Amikor gondterhelt vagy
„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6)
Az
aggodalom úgy kezdődik, mint egy kis szivárgás, amely aztán csatornát
váj az elménkbe, és ezen keresztül elkezdenek áradni a gondolataink. A
legtöbb aggodalom három kategóriába tartozik: 1) Aggódunk olyan dolgok
miatt, amelyekkel minden embernek szembe kell néznie: ilyen az öregedés,
erőnk fogyatkozása, nyugdíjazás, magányosság, anyagi bizonytalanság,
balesetek, betegségek, egy szerettünk elvesztése és a halál. 2)
Aggodalom olyan dolgok miatt, amit senki sem kerülhet el: döntéseket
hozni, kapcsolatokat kezdeményezni és lezárni, leadni a súlyunkból,
pályát módosítani, hibázni. 3) Olyan aggodalmak, melyek
gondolatvilágunkat tükrözik. Ezek az aggodalmak elárulják, hogy mit
gondolunk arról, hogy mennyire vagyunk képesek kezelni a dolgokat.
Például az elutasítástól való félelem minden kapcsolatodra kihathat az
életben. Hogy elkerüld a fájdalmat, kizárod az embereket az életedből, a
világod egyre jobban beszűkül, és a személyes fejlődésed lehetőségei
egyre korlátozottabbak. Sok aggodalmunkat le lehet redukálni egyetlen
kérdésre: „Mi lesz, ha nem tudok megbirkózni vele?” Az elméd a csatatér,
ahol a győzelem vagy vereség eldől. Ezért kérdezd meg magad: „Akkor is
aggódnék, ha biztosan tudnám, hogy bármi jönne is, képes lennék
kezelni?” A válasz: nem, akkor nem aggódnék. Az aggodalom nem tud
megbénítani, és nem tudja ellopni az örömödet, ha tudod, hogy bármi
történik is, képes vagy kezelni. Azt mondod: „Ez túl egyszerűen
hangzik”. Az is, ha engeded, hogy Isten is bejöjjön a képbe! Íme két
nagyszerű aggodalom-megsemmisítő ige, amelyekre nehéz időkben
támaszkodhatsz: 1) „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít
engem” (Filippi 4:13). 2) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és
könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten
előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja
őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi
4:6-7).
Mind találkozunk olyan időkkel, amikor választanunk kell a hit és az aggodalom között. Az asszonynak, aki egy bántalmazó kapcsolat csapdájába került, választania kell aközött, hogy segítséget kér, kiszáll, vagy bennreked. A fiatal, akire nyomás nehezedik, hogy drogokhoz forduljon, választhat, hogy megadja magát, vagy nemet mond, és továbblép. Aki a halál miatt aggódik, olvashatja Isten igéjét, beszélgethet egy baráttal vagy egy tanácsadóval, vagy retteghet tovább. A Biblia azt mondja: „az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Példabeszédek 28:1 Károli). Azt mondod: „Per pillanat nem érzem magam hú de bátornak”. A bátorság nem semmisíti meg az aggodalmat, hanem fölébe emelkedik! Dávid azt mondta: „Várjad az Urat: légy bátor és ő megerősíti szívedet” (Zsoltárok 27:14 NKJ). Ha igaz ügyben jársz, és elkötelezted magad Istennek, akkor ő megadja a cselekvéshez szükséges bátorságot. De meg kell tanulnod szembenézni a félelmeiddel. Ez jelentheti azt, hogy kiállsz azért, amiben hiszel, elintézel egy régóta halogatott telefonhívást, kimondod a véleményedet, elismered egy jellemhibádat, és kéred Istent, hogy segítsen megváltozni. Azt nem szabad elfelejtened, hogy először mindig cselekedned kell, a növekvő önbizalom érzése csak azután következik. Valahányszor szembenézel az aggodalmaiddal, egy lépést teszel előre. De ha engeded, hogy az aggodalmad irányítson, akkor visszavonulsz a „biztonsági zónádba”, és úgy tekintesz magadra, mint aki nem tud megbirkózni az élettel. Íme egy nagyszerű tanács az élethez: bátran értékeld ki a helyzetet, számítsd ki, mi lehet a legrosszabb, ami történhet! Ha ezt el tudod fogadni, akkor érzed majd, hogy felszabadulnak az energiáid, és tudsz valamit kezdeni a helyzettel; még akkor is, ha a legtöbb, amit tehetsz az, hogy rábízod Isten szerető és mindenre képes kezére.
János azt írja: „Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek” (3János 2). Miért mondott ilyet? Azért, mert a fizikai állapotunk, a testi egészségünk kapcsolatban áll a lelki jóllétünkkel. Az orvosok szerint a szorongás hatására gyengül az immunrendszer, a vérnyomás megemelkedik, és az ereket elzárja a koleszterin. Ez pontosan azt az állapotot idézi elő, amitől rettegsz! Tudtad, hogy az elsőéves orvostanhallgatók nagy százaléka felfedezni véli magán mindazon betegségek tüneteit, amelyekről éppen tanul? Van, aki még el is ájul, amikor először hall ezekről. Jób azt mondta: „Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem” (Jób 3:25). Az aggodalom a Sátán egyik leghatékonyabb fegyvere. Ha nem ismered fel a fondorlatos aggodalomkeltő manővereit, akkor lehetősége nyílik arra, hogy megvesse a lábát a gondolataidban, és megfosszon a jogosan téged illető áldásoktól, beleértve az egészségedet is. Aggódsz az egészséged miatt? Írd fel ezeket az igéket egy kis lapra, és mindig tartsd magadnál: 1) „Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat… Napjaid számát teljessé teszem” (2Mózes 23:25-26). 2) „Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az Úr” (Jeremiás 30:17). 3) „Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek” (Példabeszédek 4:20-22). 4) „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24).
Nyugtalan vagy ma? Programozd gondolataidba ezeket az ígéreteket! Még jobb, ha leírod, és mindenhová magaddal viszed, és rendszeresen elolvasod őket: 1) „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek… mert velünk van… Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket” (2Krónika 32:7-8). 2) „De téged megmentelek… így szól az Úr, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz” (Jeremiás 39:17). 3) „Ne félj… Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézsaiás 43:1-2). 4) „Ne féljetek, és ne rettegjetek… mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krónika 20:15). 5) „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33). 6) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9). 7) „Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból” (Zsoltárok 34:18). 8) „Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel” (Jób 11:18). 9) „Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az Úr” (Jeremiás 15:20). 10) „Sem a ma félelmei… sem a holnap miatti aggodalmak… még a pokol hatalmai sem… a teremtett világban semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39 NLT). 11) „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak” (Zsoltárok 9:11). 12) „Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől… megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor” (Zsoltárok 121:5-8)
Mind találkozunk olyan időkkel, amikor választanunk kell a hit és az aggodalom között. Az asszonynak, aki egy bántalmazó kapcsolat csapdájába került, választania kell aközött, hogy segítséget kér, kiszáll, vagy bennreked. A fiatal, akire nyomás nehezedik, hogy drogokhoz forduljon, választhat, hogy megadja magát, vagy nemet mond, és továbblép. Aki a halál miatt aggódik, olvashatja Isten igéjét, beszélgethet egy baráttal vagy egy tanácsadóval, vagy retteghet tovább. A Biblia azt mondja: „az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Példabeszédek 28:1 Károli). Azt mondod: „Per pillanat nem érzem magam hú de bátornak”. A bátorság nem semmisíti meg az aggodalmat, hanem fölébe emelkedik! Dávid azt mondta: „Várjad az Urat: légy bátor és ő megerősíti szívedet” (Zsoltárok 27:14 NKJ). Ha igaz ügyben jársz, és elkötelezted magad Istennek, akkor ő megadja a cselekvéshez szükséges bátorságot. De meg kell tanulnod szembenézni a félelmeiddel. Ez jelentheti azt, hogy kiállsz azért, amiben hiszel, elintézel egy régóta halogatott telefonhívást, kimondod a véleményedet, elismered egy jellemhibádat, és kéred Istent, hogy segítsen megváltozni. Azt nem szabad elfelejtened, hogy először mindig cselekedned kell, a növekvő önbizalom érzése csak azután következik. Valahányszor szembenézel az aggodalmaiddal, egy lépést teszel előre. De ha engeded, hogy az aggodalmad irányítson, akkor visszavonulsz a „biztonsági zónádba”, és úgy tekintesz magadra, mint aki nem tud megbirkózni az élettel. Íme egy nagyszerű tanács az élethez: bátran értékeld ki a helyzetet, számítsd ki, mi lehet a legrosszabb, ami történhet! Ha ezt el tudod fogadni, akkor érzed majd, hogy felszabadulnak az energiáid, és tudsz valamit kezdeni a helyzettel; még akkor is, ha a legtöbb, amit tehetsz az, hogy rábízod Isten szerető és mindenre képes kezére.
János azt írja: „Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek” (3János 2). Miért mondott ilyet? Azért, mert a fizikai állapotunk, a testi egészségünk kapcsolatban áll a lelki jóllétünkkel. Az orvosok szerint a szorongás hatására gyengül az immunrendszer, a vérnyomás megemelkedik, és az ereket elzárja a koleszterin. Ez pontosan azt az állapotot idézi elő, amitől rettegsz! Tudtad, hogy az elsőéves orvostanhallgatók nagy százaléka felfedezni véli magán mindazon betegségek tüneteit, amelyekről éppen tanul? Van, aki még el is ájul, amikor először hall ezekről. Jób azt mondta: „Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem” (Jób 3:25). Az aggodalom a Sátán egyik leghatékonyabb fegyvere. Ha nem ismered fel a fondorlatos aggodalomkeltő manővereit, akkor lehetősége nyílik arra, hogy megvesse a lábát a gondolataidban, és megfosszon a jogosan téged illető áldásoktól, beleértve az egészségedet is. Aggódsz az egészséged miatt? Írd fel ezeket az igéket egy kis lapra, és mindig tartsd magadnál: 1) „Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat… Napjaid számát teljessé teszem” (2Mózes 23:25-26). 2) „Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az Úr” (Jeremiás 30:17). 3) „Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek” (Példabeszédek 4:20-22). 4) „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24).
Nyugtalan vagy ma? Programozd gondolataidba ezeket az ígéreteket! Még jobb, ha leírod, és mindenhová magaddal viszed, és rendszeresen elolvasod őket: 1) „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek… mert velünk van… Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket” (2Krónika 32:7-8). 2) „De téged megmentelek… így szól az Úr, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz” (Jeremiás 39:17). 3) „Ne félj… Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézsaiás 43:1-2). 4) „Ne féljetek, és ne rettegjetek… mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krónika 20:15). 5) „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33). 6) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9). 7) „Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból” (Zsoltárok 34:18). 8) „Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel” (Jób 11:18). 9) „Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az Úr” (Jeremiás 15:20). 10) „Sem a ma félelmei… sem a holnap miatti aggodalmak… még a pokol hatalmai sem… a teremtett világban semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39 NLT). 11) „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak” (Zsoltárok 9:11). 12) „Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől… megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor” (Zsoltárok 121:5-8)
HA SZERETED ŐKET, LÉGYVELÜK EGYENES!
„Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva…” (Efezus 4:16)
Senki sem szereti a másikat szembesíteni a dolgaival, de néha meg kell tenni. Ilyenkor légy egyenes és konkrét! A kedvesség nem azt jelenti, hogy diplomatikus és finomkodó vagy, szépíted a dolgokat, kerülgeted a forró kását, és megpróbálod valahogy enyhíteni a csapást. Ne csináld ezt! Mérlegeld, mit kell mondani világosan és félreérthetetlenül, aztán mondd ki kereken! Ha szereted a másik embert, légy vele egyenes! De vigyázz, ne használd a „szeretet” és „átláthatóság” szavakat az ítélkező lelkület álcázására! Sok emberre rákiabálnak, letorkolják őket, sőt sokakat egyenesen bántalmaznak szavakkal a szeretet nevében. Ne zúdítsd rá haragodat valakire a tisztesség nevében! Egyikük sem alkalmas arra, hogy másokat a hibáikkal szembesítsen, amíg alaposan meg nem vizsgáltuk, mi ösztönöz minket erre – beleértve a tudattalan késztetéseket is, hiszen mi is csak emberek vagyunk. Mindig vonakodj a szembesítéssel, soha ne vállald lelkes buzgalommal! Amikor konfrontálódnod kell, tedd azt egyenesen és konkrétan, de ugyanakkor szelíden, kedvesen, mindig azzal a vággyal, hogy az Isten szerinti jót hozd ez által a másik ember életébe. Sokkal inkább krisztusi a másik embert könnyek között szembesíteni, mint haragos, felemelt szavakkal. Még valami mindenképp fontos: a hallgatónak sosem szabad kételkednie, hogy szereted és elfogadod őt. Az igazi, őszinte szeretet azt mondja: „Valamit el kell mondanom neked. Tudom, hogy ez egyikünk számára sem könnyű, de tisztellek annyira, hogy egyenesen megmondjam. Törődöm veled, és elkötelezett vagyok a kapcsolatunk iránt; azt szeretném, hogy kihozd a benned rejlő legjobbat.”
Amikor szembesítesz valakit valamivel, légy konkrét, ne általánosíts! Például ne mond azt: „Te mindig olyan udvariatlan és barátságtalan vagy.” Inkább fogalmazz határozottan: „Tegnap eléggé udvariatlan voltál Kovács nénivel.” Az általánosítás olyan, mintha a személyt támadnád, ahelyett, hogy építő kritikát mondanál arról, amit teszel. Továbbá az ilyen közös általánosítások nem adják tudtára az illetőnek, hogy mit kellene tennie, miben kellene változtatnia, növekednie. Ne feledd kimutatni együttérzésedet! A hatékony mentor mindig megpróbálja magát tanítványa helyébe képzelni. John Erskine novellaíró megjegyezte: „Igazából egy lépést sem tettünk előre, amíg nem helyezkedtünk az ő nézőpontjába.” Biztosítsd a másik embert arról, hogy a támogatója vagy, nem az ellensége, és hogy az egyetlen vágyad, hogy megláthasd az ő sikerét. Miért olyan nehéz az embereknek elfogadni és feldolgozni a kritikát? Azért mert a szégyen körforgásában vannak, amely egész gyerekkorukig visszavezet. Soha nem érezték, hogy értékelik őket, úgy érezték, mintha mindig csak bírálnák őket, és azt mondanák, milyen haszontalanok és ostobák, emiatt most ösztönösen túl nagy erőt tulajdonítanak a kritikának. Csak akkor tudsz megfelelő módon közelíteni feléjük, ha ezt megérted. Építs az erősségeikre, tehetségükre és jellemükre, és bátorítsd őket! Érdemeld ki a szembesítésre való jogot! Azon legyél, hogy az esetek 97 %-ban megerősítést adj, így ha eljön az idő a maradék 3 %-ban, amikor keménynek kell lenned, szeretetd és bátorításod hihető lesz. Honnan tudhatná valaki, hogy az ő oldalán állsz, ha mindig csak negatív értékelést hall tőled?!
Egy jó mentor a nyilvánosság előtt megerősít, a helyreigazítást négyszemközt intézi el. A cél az, hogy segíts, nem az, hogy megbántsd a másikat. Ha nyilvánosan dorgálsz meg valakit, azzal megalázod, és lerombolod az önbecsülését. De ha a nyilvánosság előtt megerősíted, azzal építed önértékelését, önbizalmát, és ösztönzöd őt. Persze a dicséretednek őszintének kell lennie, nem csupán üres szavaknak! Ha őszintén dicsérsz valakit a nyilvánosság előtt, azzal a növekedés és a nagyszerűség magvait veted el a tanulóban. A jó mentor a kapcsolatokat állítja középpontba, nem a problémákat. Hajlamosak vagyunk vagy bizonyos személyekhez, vagy bizonyos ügyekhez kötődni. Vagy a másik ember foglalkoztat elsődlegesen, az ő érzései, kettőnk kapcsolata; vagy a szabályokra, tennivalókra, elvárt eredményekre összpontosítunk. A jó mentor mindig a szabályokra, tennivalókra, elvárt eredményekre összpontosítunk. A jó mentor mindig a kapcsolatot tartja elsőrendűnek, nem az elintézendő dolgokat. A mentorálásról szóló könyvében [Mentoring: The Strategy of the Master – Mentorálás: A Mester haditerve] Ron Lee Davis ezt írja: „Édesapám ilyen fajta mentor volt, úgy a családjában, mint a gyülekezetében, amelynek huszonöt évig volt a pásztora. Sokszor hallottam, hogy ezt mondja: »A másik személy mindig fontosabb, mint a probléma.« Mindennapjait e szerint az elv szerint élte, és ezt beépítette az én életembe is. Ma megpróbálom ugyanezt továbbadni.” Isten mindannyiunkat arra hívott, hogy fussuk meg az előttünk álló pályát, és sikeresen célba érjünk. Arra hívott, hogy őrizzük meg a fáklya lángját, és adjuk tovább az utánunk következőknek. Ne elégedj meg pusztán azzal, hogy elvégezted a feladatodat, tégy meg mindent azért, hogy ez a munka továbbra is el legyen végezve, úgy, hogy tanítasz és kiképzel rá másokat. Jézus a mester-mentor ezt mondta: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz…” (János 14:12).
Senki sem szereti a másikat szembesíteni a dolgaival, de néha meg kell tenni. Ilyenkor légy egyenes és konkrét! A kedvesség nem azt jelenti, hogy diplomatikus és finomkodó vagy, szépíted a dolgokat, kerülgeted a forró kását, és megpróbálod valahogy enyhíteni a csapást. Ne csináld ezt! Mérlegeld, mit kell mondani világosan és félreérthetetlenül, aztán mondd ki kereken! Ha szereted a másik embert, légy vele egyenes! De vigyázz, ne használd a „szeretet” és „átláthatóság” szavakat az ítélkező lelkület álcázására! Sok emberre rákiabálnak, letorkolják őket, sőt sokakat egyenesen bántalmaznak szavakkal a szeretet nevében. Ne zúdítsd rá haragodat valakire a tisztesség nevében! Egyikük sem alkalmas arra, hogy másokat a hibáikkal szembesítsen, amíg alaposan meg nem vizsgáltuk, mi ösztönöz minket erre – beleértve a tudattalan késztetéseket is, hiszen mi is csak emberek vagyunk. Mindig vonakodj a szembesítéssel, soha ne vállald lelkes buzgalommal! Amikor konfrontálódnod kell, tedd azt egyenesen és konkrétan, de ugyanakkor szelíden, kedvesen, mindig azzal a vággyal, hogy az Isten szerinti jót hozd ez által a másik ember életébe. Sokkal inkább krisztusi a másik embert könnyek között szembesíteni, mint haragos, felemelt szavakkal. Még valami mindenképp fontos: a hallgatónak sosem szabad kételkednie, hogy szereted és elfogadod őt. Az igazi, őszinte szeretet azt mondja: „Valamit el kell mondanom neked. Tudom, hogy ez egyikünk számára sem könnyű, de tisztellek annyira, hogy egyenesen megmondjam. Törődöm veled, és elkötelezett vagyok a kapcsolatunk iránt; azt szeretném, hogy kihozd a benned rejlő legjobbat.”
Amikor szembesítesz valakit valamivel, légy konkrét, ne általánosíts! Például ne mond azt: „Te mindig olyan udvariatlan és barátságtalan vagy.” Inkább fogalmazz határozottan: „Tegnap eléggé udvariatlan voltál Kovács nénivel.” Az általánosítás olyan, mintha a személyt támadnád, ahelyett, hogy építő kritikát mondanál arról, amit teszel. Továbbá az ilyen közös általánosítások nem adják tudtára az illetőnek, hogy mit kellene tennie, miben kellene változtatnia, növekednie. Ne feledd kimutatni együttérzésedet! A hatékony mentor mindig megpróbálja magát tanítványa helyébe képzelni. John Erskine novellaíró megjegyezte: „Igazából egy lépést sem tettünk előre, amíg nem helyezkedtünk az ő nézőpontjába.” Biztosítsd a másik embert arról, hogy a támogatója vagy, nem az ellensége, és hogy az egyetlen vágyad, hogy megláthasd az ő sikerét. Miért olyan nehéz az embereknek elfogadni és feldolgozni a kritikát? Azért mert a szégyen körforgásában vannak, amely egész gyerekkorukig visszavezet. Soha nem érezték, hogy értékelik őket, úgy érezték, mintha mindig csak bírálnák őket, és azt mondanák, milyen haszontalanok és ostobák, emiatt most ösztönösen túl nagy erőt tulajdonítanak a kritikának. Csak akkor tudsz megfelelő módon közelíteni feléjük, ha ezt megérted. Építs az erősségeikre, tehetségükre és jellemükre, és bátorítsd őket! Érdemeld ki a szembesítésre való jogot! Azon legyél, hogy az esetek 97 %-ban megerősítést adj, így ha eljön az idő a maradék 3 %-ban, amikor keménynek kell lenned, szeretetd és bátorításod hihető lesz. Honnan tudhatná valaki, hogy az ő oldalán állsz, ha mindig csak negatív értékelést hall tőled?!
Egy jó mentor a nyilvánosság előtt megerősít, a helyreigazítást négyszemközt intézi el. A cél az, hogy segíts, nem az, hogy megbántsd a másikat. Ha nyilvánosan dorgálsz meg valakit, azzal megalázod, és lerombolod az önbecsülését. De ha a nyilvánosság előtt megerősíted, azzal építed önértékelését, önbizalmát, és ösztönzöd őt. Persze a dicséretednek őszintének kell lennie, nem csupán üres szavaknak! Ha őszintén dicsérsz valakit a nyilvánosság előtt, azzal a növekedés és a nagyszerűség magvait veted el a tanulóban. A jó mentor a kapcsolatokat állítja középpontba, nem a problémákat. Hajlamosak vagyunk vagy bizonyos személyekhez, vagy bizonyos ügyekhez kötődni. Vagy a másik ember foglalkoztat elsődlegesen, az ő érzései, kettőnk kapcsolata; vagy a szabályokra, tennivalókra, elvárt eredményekre összpontosítunk. A jó mentor mindig a szabályokra, tennivalókra, elvárt eredményekre összpontosítunk. A jó mentor mindig a kapcsolatot tartja elsőrendűnek, nem az elintézendő dolgokat. A mentorálásról szóló könyvében [Mentoring: The Strategy of the Master – Mentorálás: A Mester haditerve] Ron Lee Davis ezt írja: „Édesapám ilyen fajta mentor volt, úgy a családjában, mint a gyülekezetében, amelynek huszonöt évig volt a pásztora. Sokszor hallottam, hogy ezt mondja: »A másik személy mindig fontosabb, mint a probléma.« Mindennapjait e szerint az elv szerint élte, és ezt beépítette az én életembe is. Ma megpróbálom ugyanezt továbbadni.” Isten mindannyiunkat arra hívott, hogy fussuk meg az előttünk álló pályát, és sikeresen célba érjünk. Arra hívott, hogy őrizzük meg a fáklya lángját, és adjuk tovább az utánunk következőknek. Ne elégedj meg pusztán azzal, hogy elvégezted a feladatodat, tégy meg mindent azért, hogy ez a munka továbbra is el legyen végezve, úgy, hogy tanítasz és kiképzel rá másokat. Jézus a mester-mentor ezt mondta: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz…” (János 14:12).
