2011. január 3., hétfő

2011.Január 2. Vasárnap

Krisztus Istenként, függő ember lett.

Szolgai formát vett fel, mégis Isten volt és teljes mértékben függött az Atyától és a Szent Szellemtől.
A Fiú teljes mértékben magára vette az emberi lét teljes korlátait, és gyakorolta a saját akaratának teljes feladását.
Jézusnak nem kellett volna az éhségtől, szomjúságtól, kimerültségtől, bánattól, és a haláltól szenvednie, de sohasem használta isteni kiváltságait, hogy enyhítse az emberi természetnek eme gyengeségeit.
Ez az önmegalázás nem ráerőltetett volt, s nem az akarata ellen történt, hanem az örökkévaló Istenség szeretete kényszerítette Jézust, hogy elhozza a bukott ember számára a megváltást. Krisztus örömmel cselekedte az Atya akaratát.

Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk: semmi sem hasonlítható hozzád: hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
Zsoltárok 40:6,   ( Károli)

Akkor mondanám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon  rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
Zsidók 10:7,  (Károli)

Ez a szeretet amit irántunk emberek iránt tanúsított, az Atyától származik,  a hármas isteni egységben  győztek a halál felett, legyőzték a Sátánt és seregeit. Nekünk csak át kell venni ezt az örökséget és folytatni a harcot, hogy az emberek megismerjék az üdv tervet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése