A beszéd óriási ajándék.
Bárcsak kedvesen élnék vele.
Bárcsak vigyáznék, hogy ne ejtsek ki durva és sebző szavakat, és hogy ne haragból szóljak.


A Gondviselő
Köszönöm a boldogságot édes Istenem,
Hogy így kézen fogva jársz énvelem.
Csak én nem látom, sokszor bőkezű kedved
Mi a mennyei ajándékkosárhoz enged.
Már itt, a különös múlandóságban
Hempereghetek kegyelmed árjában,
Mondod: „Ember talmi örömök után futsz”
Későn eszmélek, el sem bírom, mit adni tudsz.
Sokszor orrom előtt van bölcs válaszod
S én világtalanul tapintom tanácsod,
Mert szívem bezárom lustán, bután
Hogy majd rájöjjek sok év után
Öledbe fogsz, drága Uram
Gyöngéden ringatsz, míg tart földi utam.


A halk és szelíd hangok
vonzottak mindig engem,
csak hallatukra támadt
visszhang az én szívemben.

Üzenetekre várok
ma is a földi zajban,
mint ballagó zarándok,
s Igék áldása rajtam.
/Füle Lajos: A halk és szelíd hangok/


A jövőbe ha néz szemünk,
Ködbe borul utunk,
Csak te tudod jó Istenünk,
Hová s merre jutunk.


A mélységből kiáltok hozzád, Uram, Uram halld meg hangomat!


A mi Urunk Jézus Krisztus szent szenvedése, ments meg minket!


A szent Isten egyetlenét
Íme jászolba fekteték.
Ember romlandó testibe
Öltözött az örök ige.


A te nevedért világgal együtt
Kerget a sátán, ime mindenütt;
Nincs maradásunk e földön nekünk,
Ha te meg nem szánsz, kegyes Istenünk.