Bátran nézz szembe a hibáiddal!

"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság."

(1. János 1:8)

Közülünk nagyon sokan egyfajta álarcot viselnek. Nem akarjuk, hogy bárki is meglássa a valódi énünket; nem akarjuk, hogy bárki is lássa a hibáinkat.
Gyakran megpróbáljuk eltakarni a tévedéseinket és hibáinkat a következő módszerekkel:

* Másokat hibáztatunk. Ádám is ezt tette, miután evett a fáról. Évát hibáztatta (ő pedig a kígyót). Kezdetektől fogva másokat okolunk. Nem akarjuk beismerni a saját hibáinkat, ezért másvalakire irányítjuk a figyelmet. A lényeg, hogy rólunk elterelődjön az érdeklődés.
* Kifogásokat is gyártunk. Úgy teszünk, mintha semmi rossz nem történt volna. Az élet nagyszerűen zajlik. Minden rendben.
Sajnos a tettetés nem működik. A Biblia mondja az 1. János 1:8-ban: "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.".


Szembe kell nézned a hibáiddal ahhoz, hogy szabaddá lehess tőlük. Menj szembe vele és mondd: "Megtettem. Öntelt módon viselkedtem az emberekkel. Nem vagyok jó apa, sem jó férj. Gyenge vezető vagyok." Itt az ideje annak, hogy ezt kimondd.

Ne úgy fejezd be ezt a megvallást, hogy "de...". Ne mondd, hogy "Ez nem nagy ügy...". Ne próbáld megmagyarázni másoknak, hogy valójában ez egy erősség. Csak ismerd be és légy szabad!

Beszéljünk róla:

Mire tehetne téged késszé a szabadság, amit a hibáiddal való szembesülés után nyersz el?

Isten befejezi, amit elkezdett bennünk

”Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára..” Fil 1:6

Mi, emberek nagyon értünk ahhoz, hogy belekezdjünk dolgokba, de gyakran nem fejezzük be, amit elkezdünk. Sokszor egy-egy befejezetlen zeneművet, épületet, könyvet vagy projektet hagyunk magunk mögött. Lehet, hogy mi nem fejezzük be, amit elkezdünk, de Isten mindig befejezi, amit Ő kezd el.

Isten nem félszárnyú madarat teremt. Amikor megteremti a virágot vagy a csillagokat, azok tökéletes és befejezett művek, és amikor elkészül valamivel, azt mondja, hogy „az jó”.

A Biblia azt tanítja, hogy amikor Jézus elkezd munkálkodni az életünkben, Ő be is fejezi, amit elkezdett minden probléma, hiba, rossz döntés, bűn vagy bármilyen körülmény ellenére is. Egy nap, amikor a Mennybe jutunk, olyanok leszünk, mint Jézus, és meglátjuk Őt úgy, amint van. És ez a cél.

Addig pedig, ha örömöt akarunk találni azokban az emberekben, akik életünk részei, türelmesnek kell lennünk velük. Vegyük figyelembe, hogy ők is fejlődnek és növekednek. Pál azt mondta, hogy „nem vagyok az, aki voltam, Istennek hála. De hála Istennek, hogy nem vagyok az, aki leszek. Növekszem és változom.”

Ha élvezni akarjuk a házasságunkat, meg kell tanulnunk örülni a férjünknek vagy a feleségünknek úgy, ahogy van és most, vegyük figyelembe azt is, hogy ő is növekszik és fejlődik. Máskülönben, mire megfelel az elvárásainknak, addigra mi újakat támasztunk vele szemben.

Ha szülőként örömöt akarunk találni a gyermekeinkben, meg kell tanulnunk örülni nekik folyamatos növekedésük közben is, hiszen egyik gyerek sem tökéletes.

És nincs tökéletes felnőtt sem. Ha a körülötted élő emberektől azt várod el, hogy tökéletesek legyenek, mert csak akkor jelentenek számodra örömöt, akkor egész életedben szerencsétlennek és nyomorultnak fogod érezni magad. Ugyanis senki sem tökéletes.

Jézusnak mindig az első helyen kell lennie!

"Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom." Lukács 14:26



Isten nem akar osztozni az iránta való ragaszkodásunkban senkivel, még a saját családunkkal sem. Ha szembesülsz egy helyzettel, amikor választanod kell az iránta való hűség és az édesapád vagy édesanyád, lány- vagy fiútestvéred iránt való hűség közül, Jézust kell választanod.

Ha választanod kell a saját érdeked vagy Jézus érdekei közül, Jézusé mellett kell, hogy dönts. Gondolj arra, mikor Péter a tűznél melegedett. Valaki azt mondta, "Te is az ő tanítványa vagy, ugye?" Péter Jézus javára döntött vagy a saját javára?

Ugyanezekkel a döntésekkel szembesülünk mindennap az iskolában, munkahelyen, a barátaink között és még a családunkban is. Jézus kegyetlennek tűnik, mikor azt parancsolja, hogy őt részesítsd előnyben mindenki mással szemben, beleértve életed szerelmét, a legjobb barátod, sőt a saját édesanyád.

De félreértjük Jézust, ha azt gondoljuk, hogy ami számunkra kegyetlenségnek tűnik, önzőségben, haszonlesésben vagy érzéketlen közönyben gyökerezik. Jézus már látja a végjátékot, és azt akarja, hogy vele legyünk a mennyben, ezért hangsúlyozza, hogy újra helyezzük őt középpontba.

Jézus nem azt mondja, hogy nem szerethetünk másokat vagy hogy mások nem lehetnek számunkra fontosak; azt mondja, hogy neki kellene a legfontosabbnak lennie! Amikor Jézusra gondoltál, eszedbe jutott valaha, hogy hűségesebb lenne bárki máshoz, mint az Atyához? Bár Jézus mélyen szeret bennünket, annyira, hogy az életét is odaadta értünk...

Jelek, amik azt mutatják, hogy Jézus nincs az első helyen az életemben:

- Vannak "Jézus dolgok" és "hétköznapi dolgok". Különválaszthatom őket.
- Bizonyára lemaradok valamiről, ha Jézust helyezem az első helyre.
- Két ember osztozhat a feltétlen hűségemen: Jézus és ______________.

Ha a hűségünkben döntéshelyzetbe kerülünk, mindig Jézus kapja a legelső helyet! Ki vagy mi birtokolja az első helyet az életedben?