Állíts fel határokat!
„…Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő…” (Ézsaiás 50:7)
Ha szükségeink kielégítését bárki másnál és nem Istennél keressük, csalódásnak tesszük ki magunkat. A kapcsolatok akkor működnek legjobban, ha már a legelején felállítod a határokat és a költségvetést. Kérdezd meg: „Mennyire tartozik ez a személy az életemhez? Mennyit vagyok hajlandó belé fektetni?” Az élet túl rövid ahhoz, hogy folyton félreértéseket kelljen helyreigazítani, bántásokat és sértett önérzetet kelljen kezelni. Ha bölcs vagy, elkerülöd az olyan kapcsolatokat, amelyek leszívnak, míg végül ezt kérdezed: „Hogy keveredtem ebbe?”. Ha valakit csak olyan áron tudsz boldoggá tenni, hogy ezzel megrövidíted Isten életedre vonatkozó terveit és elveszted az örömödet, akkor túllépted a költségvetési keretet. Ha valakinek túl sok telefonhívásra, vacsorameghívásra vagy a figyelem más formáira van szüksége, itt az ideje határt szabni. Csak adott mennyiségű időd és energiád van. A jó sáfárság megköveteli, hogy azon a területen fektess be az életedbe, ahol ez a legnagyobb hasznot hozza. Ha a „túlságosan rászoruló” emberek többet követelnek, mint amennyit képes, illetve amennyit köteles vagy megadni, akkor a következő két dolog közül az egyiket meg kell tenned. Először: tárgyald újra a dolgot! Magadat csődbe dönteni ahhoz, hogy ők jól érezzék magukat, lehet, hogy nemes tettnek tűnik, de nem az. A kiszipolyozott emberek végül az élet minden területén csődöt vallanak, az idegösszeomlástól a házasságtörő kapcsolatokig, mert elpazarolták lelki energiáikat. Ezen a ponton az imádságra, egy jó tanácsadóra és kemény szeretetre van szükség. Másodszor: néha el kell menned! Ézsaiás azt írja: „Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent” (Ézsaiás 50:7). Határozd el magadban, hogy nem hagyod, hogy bárki is az utadba álljon, amikor azt kell tenned, amire Isten elhívott. Elsősorban Isten tetszését kell keresned, nem az emberekét.
„Legyetek józanok, vigyázzatok…” (1Péter 5:8)
Amikor különböző nemzetek véget akarnak vetni egy fegyveres konfliktusnak, a vezetőik békeszerződést írnak alá, ami lehetővé teszi népeik között a békés kapcsolat helyreállását. Krisztus halála és feltámadása által legyőzte a sátánt, aztán pedig győztesen „…felment a magasságba, foglyokat vitt magával…” (Efezus 4:8). A mennyben diadalmas győztesként fogadták, de itt a földön semmilyen szerződést nem írt alá az ördög Isten népével. Még ma is célpontok vagyunk. Ő továbbra is az a tolvaj és gyilkos, aki „azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson” (János 10:10). Ma is „mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Krisztus kereszten szerzett győzelme azonban lehetővé teszi, hogy naponta le tudd győzni a sátánt. Az ellene vívott harc nem az elme vagy az izmok erején múlik, ez szellemi harc, amit csak úgy nyerhetünk meg, ha Isten haditervét követjük. A következő néhány napban nézzük meg ennek a haditervnek a részleteit: „Legyetek józanok, vigyázzatok…” (1Péter 5:8).
A józanság önuralom-gyakorlást kíván; azt jelenti, hogy uralkodunk érzelmeinken, gondolatainkon, szavainkon, döntéseinken és tetteinken. Felelősséget kell vállalnunk saját életünkért, nem engedhetjük meg, hogy emberek, körülmények vagy az ördög kicsavarja kezünkből a kormányt, jogtalanul felhatalmazást szerezve átvegye kezünkből az irányítást. Vigyázni azt jelenti: riadókészültségben lenni; tudatában gyengeségeinknek és a sátán cselszövéseinek. Nem engedheted meg magadnak, hogy sodródj az árral vagy robotpilótára kapcsolj. Készültségben lenni azt jelenti, hogy kifürkészed és leleplezed a sátán stratégiáját, így képes leszel idejében megállítani.
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek…” (Jakab 4:7)
A józanság és készenlét (ld. 1Péter 5:8) segít, hogy győzzünk a harcban a sátán taktikáival szemben, a következő lépés azonban létfontosságú. A haditudomány egyik része a harci magatartási szabályok vagy művelet-végrehajtási szabályok. Ha többnyire inkább veszítesz, semmint győzöl, akkor valószínűleg figyelmen kívül hagytad ezt az életbevágóan fontos szabályt: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek…” (Jakab 4:7). A megváltással nem valami vallásos elit klubjába kerülsz be, hanem besoroznak az Úr hadseregébe. Ez a háború nem csupán rólad szól – hanem Királyodról, az ő uralmáról és hatalmáról, és mindazokról, akik elismerik joghatóságát. Az ő országának erejét és tekintélyét csak a király adhatja meg alattvalóinak. Ahhoz, hogy győzni tudj ebben a csatában, el kell ismerned Jézust királyodnak, és engedelmeskedned kell neki.
A római százados, aki találkozott Krisztussal, megértette ezt. „Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön…” (Lukács 7:8). Ő felismerte, hogy Jézusnak a katonai alá- és fölérendeltségi viszonyhoz hasonló hatalma van. Ha alárendeled magad Jézus parancsainak, az erőt ad, hogy sikerrel álld meg helyed a sátán elleni harcban. Ne rohanj ész nélkül a csatába! Inkább ismerd el Krisztus hatalmát, és rendeld alá magad, mert az engedelmes élet a győzelmes élet. A kísértés pillanatában ragadd meg a lehetőséget, és add meg magad Jézusnak, a királyok királyának, aki ezt mondta: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28:18). Az ő parancsnoksága alatt rájössz, hogy a sátán feletti győzelem csak egy módon érhető el: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura” (Zakariás 4:6).
„…álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)
Ha önuralmat gyakorolsz, készenlétben vagy és alárendelted magad Istennek, a következő lépésed ez legyen: „álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” Ha Jézus a szövetségesed, az ő ereje és hatalma áll mögötted, és minden forrása rendelkezésedre áll. Így, ha valamit cselekszel vagy mondasz, az nem csupán a te tetted vagy szavad, hanem az ő képviseletében végzett cselekedet, az ő nevében kimondott szó.
Gondold végig így: ha a rendőr leállít gyorshajtás miatt, a törvény egész ereje mögötte áll. Ha nem vagy hajlandó megállni, akkor az egész helyi rendőrség üldözni fog, aztán országosan is körözni fognak, és ha elkapnak, a rendőrség átad a bíróságnak, te pedig fejedre vonod a törvény teljes hatalmát. Amíg a rendőr feladatával összhangban cselekszik, és alárendeli magát parancsnokainak, addig amit mond, és amit tesz, a törvény nevében és teljes hatalmával teszi. Érted a lényeget? Isten országában az alárendelt élet képviseli a királyt. Ha tehát az ő akaratával összhangban beszélsz vagy cselekszel, akkor ő maga szól vagy cselekszik rajtad keresztül. Ezt a parancsnoki rangsort a sátán sem tudja megtörni, és nem is tud ellenszegülni a parancsnak. „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek” (Lukács 10:19). Ha alárendeled magad Istennek, akkor ellen tudsz állni az ördögnek, ahogyan Jézus is megtette, amikor ezt mondta: „»Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!« Ekkor elhagyta őt az ördög…” (Máté 4:10-11). Ha te kimondod ugyanezt, előled is el fog futni (ld. Jakab 4:7).
„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok…” (Jakab 4:8)
Az „álljatok ellen az ördögnek” kötelező érvényű parancs, de ezzel még nincs vége a harcnak. A záróakkord ez: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8). A sátán célja, hogy éket verjen közéd és Isten közé. Hogyan tudod ebben megakadályozni? Úgy, hogy csökkented a távolságot Isten és önmagad között! Figyelj meg három dolgot:
1) Az Istentől való eltávolodás öntudatlanul történik. Az ember túlságosan elfoglalttá válik, maga körül forog, vagy túl sok mindent vállal magára. Észre sem veszed, és imaéleted csupán az étkezések előtti fohászra korlátozódik, bibliaolvasásod a vasárnapi alapigére, dicsőítésed az istentiszteleti közös énekekre. „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1). Az eltávolodás nem hirtelen történés, hanem lassú elsodródás. 2) Az Istentől való eltávolodás veszélyes. A sátán célja, hogy elválasszon Istentől és áldásaitól. Mint ahogy az a katona is könnyű célponttá válik, aki ellenséges területen el van vágva csapataitól. A Biblia azt mondja „Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki” (Prédikátor 4:10). 3) Az Istentől való eltávolodás döntés kérdése. Ezt azonban mindig az ember választja, sosem Isten! Ő azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Ő minden körülmények között hűséges marad. „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg… Ne félj, mert én veled vagyok!...” (Ézsaiás 43:2-5). Isten része az, hogy: „…ő közeledni fog hozzátok”. Ha csak egyetlen lépést teszel felé, ő máris áthidalja a szakadékot, magához ölel, biztonságba helyez és képessé tesz, „…hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben” (Efezus 6:11).
„…Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök…” (Jakab 4:8)
Jakab ezt írja: „Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök” (Jakab 4:8). Abban a pillanatban, amikor közel jössz Istenhez, rádöbbensz, milyen állapotban vagy. Figyeld meg, Isten nem azt követeli, hogy tisztulj meg, mielőtt ő közeledne hozzád! Emberi igyekezetünk saját magunk megjavítására nem használ. Miért? Mert Isten kegyelme az egyetlen, amin keresztül ő kapcsolódni tud hozzánk (ld. Efezus 2:8-9). Isten nem azért mutat rá az életedben arra a területre, ahol kudarcot vallottál, hogy elítéljen, hanem azért, hogy megtisztítson. Tudja, hogy a nem tiszta kezek lehetőséget adnak a sátánnak arra, hogy vádolhasson, ezért mondja, hogy tisztítsd meg a kezed, így az ördögnek nem lesz mibe kapaszkodnia. „Talpalatnyi helyet se adjatok az ördögnek, ahol megvethetné a lábát” (Efezus 4:27 NIV). Ha megvallottad bűneidet és megtisztultál, bátran szembenézhetsz a sátánnal, és mondhatod: „Itt nincs számodra hely, egy négyzetcentiméternyi sem!”
Jakab így folytatja: „…szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek” (Jakab 4:8). A szívünk olyan, mint a számítógép merevlemeze, itt tároljuk a dolgokat. „Mert szívvel hiszünk…” (Róma 10:10). A szívünk „teremti meg” és tárolja meggyőződéseinket, azt, hogy miben hiszünk, legyen az a hit akár építő, akár romboló. Amint kialakul bennünk egy felfogás, elkezdünk a szerint élni. Ha ez kétlelkűséggel társul, akkor bár tudod, mi rossz, mégis azt hiszed, hogy meg tudod úszni. Hogyan tudnál győzni az ellenség fölött, ha szíved tele van tévhitekkel és kétlelkűséggel? Gondolod, hogy csak lapozol egyet, és minden megoldódik? Nem. Térdre kell borulnod Isten előtt, és kérned kell: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! (Zsoltárok 51:12). Ha így imádkozol, Isten megtisztít, erővel ruház fel és győzedelmes életre segít.
Ha szükségeink kielégítését bárki másnál és nem Istennél keressük, csalódásnak tesszük ki magunkat. A kapcsolatok akkor működnek legjobban, ha már a legelején felállítod a határokat és a költségvetést. Kérdezd meg: „Mennyire tartozik ez a személy az életemhez? Mennyit vagyok hajlandó belé fektetni?” Az élet túl rövid ahhoz, hogy folyton félreértéseket kelljen helyreigazítani, bántásokat és sértett önérzetet kelljen kezelni. Ha bölcs vagy, elkerülöd az olyan kapcsolatokat, amelyek leszívnak, míg végül ezt kérdezed: „Hogy keveredtem ebbe?”. Ha valakit csak olyan áron tudsz boldoggá tenni, hogy ezzel megrövidíted Isten életedre vonatkozó terveit és elveszted az örömödet, akkor túllépted a költségvetési keretet. Ha valakinek túl sok telefonhívásra, vacsorameghívásra vagy a figyelem más formáira van szüksége, itt az ideje határt szabni. Csak adott mennyiségű időd és energiád van. A jó sáfárság megköveteli, hogy azon a területen fektess be az életedbe, ahol ez a legnagyobb hasznot hozza. Ha a „túlságosan rászoruló” emberek többet követelnek, mint amennyit képes, illetve amennyit köteles vagy megadni, akkor a következő két dolog közül az egyiket meg kell tenned. Először: tárgyald újra a dolgot! Magadat csődbe dönteni ahhoz, hogy ők jól érezzék magukat, lehet, hogy nemes tettnek tűnik, de nem az. A kiszipolyozott emberek végül az élet minden területén csődöt vallanak, az idegösszeomlástól a házasságtörő kapcsolatokig, mert elpazarolták lelki energiáikat. Ezen a ponton az imádságra, egy jó tanácsadóra és kemény szeretetre van szükség. Másodszor: néha el kell menned! Ézsaiás azt írja: „Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent” (Ézsaiás 50:7). Határozd el magadban, hogy nem hagyod, hogy bárki is az utadba álljon, amikor azt kell tenned, amire Isten elhívott. Elsősorban Isten tetszését kell keresned, nem az emberekét.
Győzni a sátán elleni harcban
„Legyetek józanok, vigyázzatok…” (1Péter 5:8)
Amikor különböző nemzetek véget akarnak vetni egy fegyveres konfliktusnak, a vezetőik békeszerződést írnak alá, ami lehetővé teszi népeik között a békés kapcsolat helyreállását. Krisztus halála és feltámadása által legyőzte a sátánt, aztán pedig győztesen „…felment a magasságba, foglyokat vitt magával…” (Efezus 4:8). A mennyben diadalmas győztesként fogadták, de itt a földön semmilyen szerződést nem írt alá az ördög Isten népével. Még ma is célpontok vagyunk. Ő továbbra is az a tolvaj és gyilkos, aki „azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson” (János 10:10). Ma is „mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Krisztus kereszten szerzett győzelme azonban lehetővé teszi, hogy naponta le tudd győzni a sátánt. Az ellene vívott harc nem az elme vagy az izmok erején múlik, ez szellemi harc, amit csak úgy nyerhetünk meg, ha Isten haditervét követjük. A következő néhány napban nézzük meg ennek a haditervnek a részleteit: „Legyetek józanok, vigyázzatok…” (1Péter 5:8).
A józanság önuralom-gyakorlást kíván; azt jelenti, hogy uralkodunk érzelmeinken, gondolatainkon, szavainkon, döntéseinken és tetteinken. Felelősséget kell vállalnunk saját életünkért, nem engedhetjük meg, hogy emberek, körülmények vagy az ördög kicsavarja kezünkből a kormányt, jogtalanul felhatalmazást szerezve átvegye kezünkből az irányítást. Vigyázni azt jelenti: riadókészültségben lenni; tudatában gyengeségeinknek és a sátán cselszövéseinek. Nem engedheted meg magadnak, hogy sodródj az árral vagy robotpilótára kapcsolj. Készültségben lenni azt jelenti, hogy kifürkészed és leleplezed a sátán stratégiáját, így képes leszel idejében megállítani.
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek…” (Jakab 4:7)
A józanság és készenlét (ld. 1Péter 5:8) segít, hogy győzzünk a harcban a sátán taktikáival szemben, a következő lépés azonban létfontosságú. A haditudomány egyik része a harci magatartási szabályok vagy művelet-végrehajtási szabályok. Ha többnyire inkább veszítesz, semmint győzöl, akkor valószínűleg figyelmen kívül hagytad ezt az életbevágóan fontos szabályt: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek…” (Jakab 4:7). A megváltással nem valami vallásos elit klubjába kerülsz be, hanem besoroznak az Úr hadseregébe. Ez a háború nem csupán rólad szól – hanem Királyodról, az ő uralmáról és hatalmáról, és mindazokról, akik elismerik joghatóságát. Az ő országának erejét és tekintélyét csak a király adhatja meg alattvalóinak. Ahhoz, hogy győzni tudj ebben a csatában, el kell ismerned Jézust királyodnak, és engedelmeskedned kell neki.
A római százados, aki találkozott Krisztussal, megértette ezt. „Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön…” (Lukács 7:8). Ő felismerte, hogy Jézusnak a katonai alá- és fölérendeltségi viszonyhoz hasonló hatalma van. Ha alárendeled magad Jézus parancsainak, az erőt ad, hogy sikerrel álld meg helyed a sátán elleni harcban. Ne rohanj ész nélkül a csatába! Inkább ismerd el Krisztus hatalmát, és rendeld alá magad, mert az engedelmes élet a győzelmes élet. A kísértés pillanatában ragadd meg a lehetőséget, és add meg magad Jézusnak, a királyok királyának, aki ezt mondta: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28:18). Az ő parancsnoksága alatt rájössz, hogy a sátán feletti győzelem csak egy módon érhető el: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura” (Zakariás 4:6).
„…álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)
Ha önuralmat gyakorolsz, készenlétben vagy és alárendelted magad Istennek, a következő lépésed ez legyen: „álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” Ha Jézus a szövetségesed, az ő ereje és hatalma áll mögötted, és minden forrása rendelkezésedre áll. Így, ha valamit cselekszel vagy mondasz, az nem csupán a te tetted vagy szavad, hanem az ő képviseletében végzett cselekedet, az ő nevében kimondott szó.
Gondold végig így: ha a rendőr leállít gyorshajtás miatt, a törvény egész ereje mögötte áll. Ha nem vagy hajlandó megállni, akkor az egész helyi rendőrség üldözni fog, aztán országosan is körözni fognak, és ha elkapnak, a rendőrség átad a bíróságnak, te pedig fejedre vonod a törvény teljes hatalmát. Amíg a rendőr feladatával összhangban cselekszik, és alárendeli magát parancsnokainak, addig amit mond, és amit tesz, a törvény nevében és teljes hatalmával teszi. Érted a lényeget? Isten országában az alárendelt élet képviseli a királyt. Ha tehát az ő akaratával összhangban beszélsz vagy cselekszel, akkor ő maga szól vagy cselekszik rajtad keresztül. Ezt a parancsnoki rangsort a sátán sem tudja megtörni, és nem is tud ellenszegülni a parancsnak. „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek” (Lukács 10:19). Ha alárendeled magad Istennek, akkor ellen tudsz állni az ördögnek, ahogyan Jézus is megtette, amikor ezt mondta: „»Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!« Ekkor elhagyta őt az ördög…” (Máté 4:10-11). Ha te kimondod ugyanezt, előled is el fog futni (ld. Jakab 4:7).
„Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok…” (Jakab 4:8)
Az „álljatok ellen az ördögnek” kötelező érvényű parancs, de ezzel még nincs vége a harcnak. A záróakkord ez: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8). A sátán célja, hogy éket verjen közéd és Isten közé. Hogyan tudod ebben megakadályozni? Úgy, hogy csökkented a távolságot Isten és önmagad között! Figyelj meg három dolgot:
1) Az Istentől való eltávolodás öntudatlanul történik. Az ember túlságosan elfoglalttá válik, maga körül forog, vagy túl sok mindent vállal magára. Észre sem veszed, és imaéleted csupán az étkezések előtti fohászra korlátozódik, bibliaolvasásod a vasárnapi alapigére, dicsőítésed az istentiszteleti közös énekekre. „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1). Az eltávolodás nem hirtelen történés, hanem lassú elsodródás. 2) Az Istentől való eltávolodás veszélyes. A sátán célja, hogy elválasszon Istentől és áldásaitól. Mint ahogy az a katona is könnyű célponttá válik, aki ellenséges területen el van vágva csapataitól. A Biblia azt mondja „Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki” (Prédikátor 4:10). 3) Az Istentől való eltávolodás döntés kérdése. Ezt azonban mindig az ember választja, sosem Isten! Ő azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Ő minden körülmények között hűséges marad. „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg… Ne félj, mert én veled vagyok!...” (Ézsaiás 43:2-5). Isten része az, hogy: „…ő közeledni fog hozzátok”. Ha csak egyetlen lépést teszel felé, ő máris áthidalja a szakadékot, magához ölel, biztonságba helyez és képessé tesz, „…hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben” (Efezus 6:11).
„…Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök…” (Jakab 4:8)
Jakab ezt írja: „Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök” (Jakab 4:8). Abban a pillanatban, amikor közel jössz Istenhez, rádöbbensz, milyen állapotban vagy. Figyeld meg, Isten nem azt követeli, hogy tisztulj meg, mielőtt ő közeledne hozzád! Emberi igyekezetünk saját magunk megjavítására nem használ. Miért? Mert Isten kegyelme az egyetlen, amin keresztül ő kapcsolódni tud hozzánk (ld. Efezus 2:8-9). Isten nem azért mutat rá az életedben arra a területre, ahol kudarcot vallottál, hogy elítéljen, hanem azért, hogy megtisztítson. Tudja, hogy a nem tiszta kezek lehetőséget adnak a sátánnak arra, hogy vádolhasson, ezért mondja, hogy tisztítsd meg a kezed, így az ördögnek nem lesz mibe kapaszkodnia. „Talpalatnyi helyet se adjatok az ördögnek, ahol megvethetné a lábát” (Efezus 4:27 NIV). Ha megvallottad bűneidet és megtisztultál, bátran szembenézhetsz a sátánnal, és mondhatod: „Itt nincs számodra hely, egy négyzetcentiméternyi sem!”
Jakab így folytatja: „…szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek” (Jakab 4:8). A szívünk olyan, mint a számítógép merevlemeze, itt tároljuk a dolgokat. „Mert szívvel hiszünk…” (Róma 10:10). A szívünk „teremti meg” és tárolja meggyőződéseinket, azt, hogy miben hiszünk, legyen az a hit akár építő, akár romboló. Amint kialakul bennünk egy felfogás, elkezdünk a szerint élni. Ha ez kétlelkűséggel társul, akkor bár tudod, mi rossz, mégis azt hiszed, hogy meg tudod úszni. Hogyan tudnál győzni az ellenség fölött, ha szíved tele van tévhitekkel és kétlelkűséggel? Gondolod, hogy csak lapozol egyet, és minden megoldódik? Nem. Térdre kell borulnod Isten előtt, és kérned kell: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! (Zsoltárok 51:12). Ha így imádkozol, Isten megtisztít, erővel ruház fel és győzedelmes életre segít.
Légy szabad a hallgatásra
„…száját nem nyitotta meg…” (Ézsaiás 53:7 Károli)
Néha bölcsebb várni, és ezt mondani: „Erre most nem tudok válaszolni, de gondolkodni fogok rajta, imádkozom érte, és majd még visszatérünk rá.” Előfordul, hogy visszaüt az, ha mindenáron meg akarsz menteni valakit, vagy jó benyomást akarsz tenni másokra, és jó pontokat szerezni náluk. A Biblia azt mondja: „Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával” (Példabeszédek 12:23). Engedd, hogy a bölcsesség határozza meg a válaszodat, és ne az egód!
Amikor az emberek alig várják, hogy választ kapjanak, akkor mindenáron rá akarnak venni, hogy nyilatkozz, még mielőtt minden tényt megismertél volna, vagy időt fordíthattál volna arra, hogy imádkozz és átgondold a helyzetet. Ha kéred Istent, akkor Ő meg fogja mondani, hogy mit mondj, és mikor mondd. Azt ígérte: „Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be…” (Ézsaiás 51:16). Az éned azt mondja: „Ne csak állj ott, mondj valamit!” A bölcsesség azt mondja: „Ne csak mondj valamit, állj is ott!” Csendben kérj rálátást Istentől. Az egyetlen igazi meglátás, amit Ő ad, egyhamar helyre teheti a dolgokat. Nem szabadna, hogy valaki másnak a tudási igénye határozza meg a te szólási igényedet.
Amikor Jézust elfogták, azt mondta: „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Máté 26:53). De a Biblia azt mondja: „száját nem nyitotta meg”. Amikor Pilátus elé vitték, Jézus csak állt ott, és nem mondott semmit. Azért, mert nem ő került ítélőszék elé, hanem Pilátus. Jézus ismerte a sorsát, és ami a legfontosabb: ismerte Atyját, mert bensőséges kapcsolata volt vele. És ha te ismered Istent, akkor bármivel bátran szembe tudsz nézni, és szabad tudsz lenni a hallgatásra. Milyen csodálatos ezt megélni!
Néha bölcsebb várni, és ezt mondani: „Erre most nem tudok válaszolni, de gondolkodni fogok rajta, imádkozom érte, és majd még visszatérünk rá.” Előfordul, hogy visszaüt az, ha mindenáron meg akarsz menteni valakit, vagy jó benyomást akarsz tenni másokra, és jó pontokat szerezni náluk. A Biblia azt mondja: „Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával” (Példabeszédek 12:23). Engedd, hogy a bölcsesség határozza meg a válaszodat, és ne az egód!
Amikor az emberek alig várják, hogy választ kapjanak, akkor mindenáron rá akarnak venni, hogy nyilatkozz, még mielőtt minden tényt megismertél volna, vagy időt fordíthattál volna arra, hogy imádkozz és átgondold a helyzetet. Ha kéred Istent, akkor Ő meg fogja mondani, hogy mit mondj, és mikor mondd. Azt ígérte: „Igéimet adom a szádba, és kezem árnyékával takarlak be…” (Ézsaiás 51:16). Az éned azt mondja: „Ne csak állj ott, mondj valamit!” A bölcsesség azt mondja: „Ne csak mondj valamit, állj is ott!” Csendben kérj rálátást Istentől. Az egyetlen igazi meglátás, amit Ő ad, egyhamar helyre teheti a dolgokat. Nem szabadna, hogy valaki másnak a tudási igénye határozza meg a te szólási igényedet.
Amikor Jézust elfogták, azt mondta: „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Máté 26:53). De a Biblia azt mondja: „száját nem nyitotta meg”. Amikor Pilátus elé vitték, Jézus csak állt ott, és nem mondott semmit. Azért, mert nem ő került ítélőszék elé, hanem Pilátus. Jézus ismerte a sorsát, és ami a legfontosabb: ismerte Atyját, mert bensőséges kapcsolata volt vele. És ha te ismered Istent, akkor bármivel bátran szembe tudsz nézni, és szabad tudsz lenni a hallgatásra. Milyen csodálatos ezt megélni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése