Február 28.

Ő, ami tőle telt, azt tevé: Előre megkente az én testemet a temetésre.
Márk 14,8

Uram! Hányszor hangzik el a dicsekvő ember ajkáról ez a mondat: "Én minden tőlem telhetőt megtettem!" Ez legtöbbször nem egyéb üres szólamnál.Nem Mária mondta ezt magáról. Te mondtad ezt róla: "Ő, ami tőle telt, azt tevé." Ugyan mit tett ez az erőtlen asszonyka? Sokat nem tehetett. Nem tudta felőled elhárítani a zsidó vezetők gyűlöletét. Nem tudta megakadályozni elítéltetésedet. Nem tudta levenni rólad a kereszt terhét, sem átvenni rólad a rád váró fájdalmat. De "ami tőle telt" - azt tette. Meg tudta mutatni hálás, ragaszkodó szeretetét.

Uram! Erőtlen tehetetlenségem sokszor kínzó érzésként telepszik rám, amikor evangéliumod, egyházad szorongatott helyzetét látom. Kötelességem teljesítésében megakaszt a bajok hihetetlen aránya, amelyhez mérten az én erőm - semmi. És ezért legtöbbször tétlen maradok. Érzem: rászorulok ennek az egyszerű asszonynak a tanító példájára. Megkérdeztem most csöndesen magamban: hogyan tanulhatnám meg mindazt valóban megtenni, ami tőlem mégis csak telik? Mária példája ezt mondja nekem: a Te lábadhoz telepedve, Igéd hallgatása és csöndes imádság közben megtanulhatom.