2011. február 23., szerda

2011. február 18. péntek

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat! (Mt 5:16)


Hiszen annyi feladat van, amiért nem kellene fizetni, hogy valaki elvégezze, hanem az egymásra és környezetünkre való odafigyelés megoldaná gondjainkat. Hiszen öregek napközi otthonát, vagy óvodát látogatni, az utcát felsöpörni, a játszóteret lefesteni, a szomszédnak bevásárolni, az ágyban fekvőnek kiváltani a gyógyszert, a bizonytalant átsegíteni az úton, az öregnek segíteni megkapálni a virágoskertjét – mind-mind olyan feladat, ami nem kerül semmibe, csak odafigyelésbe. Csak! Ez az egymásra odafigyelés veszett ki a világból, mert a pénz diktál, irányit, hangol rá egy lehetőségre, vagy beszél le róla. Ma feltétlenül fontos, hogy hatékony legyen a munkánk, elfecsérelt perceink ne legyenek, s megfeleljünk a követelményeknek. Ha marad egy kis idő, akkor gyakran a reklámok sugalmazta maguk kényeztetésébe kezdenek sokan, hiszen a sok munka után megérdemlik. A modernnek hitt gondolkodás azt sugallja, sok pénzt kell hétközben keresned ahhoz, hogy hét végén kellőképpen kikapcsolódhass, felfrissülhess a következő heti hajrára. Ebbe az élettempóba nagyon nehezen fér bele a másik emberrel való törődés.

/P. Tóthné Szakács Zita/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése