennek ellenére bizonnyal tudhatunk? Elsősorban azt, hogy a Legfőbb Titoknak (Isten) vonzása van, s ennek nem tudunk ellenállni. Ki-, s megpróbálhatunk sok-sok hiábavóságot az életben, de mindent-tagadásunkban is valójában Istent keressük. Tudhatjuk azt is, hogy minél közelebb kerülünk az utolsó állomáshoz (a sírgödör), annál inkább hatalmába kerítenek minket a személyes elmúlásunk keserű gondolatai... Van aki ettől kétségbeesik, s van, aki evangéliumi derűvel még másokat is bátorítani tud: "Isten kezében vagyunk... így is, meg úgy is!"

Még mielőtt megtörténne a nagy "dimenzióugrás" - azaz a halálunk - néhány tényt érdemes átgondolnunk: Szerettünk-e úgy, ahogyan Isten azt rendelte, vagyis önfeláldozóan? Átéltük-e a hordozó közösség szeretetét, s megéltük-e a mieinkért való küzdés lélekemelő szépségét? Megértettük-e az isteni kegyelmet, s megbocsátottunk-e másoknak?

Mennyország...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy el ne játsszam kegyelmedet! Adj nekem látó szemeket, dolgos kezeket, s kitartást életem akaratod szerinti vezetésében! Csitítsd el bennem az elégedetlenséget, s nevelj arra, hogy ne ítélkezzem könnyelműen mások felett, hiszen Te vagy mindenek URa, Megtartója és Bírája! Ámen


Jézus erre ezt mondta nekik (a farizeusoknak): "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában."
Mt 21,31b

Könnyen ítélkezünk, s olykor magunk is megtapasztaljuk, előítéletünk alaptalan volt. Mit tegyünk? Ilyen kultúrában nőttünk fel, erre neveltek minket, ilyen ez a mi "civilizált" világunk! Reflexből különbnek tartjuk magunkat a koszos ruhában kolduló hajléktalannál, s könnyen elhisszük a öltönyös "úri-emberek" szép ígéreteit: politikában, banki ügyleteknél, kereskedőknél... Jól tudjuk, hogy persze van megbízhatatlan politikus, zsebünket kifosztó, uzsorakamatos bankár és hazugságot reklámozó kereskedő, de úgy gondoljuk, azok a rettenetes dolgok csak másokkal történhetnek meg - velünk nem. Hogyan is lenne ez lehetséges, amikor olyan kedves, ápolt külsejű és segítőkész emberrel állunk szemben?

"Nem a ruha teszi az embert" - mégis a külső alapján ítélünk. Aztán egyszercsak keserűen megtapasztaljuk - mert egyszer minden kiderül, semmi nincs rejtve a Nap alatt -, hogy nem a társadalom perifériájára szorult foltos ruhában járó embertársunktól kell félnünk, hanem az öltönyben járó, lakkcipős gazemberektől! Nem azok jelentenek veszélyt a társadalomra, akik hátrányos helyzetűek, munkanélküliek, hanem azok, akik intézményesítették(!) a munkanélküliséget, pedig annyi a tennivaló a világban! Mennyi utat, járdát kellene még építeni, mennyi felújításra váró ház árválkodik szerte csak a mi kicsiny országunkban!!! Persze, ha olyan a "rendszer", hogy nem lehet munkához jutni, aki meg becsülettel dolgozik, az sem tud tisztességgel megélni belőle... akkor el kellene gondolkodni azon "Cui prodest?", "Kinek is áll ez az érdekében?" A közösségnek vagy az egyénnek?

Jézus nem a jólét, s nem a szerény élet ellen prédikált, hanem az igazságtalanság ellen! Nevén nevezte a bűnöket, s elmondta mi az igazság: "Az igazság az, hogy nem hisztek nekem!" - mondta. S tényleg, "Ki hitt az Ő szavának?" - Bizony csak kevesek... Kevesen ismerték fel, hogy nem a vagyon, a jólét tart meg, hanem az Isten kegyelme. Kevesen tanulták meg, hogy az élet értelme nem a birtoklásban, hanem a szeretetben van elrejtve! Kevesen értették meg, hogy a Teremtő ÚRIsten azért ajándékozta nekünk az életünket, azért adott nekünk önállóságot, a jó és a rossz megkülönböztetésének a lehetőségét, mert valamit mindenkire rábízott, azaz mindannyiunknak küldetésünk van itt a Földön, melynek hűséges betöltésén múlik minden: földi boldogságunk és mennyei jutalmunk is...

Mindenkiért, aki vétkezett, mulasztott...

A mai nap imádsága:
Uram! Cselekedj csodát velünk! Láttasd meg kegyelmedet! Ámen


Jézus Krisztus mondja:
"Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi,
hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát".
Ézs 42,3

Homokra építeni alapkövetelmény. Aki ezt nem teheti, a élete legnagyobb lehetőségétől fosztják meg... Amikor építkeztünk, gyermekeink naphosszat a hatalmas homokbuckákon lovagolták álmaikat. Kiváltságos időszak ez minden ember életében. Aki nem jászhatott önfeledten, kedvére, az később sem tud játszani, elveszítve ezzel az élet egyik alapelemét. Jézus a Hegyi Beszéd végén az "élet játékéról" szól - halálosan komolyan.

Mivel az emberek Isten teremtményei, ezért mindenki szívében ott lapulnak az isteni törvények, egy töredezett kép az Istenről, a vágy megtalálni a szépet, a jót, a gondtalanságot, a kiszámíthatóságot, az elrejtettséget, egyszóval: a boldogságot. De mivel természetünk megromlott, s ezt az Isten-tagadó készséget átörökítjük gyermekeinknek, ahogyan mi is örököltünk szüleinktől, ezért elrontjuk a "szent játékot" - nemcsak a magunk életében, néha mások életében is. Ennek kivédésére ad jótanácsot a Mester. "Cselekedd azt, amit mondtam Neked!" A keresztények egy jelentős része - mai világunkban talán többen, mint korábban -, szívesen beszél, "eszmefuttat", konferenciázik az Istenről, de életének történéseiből mégis kihagyja. Beszédében, gondolkodásában meghajlik az Isten előtt, életében mégsem válik pietistává. (Pietas=latin szó, kegyest, istenfélőt, gyöngéden ragaszkodót jelent.)

"Homokra építeni"... eredeti szövegben "fövenyre építeni" szerepel. Azaz, fűvel fedett homokos talaj, ami úgy néz ki, mintha minden rendben lenne alatta... A viharok azonban próbára teszik a házat (életet), s eldöntik, hogy ki mire is épített: homokra vagy kősziklára? Homokra az épít, aki nem engedi Isten törvényét érvényesülni az életében, Kősziklára pedig az, aki elfogadja a Krisztus kegyelmi útját. Miért bolond az, aki nem cselekszi Jézus a Hegyi Beszédben tett ajánlásait? Azért balga, mert épít ugyan, de idővel az élet viharai az építményt romba döntik, fájdalmat okozva esetleg másoknak, bénultságot okozva magának is. Hány és hány embertársunk depressziós, mert élete romokban hever. Épített, dolgozott, küzdött, de hiába volt minden, mert nem a jó alapra épített.

Az idő kerekét visszafordítani nem lehet. Mindennek rendelt ideje van, a házépítésnek is. Isten azonban rendkívülien szeret, s ezért rendkívüli a kegyelme is. Amit mi elrontottunk, azt Ő rendbe teszi - persze másképpen, ahogy mi azt gondoljuk. Megadja azt is, amit mi elszalasztottunk az életünkben. S az igaz, hogy gyermekként kisvasúttal önfeledten játszani már nem tudunk, de ha valamit, valakit megad az Isten - saját életvezetési hibánkból/bűneinkből fakadóan jelentős fáziskéséssel - azért fogadjuk örömmel, mert Istennél mindenki gyermek, s végül helyére kerülhetnek életünk dolgai.

Teremtettség...

A mai nap imádsága:

URam! Felfoghatatlan számomra a világ számos csodája, s csak ámulni tudok szereteteden... Bocsásd meg türelmetlenségemet és szeretetlenségemet, s add, hogy felfedezzem magamban, a felebarátban, s a világban mindazt, ami elválaszthatatlanul Hozzád köt, s a szépre, s jóra indít! Ámen


Ezt mondja az ÚR, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította, nem kietlennek teremtette, hanem lakóhelynek formálta: Én vagyok az ÚR, nincs más! Nem rejtélyesen szóltam a földnek egy sötét helyén... Én, az ÚR, igazat mondok, a valóságot jelentem ki!
Ézs 45,18-19

A jelenleg érvényes fizikai elméletek szerint a kozmoszt a sötét energia uralja, körülbelül 74 százalékát téve ki az univerzumnak. A valamivel kevésbé rejtélyes sötét anyag 22 százalékkal járul hozzá világegyetemünkhöz, míg a "hagyományos" anyag, ami minket, az élőlényeket, a bolygókat és csillagokat alkotja, mindössze 4 százalékot tesz ki. Hogy valójában mi is alkotja az egész mindenséget, mi az ami a tömegét adja(?), arra jelenleg 3000 teljes idejű alkalmazott, és mintegy 6500 tudományos kutató és mérnök, - 80 nemzet 500(!) egyeteméről -, a világ részecskefizikai közösségének mintegy fele(!), dolgozik gyakorlatilag éjjel-nappal a CERN-beli kísérleteken.

Magyarul: a világ vezető fizikusai keresik - nem egyszerűen a tűt a szalmakazalban, hanem az óceánok fenekén a kétséget kizáró bizonyítékot jelentő - néhány homokszemet... Ugyan a fizikusok nem nagyon szeretik használni ezt a kifejezést, de a köztudatban - egyébként találóan rátapintva a lényegre! -, "isteni részecskének" nevezik az úgynevezett Higgs-bozont. 50 éve jósolták meg a létezését, de látni még senki sem látta, csak tudják, hogy léteznie kell. Azért nehéz megtalálni, mert olyan kicsi, hogy a fényt sem veri vissza, vagyis láthatatlan...

De miért érdekes ez számunkra? Nos, ha meg is találják alapvetően nem változik meg az életünk, de megtudhatjuk, hogy miért van az anyagnak tömege, miért 100 kilós a százkilós ember... gyakorlatilag, miért van tömege minden létezőnek az egész univerzumban? A régieknek ugyan nem volt kompjúterük, de anélkül is igen jól megfogalmazták a lényeget: az ÚR, Aki az eget teremtette, Ő, az Isten, Aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította. Azaz: MINDEN-t Ő hozott létre... A "mindenben" pedig benne van az is, amit majd csak tízezer év múlva fedez fel az emberiség (ha még leszünk!), de a "mindenben" benne vannak azok a dolgok is, amiket földi életünk során soha nem fedezünk/fedezhetünk fel, pedig a világmindenségben "ott vannak", léteznek...

"Én az ÚR igazat mondok, a valóságot jelentem ki!" - zseniális mondat! Nincs tehát két valóság, csak egy. Nincs két igazság, csak egy. Nincs két isten, csak EGY ISTEN van, ahogyan nincs két életünk se, csak egy... Lehet különböző valóságokat kitalálni, gondolatban létrehozni - ezt nevezzük virtuális valóságnak -, de a játék világa vagy a drogok keltette "izgalom-világ" nem objektív valóság, hanem egyéni "álom"-világ. Ahogyan képes az ember kitalálni egy játék-világot, amit milliók játszanak, ugyanúgy képes az ember egy olyan istenképet is megalkotni, amit milliók követnek, de valójában nem sok köze van a VALÓSÁGOS ISTENHEZ... Isten azonban nem egy elképzelés, egy ideológia, egy kitalált világ virtuális szereplője, akit végtelenre nagyít az emberi játékos elme, hanem Isten az az ERŐ, az a HATALOM, Aki teremtette a mennyet és földet, s benne minden létezőt. Ő az Élet Atyja - vagy Anyja(?) - mindegy mit mondunk, egyik sem felel meg a VALÓSÁGNAK, hiszen Isten az nem ember, hanem ISTEN.

Ha jól belegondolunk, akkor teljességgel érthetetlen, hogy az ember miért nem fogadja el ezt a HATALMAT maga felett, Akinek köszönheti a létét? Miért nem indítja az embert a világ számos csodájának megismerése szeretetre? Miért gyűlöl, s öl az ember, pedig a szép és a jó munkálására teremtetett? Az nem lehet válasz, hogy a Isten rendje csak akkor tökéletes, ha benne van az ember, mint fatális anomália...

A megelégítő válaszok a hit elfogadásában, a személyes érintettségben, a teremtettséggel való harmóniánkban lelhetők meg. Ennek nincs egzakt, tudományos útja, ennek egyetlen metódusa (meta hodosza = hozzá vezető útja) van: a Teremtő Isten kegyelme...