Lélek...

A mai nap imádsága:

Uram! Ajándékozz meg Lelkeddel, hogy erőm legyen szeretni! Ámen

    

"Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz." .

Jn 14,15-17

Az igazság oldalán állni mindig felemelő érzés. De melyik igazság mellett? - kérdezheti korunk embere, aki elhitte, hogy az igazság, az elsősorban nézőpont kérdése, s relativizálható. Pedig a bűn emberi viszonyítási alapokhoz rendelése eleddig a történelemben csak bajt okozott. Nem lehet kisebb és nagyobb igazság, ha az igazságot mégis minősítik, akkor azt azért teszik, mert érdek fűződik hozzá.

Az Isten igazsága nem minősített igazság, hanem az igazság. Egyetlen alapja van: a szeretet. Tény: Az ember nehezen tud érdek nélkül szeretni, ezért szüksége van segítségre. Nem vagyunk képesek semmiféle gyakorlattal, meditációval jóvá válni - ez a keresztények álláspontja -, az "egyedül nem megy"- verméből csak az Isten segítségével vagyunk képesek kimászni. Elengedhetetlenül Szükségünk van nemcsak az URIsten törvényeire, de a Lélekre is, amit János ebben a szakaszban Pártfogónak (görögül Paraklétosznak, fordítható vígasztalónak is) nevez. János, evangéliumában az egyik legjellemzőbb fogalom a szeretet. Ez újra és újra előjön, mint ahogyan az evangéliumához hozzárendelt szimbólum a sas röpte is az egész légteret uralni kívánja.

Nincs nagyobb, távlatosabb és értékesebb, mint a szeretet. Ez mindennek az alfája és omegája. Az igazság is, bármennyire is minősített, legfeljebb jogos lehet, de kiteljesedni csakis a szeretettel együtt képes.

Nyugtalanság - nyugalom...

A mai nap imádsága:

URam! Benned lelem meg nyugalmamat, Általad kapok válaszokat legfontosabb kérdéseimre. Kegyelmeddel támogass ezután is, hogy hitemben meg ne lankadjak! Ámen

   

Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg.

Jób 14,1-2

Isten akarata ez, létünk már csak ilyen: elmúlásba születünk. Akarjuk vagy sem, minden egyes nappal közelebb kerülünk ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszaút, mert az bizony sorsunk végét jelenti. Eladdig persze az élet számtalan szépségét, a világ felfedezés-örömét, a testi, érzelmi és szellemi gyarapodás lélekformáló izgalmát éljük át - magyarul: mindenki a maga vérmérséklete szerint, habzsolja az életet. Eleinte fiatalosan és lendületből, később - ha tanulunk hibáinkból -, akkor bölcsebben, tartalmasabban és kiteljesítőbben.

Nemcsak árnyékunk kísér minket egy életen át, de a nyugtalanság is. Ugyanis rettenetesen kíváncsiak vagyunk, s a körülöttünk lévő világ számos kérdést indukál bennünk, melyekre igen szeretnénk megnyugtató válaszokat kapni... Szép lassan megtanuljuk - ezt a leckét mindenféleképpen meg kell tanulnunk(!) -, hogy vannak olyan kérdéseink, amelyekre ebben a rövid földi életben nem találunk válaszokat. Isten akarata ez is, hogy nem kaphatunk meg mindent, amit szeretnénk. Talán, ha mindent tudhatnánk ebben a földi létben, akkor valószínűleg megdermednénk az Élet isteni szépségétől, s nem csinálnánk semmi egyebet, csak heverésznénk a virágos mezőn, csodálnánk a virágokat, a kék eget, s egyre csak szívnánk magunkba a mezők illatát, s próbálnánk betelni a simogató napsugarakkal...

Mi azonban megromlott természetünk okán nem gyönyörködünk folyamatosan a teremtett világban, hanem harcolunk ellene, sőt háborúzunk benne - egymással is. Az élet tisztelete helyett - semmibe véve az életet védő isteni parancsolatokat - ölünk és pusztítunk, sőt a mások leigázásából még erényt is kovácsol a történelem. Isten dicsérete helyett embereket bálványozunk, s imádjuk az aranyborjút... Miért kell ennek így lennie? Nos, ez is egy megválaszolatlan nagy kérdésünk!

Az Istenben bízó ember azonban másképpen éli életét, mert másképpen látja a világot. Hiszi, hogy Isten tenyerében van akkor is, ha nehézségek gyötrik, s erőt tud meríteni akkor, amikor mások meglankadnak. A keresztény ember ebbéli "tudása" soha nem saját kiválóságából fakad, hanem Isten kegyelmi ajándéka ez a készség, hogy az Ő szeretetével együtt reménységünk lángja újra lobbanhat, még a legsötétebb élethelyzetekben is...

2011. március 2. - Szerda

Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé.
   Jézus elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt. Jézus ismét
   magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, hogy mi
   vár reá. ?Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a
   főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a
   pogányoknak, és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik.
   De harmadnapra feltámad.? Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János,
   odamentek Jézushoz, és ezt mondták neki: Mester, szeretnénk, ha
   megtennéd nekünk, amit kérünk!? Ő megkérdezte: ?Mit kívántok, mit
   tegyek nektek?? Ezt Felelték: ?Add meg nekünk, hogy egyikünk a
   jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.?
   Jézus így válaszolt: ?Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a
   kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a
   keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?? Azt felelték: ?Meg
   tudjuk tenni!? Jézus így folytatta: ?A kehelyből, amelyből én iszom, ti
   is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is
   megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem
   én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.?
   Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
   Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: ?Tudjátok,
   hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken,
   és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így
   legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első
   akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért
   jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja
   váltságul sokakért.?
   Mk 10,32-45


   Elmélkedés:
   A hatalomvágy megkísértette az apostolokat. A történelemben ez nem
   egyedülálló, hiszen más emberekben is felébredt már a hatalomvágy. A
   hatalomra törés technikái és módszerei évszázadok óta ugyanazok, csupán
   a nevek változnak. Az uralomra törők nevei. Mindig nagy terveik vannak,
   amelyet ígéreteikből ismerünk meg, s él bennünk egy kétes
   elhivatottságtudat.
   Jézus azonban nem tartozik a világ őrült diktátorai közé.
   Küldetéstudata neki is van, hiszen azt teszi, amit az Atya kér tőle.
   Tervei neki is vannak, hiszen Isten Országát hirdeti, s jelenlétével
   megvalósítja. Ígéreteket is tesz, de a legfontosabb nem erre a világra,
   vonatkozik, hanem az örök életre. Nem leigázni akarja az embereket,
   hanem magához és Istenhez emelni.
   Világosan megmondja, hogy ne a világ urait kövessük, hanem Őt kövessük,
   aki mindhalálig engedelmeskedett.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Köszönöm Jézusom, hogy enyém lettél,
   Hogy a szívembe beköltöztél!
   Ne hagyj magamra hosszú utamon,
   Legyél vigaszom, oltalmazóm!
   Erősíts a gyengeségben,
   Adj támaszt egyedüllétben,
   Soha ne engedd el kezemet,
   Fogadd el szerető szívemet! Ámen.

2011. március 2. A év, évközi idő, 8. hét, szerda A nap liturgikus színe: zöld

Sir 36,1.4-5a.10-17

Könyörülj rajtunk, mindenség Istene, tekints ránk, és mutasd meg nekünk irgalmad világosságát! Amint fölöttünk szentnek bizonyultál az ő szemük láttára, úgy mutasd magad dicsőnek irányukban szemünk előtt, hadd ismerjék meg, amint mi már tudjuk, hogy nincs Isten kívüled, Uram! Siettesd az időt és emlékezz meg a végről, hogy megemlegessék csodás tetteidet! Pusztuljon el a tűz haragjától, aki menedéket keres, hadd vesszenek, akik gonoszul bánnak népeddel! Rontsd meg az ellenséges fejedelmek fejét, akik mondják: ,,Kívülünk nincsen más!'' Gyűjtsd egybe Jákob minden törzsét! Hadd ismerjék meg, hogy nincs más Isten kívüled, és emlegessék csodás tetteidet! Tekintsd őket örökségednek, úgy, mint egykor. Könyörülj népeden, amely nevedet viseli, Izraelen, akit elsőszülöttednek hívtál. Könyörülj szent városodon, Jeruzsálemen, nyugalmad helyén! Töltsd meg Siont kimondhatatlan igéiddel, és népedet dicsőségeddel. Tégy tanúságot azok mellett, akik teremtményeid között az elsők, és teljesítsd a jövendöléseket, amelyeket a régi próféták mondtak nevedben.
Mk 10,32-45

Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük ment, ők pedig félve és aggódva követték őt. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: ,,Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. Azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.'' Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: ,,Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.'' Ő megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok, hogy megtegyek nektek?'' Azt felelték: ,,Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.'' Jézus erre azt mondta nekik: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?'' Ők azt felelték neki: ,,Meg tudunk.'' Ekkor Jézus azt mondta nekik: ,,A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.'' Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.''

2. szerda

Sir 36,1.4-5a.10-17; Zs 78; Mk 10,32-45
    Tudják meg a nemzetek, hogy nincs Isten kívüled, Uram

Sir 36,1.4-5a.10-17

Könyörülj rajtunk, mindenség Istene, tekints ránk, és mutasd meg nekünk irgalmad világosságát! Amint fölöttünk szentnek bizonyultál az ő szemük láttára, úgy mutasd magad dicsőnek irányukban szemünk előtt, hadd ismerjék meg, amint mi már tudjuk, hogy nincs Isten kívüled, Uram! Siettesd az időt és emlékezz meg a végről, hogy megemlegessék csodás tetteidet! Pusztuljon el a tűz haragjától, aki menedéket keres, hadd vesszenek, akik gonoszul bánnak népeddel! Rontsd meg az ellenséges fejedelmek fejét, akik mondják: ,,Kívülünk nincsen más!' Gyűjtsd egybe Jákob minden törzsét! Hadd ismerjék meg, hogy nincs más Isten kívüled, és emlegessék csodás tetteidet! Tekintsd őket örökségednek, úgy, mint egykor. Könyörülj népeden, amely nevedet viseli, Izraelen, akit elsőszülöttednek hívtál. Könyörülj szent városodon, Jeruzsálemen, nyugalmad helyén! Töltsd meg Siont kimondhatatlan igéiddel, és népedet dicsőségeddel. Tégy tanúságot azok mellett, akik teremtményeid között az elsők, és teljesítsd a jövendöléseket, amelyeket a régi próféták mondtak nevedben.

Zs 78

Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak. Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak. Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz? A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet. Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét! Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk. Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért! Miért mondják a pogányok között: ,,Hol van az ő Istenük?' Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása. Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat. Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram. Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!

Mk 10,32-45

Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük ment, ők pedig félve és aggódva követték őt. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: ,,Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. Azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.' Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: ,,Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.' Ő megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok, hogy megtegyek nektek?' Azt felelték: ,,Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.' Jézus erre azt mondta nekik: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?' Ők azt felelték neki: ,,Meg tudunk.' Ekkor Jézus azt mondta nekik: ,,A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.' Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.'