Január 14.

Nem jött még el az én órám.
János 2,4

Uram! Többször is mondtál ehhez hasonlót. Valahányszor az evangéliumok írásában erről olvasok, mindig valamiélettitkot sejtek meg mögötte, melyet szeretnék megérteni. Te a mennyei Atya akaratának óramutatóit mindig világosan láttad. Tudtad, mikor kell csöndben, türelemmel várnod, mikor kell indulnod, mikor cselekedned és mikor kell a keresztet fölvállalnod. Így élted azt a tökéletes emberi életet, melyben Atyádnak gyönyörűsége telt.

Uram! Nem így vagyok én. Nem figyelek gondosan mennyei Atyám óráinak mutatóira. Életem legtöbb baját ez okozta. Ha figyeltem is, türelmetlenségemben nem tudtam megvárni az óraütést, hanem Isten beleegyezése nélkül indultam el. Írd bele életembe a Te példádat, és taníts aztkövetnem. Ne akarjak valamit korábban elérni, mint ahogyan Istennek tetszik azt megadni nekem. És még ennél is jobban kérek egy dolgot: ne engedd elmulasztanom azt az órát, amelyet Istenem tudomásomraad. Olyan borzasztó volna örök gyötrődéssel arra ébrednem: elkéstem!