A remény visszatér, ha emlékszünk Isten töretlen szeretetére
"De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért
nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.
Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért
benne bízom." (Jeremiás siralmai 3:21-24)
A fájdalom az élet természetes velejárója. Nem tudsz megmenekülni tőle. Megszakadt kapcsolatok, kihagyott lehetőségek és kemény időszakok az életben mindig lesznek. Mikor jönnek, választhatsz, hogy keserű vagy reményteljes leszel.
A választás a tiéd.
Jeremiás szembenézett a döntéssel. Mikor összedőlt a világ számára, miután Jeruzsálemet Kr.e. 586-ban kifosztották (megj.: Kr.e.598-ban Nebukadnezár Jeruzsálemet ostrom alá fogta, 586-ban a Templomot is leromboltatta.), a próféta megírta a "Jeremiás siralmai" c. könyvet, hogy megossza Istennel az őszinte csalódottságát. De nem telepedett le a keserűségében és nem maradt ott.
A Jeremiás siralmai 3:21-24-ben, miután megosztotta a keserűségét, azt írta, "De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom."
Egy szörnyű helyzet közepén Jeremiás nézőpontot váltott. Egészséges és jó dolog őszintének lennünk Istennel az érzéseinkről, de végül neked kell nézőpontot váltanod. Mindaddig míg a gondolataink központjában a fájdalom áll, nem oldunk meg semmit.
Ehelyett, mint Jeremiás, fel kell ismernünk Isten nagyszerű szeretetét felénk. Jeremiás megváltoztatta a nézőpontját és felismerte Isten örökkétartó kegyelmét. Nem számít, hogy mi a probléma, nem számít, mennyire dühös vagy Istenre, Ő akkor is szeret. Ez egy olyan állandó, amire támaszkodhatsz - nem számít mi történik.
Minél tovább fókuszálsz arra, ami lehangol, annál tovább fog tartani a depressziód. A keserűség a fájdalomban tart. A Jeremiás siralmai 3-ban Jeremiás egy egyszerű gyógyírt szolgáltat a keserűségre: változtasd meg a gondolkodásod!
Egy lehangoló szóáradat közepén Jeremiás azt mondja "Reménykedni kezdek".
Hogyan tudsz reménykedni a legsötétebb napjaidon? Emlékezz, "Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul".
Erre biztosan számíthatsz! Kegyelme olyan friss, mint a reggel és olyan biztos, mint, hogy a Nap süt.
Beszéljetek róla
* Mi teszi a reményt választás kérdésévé mikor bajban vagy?
* Milyen gyakorlatokat ültethetnél az életedbe a nehéz időkben, amik a reményt tartják a fókuszban?
A fájdalom az élet természetes velejárója. Nem tudsz megmenekülni tőle. Megszakadt kapcsolatok, kihagyott lehetőségek és kemény időszakok az életben mindig lesznek. Mikor jönnek, választhatsz, hogy keserű vagy reményteljes leszel.
A választás a tiéd.
Jeremiás szembenézett a döntéssel. Mikor összedőlt a világ számára, miután Jeruzsálemet Kr.e. 586-ban kifosztották (megj.: Kr.e.598-ban Nebukadnezár Jeruzsálemet ostrom alá fogta, 586-ban a Templomot is leromboltatta.), a próféta megírta a "Jeremiás siralmai" c. könyvet, hogy megossza Istennel az őszinte csalódottságát. De nem telepedett le a keserűségében és nem maradt ott.
A Jeremiás siralmai 3:21-24-ben, miután megosztotta a keserűségét, azt írta, "De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom."
Egy szörnyű helyzet közepén Jeremiás nézőpontot váltott. Egészséges és jó dolog őszintének lennünk Istennel az érzéseinkről, de végül neked kell nézőpontot váltanod. Mindaddig míg a gondolataink központjában a fájdalom áll, nem oldunk meg semmit.
Ehelyett, mint Jeremiás, fel kell ismernünk Isten nagyszerű szeretetét felénk. Jeremiás megváltoztatta a nézőpontját és felismerte Isten örökkétartó kegyelmét. Nem számít, hogy mi a probléma, nem számít, mennyire dühös vagy Istenre, Ő akkor is szeret. Ez egy olyan állandó, amire támaszkodhatsz - nem számít mi történik.
Minél tovább fókuszálsz arra, ami lehangol, annál tovább fog tartani a depressziód. A keserűség a fájdalomban tart. A Jeremiás siralmai 3-ban Jeremiás egy egyszerű gyógyírt szolgáltat a keserűségre: változtasd meg a gondolkodásod!
Egy lehangoló szóáradat közepén Jeremiás azt mondja "Reménykedni kezdek".
Hogyan tudsz reménykedni a legsötétebb napjaidon? Emlékezz, "Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul".
Erre biztosan számíthatsz! Kegyelme olyan friss, mint a reggel és olyan biztos, mint, hogy a Nap süt.
Beszéljetek róla
* Mi teszi a reményt választás kérdésévé mikor bajban vagy?
* Milyen gyakorlatokat ültethetnél az életedbe a nehéz időkben, amik a reményt tartják a fókuszban?
A szentség egy reális elvárás
„…hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” /1Péter 1,15-16/
Péter azt mondja, hogy mi magunk is szentek lehetünk, ahogy Mennyei Atyánk is szent.
Nem tűnik ez lehetetlennek? Hiszen tudjuk, hogy bármilyen keményen próbálunk is szentek lenni, még mindig nagyon messzire vagyunk Isten dicsőségétől.
Ézsaiás mennyei látomása segít nekem kicsit jobban megérteni, hogyan is működik ez:
Egy angyal-szeráf így énekel: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet” /Ézsaiás 6, 3/
Ézsaiás így válaszol: „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!” /Ézsaiás 6, 5/
És fontos, hogy itt Ézsaiás, a nagy próféta mondja, hogy „Jaj nekem!”. Sőt ahogy Isten szent fényéhez közeledik, annál inkább meglátja, hogy leghelyesebb cselekedetei sem többek a szennyes ruhánál… /Ézsaiás 64,5/
Valójában ezt mondja: „Bármit is cselekedtem, az nem képes elfedni a gyalázatomat és bűnömet. Uram, még csak közelébe se jöhetek a Te szentségednek.”
Ezután a szeráf-angyalok egyike odarepül Ézsaiáshoz egy égő parázzsal, amit az oltárról vett le. Odaérinti Ézsaiás ajkaihoz, és ezt mondja: „Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.” /Ézsaiás 6,7/
A legfontosabb, amire emlékeznünk kell ma és mindörökké tehát, hogy Isten az, aki megtisztít minket. Ő maga lesz az, aki teljessé teszi megtisztulásod, ahogy aláveted magad a Szent Lélek munkájának az életedben.
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez…” /Efézus 2,8/
Honnan tudhatom, hogy üdvözülök?
"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek
van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék."
(Efézus 2:8-9)
A Lukács 23:42-ben, az egyik bűnöző, aki Jézus mellett függött a kereszten így imádkozott: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.”
Figyeljük meg, hogy nem kérte Jézust, hogy vessen véget a fájdalmának, pedig elviselhetetlen fájdalmai lehettek a kereszten. Jézus ekkor már rég híres volt arról, hogy csodákat tesz, mégis a mellette lévő ember nem kérte, hogy mentse meg a haláltól.
Azt kérte, hogy "Jézus, emlékezz meg rólam". Miért? Mert tudta, hogy a elsősorban a bűnből való megszabadulásra volt szüksége - nem arra, hogy a megszabadulásán keresztül a mennybe kerüljön. Hitt Jézusban.
A Biblia azt mondja az Apostolok cselekedetei 16:31-ben, hogy "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz".
Tehát honnan tudhatod biztosan, hogy üdvözülsz? Honnan tudod, hogy a mennybe fogsz kerülni, amikor meghalsz? Hogyan lehetsz bizonyos? Hogyan tudod a kétségeidet megszüntetni?
Az üdvösségedben való megbizonyosulás, nem a saját erőfeszítésed eredménye lesz, mert a megváltásért nem lehet megdolgozni. Az üdvösségedben való megbizonyosulás nem is az érzelmeiden alapul, mert az érzelmek jönnek és mennek.
Akkor mi adja az üdvbizonyosságot? Isten igéjének ígérete. Ha Isten ezt mondja, akkor az úgy is van, mert Isten nem hazudik. Isten ígéretében megbízhatsz. Megnyugodhatsz abban.
Jézus azt mondta a kereszten mellette függő bűnözőnek: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lukács 23:43). A te megváltásod is így van biztosítva: Isten ígérete által, ha hiszel Őbenne, egy nap a mennyben vele leszel.
Beszéljetek róla:
* Honnan tudod, hogy megbízhatsz a Bibliában és Isten ígéreteiben?
* Mik azok a dolgok, amiket az emberek megpróbálnak a megváltáshoz hozzáadni, ahelyett hogy elfogadnák Isten egyszerű ígéretét?
* Milyen változásban mutatkozhat meg az életedben az, hogy Krisztuson keresztül üdvbizonyosságod van?
A Lukács 23:42-ben, az egyik bűnöző, aki Jézus mellett függött a kereszten így imádkozott: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.”
Figyeljük meg, hogy nem kérte Jézust, hogy vessen véget a fájdalmának, pedig elviselhetetlen fájdalmai lehettek a kereszten. Jézus ekkor már rég híres volt arról, hogy csodákat tesz, mégis a mellette lévő ember nem kérte, hogy mentse meg a haláltól.
Azt kérte, hogy "Jézus, emlékezz meg rólam". Miért? Mert tudta, hogy a elsősorban a bűnből való megszabadulásra volt szüksége - nem arra, hogy a megszabadulásán keresztül a mennybe kerüljön. Hitt Jézusban.
A Biblia azt mondja az Apostolok cselekedetei 16:31-ben, hogy "Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz".
Tehát honnan tudhatod biztosan, hogy üdvözülsz? Honnan tudod, hogy a mennybe fogsz kerülni, amikor meghalsz? Hogyan lehetsz bizonyos? Hogyan tudod a kétségeidet megszüntetni?
Az üdvösségedben való megbizonyosulás, nem a saját erőfeszítésed eredménye lesz, mert a megváltásért nem lehet megdolgozni. Az üdvösségedben való megbizonyosulás nem is az érzelmeiden alapul, mert az érzelmek jönnek és mennek.
Akkor mi adja az üdvbizonyosságot? Isten igéjének ígérete. Ha Isten ezt mondja, akkor az úgy is van, mert Isten nem hazudik. Isten ígéretében megbízhatsz. Megnyugodhatsz abban.
Jézus azt mondta a kereszten mellette függő bűnözőnek: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban” (Lukács 23:43). A te megváltásod is így van biztosítva: Isten ígérete által, ha hiszel Őbenne, egy nap a mennyben vele leszel.
Beszéljetek róla:
* Honnan tudod, hogy megbízhatsz a Bibliában és Isten ígéreteiben?
* Mik azok a dolgok, amiket az emberek megpróbálnak a megváltáshoz hozzáadni, ahelyett hogy elfogadnák Isten egyszerű ígéretét?
* Milyen változásban mutatkozhat meg az életedben az, hogy Krisztuson keresztül üdvbizonyosságod van?
Nincs kárhoztatás, ha Jézushoz tartozol
"Nincs kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézushoz tartoznak." (Róma 8:1 NLT fordítás)
A Biblia szerint attól még nem leszel tökéletes, hogy kereszténnyé válsz. Ha valaki ezt állítja, az nem mond igazat. Úgyis elrontod. Sokszor el fogsz bukni. És több mint valószínű, hogy majd hibáztatod is magad (vagy mások fognak hibáztatni) emiatt.
Ha viszont Jézus követője vagy, akkor ebben biztos lehetsz: az Úr sosem vádol téged! Túl sok hívő él félelemben, keserűségben és bizonytalanságban. Bár üdvösségük van, az életüket nézve ez nem látszik. Túlstresszelik magukat azon, hogy Isten majd elítéli őket azokért a rossz dolgokért, amiket elkövettek. Ahelyett, hogy leszámolnának a saját bűntudatukkal, másokra zúdítják az egészet.
A Biblia viszont azt mondja, hogy erre nincs szükség: "Nincs kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézushoz tartoznak." (Róma 8:1 NLT fordítás) Más szóval, Isten nem fog elítélni a rossz döntéseidért, ha Krisztusban bízol. Jézus magára vette ezt az ítéletet a kereszten. Isten nem kell megítéljen, mert már megítélte Jézust. Magára vette a bűneid következményét.
Ez fantasztikus hír! Ez jó hír - A Jó Hír! Egy kereszténynek nincs oka szégyellnie magát. Nincs oka elkeseredettnek lennie. Még mielőtt megszülettél volna, tudta, hogy milyen bűnöket fogsz elkövetni, és kifizette azok árát.
Nem érdekel, hogy mit tettél a múltban. Nem érdekel, hogy kiket bántottál meg. Nem érdekel, hogy mások mit mondanak neked. Ha Krisztusnak adod az életed, akkor megbocsát.
Beszéljünk róla:
* Követtél el a múltban olyan hibát, amiért még mindig nehezen bocsátasz meg magadnak? Mit tudsz tenni ma ezért?
* Szerinted miért fogadjuk el olyan nehezen azt, hogy Jézus megbocsátja a bűneinket?
A Biblia szerint attól még nem leszel tökéletes, hogy kereszténnyé válsz. Ha valaki ezt állítja, az nem mond igazat. Úgyis elrontod. Sokszor el fogsz bukni. És több mint valószínű, hogy majd hibáztatod is magad (vagy mások fognak hibáztatni) emiatt.
Ha viszont Jézus követője vagy, akkor ebben biztos lehetsz: az Úr sosem vádol téged! Túl sok hívő él félelemben, keserűségben és bizonytalanságban. Bár üdvösségük van, az életüket nézve ez nem látszik. Túlstresszelik magukat azon, hogy Isten majd elítéli őket azokért a rossz dolgokért, amiket elkövettek. Ahelyett, hogy leszámolnának a saját bűntudatukkal, másokra zúdítják az egészet.
A Biblia viszont azt mondja, hogy erre nincs szükség: "Nincs kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézushoz tartoznak." (Róma 8:1 NLT fordítás) Más szóval, Isten nem fog elítélni a rossz döntéseidért, ha Krisztusban bízol. Jézus magára vette ezt az ítéletet a kereszten. Isten nem kell megítéljen, mert már megítélte Jézust. Magára vette a bűneid következményét.
Ez fantasztikus hír! Ez jó hír - A Jó Hír! Egy kereszténynek nincs oka szégyellnie magát. Nincs oka elkeseredettnek lennie. Még mielőtt megszülettél volna, tudta, hogy milyen bűnöket fogsz elkövetni, és kifizette azok árát.
Nem érdekel, hogy mit tettél a múltban. Nem érdekel, hogy kiket bántottál meg. Nem érdekel, hogy mások mit mondanak neked. Ha Krisztusnak adod az életed, akkor megbocsát.
Beszéljünk róla:
* Követtél el a múltban olyan hibát, amiért még mindig nehezen bocsátasz meg magadnak? Mit tudsz tenni ma ezért?
* Szerinted miért fogadjuk el olyan nehezen azt, hogy Jézus megbocsátja a bűneinket?
Saját magunkat próbáljuk megelégíteni
"Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz
forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú
víztartókat, amelyek nem tartják a vizet." (Jeremiás 2:13.)
Eddig az örömnek öt hamis forrását azonosítottuk. Ezek valójában nem is igazi forrásai, csak annak tűnnek. Tehát ha hamisak, akkor mért követjük őket még mindig?
A Jeremiás 2:13. azt mondja: "Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet."
Azok, akik közülünk nem farmon, vagy tanyán nőttek fel, lehet nem tudják, hogy a víztartók (víztárolók) föld alatti tartályok, amik begyűjtik és megtartják a vizet. Ebben a versben Isten két dolgot említ, amiben Izrael népe csalódást okozott neki. Azt mondja, hogy elhagyták őt, az igaz Istent, és próbálták saját magukat megelégíteni, ahelyett, hogy benne bíztak volna.
Ez olyan, mintha reménytelenül elvesztünk volna a sivatagban, a szomjhalál kerülget, kutatunk bármi után, ami csillapítaná a szomjunkat. Meglátunk egy pavilont nagy, világító neon fényekkel és Isten a kezében tart egy táblát, amin az áll: "Éltető víz itt kapható". Erre mi azt mondjuk: "Kösz, nem, Isten! Értékelem az ajánlatod, de láttam ott egy lapátot. Inkább kiásom a saját víztárolóm."
Sietve nekiállunk ásni a mi saját víztárolónkat. Elhagyjuk Istent - akinél nem csak víz van, hanem a víz forrása, ami sosem szárad ki - és úgy döntünk, hogy majd magunk kitaláljuk, mi a problémánk.
A probléma az, hogy a mi víztartályunk mindig eltörik. A víz kifolyik, mi szomjasak maradunk, képtelenek vagyunk szomjunkat oltani.
Íme, hogyan is játszódik ez le az én életemben.
Rossz napom van. Minden rosszul sikerül, és lehangolt vagyok. Amit Isten akar, az az, hogy először vele beszéljek. Azt akarja, hogy olvassam az ő Igéjét és emlékeztessem magam, hogy ő képes csillapítani a lelkem fájdalmát. Azt akarja, hogy újra hozzá igazítsam a napom és rátaláljak az Élő Víz Forrására.
Ehelyett, gyakran érzem az ürességet és a fájdalmat lelkemben és úgy döntök, hogy felhívom a férjem vagy egy barátom annak reményében, hogy majd felvidítanak. Nem sokkal ezután viszont rájövök, hogy a jó érzések elszállnak és megint magányos vagyok, félek, vagy feldúlt vagyok. Aztán úgy döntök, hogy majd jobban leszek, ha bekapcsolom a TV-t egy időre és keresek valamit, ami szórakoztat.
Még mindig ott vannak a rossz érzések. Ahogy végigmegyek a konyhán, a hűtő a nevemen szólít, és azt gondolom az étel majd jobbá teszi a kedvem, úgy hogy elfogyasztok egy csomó csipszet. De még mindig üres vagyok. Beszéltem egy barátommal, elvontam a figyelmem az aggodalmaim felől, túl sokat ettem, és legbelül még mindig szomorú vagyok.
Kiásni a saját víztárolónkat sosem kielégítő. A törött víztartályok nem tudják megtartani a vizet. És mi tetőzi ezt be? Isten sosem segít neked kiásni a saját víztartályodat. Mérgesek leszünk, mert úgy tűnik, hogy nem segít nekünk. Ez gyakran azért van, mert olyan gyorsan lapátolunk, ahogy csak tudunk. Sosem segít nekünk abban, hogy rajta kívül keressük az örömöt.
Beszéljetek róla
* Kihez, vagy mihez fordulsz, ha rossz napod van?
* Írd le, mikor fordultál Istenhez, hogy töltse be az űrt az életedben, ami lehetetlennek tűnt?
Eddig az örömnek öt hamis forrását azonosítottuk. Ezek valójában nem is igazi forrásai, csak annak tűnnek. Tehát ha hamisak, akkor mért követjük őket még mindig?
A Jeremiás 2:13. azt mondja: "Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet."
Azok, akik közülünk nem farmon, vagy tanyán nőttek fel, lehet nem tudják, hogy a víztartók (víztárolók) föld alatti tartályok, amik begyűjtik és megtartják a vizet. Ebben a versben Isten két dolgot említ, amiben Izrael népe csalódást okozott neki. Azt mondja, hogy elhagyták őt, az igaz Istent, és próbálták saját magukat megelégíteni, ahelyett, hogy benne bíztak volna.
Ez olyan, mintha reménytelenül elvesztünk volna a sivatagban, a szomjhalál kerülget, kutatunk bármi után, ami csillapítaná a szomjunkat. Meglátunk egy pavilont nagy, világító neon fényekkel és Isten a kezében tart egy táblát, amin az áll: "Éltető víz itt kapható". Erre mi azt mondjuk: "Kösz, nem, Isten! Értékelem az ajánlatod, de láttam ott egy lapátot. Inkább kiásom a saját víztárolóm."
Sietve nekiállunk ásni a mi saját víztárolónkat. Elhagyjuk Istent - akinél nem csak víz van, hanem a víz forrása, ami sosem szárad ki - és úgy döntünk, hogy majd magunk kitaláljuk, mi a problémánk.
A probléma az, hogy a mi víztartályunk mindig eltörik. A víz kifolyik, mi szomjasak maradunk, képtelenek vagyunk szomjunkat oltani.
Íme, hogyan is játszódik ez le az én életemben.
Rossz napom van. Minden rosszul sikerül, és lehangolt vagyok. Amit Isten akar, az az, hogy először vele beszéljek. Azt akarja, hogy olvassam az ő Igéjét és emlékeztessem magam, hogy ő képes csillapítani a lelkem fájdalmát. Azt akarja, hogy újra hozzá igazítsam a napom és rátaláljak az Élő Víz Forrására.
Ehelyett, gyakran érzem az ürességet és a fájdalmat lelkemben és úgy döntök, hogy felhívom a férjem vagy egy barátom annak reményében, hogy majd felvidítanak. Nem sokkal ezután viszont rájövök, hogy a jó érzések elszállnak és megint magányos vagyok, félek, vagy feldúlt vagyok. Aztán úgy döntök, hogy majd jobban leszek, ha bekapcsolom a TV-t egy időre és keresek valamit, ami szórakoztat.
Még mindig ott vannak a rossz érzések. Ahogy végigmegyek a konyhán, a hűtő a nevemen szólít, és azt gondolom az étel majd jobbá teszi a kedvem, úgy hogy elfogyasztok egy csomó csipszet. De még mindig üres vagyok. Beszéltem egy barátommal, elvontam a figyelmem az aggodalmaim felől, túl sokat ettem, és legbelül még mindig szomorú vagyok.
Kiásni a saját víztárolónkat sosem kielégítő. A törött víztartályok nem tudják megtartani a vizet. És mi tetőzi ezt be? Isten sosem segít neked kiásni a saját víztartályodat. Mérgesek leszünk, mert úgy tűnik, hogy nem segít nekünk. Ez gyakran azért van, mert olyan gyorsan lapátolunk, ahogy csak tudunk. Sosem segít nekünk abban, hogy rajta kívül keressük az örömöt.
Beszéljetek róla
* Kihez, vagy mihez fordulsz, ha rossz napod van?
* Írd le, mikor fordultál Istenhez, hogy töltse be az űrt az életedben, ami lehetetlennek tűnt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése