február 27.

Kitartó imádság és bölcs viselkedés

"2Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. 3Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, 4hogy azt hirdethessem. 5Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. 6Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni." (Kolossé 4,2-6)

Pál kérése: Legyetek éberek és kitartóak a hálaadó imádságban! Megtehetem, hogy Istent megszólítom: Édesatyám! Már kicsit el is felejtettem, hogy mibe került ez Jézusnak. Nélküle soha nem ismertem volna meg a kegyelmet. Már megszoktam, hogy ő van nekem. Lényének és kegyelmének hatása mintha gyengült volna. Nem vigyáztam, hogy éppen az iránta érzett hála megmaradjon a szívemben, pedig ha emlékezetben tartom, szívemben forgatom kegyelmét, akkor folyamatos hatással van rám. Akkor az életem Péter szerint egy gyarapodó, tevékeny, és termékeny élet, ha pedig elfeledkezem régi bűneimből való megtisztulásomról, akkor az egy tétlen és terméketlen élet lesz. Tehát őrködnöm kell, hogy imádságaimból ki ne kopjon Istenem iránti hálám. Pál átélte, hogy Isten országa betört ebbe a világba és az ő életébe. Tudta, hogy ez az ország egy diadalmas ország. Pál látta, hogy sokak életébe még nem tört be. Olyanok, mint amilyenek mi is voltunk rég. Pál nemcsak hálát adni kész, hanem hálából kész lelkeket menteni. A börtön hatására nemhogy lemondana a prédikálásról, hanem alig várja az újabb lehetőséget. Sőt kéri Istentől, még ha újra börtönt jelentene is a számára. Testvéreit is arra buzdítja, hogy ebben álljanak mellé: "Imádkozzatok egyúttal értünk is (bizonyára magukért is), hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk..., hogy azt hirdethessem." Pál nemcsak imádságra kér, hanem az evangélium szerinti életre is. Így Krisztus titka feltárulhat az emberek előtt a bizonyságtételükön, és Krisztus bölcsessége szerinti életvitelükön keresztül. Imádkozzunk, hogy Isten nyisson ajtót, teremtsen lehetőséget, hogy hirdethessük az evangéliumot, és éljünk Jézusra mutató életet! Aztán amikor megnyitja az ajtót a bizonyságtételre, be kell menni rajta. A kedvező, Istentől rendelt alkalmakat ragadjuk meg, jól használjuk fel! "Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata!" (Ef 5,15-17) Figyelni, észrevenni, kihasználni! A hívő ember élete folyamatos imádság, folyamatos élet, folyamatos figyelem, alkalmankénti bizonyságtétellel. Amikor kérdeznek, akkor is tudunk felelni, mint ahogy Jézus jól megfelelt nekik (Mk 12,28). /KoB/ Akikre nem volt méltó a világ "32És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. 33Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. 35Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. 36Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. 37Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, 38akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. 39És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, 40mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre. " (Zsidók 11,32-40) Az egyik út emberi szemmel dicsőségesebb, kívánatosabb, a másik dicstelen, kerülendő, megvetendő. Egyesek dicsőséges dolgokat éltek át, másokat viszont - akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban részesüljenek-, megkínoztak. Nem emberek dicsőségét keresték, hanem ahhoz a dicsőséghez ragaszkodtak, ami az Istentől van. "Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?" (Jn 5,44) Vannak, akik a hit szemében dicsőséges dolgokat a világért nem cserélnék el emberi szemmel dicsőséges dolgokért. "Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét." (Jn 12,42-43) Valahogy ez a világ sohasem örül azoknak, akik nem e világból valók. "Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába." (1Pt 4,4) Vannak helyzetek, amikor lehet szabadulni, könnyíteni az életünkön, de az az élet elvesztésével jár. Van, amikor a hitünk árát nekünk is meg kell fizetnünk. "Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért." (ApCsel 21,13) A hit következménye bármi lehet. Tudom, hogy Istennek testre szabott terve van számomra. "Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk." (Róm 14,7-8) Hit nélkül pedig sem élni, sem meghalni nem tudnánk Istennek. Ő a szerint választ ki minket a dicsőségre vagy a dicstelenségre, ahogy ismer minket, amit mi elbírunk, amiben mi valóban megdicsőülünk - illetve az ő neve bennünk. Egyikünknek fejébe szállna a dicsőség, másikunk pedig eltántorodna a hittől. Miért hithősök? Olyat tettek, amihez maguktól nem lett volna erejük, amire maguktól nem voltak alkalmasak. Nem indultak volna harcba, nem állták volna ki a próbát, és nem tartottak volna ki Isten mellett. Most adjon erőt Isten, hogy élhessünk neki, máskor pedig fog adni erőt, hogy meghaljunk neki. Azt hiszem, egyik sem könnyebb a másiknál. /KoB/ Kotán Béla