Bizonyosság: Bízz az Úrban!

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Pál levele a filippiekhez 4:13)

A bizalommal teli élet titka az, hogy bízunk az Úr véghetetlen kegyelmében, erejében és elvetjük a magunkba vetett bizalmat.

Amikor úgy érezzük, hogy magunknak kell tenni dolgokat és amikor magunk teszünk dolgokat, akkor mindig egy bizonytalan talajon állunk, ugyanúgy, mint a bolond ember, aki a házát homokra építette. Teljesen mindegy, hogy mennyire vagyunk magabiztosak, végül utolér minket az eső és elmossa a magabiztosságunkat.

Amikor viszont Istenben bízunk, tudjuk valahol mélyen, hogy mindig képesek leszünk bizalommal járulni Isten kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. (Zsidók 4:16)

Istenbe vetett bizalommal tudhatjuk, hogy Isten szeret és elfogad, hogy Isten teremtett és formál minket, hogy Isten ellátott minket tálentumokkal és szakértelemmel. Ha megértjük, hogy hol a helyünk Krisztusban, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az Úr velünk van mindig, a világ végezetéig, amikor épp megszólalunk, mindenben (Fillippiek 4:13).

Beszéljünk róla

* Hidd el, hogy “Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Pál levele a filippiekhez 2:13). Hogyan különbözne az életed mától, ha magad helyett Istenbe vetnéd bizalmad?
* Lehet, hogy azt hiszed, hogy “Van valami, amit nagyon meg szeretnék tenni, de nem hinném, hogy meg tudom tenni.” Az ilyen fajta gondolkodás megakadályoz abban is, hogy megpróbáld, de ha bízol Istenben és abban, amit Ő az életeden keresztül elérhet, akkor minden okod megvan arra, hogy előrefelé menj ahelyett, hogy egy helyben tipegsz. Mit fogsz ma tenni annak érdekében, hogy előrelépj bizalomban?

Isten szerint szánd oda az életed

Ha pedig mindezek így elpusztulnak, gondoljátok meg, hogyan éljetek! Szánjátok oda magatokat Istennek, és őt szolgáljátok!

(2Péter 3:11, Egyszerű fordítás)

Meghatároz téged mindaz, amire kötelezettséget vállalsz. Építhet, vagy rombolhat téged, de mindenképpen meghatároz. Ha elmondod, mi az, amire az életedet tetted, én megmondom mi lesz belőled húsz év múlva.

Éppen olyankor téveszti el sok ember az Istentől kapott életcélját, amikor valamire elkötelezi magát. Sokan persze félnek bármire is igent mondani, így csak végiglavírozzák valahogy az életet. Mások fél szívvel, folyton változó értékek mentén tesznek elhatározásokat. Ez frusztrációkkal teli, középszerű élethez vezet. Olyanok is vannak, akik mindent földi célok, hírnév vagy gazdagság elérésére tesznek fel, de végül csalódottságot és keserűséget élnek meg.

Minden egyes választásunknak öröklétre szóló következménye van, tehát nem árt mindig bölcsen döntenünk: „Ha pedig mindezek így elpusztulnak, gondoljátok meg, hogyan éljetek! Szánjátok oda magatokat Istennek, és őt szolgáljátok!” (2Péter 3:11).
Hívőként Isten szerint, szeretettől vezetve kell elköteleznünk magunkat. Ha szeretnénk egyre jobban Jézusra hasonlítani, ugyanazokat kell elhatároznunk és megtennünk, amiket ő tett.

Te döntesz: idegbaj vagy ima

Az én Istenem gondoskodni fog mindenről, amire szükségetek van. (Filippi 4:19)


Jézus azt tanítja, hogy átadhatjuk az aggodalmainkat és szükségleteinket Istennek, bízván abban, hogy Ő majd gondoskodik rólunk.

Például, megkérhetjük Istent, hogy biztosítsa számunkra a mindennapi betevőt. Egyes bibliafordítások szerint: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”

Mi is a „mindennapi kenyerünk”? A szükségleteink a mindennapi élethez—a testi és anyagi szükségleteink, amelyek miatt nap, mint nap aggodalmaskodunk. Isten azt szeretné, hogy őt kérjük meg ezeknek a betöltésére, mert így nem kell aggodalmaskodnunk miattuk. Megígérte, hogy gondoskodni fog rólunk: „Az én Istenem gondoskodni fog mindenről, amire szükségetek van.” (Filippi 4:19)

Mire van szükséged ma? Energiára, hogy átvészeld a napot? Anyagiakra? Bölcsességre? Két lehetőséged van: pánikba esni, vagy imádkozni. A Filippi 4:6 azt írja, „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt”. (Károli ford.)

Tényleg elhiszed azt, amiről ez a vers szól? Isten azt mondja, hogy bármit kérhetünk tőle imádságban. Semmi sem túl nagy feladat Neki. Semmi sem jelentéktelen számára. Minden, ami aggodalomra ad okot, okot ad az imára is. Ha annyit imádkoznánk, amennyit aggodalmaskodunk, sokkal kevesebb dolog miatt főne a fejünk! Add át az Úrnak a gondjaidat!

Amikor a szükségleteidről beszélsz Istennek, határozd meg azokat pontosan. Máskülönben honnan fogod tudni, hogy válaszolt az imáidra?