AZ ELŐÍTÉLET ÉS A FAJGYŰLÖLET FALAI LEOMLANAK

       

  "Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." (Gal 3:27-28)
 
  Isten nem ismer el kiváltságot nemzetiségre, fajra, társadalmi osztályra való tekintettel. Minden embernek Ő az Alkotója. Minden ember egy családba tartozik a teremtés folytán, és mindnyájan egyek a megváltás által. Krisztus azért jött, hogy minden válaszfalat ledöntsön, hogy a templom minden zárt részét megnyissa, ennek következtében minden lélek szabad utat nyerjen ahhoz, hogy Istenhez járulhasson. (Christ's Object Lessons, 386. oldal)
  A Biblia vallása nem ismer el sem kasztokat, sem szín szerinti megkülönböztetést. Figyelmen kívül hagyja a társadalmi rangot, gazdagságot, világi tekintélyt. Isten az embert mint embert értékeli. Nála az értéket a jellem dönti el. Nekünk Krisztus lelkületét kell felismernünk, bárkiben rajzolódik is ez ki. (Testimonies, 9. kötet, 223. oldal)
  Krisztus igyekezett megtanítani tanítványait arra az igazságra, hogy Isten országában nincsenek területeket elválasztó vonalak, társadalmi rétegek, arisztokrácia; el kell menniük minden néphez, mindenkihez elvinni a Megváltó szeretetének üzenetét. (The Acts of the Apostles, 20. oldal)
  Amikor az igazi missziólelkület költözik az emberi szívbe, akkor leomlanak a felekezetieskedés, a kasztok szerinti és faji megkülönböztetés falai. Az előítéleteket elolvasztja Isten szeretete. (Review and Herald, 1896. január 21.)
  Elválasztó falakat húztak a fehérek és feketék közé. De ezek az előítélet-falak Jerikó falaihoz hasonlóan maguktól leomlanak, amikor a keresztények követik Isten szavát, és egymáshoz köti őket Alkotójuk iránti legforróbb szeretetük, valamint a személyválogatás nélküli felebaráti szeretet. (Uo., 1895. december 17.)
  Amikor a Szentlélek kiárad, akkor az emberiség győzni fog az előítéletek felett, és igyekszik az emberi lelkeket megmenteni. Elméteket Isten fogja uralni. Az emberi szívek úgy szeretnek majd, amint Krisztus szeretett. Egészen másként tekintenek a szín szerinti elválasztó vonalra, mint ezt ma teszik. Úgy szeretni, mint azt Krisztus tette, az elmét tiszta, mennyei, önzetlen légkörbe emeli fel. (Testimonies, 9. kötet, 209. oldal)

Kegyelem és bűnbocsánat

?Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké" (Zsolt 103,9).

   Isten olykor megfedd bennünket. Ha ezt nem tenné, nem lenne az a bölcs Atya, aki figyelemmel van oktalan, tévelygő gyermekeire. Feddése fájdalmasan érinti azokat, akik hűségesek akarnak lenni, mert érzik, mennyire megérdemlik a szidást, és milyen hálátlan dolog volt tőlük, hogy megszomorították Atyjukat. Mi már tudjuk, mit jelent ez a feddés, és meghajolunk az Úr előtt, őszintén megbánva, hogy megharagítottuk.
   Milyen vigasztaló is ez az ígéret: ?Nem perel mindvégig" az Úr. Ha bűntől megtört szívvel megtérünk Hozzá és a bűnt megtagadjuk, Atyánk tüstént kegyelmébe fogad. Mert nem szívesen fordít haragos arcot azok felé, akiket szeret. Abban van öröme, ha mi is teljes örömmel örvendezni tudunk.
   Gyertek azért, keressük arcát! Nincs okunk sem kétségbeesésre, sem csüggedésre. Szeressük a minket fenyegető Istent, és akkor nemsokára így énekelhetünk: ?... bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál" (Ézs 12,1). Félre minden sötét gondolattal, amely csak rágja a lelkünket. Jöjjenek az alázatos reménységek és hálára fakasztó emlékek, szívünk szelíd vigasztalói. Aki mint bíró régen megkegyelmezett nekünk, mint Atyánk, újra meg fog bocsátani. Örvendezzünk hát végtelen, változhatatlan szeretetének!

Mikor eljő az Embernek Fia az ő dicsőségében és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd dicsőségének királyi székébe, és elébe gyűjtetnek mind a népek.

Máté 25,31-32

Uram! Az idők végén, az utolsó, megfellebbezhetetlen ítéletedről mondott példázatodat vezetted be így. Ha erre gondolok, akkor van szívemben egy bizonyos szorongás. Hiszen mindenestől ismersz. Bírói széked előtt semmit el nem hallgathatok, sem el nem takarhatok. De szívemnek nem ez az egyetlen érzése, ha ítéletedre gondolok. Valami jóleső melegség is átjárja. Mert Te az ítéletet a végére hagyod. Először - mielőtt ítélsz - szeretsz. Teljes gyöngédséggel. El nem fogyó türelemmel. Érthetetlenül. Minden bűnöm ellenére. Mindvégig szeretsz. És nemcsak engem ismersz teljesen, hanem világosan ismered sok bukásom minden okát is. A rajtam kívülálló okokat is. A szorongató körülményeket. Az ellenállásomat megsemmisítő erőket is. Az örökséget, amelyet magammal cipelek. Valóban: jóságosabb bírót nem kívánhatok.

Uram!  Egészen másként ítélsz, mint az ember. Az ember először ítél. Keményen. Megértés nélkül. Vakon. Elfogultan. És ha kimerítően ítélt, akkor - néha, ritkán, talán - szeret. De akkor is csak fukaron, bizalmatlankodva. Ezért lesz jó nekem a Te ítéleted előtt állanom.

   

 Naponként meghalni.
    

     Naponként halál révén állok.
     Korinthusi első levél 15, 31.

    

     Milyen különösen hangzik. Naponként halál révén állok. Hogy lehet, hogy mégsincs temetés?, - kérdi a világ. Hiszen jársz-kelsz, eszel-iszol, prédikálsz s teszed a dolgodat! Hát ezt nevezed te halálnak? De hiszen éppen ez az, amit nem érthet meg mindenki. Azt jelenti ez, hogy a keresztyén ember a halált mindig a hátán cipeli s annyit szenved tőle, hogy többet érez a halálból, mint az életből. És mégis azzal dicsekszik, hogy néki élete van, holott alig-alig, - sokszor egyáltalán nem érzi. Szüntelen harcban áll. Viaskodik benne halál és élet, bűn és kegyesség, jó és rossz lelkiismeret, öröm és szomorúság, reménység és rettegés, hit és hitetlenség, - azaz Isten és az ördög, a pakol és a mennyország. Erről a harcról beszél az apostol, mint aki azt megtapasztalta és meg is vívta. Eskü alatt mondja, hogy azok is igazságnak higyjék, akik egyébként nem érzik, meg sem értik.

    
          Oh örök Istenség,
          Mennyei szent Felség:
          Add jól megfontolnom
          Én mulandó voltom.
          Abban van az élet,
          Ha téged ismérlek.
          S kit elbocsátottál,
          Megváltómul adtál.


NE KÖSS SZÖVETSÉGET

"Meghallák Gibeon lakosai is, amit Józsué Jerikóval és Aival cselekedett. És ők is ravaszul cselekedtek. Elmen- tek ugyanis és követekül adták ki magukat." Józsué 9,5-6

Ha elindulsz az ígéret földjén, ne köss szövetséget olyanokkal, akik nem Isten népéből valók. A gibeoniták nem tették tönkre Izráelt, de örökre tőrré és botránkozássá lettek a számunkra. Mindenki maga tudja, milyen szabályokat adott az Úr az életére vonatkozóan. Aszerint kell járnod. A gibeoniták együtt akarnak munkálkodni veled. Te tudod, milyen néphez tartozol. Se a világgal, se a vallásosokkal ne köss szövetséget! Van egy még nagyobb veszedelem. A mi belső földünknek van egy régi lakója: az óember. Átmentünk a Jordánon, és az egész régi természetem, aki vagyok, be szeretné magát színlelni a frigybe. A gibeoniták ravaszul jönnek, és szépen tudnak kérni. A főemberek szövetséget kötöttek, megesküdtek, minden megvolt. "És vettek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték." Vajon te szoktad kérni az Úr tanácsát? Uram, szerin-ted így jó lesz? A Jordánon innen lehet kötetlenül jönni-menni, azt csinálni, amit akarunk. De ha átmentünk? Lehet, hogy az életünk és minden utunk fölé oda lehetne írni: "Az Úr tanácsát pedig nem kérték." Három nap kellett, hogy a főemberek rájöjjenek, becsapták őket a gibeoniták. Milyen jó, hogy Jézus szülei is rájöttek, hogy nincs velük Jézus, és visszamentek megkeresni. Meghallhatták: "Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?" (Lk 2,49). Isten őrizzen meg a gibeonitákkal való szövetségtől!

Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig!

A keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (1Kor 1,18)

Mit is mond nekünk ma a kereszt üzenete? Ott ment végbe minden idők legnagyobb ítélete Jézuson, aki magára vette bűneink súlyát, és minden vétkünket ő hordozta. A kereszt üzenete számunkra a következő: Jézus, a "húsvéti Bárány" feláldoztatott értünk, hogy nekünk örök életünk lehessen. Ez viszont bolondság azoknak, akik mit sem törődnek Krisztussal, de az, aki elfogadja Jézus váltságdíját, annak egy életre szóló biztonságot és boldogságot jelent.

Ahogyan a kereszten a gerendák keresztezik egymást, úgy a kereszt számunkra válaszutat jelent. A keresztnél válnak szét az emberek. Itt nem létezik semleges sarok. Mindenkinek dönteni kell, és állást kell foglalnia! Aki nem néz fel Jézusra, az ellene van. Ezért akik bolondságnak tartják mindazt, ami a kereszten történt, azoknak ez a vesztét jelenti. Ne dobjuk el magunktól az Úr Jézus Krisztustól jövő váltságdíjat és bűnbocsánatot! Ne tartsuk egyszerű bolondságnak a keresztről szóló örömüzenetet, és ne tartsuk bolondságnak Jézus halálát és feltámadását! Inkább ragadjuk meg, és kapaszkodjunk abba az ígéretbe, amelyet maga Jézus adott minden embernek: Aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

Végtelensége ellenére halandó lett értünk, életét adta, hogy Életet szerezzen. Most már általa élünk, s belésimulva reméljük meglelni a Harmóniát, melyet parányi atommagként mindannyiunk szívében elvetett.
(Simon András)

Úr Jézus Krisztus! Köszönjük neked, hogy meghaltál
értünk a kereszten, és magadra vetted bűneink súlyát.
Köszönjük, hogy a kereszt üzenete nem bolondság a
számunkra, hanem új életet ad, és a tőled jövő erőt
ígéri minden téged követő számára. Ámen.