A mai nap meditációs fogalma:
Következmények...
A mai nap imádsága:
URam! Eltértünk akaratodtól, s a szeretet hatalma helyett az önzés uralmát választottuk. Vétkeink, bűneink és mulasztásaink miatt megérdemeljük büntetésedet, de URam, ha lehetséges, súlyos hibáink következményeit Krisztus érdeméért, hárítsd el rólunk! Ámen
Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem;
1 Móz 6,5-7a
Ha ezt a bibliai "beszámolót" megnézzük, sajnos el/ki kell mondanunk: Isten nem túl jó véleménnyel volt az emberiségről! Úgy néz ki, hogy az emberi közösség a kezdetek óta magában hordozza a saját kipusztulásának lehetőségét. Lehetett-e ennek az oka a vallás, a rosszul értelmezett Isten-fogalom? Miért ne!? Amennyire ismerjük írott történelmünket, abban szinte minden a vallástól függött. Meghatározta a gazdasági életet, a tudományt, az erkölcsi életet minden bizonnyal, ami aztán mindenre, az egész életre hatással vol. Biblikus tény, hogy az első gyilkosság (ráadásul egy testvérgyilkosság: Káin és Ábel esete) oka a vallás hibás értelmezéséből fakadt - Káin áldozatára Isten "nem tekintett le", s ezért ő iszonyatos haragra gerjedt... majd ölt.
A mi zsidó-keresztény gyökerű kultúrkörünkben az özönvíz/Noé története az egyik legismertebb ószövetségi történet. A Biblia kronológiája szerint az Özönvíz Kr. e. 2370-ben kezdődött. A bibliakritikusok véleménye szerint a Genezisben elbeszélt történet két egymástól független elbeszélésen alapszik és a mai ismert verzió végleges formája csak a Kr.előtti 5. században alakult ki. Annyi bizonyos, hogy a történet alapja jóval korábban az ún. Gilgames-történetek tábláin (Kr.e. 2100-2000) is szerepel, amely a sumér, majd az arra épülő akkád kultúra lenyomata. A térség más népeinek mondái között azonban ugyanúgy jelen van az özönvíz-mítosz, ahogyan távoli, tengerentúli népek hagyományaiban, mondhatni, ez az őstörténet egyetemes része a világ kultúrtörténetének...
Mi ebből a tanulság? Elsősorban az, hogy az ilyen globális méretű változás(ok?) - nevezhetjük nyugodtan civilizációs katasztrófá(k)nak is - történelmünkben már korábban is bekövetkez(het)tek. A mai világban vajon nem azt üzeni ez az őstörténet számunkra, hogy el kellene gondolkodnunk életünk kilátásain? Ha egymás ellen (kontraegzisztensen!) élünk, magunkban hordozzuk az önpusztítás csíráját! Sajnos erről szól életünk... Ha Istent keresnénk, akkor megtanulhatunk valamit Tőle, s a Bibliából: hogyan élhetünk felebarátaink javára, miközben a mi életünk minősége is javul.
Amikor Noé, a bárkát építi, nagy közöny veszi körül. Az emberek tréfálkoznak vele, és nem veszik komolyan figyelmeztetését. Ennek oka - a Biblia szerint -, hogy életfelfogásuk életellenes, vagyis kontraegzisztens lett. Ez a felfogás sajnos mai világunkat is veszélyezteti. Az újszövetség szerint Jézus azt mondja, az emberek majd semmit sem fognak észre venni a világ borzalmaiból az önzés miatt, mielőtt bekövetkezne egy hasonló (végidős?) esemény. Újra megismétlődik tehát, hogy az ember önmaga ellenségévé válik?
A választ nem tudjuk, de aki egy kicsit is belegondol a Gondviselő Isten teremtésbeli akaratába - az olvashat azokból a korunkat jellemző eseményekből, melyek jelek is egyben, hiszen jelzik fejlődésünk irányát. Beszélnek ugyan az egységről, mindazonáltal mégis a különbség erősödik ember és ember között. Noé bárkájának történetéből azonban nyilvánvaló: csak együtt menekülhetünk meg...
Következmények...
A mai nap imádsága:
URam! Eltértünk akaratodtól, s a szeretet hatalma helyett az önzés uralmát választottuk. Vétkeink, bűneink és mulasztásaink miatt megérdemeljük büntetésedet, de URam, ha lehetséges, súlyos hibáink következményeit Krisztus érdeméért, hárítsd el rólunk! Ámen
Amikor látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért ezt mondta az ÚR: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem;
1 Móz 6,5-7a
Ha ezt a bibliai "beszámolót" megnézzük, sajnos el/ki kell mondanunk: Isten nem túl jó véleménnyel volt az emberiségről! Úgy néz ki, hogy az emberi közösség a kezdetek óta magában hordozza a saját kipusztulásának lehetőségét. Lehetett-e ennek az oka a vallás, a rosszul értelmezett Isten-fogalom? Miért ne!? Amennyire ismerjük írott történelmünket, abban szinte minden a vallástól függött. Meghatározta a gazdasági életet, a tudományt, az erkölcsi életet minden bizonnyal, ami aztán mindenre, az egész életre hatással vol. Biblikus tény, hogy az első gyilkosság (ráadásul egy testvérgyilkosság: Káin és Ábel esete) oka a vallás hibás értelmezéséből fakadt - Káin áldozatára Isten "nem tekintett le", s ezért ő iszonyatos haragra gerjedt... majd ölt.
A mi zsidó-keresztény gyökerű kultúrkörünkben az özönvíz/Noé története az egyik legismertebb ószövetségi történet. A Biblia kronológiája szerint az Özönvíz Kr. e. 2370-ben kezdődött. A bibliakritikusok véleménye szerint a Genezisben elbeszélt történet két egymástól független elbeszélésen alapszik és a mai ismert verzió végleges formája csak a Kr.előtti 5. században alakult ki. Annyi bizonyos, hogy a történet alapja jóval korábban az ún. Gilgames-történetek tábláin (Kr.e. 2100-2000) is szerepel, amely a sumér, majd az arra épülő akkád kultúra lenyomata. A térség más népeinek mondái között azonban ugyanúgy jelen van az özönvíz-mítosz, ahogyan távoli, tengerentúli népek hagyományaiban, mondhatni, ez az őstörténet egyetemes része a világ kultúrtörténetének...
Mi ebből a tanulság? Elsősorban az, hogy az ilyen globális méretű változás(ok?) - nevezhetjük nyugodtan civilizációs katasztrófá(k)nak is - történelmünkben már korábban is bekövetkez(het)tek. A mai világban vajon nem azt üzeni ez az őstörténet számunkra, hogy el kellene gondolkodnunk életünk kilátásain? Ha egymás ellen (kontraegzisztensen!) élünk, magunkban hordozzuk az önpusztítás csíráját! Sajnos erről szól életünk... Ha Istent keresnénk, akkor megtanulhatunk valamit Tőle, s a Bibliából: hogyan élhetünk felebarátaink javára, miközben a mi életünk minősége is javul.
Amikor Noé, a bárkát építi, nagy közöny veszi körül. Az emberek tréfálkoznak vele, és nem veszik komolyan figyelmeztetését. Ennek oka - a Biblia szerint -, hogy életfelfogásuk életellenes, vagyis kontraegzisztens lett. Ez a felfogás sajnos mai világunkat is veszélyezteti. Az újszövetség szerint Jézus azt mondja, az emberek majd semmit sem fognak észre venni a világ borzalmaiból az önzés miatt, mielőtt bekövetkezne egy hasonló (végidős?) esemény. Újra megismétlődik tehát, hogy az ember önmaga ellenségévé válik?
A választ nem tudjuk, de aki egy kicsit is belegondol a Gondviselő Isten teremtésbeli akaratába - az olvashat azokból a korunkat jellemző eseményekből, melyek jelek is egyben, hiszen jelzik fejlődésünk irányát. Beszélnek ugyan az egységről, mindazonáltal mégis a különbség erősödik ember és ember között. Noé bárkájának történetéből azonban nyilvánvaló: csak együtt menekülhetünk meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése