Máté 5,4
Uram! Édesanyámhoz akkor kerültem legközelebb, amikor sírtam. Ha fájt valamim, ő jóságosan elcsitított. Szeretete eloszlatta és megszűntette fájdalmamat. Boldognak éreztem-e akkor magamat - nem tudom. De azt bizonyossággal tudom: jó volt a közelléte és vigasztalást éreztem. Most a messziből visszatekintve vallom: akkor voltam igazán boldog.
Uram! Azóta sok minden történt velem. Találkoztam Bibliám ilyen üzenetével: "Elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörülne méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek, én terólad el nem feledkezem" (És. 49,15). Az ilyen bibliai igék igazságát megtapasztaltam. Mert Isten mindig akkor volt legközelebb hozzám, amikor rámnehezedett az élet próbája. Küzdelmeim, fájdalmaim, könnyhullatásom idején éreztem legkézzelfoghatóbban Isten vigasztaló jelenlétét. Sohase engedj kételkednem Isten közelségében. Könnyfátyolos szemem ellenére is - Uram - a hitnek ezzel a vigasztalásával tégy boldoggá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése