Az élet hullámvasútja

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Egy prédikátor egyszer azt mondta: „Barátaim, ha én volnék Isten, akkor a testetek mindig 18 éves maradna; bármit megehetnétek, és mégis tökéletesen tartanátok a súlyotokat; középkorú feleségetek arca és alakja olyan lenne, akár egy angyalé; a férjeteknek dús haja és kidolgozott izomzata lenne; gyerekeitek olyan intelligensek lennének, mint Einstein; még a tinédzserek is szófogadóak, ésszerűek és következetesek lennének. A hőmérő mindig 22°C-t mutatna, a hó meleg lenne, és egy éjszaka alatt elolvadna, és nem élnének undok emberek. Sajnos, én nem vagyok Isten!” Tehát öregszünk, meghízunk, küszködünk a gyermekneveléssel, télen fázunk, nyáron izzadunk, és kellemetlen embereket kell elviselnünk. Isten hozott az élet hullámvasútján! Ez nem büntetés és nem is annak bizonyítéka, hogy katasztrofális selejt vagy; nem azt jelenti, hogy a menny vagy a pokol kiválasztott valamilyen „különleges” nyomorúságra, és azt sem bizonyítja, hogy igazából nem vagy megváltva. Nem, ez csak az élet a való világban! Jézus azt mondta: „Ezen a földön sok megpróbáltatásotok lesz” (János 16:33 NLT). Ahogyan a fizikában, ebben is érvényes a „hullámmechanika törvénye”. Eszerint az energiánk, az érzelmeink és a kreativitásunk az árapályhoz hasonlóan következetesen váltakozik. Van, amikor a hegycsúcson járunk, máskor meg ránk nehezül a hegy. De akár a csúcson, akár a mélyben, Isten hullámmechanikai törvénye működik – a mi javunkra. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a sírásnak (mélység), és megvan az ideje a nevetésnek (csúcs). Megvan az ideje a gyásznak (mélység), és megvan az ideje a táncnak (csúcs)” (Prédikátor 3:1,4). Bár sokkal szórakoztatóbb nevetni, mint sírni, Isten „mindent megalkotott a maga megfelelő idejére” (Prédikátor 3:11 NAS). Nyugodj meg! Isten, aki az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, határozza meg életünk időszakait. Bármiben is vagy most, a mai ige számodra ez: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).

„Bocsáss meg, én soha nem ígértem neked rózsakertet” – hangzik a dal. Isten sem ígért, ezért óvakodj a „rózsakert” teológiától! A keresztyén élet nem vagy-vagy élmény, ahol, ha hívő vagy, akkor az életed minden problémától mentes, de ha hitetlen vagy, akkor az élet nehéz. Az élet mindkettő együttes megtapasztalása, hoz olyan időket, amiket élvezni fogsz, és olyan időket, amikor ki kell tartanod. A Biblia hősei átélték a győzelem mámorát és a vereség fájdalmát is, annyira, hogy néhányan, mint Illés, szerettek volna meghalni. Gondold meg Isten Igéjének paradoxonjait! Jézus „fájdalmak férfiúja” volt (Ézsaiás 53:3). De azt is olvassuk róla, hogy: „felkent téged az Isten… öröm olajával társaid fölé” (Zsidók 1:9). Pál azt írta: „mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Korinthus 6:10). Erre gondolt akkor is, amikor ezt mondta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). A Példabeszédek 17:22-ben Salamon ezt mondja: „A vidám szív a legjobb orvosság”. A Prédikátor könyve 7:3-ban pedig azt: „Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív”. A Prédikátor 7:14 azt írja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette”. Örülj! A „mindkettő együtt” világában még mindig Isten ül a trónon. Ő irányítja, hogyan keveredjen az öröm bánattal, a békesség a konfliktussal, hogyan váljon a veszteség nyereséggé, a kívánság megelégedettséggé, a tragédia győzelemmé, hiszen mindig a te érdekedet tartja szem előtt.

Az élet a helycsúcsokon nagyszerű szórakozás, de mi a helyzet a mélységekkel? A zűrzavar, küszködés, nehézségek, kétségek, magány és kudarc idején mihez kezdünk? C. S. Lewis Csűrcsavar levelei című könyvében az idősebb ördög ezt mondja unokaöccsének, Ürömvölgyinek, közös ellenségükről, az Úrról: „Ne hagyd, hogy félrevezessenek, Ürömvölgyi! Ügyünk sosem foroghat nagyobb veszélyben, mint amikor egy ember – aki már nem vágyik, de még mindig szándékszik cselekedni Ellenségünk akaratát – körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs az Ellenségnek, s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!”*Amikor mély gödörben vagyunk, és úgy tűnik, Isten nincs sehol; amikor imáink üres visszhangként verődnek vissza, mi történik ilyenkor? Amikor „már nem vágyik” – amikor már minden pozitív érzelem kikapcsolt. „De még mindig szándékszik” – amikor már semmi más nem maradt, pusztán a kitartó hit, melybe kapaszkodhatunk, hogy felszínen maradjunk. Amikor már ez sem tűnik valóságosnak többé, mégis bízunk, és semmi más, csupán hit által „mégis engedelmeskedünk”. Az érzéseink összezavarodnak, eltorzulnak, talán le is dermednek, megmerevednek az élet mély gödreiben. Elkezdünk kételkedni Isten Igéjének valóságában, kételkedünk abban, hogy Krisztus mellett állunk, azt hisszük, fájdalmas érzéseink azt bizonyítják, hogy elvesztünk, és minden reménytelen. Ezekben a sivatagos időszakokban úgy érezzük, eltávolodtunk, elidegenedtünk Istentől. Ezek a benyomások hihetőnek tűnnek a gödörben lévők számára, míg a hitről való gondolkodás és beszéd nem tűnik meggyőzőnek. De az ellenség tudja, hogy az ő ügyére semmi sem veszélyesebb, mint amikor Isten egy gyermeke „körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs [Istennek], s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!” * C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei több kiadásban is megjelent magyar nyelven az Evangéliumi Kiadó, valamint a Harmat Kiadó gondozásában. Kiadványunkban az idézet fordítása kissé eltér a magyar műfordítástól, szorosabban ragaszkodva az angol eredetihez.

Az élet hullámvasútja éjjel-nappal működik. Néhány menet a sötétben zajlik, amikor nehéz megkülönböztetni a dolgokat. „Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézsaiás 50:10). Igen, még az istenfélők életében is, akik „félik az Urat” és „hallgatnak szolgája szavára”, jöhetnek olyan idők, ahol úgy tűnik, nincs semmilyen fény, amely utat mutathatna nekik, és nincs melengető ragyogás, amely megnyugtatná gondterhelt érzéseiket. Ez azonban nem a büntetés, a megtorlás vagy az elhagyottság ideje. Nem, ezekben az időszakokban dolgozza ki Isten fejlődésed következő fontos szakaszait, és készít fel az Ő országában való nagyobb előrehaladásra! Sadrak, Mésak és Abédnegó félték az Urat, és engedelmeskedtek az Ő szavának, a király azonban elrendelte, hogy égessék el őket élve, mert megtagadták, hogy az aranyszobrot imádják (ld. Dániel 3). Hallgasd csak hitvallásukat: 1) „A mi Istenünk… ki tud minket szabadítani” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten hatalmában. 2) „a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten szándékaiban. 3) „De ha nem tenné is… mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt” (18. vers). Sosem vettek fontolóra más alternatívát az Istenhez való hűségen kívül. Meg kellett tapasztalniuk mindezt, hogy átjussanak rajta, és átjutottak! Te is át fogsz! Maradj a hullámvasúton! „Bízz az Úr nevében, és támaszkodj Istenedre!” Az utolsó szó az Övé, és nem az ördögé, a körülményeké vagy az embereké. Mint a három zsidó ifjú, te is nemesedve fogsz kijönni a tűzből, mint a megtisztított arany, melyet tűzben próbáltak.

Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba. Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.” A lelkipásztor így felelt: „Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8). Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13). Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt. Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést! „Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton. Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja. Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39). Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?

Látják benned Jézust?

„… akiket…kiválasztott…, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez…” (Róma 8:29)

Bill iszákos volt, de megtért egy iszákosokkal és lecsúszottakkal foglalkozó missziónál. Megtérése előtt úgy ismerték, mint alkoholista csavargót, aki számára nincs semmi remény. Amikor azonban átadta életét Krisztusnak, minden megváltozott. A missziós szervezetben ő lett az, aki leginkább törődött másokkal. Egész napját ott töltötte, és megcsinált bármit, amire szükség volt. Kérhettek bármit tőle, semmilyen munkát nem tartott méltóságán alulinak. Akár egy részeg hányadékot kellett eltakarítania, akár mocskos illemhelyeket tisztára súrolnia, Bill hálás szívvel mindent elvégzett. Számítani lehetett rá, ha meg kellett etetni az utcáról beesőket, sőt akár le is vetkőztette, és ágyba is fektette őket, ha nem voltak képesek gondoskodni magukról. Egy este, amikor a misszió vezetője elmondta evangéliumi üzenetét a szokásos tömegnek, a lehorgasztott fejű férfiak közül egy előrejött az oltárhoz, és letérdelt imádkozni; Istenhez kiáltott segítségért, hogy meg tudjon változni. A megtérő egyre csak ezt kiáltozta : „Ó, Istenem, hadd legyek olyan, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill! Tegyél olyanná, mint Bill!” A misszió vezetője lehajlott hozzá, és ezt mondta: „Nem lenne jobb, ha azt imádkoznád: legyek olyan, mint Jézus?” Miután néhány másodpercig gondolkodott, a férfi felnézett és megkérdezte: „Ő olyan, mint Bill?” Élj úgy, hogy mások meglássák benned Jézust!

Meglátni Jézust a nyomorultban

„Velem tettétek meg.” (Máté 25:40)

Egy lelkész Philadelphiában (Egyesült Államok), a Chestnut úton észrevett egy hajléktalant, aki épp feléje tartott. Koszos volt, és a szakállára rothadt ételmaradékok voltak ragadva. Egy kávéspoharat tartott a kezében, aminek a pereme mocskos volt. Ahogy imbolyogva közeledett a lelkészhez, a csöves felkiáltott: „Hé, uram! Kér a kávémból?” A lelkész igazából nem akart kávét inni, de arra gondolt, mégis az lenne a helyes, ha elfogadná, ezért azt mondta: „Hogyne, kérek egy kortyot”. Amikor visszanyújtotta a poharat, megjegyezte: „Maga igazán nagylelkű, hogy elajándékozza a kávéját.” A züllött férfi ránézett, és így válaszolt: „Tudja, ma különösen finom volt, és arra gondoltam, ha Isten ilyen jóval ajándékoz meg, akkor azt meg kell osztanom valakivel.”

A lelkipásztor így folytatja a történetet: „Arra gondoltam, hogy most jól csőbe húztak, és ez öt dolláromba fog kerülni. Ezért aztán megkérdeztem: ’Van valami, amivel viszonozhatnám?’ A férfi így válaszolt: ’Igen, megölelhet!’ (Az igazat megvallva, inkább az öt dolláros alternatívában reménykedtem!) Átkarolt, és hirtelen ráébredtem, hogy nem fog elengedni! A járókelők csak bámultak rám. Ott álltam a lelkészi ruhámban, és ezt a mocskos csavargót ölelgettem. Szörnyen zavarban voltam. Aztán lassan-lassan a zavar megilletődöttséggé változott. Hallottam, ahogy egy messzi idők távolából szóló hang visszhangzik felém: ’Éhes voltam. Megetettél? Mezítelen voltam. Felruháztál? Beteg voltam. Gondoskodtál rólam? Én voltam a csöves, akivel a Chestnut Street-en találkoztál… Megöleltél? Mert ha megtetted… velem tetted meg’.”

NE LÉGY OLYAN, MINT A HARKÁLYOK!

„A szeretet türelmes, jóságos…” (1Korinthus 13:4)

A Discovery űrsikló történetében volt egy alkalom, amikor nem szállhatott fel – nem műszaki problémák vagy tőkehiány miatt, a gondot a harkályok okozták! A madarak ellenállhatatlannak tartották az űrsikló külső üzemanyagtartályát borító szigetelőhabot. Ez a szigetelőhab azonban létfontosságú az űrsikló feladatának teljesítéséhez. E nélkül jég képződik a mélyhűtött üzemanyagot tartalmazó tartályon; jég, amely a kilövéskor leválhat és károkat okozhat. Van ebben egy tanulság. A házasságok sérüléseit gyakran nem nagy dolgok okozzák, mint a hűtlenség, a bántalmazás vagy az elhagyás, hanem olyan kis dolgok, mint a kritizálás, a tisztelet hiánya, és az, hogy biztosra vesszük a másikat. Ha belecsipegetsz a házasságodba, akkor nem fogod tudni elérni a boldogságnak azt a szintjét, amit Isten tervezett számodra. Valaki bölcsen megjegyezte: „Mielőtt kritizálnád párod ízlését, ne feledd, hogy téged választott.” Azt mondod: „De én csupán megállapítom a tényeket.” Oswald Chambers mondta: „Isten nem azért ad nekünk képességet a tisztánlátásra, hogy másokat bírálgassunk, hanem azért, hogy imádkozni tudjunk egymásért.” A zsörtölődés nem működik, csak arra jó, hogy házastársad önértékelését és biztonságérzetét lerombolja. Az emberek csak akkor változnak, ha érzik, hogy megértik és értékelik őket. A Biblia azt mondja: „A szeretet türelmes, jóságos.” Tehát ahelyett, hogy „belecsípnél” a társadba, emlékezz vissza azokra a tulajdonságaira, amelyek miatt vonzódni kezdtél hozzá, építs ezekre, és hozd ki belőlük a legtöbbet! Ha te nem teszed, kifogja? Pál azt írja: „…ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, amiszeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8). Ha azt tervezed, hogy házas maradsz és boldog leszel, akkor ezek az időtálló alapelvek segíthetnek.

HALLGASS LASSAN!

„Ismertesd meg azokat fiaiddal..." (5/Mózes 4:9)

Szülőnek lenni kiváltság, ezért meg kell győznöd gyermekeidet arról, hogy fontosabbak számodra, mint a munkahelyi sikerek vagy az anyagi dolgok. Soha ne mulassz el egyetlen lehetőséget sem, hogy elmondd nekik, mennyire szereted őket. Légy ott szá­mukra! Szülőnek lenni felelősség. Isten nem a kormányt vagy az iskolarendszert teszi felelőssé a gyermekeidért, Ő téged fog számon kérni! „...meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is!" (5Mózes 4:9) Szülőnek lenni korlátozott lehetőség. Ha elég sokáig elhanyagolod őket, gyermekeid azt a következtetést fogják levonni, hogy nem olyan fontosak számodra, mint azok a dolgok, melyekért folyamatosan feláldozod őket. Ha ez megtörténik, gyakorlatilag elveszítetted őket. Hajlandó vagy ekkora árat fizetni? Ha nem, akkor gondold újra az értékrendedet! Charles Swindoll írja Stress Fractrures című könyvében: „Élénken emlékszem arra, mikor nemrégiben túl sok kötelezettséget vállaltam magamra, és túl kevés napom volt rá. Nem sok idő múlva ráförmedtem a fe­leségemre és a gyerekeimre, kapkodva ettem az ebédszünetekben, és dühített, ha va­lami váratlanul megszakította a napom menetét. Hamarosan az otthonunkban minden az én rohanó életstílusomat kezdte tükrözni, ami lassan elviselhetetlenné vált. Világosan emlékszem kisebbik lányunk, Colleen vacsora utáni szavaira. Szeretett volna elmondani valami fontosat, ami aznap történt az iskolában. Szaporán hozzákezdett: »Apa-szeretnék-elmondani-neked-valamit-és-nagyon-gyorsan-el-tudom-mondani«. Hirtelen felismertem frusztrációját, és így szóltam: »Édesem, elmondhatod... és nem kell nagyon gyorsan mon­danod. Mondd lassan!« Sohasem felejtem el válaszát: »Akkor hallgass lassan!«"

Hol van a szívem?

„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)

William Randolph Hearst a Hearst Kastélyban lakott, melynek területe több, mint 8000 m2 volt, és egy százezer hektárnál is nagyobb birtokon feküdt. Egy időben az övé volt több mint 80 km Kalifornia partszakaszából. Emellett 88 éven át gyűjtögetett „mindenféle dolgokat”. Voltak 3500 éves egyiptomi szobrai, középkori flamand gobelinjei, évszázados kézzel faragott rozettás mennyezetei, és néhány minden idők legnagyobb művészeti alkotásai közül. Miután nyolc évtizeden át gyűjtött mindenfélét, William Hearst meghalt. Most ezrével látogatják az emberek a házát, és mind ugyanazt mondják: „Hű, tényleg jó sok cucca volt!”. Éljük az életünket, megszerzünk dolgokat, aztán meghalunk, és a dolgainkat itt hagyjuk. Mi történik velük azután? A gyerekeink vitatkoznak rajtuk. A gyerekeink, akik még nem haltak meg, átnézik a dolgainkat. Mint a keselyűk lecsapnak, és eldöntik, hogy mit akarnak elvinni az ő házukba. Azt mondják maguknak: „Ez most már az enyém”, aztán meghalnak, és újabb keselyűk jönnek. Nemzetek háborúkat indítanak nyersanyagok miatt, családok szakadnak szét tárgyak miatt. Férjek és feleségek sokkal többet vitatkoznak tárgyak miatt, mint bármi más kérdésen. A börtönök tele vannak utcai rablótámadások elkövetőivel, és vállalatigazgatókkal, akik bűnügyekbe bonyolódtak dolgok megszerzéséért. Miért? Hiszen csak tárgyak! Jézus ezt így fogalmazta meg: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:19-21). Nos, miután elolvastad ezeket a sorokat, tedd fel magadnak a kérdést: „Hol van a szívem?”

Ne vedd le a tekinteted Jézusról!

„Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsidókhoz írt levél 12:3)

Úgy érzed, félreértenek? Nem vagy egyedül! A leginkább félreértett személy, aki valaha is élt, Jézus volt. A kritikusok viccelődtek a születéséről, vitatták isteni származását, megvetették céljait, becsmérelték tanításait, gyanakvóak voltak indítékait illetően, kritikusak módszereivel szemben, és felháborodtak üzenetén. Végül kereszthalálra adták! Ez megmagyarázza, mit értett János apostol azon, amikor azt írta: „a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be… saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (János 1:5,11). Bármerre is járt, Jézus félreértéssel és elutasítással találkozott. De mindezek ellenére kitartott. És kegyelme által te is képes vagy erre!

A Biblia azt mondja: „Ezért tehát mi is… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek! (Zsidók 12:1-3). Most tehát, ahogy futod a versenypályádat: a) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik lelassítanak! b) Ismerd fel azokat a dolgokat, amik elgáncsolnak! c) Ismerd fel, hogy a gátak és az ellenállás a pálya velejárói, és ne csüggedj el miattuk! Hogyan tudod ezt megtenni? Úgy, hogy nem veszed le a tekinteted Jézusról, hanem belőle merítesz erőt minden nap!

A kockázatos engedelmesség Isteni garanciával jár

"Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van." (Lukács 19,26)

A merész hit megköveteli, hogy úgy tegyük meg az első lépést, hogy nem tudjuk a második mi lesz. Isten használ kockázatokat, kicsit és nagyot egyaránt, hogy a hitéletünket rugalmassá tegye. Az irónia ebben az, hogy mi a kockázatokra koncentrálunk, nem pedig Isten hűségére. Nem értjük, hogy a nagyobb része a kockázatnak Istentől független marad.

Ha elhisszük, amit hirdetünk, hogy elhiszünk, akkor attól függetlenül, hogy látjuk-e a másik oldalát egy hittel kapcsolatos kockázatnak, a valóság az lesz, hogy Isten ott van. Egy esetleges, nem biztosnak tűnő helyzet igazából a legnagyszerűbb garanciával - Isten garanciájával - járhat, azzal, hogy Ő mindent megold. (Róma 8:28, Jeremiás 29:11)

Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve megkísérelhetsz olyan dolgokat, amelyek lehetetlenek lennének Isten ereje nélkül.
Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve szeretheted testvéreidet olyan mélyen és gazdagon, hogy a világnak bebizonyítod, hogy telve vagy Isten kimeríthetetlen szeretetével.
Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve szeretheted a látszólag nem szeretetre méltó szomszédaidat, ahogyan Isten is szeretett téged még akkor is, ha nem tűntél szeretetre méltónak.
Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve megváltoztathatod a dolgaid fontossági sorrendjét, hogy azok megegyezzenek Isten fontossági sorrendjével, hittel feláldozhatod a dolgokat, amiket megtartani nem tudnál olyanokért, amelyek nem vétethetnek el tőled.
Isteni garanciával, kockázatosan engedelmeskedve beszélhetsz másoknak Jézusról, taníthatod őket hogy hogyan kövessék Őt hittel (Máté 28:19-20).
Isten garantálja a sikert ha az ő általa kért hitbeli kockázatokat meghozod. Milyen hitbeli lépéssel késlekedtél, mert nem voltál biztos Isten garanciájában?

Adj Istennek engedélyt, hogy elhárítson minden olyan akadályt, amely elválaszt attól, hogy bízz az ő ígereteiben (ez így magában is egy kockázat, ami hitet igényel, ugye?).

Isten személyesen figyel a részletekre

„Kezed formált és alkotott engem” Jób 10:8 (HNT)

Isten különleges szakértelemmel alkotott meg minden élőlényt ezen a földgolyón. Némelyik állat fut, a másik ugrál, úszik, vagy éppen ás, és van amelyik repül. Mindegyik egyedülálló szerepet kapott azáltal, ahogy Isten megformálta őket. Ugyanez igaz az emberre nézve is.

Mielőtt Isten megformált téged, pontosan megtervezte, hogy te majd hogyan szolgáld Őt, és ezután ezekhez a feladatokhoz illeszkedve alkotott téged. Óvatosan alakítgatott és formált téged azért, hogy olyan módon szolgáld őt, ami a te szolgálatodat egyedivé teszi.

Isten sohasem csinál selejtet. Azért adott képességeket, érdeklődési kört, tálentumokat, ajándékokat, személyiséget, élettapasztalatot, hogy az Ő dicsőségére használd.

Beszélgessetek ezekről:

• Milyen képességet, tálentumot és ajándékot adott neked Isten? Mit gondolsz, Isten hogyan szeretné ezeket használni?

• Mik azok amik érdekelnek és ezek közül mivel szolgálhatod Istent?

• Mit gondolsz, miért éppen olyan személyiséged van, amilyen? Szerinted milyen szolgálatot képzelt el neked?

Négy hallókészülék, hogy meghalljuk Isten Szavát

„Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét” Jakab 1:21.


Ha Isten szava megáld minket, fogékonynak kell lennünk. A Szentíráson keresztül Isten Szava hasonló a maghoz. Amikor Jézus a magvető példázatáról beszélt, azt mondta „A mag az Isten igéje.” (Lukács 8:11.)

Akkor miért lehetséges venni két magot, amik teljesen egyformák, elültetni őket két különböző helyre, aztán pedig az egyik magból sokkal több gyümölcshöz jutni, mint a másikból? Mert az egyik olyan termőföldbe került, ami kész volt befogadni a magot, a másik pedig olyan földbe került, ami nem állt készen.

Tehát miért van, hogy fogsz két embert, berakod őket ugyanabba a gyülekezeti szolgálatba – ahol mindketten ugyanazt az üzenetet hallják – aztán az egyik személy áldást nyer ezáltal, a másik pedig azt mondja, hogy ő nem kapott semmit belőle. Ez azért van, mert az egyik szív készen állt, a másik pedig nem.

Jakab azt mondja van négy „hallókészülék”, ami segít befogadni Isten Szavát:

1. Légy óvatos! „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra” (Jakab 1:19) Óvatos hozzáállásra van szükségem. Sok problémánk azért van, mert elhamarkodottan szólalunk meg, ahelyett, hogy inkább „gyorsak lennénk a hallásra”. Állj készen! Törekedj befogadni Isten Szavát!

2. Légy nyugodt! „késedelmes a haragra” (Jakab 1:19) Légy nyugodt, ha be akarod fogadni Isten Szavát és áldást nyerni belőle. A nyugodt hozzáállás növeli a befogadóképességet. Ha nyugodt vagy, az emberek könnyebben beszélgetnek veled. Nem hallunk sokat, ha mérgesek, feldúltak, keserűek, sértődöttek vagyunk. A keserűség egy akadály, egy érzelmi gát, ami visszatart minket attól, hogy meghalljuk Isten Szavát. Néhányan kérdezhetik: „Hogy lehet, hogy nem szól hozzám sosem Isten?” Lehet, hogy van néhány neheztelés az életedben, amitől meg kéne szabadulnod.

3.Légy tiszta! „Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is…” (Jakab 1:21) Amikor bűn van az életedben, gátolja a hallás és megakadályozza, hogy Isten Szava a szívedbe jusson. Jakab azt mondja, szabaduljunk meg a gonosztól, mindentől, amiről tudjuk, hogy nem helyes az életünkben.

Hogyan lehetünk tiszták? Beismerés által. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1.János 1:9)

4. Légy szolgálatkész! „És szelíden fogadjátok a belétek oltott igét” (Jakab 1:21) Légy tanulékony, engedékeny, alázatos, akarj változni. Ne játszd meg, hogy te ezt mind jól tudod. Ha tudnád, akkor Isten szava nem tudna átmenni rajtad.

Adósságaink...

A mai nap imádsága:

URam! Fel sem tudom sorolni, mi mindennel tartozom Neked. Add, hogy hálás tudjak lenni mindenért, s hálám másokra kiáradó szeretetté váljon! Ámen

    

Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?

Mt 18,27-33

Nemcsak a görögök, az egész világ adósságteher alatt nyög... Hogyan jutottunk ide? A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk! A baj ott kristályosodott ki, hogy a modern ember egész létét/egzisztenciáját a pénzre alapozta - az Isten helyett. Jóllehet Isten mindent megadott nekünk, hogy békében, szépen élhessünk; a Föld kincseit: nyersanyagokat, s energiát, hogy mindezekkel könnyítsük az életünket, s több időnk legyen egymásra - nemkülönben a JóIstenre(!) -, mi pedig elfordulva a Teremtő rendjétől a pénzt tettük meg Istennek.

De miért a pénzt? Mert a pénz mindenhatóságot ígér. Akinek van pénze, az mindent megtehet: oda utazhat, ahová akar, azt csinál, amit akar, annyi szabad ideje van amennyit csak akar... A pénz mindent ígér, még boldogságot is. De ígéreteit nem tart(hat)ja be, mert a pénz nem Isten, hanem csak egy papiros, amit az ember istenít. Hiába van pénze valakinek, egészséget, igaz barátságot, szerelmet, őszinte elismerést, tisztességet, becsületet, emberi méltóságot pénzen nem lehet vásárolni. Pénzzel ugyanakkor mindezeket sárba lehet tiporni... de miért is? A még több pénzért? Ördögi logika, ami sehová sem vezet: ha több pénzem van, akkor közelebb kerülök a boldogsághoz...

A Mester példázata igen egyértelmű: akinek elengedték az adósságát - S ki az, aki nem volt még adós, ha nem pénzzel hát idővel vagy ígérettel? -, az megtapasztalván az irgalmat, maga is könyörületességet kell hogy gyakoroljon. A példázatbeli adós irgalmatlan volt szolgatársához, pedig általában nem ezt várjuk el. A nagylelkűség nagylelkűségre kellene hogy ösztönözzön, ahogyan a bizalom is bizalmat szül! Általában. Ha... ha normálisan, életszerűen gondolkodnak az emberek! Mára azonban az abnormalitás vált általánossá, mert elhitték az emberek, hogy egyedül is lehetnek boldogok...

Nem, egyedül sosem lehetünk boldogok. Vagy mindenki "happy" a családban vagy senki. Vagy normálisan, egyetemes emberi értékeket követve él az ember(iség) vagy belepusztul... úgy néz ki, hogy ennek a reális veszélyét még mindig nem ismerte fel az ember!!! Önimádatának kötéltáncát járja vidáman még most is, felejtve, hogy aki következetesen kísérti a JóIstent, s a saját mindenhatóságában hisz, az akár akarja vagy sem, de idővel hibázni fog: leesik, s jól összetöri magát! (A JóIstennek az ingujja alatt azonban rejtőzik még egy-két trükk: mega-földrengés, giga-cunami, óriás-hurrikánok, szuper-vulkánok vagy ideenged néhány meteoritot... de, ha úgy gondolja az ÚRIsten, egy picinyke vírus is megteszi a dolgát - ahogyan egy láthatatlan férgecske megrágta Jónás tökfájának gyökerét -, hogy észre térítse az embert!)

A példázat arra világít rá, hogy mindannyian adósok vagyunk. Nem pénzzel tartozunk, hanem szeretettel! Isten szeretete körbeölel minket, mi pedig erre szeretetlenséggel válaszolunk. Irgalmaz nekünk naponta, mert nem hagy minket elveszni, s mi irgalmatlansággal válaszolunk. Megbocsájt nekünk akárhányszor is kérjük, de felebarátunk sértését viszont nem akarjuk/tudjuk elfelejteni... A példázat világosan rámutat: aki nem tudja, mi az emberlétbéli kötelessége, az a végén a "külső sötétségre vettetik, s ott lészen sírás, s fogaknak csikorgatása"...

Az elmúlhatatlan kincsekért.

A mai nap imádsága:
Urunk! Áldásodért könyörgünk! Add meg nekünk a kiváltságot, hogy életünket az örök, Tőled kapott értékek megőrzésére tudjuk odaszánni! Ámen.


Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az ÚR tanácsa valósul meg. Péld 19,21

Válságban van a világ. A gazdasági és szociális területek növekvő nehézségei csak kiemelik: a kialakult helyzetért az értékrend megbicsaklása a felelős. Hogyan jutottunk el ide? Bizonyos, hogy a 20. század a maga világégéseivel és lélek-gyötrelmeivel sokat rontott rajtunk. Az individuum, az ego mindenhatóságába vetett hit nem vitt közelebb minket sem egymáshoz, sem konfliktusaink megoldáshoz. Cserébe viszont felborult a klasszikus, kisközösséget megtartó értékrend. A megbillent értékítéletű szülők vezette családokból kerültek és kerülnek ki ma is azok, akik a "célok" érdekében átgázolnak jó tradíciókon, emberen és örök istenadta törvényken egyaránt. Nekik nem számít milyen alantas az eszköz, mert a vágyott cél elérése, annak birtoklása majd úgyis "kárpótol mindenért"- gondolják. Közülük kerülnek ki a "hadd hulljon a férgese - elv" propagálói, ők a piacgazdaság igazságainak legnagyobb prófétái, életük ritmusát a mammon profitja diktálja, számukra semmi sem szent - még a család sem. Hogyan is lenne, hiszen ők csak azt a mintát követik, amit magukkal hoztak a családjukból.... számukra annak van értéke, amit közvetlen környezetük is "értéknek" tartott. Ha az volt az érték, amit a rozsda megesz, s moly megemészt, hát akkor az volt az érték... és itt nem lehet határvonalat húzni vallások és világnézetek, földrészek, korok és nemek között.

Élvezeti világban felelősségről, küzdésről beszélni különösen is próbás feladat. Akinek nincs családja, aki "szingliként" csak magának él, aki senkiért nem vállalt még feltétel nélküli felelősséget, az nehezen érti a szót: Élet. Létünk minőségét alapvetően nem az határozza meg, hogy mennyire tudunk fürödni az anyagvilág fényében, de tény, ahhoz hogy emberek maradhassunk, az Élet-nap fényére és melegére nekünk is szükségünk van. Az Élet tartalmát, igazi értékét mégis az adja, hogy van ki(k)ért küzdenem, van kiért fáradnom. Isten megváltoztathatatlan teremtettségbeli rendje az, hogy ami a legnagyobb érték, azért kell a legnagyobb áldozatot hozni!

Manapság a "jó élet" garanciáját nem a becsületes, kitartó munkában, hanem az ügyeskedésben, a szabályok kijátszásában, a valótlanságok valódiként való "eladásában" látják. A másokon való átgázolás a nagyobb autóért, a nagyobb házért, a nagyobb hivatalért-befolyásért csak addig lehetséges, amíg meg nem hasonlik - Jézus után szabadon - egy ház, egy közösség, egy ország önmagával... A jól élni azt jelenti: fáradságos munkámmal (nem spekulációval, jóllehet az is izzadságos, de az nem munka!) megélem az alkotás áhitatos szépségét... Azaz: Istentől kapott erőmmel múlandó értéket állítok elő, hogy örömet szerezzek enyéimnek, akik azután köszönet-mosolyukkal az elmúlhatatlan értékek világába vezetnek...

Buzdítás...

A mai nap imádsága:
Uram! Igédnek forrásával táplálj engem, hogy teljességben élhessek! Ámen

Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.
1 Kor 15,58

Az ember élete 70 vagy 80 esztendő, annak is nagyobb része hiábavalóság... Gyakran eszünkbe juthat ez az ősi, Salamon-gyűjtötte igazság. Egyik leglehangolóbb, legkiábrándítóbb mondatunk hangzik így: "Ennek aztán semmi értelme nem volt!"... Jelzi ez a mondat nemcsak az eredménytelenségünket, de a belefektetet idő, s energia elfecsérlését is, hiszen legalább a küzdelmes percek nyújtottak volna némi örömöt - no de még az se!

Az ilyen élethelyzetekben - mint ez a mostani világválságos is - mindig megkérdőjeleződnek nem csak az értékek, de az emberek élete is. Sokan esnek kétségbe emiatt, s valljuk meg, nem alaptalanul. Aki feláldozta ifjúságát a múlandó örömökért, s a haverokkal élvezte a "semmittevés gondtalan gyönyörűségét" az előbb-utóbb rájön, hogy bizony a nehezebb korszakokat átélni csak közösségben lehet. A bajban mutatkozik meg, ki a barát, s ki a mosolygós érdek-ismerős. S amikor egyedül marad valaki, akkor válik igazán nyilvánvalóvá, milyen óriási érték a kisközösség, a család, a társ. Mert nincs megnyugtatóbb, mint a közösségben megtapasztalt biztonság! Ezért keressük társunkat, majd ragaszkodunk hozzá, alapítunk vele családot, nevelünk gyermekeket, s ezért élünk társadalmi/közösségi életet is. Közösségbe teremtett lények vagyunk...

Olykor azonban elfogy az erőnk, elhomályosul a cél, s néha a megfáradás jelei is mutatkoznak életünkben. Nem tehetünk róla - emberek vagyunk. Életünknek nemcsak fennsíkjai, de alföldjei is vannak... Ilyenkor különösen is jól esik a buzdítás! A szavak ugyanis erőt közvetítenek, s a bátorításban megnyilvánuló evidenciák újrafogalmazásai meghozzák gyümölcseiket!

S mit értsünk azon, hogy fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban? Elsősorban azt, hogy életünknek Istentől rendelt értelme van, s ezért annak egyetlen órája sem lehet hiábavaló...

Élet-törvények...

A mai nap imádsága:
Istenem! Add, hogy tudjak önfeledten örülni a feladatoknak, amiket ma is elém adsz, s ne engedd, hogy önzésem miatt elrontsam mások játékát! Ámen


Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
Gal 5,13

"Az élet nem játék!"... Hányszor hallottuk, mondták nekünk ezt gyerekkorunkban, amikor valami sületlenséget találtunk ki - persze csak "játékból". Mert a játék ilyen: nem ismer határokat - és mégis. A játék öröme akkor egekbeszökő, izgalmasan határtalan, ha mindenki komolyan veszi a korlátokat, azaz a játékszabályokat. Nincs bosszantóbb, amikor valaki a játékban csal, s kijátssza a az előre lefektetett szabályokat. Az ilyen öntörvényű gyerek, aki nem akarja elismerne a határokat, hamar egyedül találja magát, mert senki nem akar vele játszani...

Akárcsak az "életben", a felnőttek világában! Ott is vannak ügyeletes játék-elrontók - korra, nemre való tekintet nélkül -, akik kijátsszák az élet játékszabályait, elrontva mások örömét. A reakció itt sem marad el: a büntetés a részleges vagy teljes elhatárolódás, a kizárás, s ha valaki az együttélés alapvető szabályait súlyosan megsérti, akkor az elzárás. Az ilyen ember nemcsak becsületét játssza el a többiek előtt, de végül magányos is marad. Bizony nincs keserűbb állapot, amikor valaki kívülreked egy közösségen, s már nem számolnak vele... a keserűséget még tetézi, ha tudja is: mindez önhibájából történt.

Nem lehetséges, hogy az élet mégis játék, Isten által rendelt szent időtöltés? Akik halálosan komolyan veszik az élet istenadta "játékszabályait", azok számára igen! Isten szeretetből szabadságra teremtette az embert, s ezért azt várja el, hogy szabadságunkban szeressünk. Aki Istenben "szabad", annak minden izgalmas, szép, felemelő szakrális játék: az alkotó munka, a szerelem, a gyereknevelés, s természetesen a hit is, mely nem más, mint a lélek szent játéka.

A bajok mindig ott kezdődnek, amikor egyesek úgy gondolják - mert a saját fejük után mennek, felejtve az Isten szeretet-szabadságát, - hogy gumiszabályokat csinálhatnak az Isten parancsolataiból, esetleg azokat farizeusi módon még megtoldják emberi "ezzel-azzal" - lásd szekták. Az ilyen öntörvényű, szélsőséges szabadság-értelmezők - akik képtelenek (a maguk-barkácsolta extra-játészabályaik okán) szépen "együtt-játszani" Istennel és felebarátaikkal - válnak aztán mások életébe is belerondítóan szabadossá, meghazudtolva a küldetést, amire szabadságban elhívattak az Isten által: szeretetben szolgálni, azaz játszani az élet Szent Játékát...

Törvény...

A mai nap imádsága:

Uram! Igéd igazságait mutasd meg nekem Istenem, hogy megelégedve életemmel Neked szolgálva élhessek! Ámen.


Beteljesítette, véghezvitte az ÚR, amit kijelentett. Mert vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek.
Jer 40,3

Sokan teszik fel a kérdést a keresztényeknek: "Mi a jó abban, hogy oly sok mindent nem szabad megtenni? MIre való az a sok tiltás?" Nos, a keresztény ember sem nem mazohista, sem nem szent... Ugyanúgy csábítják a világ dolgai, mint minden más embert. Mégis mások vagyunk, olyannyira, hogy Pál a Római levélben megállapítva írja: "A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését"... Akkor mégis van valami vonzó a lemondásban? A lemondásban nincs semmi vonzó, az bizony az esetek többségében fájdalmas. De ha tudom, hogy miért mondok le bizonyos dolgokról, akkor egészen más kapcsolatom világgal és emberekkel, akkor már a lemondásban is megérzem a végső öröm picinyke előízét. A szülők - különösen az édesanyák - gyermekeikért sok mindenről lemondanak, komoly áldozatot hoznak, de a gyermekek megelégedett mosolya végül kárpótolja őket mindenért. Egyértelmű: Odafigyelni az ÚRIstenre sokkal nehezebb, mint nem odafigyelni. Eltávolodni az Istentől szinte "magától megy" - erőfeszítést sem kell tennünk érte. Aki azonban az Istenre figyel, az Ige igazságaira figyel, az meglátja bennük az ember-ember és ember-Isten kapcsolatának örök törvényeit. Jól tudja a keresztény ember, hogy minden kimondott szónak, minden mozdulatnak következménye van: áldást vagy gyötrelmet vonzanak maguk után!

Ezt a világot - ahogyan olvashatjuk a Genezis első lapjain - Isten "igen jónak" teremtette. Barkácsolni rajta - hogy ti. jobb legyen - fölösleges. Az persze más kérdés, hogy az ember bűne miatt megromlott világot folyamatosan tapasztgatjuk ideiglenes megoldásokkal, melyekről mi magunk is sejtjük azok nem a végsők. Az egyháztörténelem számos példát hoz arra, hogy Isten "megelégelte" ezt a toldozást-foldozást, a folyamatos sárral bekenést, amit renovációnak tüntetett fel az ember, s egyszercsak közbeszólt teremtő hatalmával, megítélte a világot, lerombolta a régit, s újat épített fel. Sajnos ezekből a történelmi példákból - úgy tűnik - mégsem tanult egyetlen generáció sem.

Középkori járványok gyakran alakultuk ki az elégtelen táplálkozás miatt, mert az embereket a korabeli pénzügyi/hatalmi spekulációk miatt elhordozhatatlan adóterhekkel súlytották... S hiába volt a 1930-as évekbeli nagy gazdasági világválság, alapvető élelmiszerekkel (gabona) még ma is spekulálnak a tőzsdén... Nos, ne csodálkozzunk!... (Az eredményt mi is látni, sőt tapasztalni fogjuk nemsokára.) Vajon mikor jut el az ember abba az állapotba, hogy nemcsak magára gondol?...

Csakis akkor, ha Istenre tekint, s elkezd élni Jézus tanításai szerint...