A BIZONYSÁGTEVÉS FÉLELME ELSZÁLL
ILLÉS
"Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek." (ApCsel 5:28-29)
Hallottam azokat, akik felöltötték fegyvereiket, hogy nagy erővel, hatásosan szólták az igazságot. Láttam azokat is, akik meg voltak kötözve; feleségeket férjük, gyermekeket pedig szüleik kötöztek meg. Az őszinték, akiket visszatartottak vagy nem is engedték nekik meghallani az igazságot, most buzgalommal ragadták meg a hirdetett igazságot. Hozzátartozóiktól való minden félelmük elszállt. Egyedül az igazságot magasztalták. Kedvesebb és értékesebb volt ez életüknél is. Éhezték és szomjazták az igazságot. Megkérdeztem, mi okozta ezt a nagy változást? Egy angyal válaszolt: "A késői eső. Az Úr színétől jövő felüdülés. A harmadik angyal hangos kiáltása."
Nagy erő kísérte a választottakat. Az angyal így szólt: "Nézzétek!" Figyelmemet a gonoszokra, a hitetlenekre fordítottam. Mindnyájan megzavarodtak. Isten népének buzgalma és ereje felindította és haragra gerjesztette őket. Zavar, bizonytalanság volt minden oldalon. Láttam, hogy intézkedéseket foganatosítottak eme csapat ellen, kiknél Isten ereje és fénye volt. A sötétség sűrűsödött körülöttük, de ők megálltak; és miközben Őbenne bíztak, Isten jóváhagyása kísérte őket. Láttam, hogy mindez meghökkentette a gonoszokat.
Utána hallottam őket őszintén Istenhez kiáltani. Kiáltásuk nem szűnt meg sem éjjel, sem nappal. Ezeket a szavakat hallottam: "Legyen meg Uram a Te akaratod! Ha nevedet megdicsőítheti, rendelj menekülési utat néped részére! Szabadíts ki a pogányok közül, akik körbefogtak minket! Halálra ítéltek minket; de karod szabadulást hozhat nekünk." Ezek azok a szavak, amelyeket fel tudok idézni. Úgy tűnt, hogy teljesen tisztában vannak méltatlanságukkal, és tökéletesen alávetették magukat Isten akaratának. Mégis, kivétel nélkül mindannyian őszintén könyörögtek és küzdöttek - Jákóbhoz hasonlóan - a szabadulásért. (Review and Herald, 1857. december 31.)
?...szomorúságotok örömre változik" (Jn 16,20).
A tanítványok rendkívüli szomorúságának az oka az Úr halála volt. Ez a szomorúság örömre fordult, amikor Jézus Krisztus halottaiból feltámadt és megjelent közöttük. Ugyanígy kell, hogy örömre változzék ma is a hívők minden szomorúsága, még a legkeservesebbek is, amelyekpedig úgy látszanak, mintha mindörökké a keserűség forrásává kellene lenniük az életünkben.
Minél nagyobb valahol a szomorúság, annál több lehet ott az öröm. Ha egy halom fájdalmam van, az Úr hatalma egy nagy hegynyi örömre fordítja azt. Minél keservesebb a baj, annál édesebb az Úr vigasztalása: ha az inga magasra lendül jobbra, ugyanolyan magasra fog kilendülni balra is. A fájdalmakat a velük kapcsolatban megtapasztalt örömök teszik emlékezetessé, és ha szembeállítjuk egyiket a másikkal, az öröm gyémántjai kiragyognak a fekete háttérből.
Jöjj, én lelkem, örvendezzél. Még egy kis idő, és olyan boldog leszek, amilyen komor most vagyok. Az Úr Jézus azt ígéri. hogy a mennyei ?gyógyszer" örömre fogja változtatni szomorúságomat. Nem tudom, hogyan lesz ez lehetséges, de hiszek benne, és már előre énekelek boldog reménységben. A szellem szomorúsága nem tart sokáig.Nemsokára ott leszek az örvendezők között, velük együtt dicsérem az Urat szüntelen, és irgalmáról énekelek, mert megszabadított a nagy megpróbáltatásokból.
Hallottam azokat, akik felöltötték fegyvereiket, hogy nagy erővel, hatásosan szólták az igazságot. Láttam azokat is, akik meg voltak kötözve; feleségeket férjük, gyermekeket pedig szüleik kötöztek meg. Az őszinték, akiket visszatartottak vagy nem is engedték nekik meghallani az igazságot, most buzgalommal ragadták meg a hirdetett igazságot. Hozzátartozóiktól való minden félelmük elszállt. Egyedül az igazságot magasztalták. Kedvesebb és értékesebb volt ez életüknél is. Éhezték és szomjazták az igazságot. Megkérdeztem, mi okozta ezt a nagy változást? Egy angyal válaszolt: "A késői eső. Az Úr színétől jövő felüdülés. A harmadik angyal hangos kiáltása."
Nagy erő kísérte a választottakat. Az angyal így szólt: "Nézzétek!" Figyelmemet a gonoszokra, a hitetlenekre fordítottam. Mindnyájan megzavarodtak. Isten népének buzgalma és ereje felindította és haragra gerjesztette őket. Zavar, bizonytalanság volt minden oldalon. Láttam, hogy intézkedéseket foganatosítottak eme csapat ellen, kiknél Isten ereje és fénye volt. A sötétség sűrűsödött körülöttük, de ők megálltak; és miközben Őbenne bíztak, Isten jóváhagyása kísérte őket. Láttam, hogy mindez meghökkentette a gonoszokat.
Utána hallottam őket őszintén Istenhez kiáltani. Kiáltásuk nem szűnt meg sem éjjel, sem nappal. Ezeket a szavakat hallottam: "Legyen meg Uram a Te akaratod! Ha nevedet megdicsőítheti, rendelj menekülési utat néped részére! Szabadíts ki a pogányok közül, akik körbefogtak minket! Halálra ítéltek minket; de karod szabadulást hozhat nekünk." Ezek azok a szavak, amelyeket fel tudok idézni. Úgy tűnt, hogy teljesen tisztában vannak méltatlanságukkal, és tökéletesen alávetették magukat Isten akaratának. Mégis, kivétel nélkül mindannyian őszintén könyörögtek és küzdöttek - Jákóbhoz hasonlóan - a szabadulásért. (Review and Herald, 1857. december 31.)
Érdemes szomorkodni?
?...szomorúságotok örömre változik" (Jn 16,20).
A tanítványok rendkívüli szomorúságának az oka az Úr halála volt. Ez a szomorúság örömre fordult, amikor Jézus Krisztus halottaiból feltámadt és megjelent közöttük. Ugyanígy kell, hogy örömre változzék ma is a hívők minden szomorúsága, még a legkeservesebbek is, amelyekpedig úgy látszanak, mintha mindörökké a keserűség forrásává kellene lenniük az életünkben.
Minél nagyobb valahol a szomorúság, annál több lehet ott az öröm. Ha egy halom fájdalmam van, az Úr hatalma egy nagy hegynyi örömre fordítja azt. Minél keservesebb a baj, annál édesebb az Úr vigasztalása: ha az inga magasra lendül jobbra, ugyanolyan magasra fog kilendülni balra is. A fájdalmakat a velük kapcsolatban megtapasztalt örömök teszik emlékezetessé, és ha szembeállítjuk egyiket a másikkal, az öröm gyémántjai kiragyognak a fekete háttérből.
Jöjj, én lelkem, örvendezzél. Még egy kis idő, és olyan boldog leszek, amilyen komor most vagyok. Az Úr Jézus azt ígéri. hogy a mennyei ?gyógyszer" örömre fogja változtatni szomorúságomat. Nem tudom, hogyan lesz ez lehetséges, de hiszek benne, és már előre énekelek boldog reménységben. A szellem szomorúsága nem tart sokáig.Nemsokára ott leszek az örvendezők között, velük együtt dicsérem az Urat szüntelen, és irgalmáról énekelek, mert megszabadított a nagy megpróbáltatásokból.
Ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.
Máté 25,46
Uram! A földi életben húzódó sok választóvonal: vagyon, rang, műveltség, tekintély, születés, nem, nyelv, faj - és ki tudja még hány választóvonal helyett az utolsó ítéletkor egyetlen mély szakadék lesz ember és ember között. Ez különíti el az örök gyötrelemre és az örök életre indulókat egymástól. Jobbod felől lesznek az üdvözülők. Balkezed felől pedig a kárhozat áldozatai.
Uram! Színpompás példázatod olvasása közben egy gyermekkori emlékem kelt életre. Akkor édesatyámtól megkérdeztem: hol kezdődik az ég? Válaszában tudomásomra adta: az ég itt kezdődik a lábomnál. Mert az ég nagy kéksége a levegőréteg nagy tengere. Ha ma azt kérdezem: hol kezdődik az utolsó ítélet, példázatod így felel: itt a földön. Itt dől el, melyik oldalán állok majd a nagy szakadéknak. Azon dől el, veled voltam-e, amikor éhezők, szomjúhozók, kitaszítottak, mezítelenek, betegek, foglyok között jártál Isten szeretetével. Engedd ezt ma jól megfontolnom. Ne legyek azok között, akik későn kiáltanak kétségbe esve. Itt tégy híveddé, amíg tart a ma. Itt nyissam meg szívemet evangéliumod előtt.
Uram! Színpompás példázatod olvasása közben egy gyermekkori emlékem kelt életre. Akkor édesatyámtól megkérdeztem: hol kezdődik az ég? Válaszában tudomásomra adta: az ég itt kezdődik a lábomnál. Mert az ég nagy kéksége a levegőréteg nagy tengere. Ha ma azt kérdezem: hol kezdődik az utolsó ítélet, példázatod így felel: itt a földön. Itt dől el, melyik oldalán állok majd a nagy szakadéknak. Azon dől el, veled voltam-e, amikor éhezők, szomjúhozók, kitaszítottak, mezítelenek, betegek, foglyok között jártál Isten szeretetével. Engedd ezt ma jól megfontolnom. Ne legyek azok között, akik későn kiáltanak kétségbe esve. Itt tégy híveddé, amíg tart a ma. Itt nyissam meg szívemet evangéliumod előtt.
ILLÉS
"Él az Úr, az Izráel Istene, aki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint." 1Királyok 17,1
Komoly kérdés, hogy szoktál-e állni Isten előtt? Úgy vagy-e, hogy akár élünk, akár halunk, előtte állunk. Jó volna, ha nem csak a csendességedben állnál előtte. Illés most Akháb előtt állt, és mégis az Úr előtt. Amikor családod, barátaid, munkatársaid előtt kell megállnod, akkor is az Úr előtt állsz? Csak az az ember tud másokat Isten jelenlétébe vinni, aki maga is abban áll. Ha a konyhában, a munkahelyeden vagy, valóság-e számodra, hogy egy szempár előtt csinálok mindent? Az Ige ma is így igaz - sem harmat, sem eső nem lesz, csak az Úr beszéde szerint. A lelkünkről beszélek. Emberi beszédre semmi nem lesz, ezért olyan fontos, hogy egy lehessek az Úrral. Illés találkozik Akhábbal, aki megszólal: "Te vagy-é az Izráel megháborítója?" Az Ige mindig megháborít, mindig Akháb ellen szól. "Nem én háborítottam meg... hanem te" - mondja Illés. "Elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok." Az Ige megmondja: ahol a szíved, ott van a kincsed. Mi az, amivel gondolatban foglalkozol? A betegséged, az állapotod? Kinek a szolgája vagy? A Kármelre gyűjtötték össze a Baál 450, és az Aserának 400 prófétáját, akik a Jézabel asztaláról ettek. Úgy szeretem Dánieléket, akik nem ettek a király ételéből. Mi pedig élünk az emberek hódolatából, egy elismerő szóból. Egy asztalról lehet csak enni. Ki előtt hajlongsz? Mire áldozol erőt, időt, anyagiakat, gondolatokat, érzéseket? Hadd legyen életed egészen és igazán az Úré, hogy teljes szívedből mondhasd: "Az Úr az Isten!"
Isten csodái
Mily csodálatosak a te műveid!
66. zsoltár 3.
A háziasszony, ha jól belegondol, holtra csodálkoztatná magát a tojás csodáján. Van egy fészekalja tojása. Megülteti a tyúkot, vagy ludat. S néhány hét múlva egy kosár kiscsibéje és libája van. Esznek, isznak, nőnek és megnőnek. Honnan jöttek? A kis csőr kopogtat, a tojás idején felpattan s előbújik a kiscsibe, vagy libácska. Az anyatyúk, vagy öreg liba csak annyit tett, hogy ült a tojáson és melengette azt. A tojásból Isten hatalma teremt életet. Ugyanígy a hal is a vízben. Miből lesz a hal? Ikra úszik a vizen. Ebből teremt a mindenható Isten igéje pontyot, csukát s mindenféle halat, hogy csak úgy nyüzsög a víz. A növényvilágban sincs különben. A tölgy, bükk fenyő földből nő ki sok méter magasra. Miből erednek? Földből és vízből. A gyökér nedvet szív a földből s azt teljes erővel felpréseli. Ettől nő a fa.
Mi cselekszi mindezt? Isten mindenható igéje, melyet az örökkévaló Teremtő szólott: "Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől: és madarak repdessenek a föld felett az ég mennyezetének színén... Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi állatokat nemök szerint. És úgy lőn." Isten mindenható igéje megcselekedte.
Mi cselekszi mindezt? Isten mindenható igéje, melyet az örökkévaló Teremtő szólott: "Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől: és madarak repdessenek a föld felett az ég mennyezetének színén... Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi állatokat nemök szerint. És úgy lőn." Isten mindenható igéje megcselekedte.
Bölcseséged csudái,
Szereteted munkái
Mely sokak, mely nagyok!
Azokat elszámlálni,
Méltókép meghálálni
Uram elégtelen vagyok.
Szereteted munkái
Mely sokak, mely nagyok!
Azokat elszámlálni,
Méltókép meghálálni
Uram elégtelen vagyok.
Uram! Tégy engem békéd eszközévé!
A főpap és akik vele voltak elfogták az apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve őket ezt mondta nekik: "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét." (ApCsel 5,18-20)
A Krisztusról szóló beszédet nem lehet bezárni sem börtönbe, sem templomba, sem fegyházba, sem egyházba, sem kalodába, sem palotába. De a Krisztusról szóló beszédet nem lehet kizárni sem börtönből, sem templomból, sem fegyházból, sem egyházból, sem kalodából, sem palotából. Akkor és ott lesz elevenné és életet adóvá, ahol és amikor Isten akarja. Bárcsak soha ne akarnánk se bezárni, se kizárni. Bárcsak mindig belépnénk az evangélium számára nyitott ajtón, és kilépnénk az evangélium számára kitárt kapun, és nyitottak lennénk, hogy rajtunk keresztül is szólhasson a szívünket átjáró örömhír.
A Krisztusról szóló beszédet nem lehet bezárni sem börtönbe, sem templomba, sem fegyházba, sem egyházba, sem kalodába, sem palotába. De a Krisztusról szóló beszédet nem lehet kizárni sem börtönből, sem templomból, sem fegyházból, sem egyházból, sem kalodából, sem palotából. Akkor és ott lesz elevenné és életet adóvá, ahol és amikor Isten akarja. Bárcsak soha ne akarnánk se bezárni, se kizárni. Bárcsak mindig belépnénk az evangélium számára nyitott ajtón, és kilépnénk az evangélium számára kitárt kapun, és nyitottak lennénk, hogy rajtunk keresztül is szólhasson a szívünket átjáró örömhír.
Jézus hív: Jertek énutánam!
Hűségesen kövessetek!
Lépjetek lábnyomomba bátran!
Ne földiekre nézzetek!
Vegyétek föl keresztetek!
A keskeny útra térjetek!
Ha nehéz útra szólít szavam,
Segítek én, ne féljetek!
Elöl ott járok mindig magam,
S megerősítem szívetek.
Rossz tanítvány, ki tétlen vár,
Ha Mestere előtte jár.
(Johann Scheffler)
Atyánk! Kérünk, hogy az apostolokhoz hasonlóan, mi is részesei és engedelmes szolgái legyünk ügyednek. Add, hogy a mi alkalmatlanságunk, engedetlenségünk, önzésünk ne váljék akadályozóvá, hanem a ránk bízott drága kincs minket is formáljon a te tetszésed szerint. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése