Az Urat keresd, ne dolgokat!

„…az Úr bezárta a méhét.” (1Sámuel 1:5)
Néha előfordul, hogy az ajtó csak akkor nyílik meg, amikor megérted, hogy miért is volt zárva. Gondolkodj el Anna történetén! Ő egy fiút szeretett volna, Isten pedig egy prófétát. Amikor az asszony így imádkozott: „…ha fiút adsz nekem, akkor visszaadom neked egész életére…” (1Sámuel 1:11 NCV), Isten nem csupán Sámuelt adta neki, hanem még hat további gyermeket is (1Sámuel 2:5). Ha aratásért imádkozol, Isten arra fog kérni, hogy vesd el a magot. Ez a mag talán olyasvalami, amit szeretsz, és amihez ragaszkodni akarsz, de ne tedd – inkább add át Istennek! Anna megértette, hogy nem elégedhet meg kevesebbel, mint Isten akaratával. Elkánának két felesége volt, de Annát jobban szerette, és minden tulajdonából dupla részt adott neki (ld. 1Sámuel 1:5 Károli). Ám, ha nem azt teszed, amiről tudod, hogy valójában Isten erre hívott el, akkor az emberi szeretet és anyagi dolgok nem fognak kielégíteni. Nem csak a szószékeken lévő emberek „felszenteltek”. Annát Isten anyaságra szentelte. Te talán titkárnőnek vagy szentelve, kertésznek, vagy tanárnak. Fedezd fel, mire hívott el Isten, és tedd azt! Végül Anna kétségbeesése elvezette őt rendeltetéséhez: „…az Úr bezárta a méhét”. Miért? Hogy felhívja Anna figyelmét, hogy közelebb vonja magához. A nehéz idők arra jók, hogy újra megvizsgáljuk életünket, és elkezdjük keresni Istent, mint addig még soha. Ekkor a hangsúly megváltozik. „Uram, én ezt akarom” helyett: „Uram, te mit akarsz?” Ekkor adja Isten áldását, „…mert ő… megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:6).

"Kedves barátaim, Isten, az Atya már régen kiválasztott benneteket!"

"Kedves barátaim, Isten, az Atya már régen kiválasztott benneteket és tudta, hogy ti az Ő gyermekeivé váltok." (1. Péter 1:2 LB fordítás)

A csüggedés jönni fog, ez mindig így szokott lenni. Talán azért érzed magad elcsüggedve, mert egy kapcsolat miatt szenvedsz, egy halogatott előléptetés miatt, vagy mert az egészséged gyengül.

Amikor csüggedést tapasztalsz, egy dologban nyugalmat találhatsz: Isten családtagnak választott téged. Még melőtt te Istent választottad, és Ő már régen kiválasztott téged.

A Biblia ezt mondja az 1. Péter 1:2-ben: "Kedves barátaim, Isten, az Atya már régen kiválasztott benneteket és tudta, hogy ti az Ő gyermekeivé váltok." (LB fordítás)

Isten nem azért választott téged, mert ezért tettél valamit. Mindez azért van, mert Ő az, Aki. Te nem voltál elég jó, elég okos vagy eléggé lelki számára ahhoz, hogy megmentsen téged. Ő azért mentett meg, mert szeret téged.

És ez jó hír - igazán jó hír! Ez az a jó hír, amire az egész életedet fel kellene építened.

Mert te semmit sem tettél azért, hogy helyet kapj Isten családjában, és semmit sem tehetsz azért, hogy elveszítsd. Az 1. Péter 1:3 azt mondja: "Az Ő határtalan kegyelme által nekünk adja az újjászületés kiváltságát azért, hogy most már Isten saját családjának tagjai legyünk."

Az Isten asztalánál lévő helyed az Ő kegyelmén alapszik, nem a te teljesítményeden. Nem érdemelted meg az első alkalommal és nem érdemled meg most sem. A Világegyetem Alkotója ezt mondja: " Azt akarom, hogy a családom része legyél."

Beszéljétek meg:

* Az a tudat, hogy biztos helyed van Isten családjában, hogyan kellene, hogy megváltoztassa a hozzáállásodat és a nézőpontodat az életre vonatkozóan?
* Mit kell tenned ma azért, hogy megpihenj Isten szeretetének és elfogadásának biztonságában?

Megment téged

"Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." Róma 10:13

Olyan szakaszhoz érkezett az életed, amikor szükséged van rá, hogy valaki megmentsen? Kész vagy arra, hogy segítségért kiálts? Nem egy különleges telefonszámot kell tárcsáznod, sem pedig valamelyik képregényhős közbelépésére várnod. Egyetlen dolgod van, kérned kell Jézust, és ő a megmentésedre siet. Az életed bármely területén kérheted a beavatkozását – kapcsolatokban, pénzügyi helyzetedben, egészségügyi probléma esetén, bármiben. Viszont kell, hogy kérd.

A 91. Zsoltárban Isten ezt ígéri: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt” (15. vers). Ezek nem csak üres szavak, hiszen Isten nem hazudik. Ez az ő jellemével ellentétes lenne, mivel ő maga a teljes igazság.

Vedd észre, Isten azt mondja, hogy meg kell tenned a saját feladatod, aztán ő megteszi az övét. Te kiáltasz hozzá, ő válaszol. Ennyi. Csak hívd segítségül az Úr nevét. Az Úr neve pedig Jézus.

Fontos megértened, hogy mindenféle mentési akcióban a mentést végző határozza meg, hogy milyen módszerrel és eszközökkel fog dolgozni. Nem te döntöd el, hogy miként mentsenek meg. Nem a te dolgod, a Megmentődtől függ. Jézus mondja "Én vagyok az út... senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). Jézus nem mondja, hogy ő a jó, a szép, esetleg a legjobb út. Azt mondja, „Én vagyok az”. Ha lenne „B” terv, Isten nem küldte volna el az „A” tervet a földre hogy meghaljon érted. Tehát, a megváltásod és minden bűnöd bocsánata csupán egyetlen úton történhet, egyetlen személy az, akihez kiálthatsz… Jézus az.

Változtass a gondolkodásodon, hogy változtathass egészségtelen szokásaidon

"Vigyázzatok, hogy gondolkodtok; életeteket a gondolataitok formálják." (Péld 4,23 TEV fordítás)


Ha változtatni akarsz egészségtelen szokásaidon, az hasonló ahhoz, mint tavon motorcsónakot vezetni automata vezérléssel. Az automata be van állítva keleti irányba, s ha meg akarod fordítani az irányt, megpróbálhatod erővel az ellenkező irányba forgatni a kormányt, de valószínűleg kifáradnál. Ha elengeded, akkor a csónak visszafordul az eredeti irányba.

Viszont van egy jobb lehetőség is: cseréld le az automata vezérlést. Ugyanez igaz egészségtelen szokásaidat illetően is. Hogy tartós változást érjünk el, a gondolkodásmódon kell változtatni. Minden mögött, amit teszel - még az egészségtelen szokások mögött is - egy gondolkodásmód húzódik meg, ami megakadályoz abban, hogy egészséges legyél. A Biblia ehelyett azt tanácsolja: "Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt." (Fil 2,5)

Isten azt akarja, tanuljunk meg úgy gondolkodni, mint Jézus. Hogyan tegyük ezt? Gondolkodjunk el Isten Igéjén, és tegyük fel a kérdést: "Uram, mit gondolt volna erről Jézus?" Minél inkább betölti gondolatainkat Isten Igéje, annál könnyebb lesz elérni ezt.

"Vigyázzatok, hogy gondolkodtok; életeteket a gondolataitok formálják." (Péld 4,23 TEV fordítás)

Beszéljetek róla

* Mik azok a hiedelmek, amik miatt kudarcba fulladtak próbálkozásaid, hogy egészségesen élj?
* Isten igéjében mik azok az igazságok, amik segíthetnek lecserélni az automata vezérlést, ami megakadályozott az egészséges életmódban?
* Mit szükséges megváltoztatnod a napirendedben vagy a csendes időszak megszervezésében, hogy jobban betölthesse gondolataidat Isten igéje?

Vigyázz, kész - Várj!

"Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására." Jsir 3:25-26

Amikor úgy tűnik, hogy széthullik az életed, a legjobb "szellemi" döntés (bár lehet hogy ez meglep) a következő: légy egyedül Istennel, és várj.

A Biblia azt mondja Jeremiás siralmai 3:28-ban "Amikor az élet nehéz, menj el és légy egyedül. Légy csendben. Hajts fejet imában. Ne kérdezz, csak várj, hogy eljöjjön a remény. Ne menekülj a problémáktól, nézz velük szembe. Van kiút." (LB)

A többség nem tudja, hogyan kell csendességben lenni. Mindig idegeskedünk valami miatt. Nem szeretünk Istenre várni, mert a várakozás nyugtalanná tesz bennünket. Szeretünk mi irányítani.

Mit jelent Istenre várni? Ülj le, csukd be a szád, és figyelj Istenre. Olvashatod a Bibliát. Imádkozhatsz is. De mindenek előtt, légy csendben Isten előtt.

Akkor idegeskedünk, amikor nem "várunk arra, hogy eljöjjön a remény", ahogy az Jeremiás mondja. Isten beszélni akar hozzánk. Meg akarja adni a reményt, ami után annyira sóvárgunk. De túlságosan el vagyunk foglalva. Amikor Ő keres, mi épp másra figyelünk.

Ha Istenre akarunk hallgatni, és meg akarjuk tapasztalni a nekünk tartogatott reményt, akkor egyedül kell vele lennünk. Csendességben kell lennünk és készen állni, hogy meghalljuk őt.

Jézus is ezt mondta Máté 6:6-ban "Találj egy csendes, félreeső helyet, ahol nincs meg a kísértés, hogy megjátszd magad Isten előtt. Csak legyél ott olyan egyszerűen és őszintén, amennyire csak lehet. A figyelem középpontja rólad Istenre kerül, és akkor elkezded érezni az ő kegyelmét" (LB)

Légy őszinte Istennel, és meglátod, a figyelmed átkerül a problémáidról -bármekkorának is tűnjenek- Isten kegyelmére.

Jeremiás siralmai a 3:25-26 helyen azt mondja: "Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására."

Mielőtt megpróbálod a problémáidat a magad módján megoldani, hagyd hogy Isten megmentsen. Ez olyan mint a háborús filmekben, amikor az ellenség serege a hős serege felé menetel - ami rendszerint alsóbbrendű, csőcselékből áll. A hős azt mondja az embereinek, hogy várjanak, amíg parancsot nem ad a tüzelésre. Majd a legutolsó pillanatban elkiáltja magát: "Tűz!". A megfelelő pillanatban lőni, ez hozza meg a sikert.

Ugyanez igaz ránk is. Mindegy mekkora akadály áll előtted, várnod kell Isten jóváhagyására. Tökéletes fog időzíteni az életed következő lépését illetően.

Szóval várj, és hallgass.

Beszéljétek át:

* Tudnál olyan példát hozni az életedből, amikor az hogy túl korán cselekedtél végzetes következményekkel járt?
* Miért nehéz a nehézségekkel teli időszakban Istenre várni?

Bölcs szívért...

A mai nap imádsága:
Urunk! Gondviselésedet ne vond meg tőlünk továbbra sem, engedd, hogy szereteted simogatását naponta érezzük! Ámen

Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat!
Gyógyulás lesz az testednek, és felüdülés csontjaidnak.
Példabeszédek 3,5-8

Önmagunkkal való tinédzseres elégedtelenségünk - pattanásos a bőröm, nagy a fülem vagy az orrom - után hamar elérkezik az az idő, amikor nem számoljuk éveinket, s a magunk esze szerint irányítjuk életünket. Csak amikor szociológiailag jól behatárolható állomásokhoz (házasságkötés, gyerekek) érkezünk, akkor derül ki, hogy az eszünk, amire oly büszkék vagyunk, nem mindig garantálják a kívánt eredményt. Válaszokat, vélt vagy valós igazságokat be-begyűjtünk az évek során, de a működéképes megoldás mindig bonyolultabb... Csalódásaink másokban - és néha önmagunkban is - hamar megtanítanak: egyedül nem megy, kell a támasz, a segítség. Nem elég, bár nagyon fontos, velünk élő társunk bátorítása, vigasztalása, szeretete, de vannak pillanatok, amikor hiába kapaszkodunk egymásba, a felemelkedést csak Isten tudja kieszközölni. Egy-egy ilyen zsákutcás helyzetből kimenekülve, a szabad teret újra érezve, egymás szemébe nézve, sóhajtó igazságként áldást mondani a Gondviselő Istennek nem más, mint megérezni: élni jó.

Aki fiatalon nem szédül meg önmagától, s elhiszi, hogy szüksége van az Istenre, az másképp járja életének útjait. Tudja, hogy az Isten-adta Élet törvényeit nem lehet büntetlenül kijátszani, s ugyan tehet mindent, amit csak jónak lát, de mindezekért Isten megítél. Nemcsak akkor és ott, hanem már életem második felében is. Nyilvánvaló, hogy az eldobott kő (az élet) engedelmeskedik az örök törvényeknek, s egyszer - talán a legváratlanabb helyzetben - nem emelkedik tovább, hanem elkezdi ballisztikus esését, hogy valamikor végérvényesen megnyugodjék abban a Kézben, amely születése pillanatában "elhajította". Aki féli az URat, azaz elismeri az Istent Istennek, az azt is tudja, hogy már itt a földön jutalomban részesülünk, mert megkapjuk cselekedeteink következményeit. Önsorsrontó életeket, negatív példákat bőven láthatunk szűkebb környezetünkben is. Okulhatunk belőle és legyinthetünk is rá, de ezek után nem védekezhetünk se Isten, se önmagunk előtt: "De én ezt nem tudhattam, nem így gondoltam!"

Kerülni a rosszat nem jelent mást, mint elfogadni az Isten naponkénti vezetését. Elfogadni a felülről jövő megoldásokat, s nem erőlködni, okoskodni, ahogyan sok keresztény ezt teszi. Tessék megnézni hány vallásos-zavarodott ember "tudja", hogy mit akar az Isten. Az egyik törvényeskedését harsogja nemcsak a világ, de önmaga felé is, a másik ellenséget lát minden papban, a harmadik antikrisztusnak tartja a pápát, a negyedik elkeseredésében öngyilkos merényleteket hajt végre... Valóban ezt akarja az Isten? Nyilvánvaló, hogy az eszünket azért adta Isten, hogy használjuk, a szívünket is azért, hogy érezzünk vele. Aki esztelen és szívtelen, annak nem lehet élete egész, teljes, azaz egészséges... "Annak kiszáradnak csontjai". Aki azonban beáll Isten szeretet-erőterébe, az nemcsak az áldást tapasztalja meg életében, de bűnössége ellenére a gyógyulást is.

Egyházi élet...

Imádkozzunk!
Mennyei Édesatyánk! Mikor küldöd már a Neked kedves "hozzáértő, okosokat"? URunk..., fogynak a pásztorok, a kihívások pedig egyre csak nőnek! URunk, mi is látjuk, hogy "kevés a munkás az aratásodban..." Örökkévaló Istenünk, igédben ne csak tükröt tarts elénk, hiszen anélkül is tisztában vagyunk alkalmatlanságunkkal, hanem irgalmasan cselekedjél már végre közöttünk, Szentlelked által újíts meg minket! Ámen


Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.
Jer 3,15

Pásztor és nyáj - a vezetettség ősi képe... Érdekes módon, a történelmet meg lehetne írni a "megvezetettség" történelmeként is, hiszen a közösség élén álló, embernek, számos hatalommal együtt járó kísértéssel is meg kell küzdenie. Ebben a csatában nem csak a királyok, országnagyok, de igen sokszor papok is elbuktak, s elbuknak ma is. "Ital-nők-pénz", a klasszikus kísértés-triász nyomai minden fajta-féle közösségben fellelhetőek - igaz változó statisztikával. Szex-, vagy pénzbotrányokba keveredett papok nem csak a címlapokra "ki-zsurnalisztázott" katolikus egyházban vannak, de sajnos a protestáns egyházakban is "akadnak", ahogyan ezektől nem mentesek a muszlimok, de az ultra-ortodox zsidó közösségek vezetői sem...

Természetesen nem minden katolikus pap pedofil, ahogyan nem minden pap olyan emberi nagyság, mint pl. egy ferences szerzetes Böjte Csaba... vagy egy Dietrich Bonhoeffer. Az, hogy az emberek mégis úgy sóhajtanak fel, hogy "Na, már megint ezek, a papok! Nahát, hogy mit meg nem engednek maguknak ezek a politikusok!" stb... ez az általánosítási készség kiirthatatlan, örök emberi tulajdonságunk. Tény azonban, hogy nem vet jó fényt az Krisztus Egyházára, ha a vezető, a pásztor "vizet prédikál, de bort iszik"! A pásztor ugyanis attól pásztor, hogy vezet, azaz "irányt tart" s a nyáj pedig követi őt... Elfogadva, hogy a házasság felbontása, a válás kimondása egy párkapcsolati konfliktusra adott jól működő, világi, megoldás-válasz, de mégis furcsa, ha egy protestáns lelkész azt hirdeti: "amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza"... Durvábban fogalmazva: ha egy lelkész csak 'erkölcs-hivatalnok', de hivatalában nem az általános elvárhatóság törvényi szabályai szerint jár el, akkor mint hivatalnok "korrumpálódott"! Krisztus URunk szerint is, nincs jogalapja senkinek más szeméből gerendát kivenni, ha a sajátjában ott a szálka...

"Hozzáértéssel, s okosan..." legeltető pásztorok... Az ige isteni ígérete evangéliumként cseng a fülben, jóllehet "szak-értők" helyett az élet minden területén nagyobb szükség lenne "szak-emberekre". Ugyanis, mit ér a szaktudás, ha valaki nem "ember", s így tudását rosszra fordítja? Az ilyen ember lehet a szakjában szakértő, de mivel nem a jót szolgálja, nem ember(séges) ember, ezért joggal mondható gaz-embernek... (Gaz, azaz haszontalan, csak a baj van vele, elveszi az életerőt, az életteret a "kultúrnövénytől".)

Nagy szükség lenne tehát "szívem szerinti pásztorokra" - ahogyan igénk mondja -, de a kérdés igencsak égető számunkra, amikor is a kereszténység a harmadik évezredébe lépett: Mikor URam?

Emberségünk...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem látást, hogy igazságaid szerint élhessek! Ámen
   

Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.
Kol 3,18-19

Veszekedés... "Hát igen! Minden kapcsolat megél mélypontokat!" Ilyen és ehhez hasonló bölcsességet hallunk, amikor egy-egy krízis túllépi a család, a kisközösség határait. Amikor publikussá válik, ami tulajdonképpen magánügy - azaz két ember, no meg a JóIsten ügye, akkor derül ki milyen óriási feszültségek vannak emberekben. Az emberek háromnegyed része képtelen elfogadott keretek között tartani agresszióját, melynek kiváltó oka többnyire a tehetetlenség, a megoldás hiánya miatti fájdalom.

Pál apostol - mint aki nem élt házasságban, s éppen ezért csak elméleti jótanácsokkal szolgál - krízis-megoldásai nem mentesek a kliséktől... Ugyanakkor megérezhetjük benne a törekvést az egységre, mely minden harmóniának a kezdete, az alapja. A nők engedelmessége férjeik akaratának, a férfiak szeretete asszonyaik irányában csak akkor adná a megoldást, ha egyik és másik fél is a szexusától mentes emberségében perfekt lenne -, de nem ez a helyzet. Párkapcsolatok százezrei-milliói bomlanak fel naponta, mert a média-programozta ideálist hajszolja úgy az egyik, mint a másik nem. Sőt, a második, a harmadik kapcsolatában is a tökéletest keresik, s végül kompromisszumot kötnek: "Ilyen jutott... ezt adta a JóIsten!" (A JóIstennek persze más volt a terve, de ha a teremtettségbeli eredeti elgondolásába nem kíván az ember belesimulni, akkor a következményeket kénytelen elhordozni.) A megoldás nem a (nemlétező)perfekt hajszolása, hanem az ideális megtalálása, aki páromként, társamként, velem együtt tanulni kívánja a perfekciót, azaz kívánja az egységet, a harmóniát, s ezért velem együtt képes az erőfeszítésekre, az áldozathozatalra.

Milyen érdekes, hogy lángszavú prédikátorok mekkora elszánással hirdetik a halál utáni életet, de a halál előtti életről szinte alig mondanak valamit. Többnyire törvényeskedő elgondolásokat, évezredek keresztény tapasztalásait dogmákba sűrített, elvont igazságaival "bombázzák" híveiket - többnyire haszontalanul. Az "itt és mostban", a hétköznapokban, nekem személyesen Jézus tanítása segít(het), ezért fontos a Mester kijelentéseit újra és újra forgatni a szívünkben. Ha Krisztus lelkülete nem járja át egész életünket, akkor csupán szerepeket próbálunk jól eljátszani, elvárásoknak igyekszünk megfelelni, de nem jutunk el az isteni szeretet természetességére, mely körbefonja életünk minden területét, hogy harmóniában legyünk férjek és feleségek, családapák és családanyák, istenképűségre rendelet EMBEREK...

Küzdelmeink...

A mai nap imádsága:
Istenem! Gyámolíts, segélj, hogy élhessek Általad másokért! Ámen



Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.
Ef 6,12-13

Ami fölöttünk van az, csak nagyobb lehet, mint mi... Legalábbis így gondolták a régiek, de a 21. századra - jóllehet kegyetlen áron ugyan -, de megtanulta az ember, hogy ami hatalmas és erős, az ugyanúgy lehet alattunk is, sőt, ami kicsi és nem látható az óriási erővel bírhat - lásd, parányi atomi részecskék. Hasonlóképpen a bennünk, lelkünk mélyén szunnyadó, szintén nem látható erők/hatalmak is iszonyatos erővel bírnak! Az élet mindenáron élni akar, mégis évenként egymillió ember vet véget önkezével az életének... Milyen ez az erő, ami egyesek szerint nincs is?

Amióta tudatára ébredtünk, hogy nem 'csak úgy' magunktól vagyunk, hanem Isten teremtett minket, azóta keressük a választ arra, hogyan is 'működünk'. Ezért különösen érdekes megvizsgálni azt a huszadikszázadban tudatosan terjesztett/tanított dezinformációt - amit szalonképes nevén evolúciónak neveznek -, mely elhitetné velünk, hogy létünket nem a minket Teremtő Erő, ha az anyag határoz meg. Aki ezt, vagyis az anyagot teszi meg kiindulópontnak, az könnyen téves következtetésekre juthat: s azt teszi meg Istennek, ami nem is az.

Régóta vitatkoznak azon, létezik-e a személyes gonosz vagy sem, de ez ugyanaz a problematika, mint maga az Isten léte - egyesek hiszik, mások meg nem. Sokan azt gondolják, ez a fő kérdés, de nem ez a leglényegesebb, hanem az, hogy ki milyen ember valójában? Mi keresztény emberek úgy véljük/tapasztaljuk hogy önmagunktól nem vagyunk képesek olyan emberré válni, amilyenek valójában mi magunk is szeretnénk lenni, s ezért úgy hisszük, szükségünk van az Isten segítségére, kegyelmére.

Kétséget kizáróan, emberlétünk sírunkig tartó folyamatos harc. Küzdünk a világgal, Istennel és önmagunkkal, s valljuk meg, ebben a vállalkozásunkban mindenféle "fölülrőljövő" segítség jól jön. Ennek a harcnak a sikere azonban nem mások, hanem elsősorban önmagunk legyőzésében áll, de bizonnyal még ennél is fontosabb, hogy mindeközben meg-/átélhetjük, ami leginkább emberré tesz minket: azaz, hogy istenadta tálentumainkkal szerethetünk...

Lelkiség...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy meglássalak Téged, a kicsinyben és a végtelenül nagyban, a sötétben és a világosban is! Ámen

Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik.
Dán 12,4b

Kár lenne tagadni... az ember spirituális lény! Ez persze nem jelenti azt, hogy az ateista eleve lelketlen, s azt se, hogy a hívő ember istenes életű. A lelkiségét vallásosan, "transzcendentálisan" megélni kivánó ember a maga kultúrájába ágyazottan igyekszik közelebb jutni ahhoz, amit valójában soha senki nem érhet el a maga teljességében, hogy ti.: "Mi is az értelme az emberi életnek?"

Annyi bizonyos, hogy vallási dolgok területén elég nagy a zavar a fejekben... Attól, hogy valaki tud összeadni meg kivonni, s önszorgalomból megtanulta a Pitagórasz-tételt, még nem mondhatja magát a matematika tudorának... Ugyanígy, ha valaki felfedezte, hogy az élet valóságának megismerésére létezik egy misztikus út is, még nem vált se prófétává, se evangélistává! Elszomorító hallani, amikor prófétai lendülettel önjelölt küldöttei a Magasabb Igazságnak, ontják magukból "tanaikat", melyek - ha kicsit is belegondol valaki - sok-sok mindenről szólnak, csak nem a JóIstenről! Megdöbbentő, amikor tanult emberek műveletlenségükről állítanak ki "szegénységi bizonyítványt" bődületes elszólásaikkal. Sajnos egyházi emberek között is akadnak jónéhányan, akik alapvető természettudományos ismeretekkel nincsenek tisztában, s ráadásul még a pszichológiai alapismereteik is az átlag alattiak...

Sokan tévelyegnek... Jézus URunk is megfogalmazta: "Vak vezet világtalant"... az eredmény ismerős: mindketten gödörbe esnek, s mindez csak idő kérdése. Manapság össze-vissza használják az "ezoterikus" jelzőt, ami azt jelenti: belső körre leszűkített tudás/ismeret. Az Isten megismerése azonban nem a beavatott, kiváltságos keveseknek számokkal, s szimbólumokkal való szó-zsonglőrködése, az Isten megismerése a szeretet megélésének nyilvános munkálása. A sok-sok "ezo-bódult" ember úgy gondolja, hogy az Én, az Ego mindenek felett áll, s ebbéli önközpontúságukban elfelejtik, hogy a "magasabb tudás" az nem égbe, esetleg más dimenzióba repít, hanem közelebb visz a másik emberhez... Akkor vagyok képes felismerni, hogy hol a helyem itt lent, ha fölfelé tekintek!

Mindeközben - az ismeret gyarapodik. A lelki ember attól lelki, hogy lelki dolgokkal foglalkozik. Mérlegre teszi cselekedeteit, keresi az etikus megoldásokat az élet minden területén... Az ilyen ember egyre közelebb kerül önmaga megértéséhez, s ezen keresztül az Istent is jobban nem csak megérti, de meg is éli! Az "önismeret" tehát nem az ördögtől való, hiszen aki önmagát ismeri, az tulajdonképpen az embervoltába kódolt istenképűségét fedezi fel... a minél nagyobb önismeret - az is, ha kiderül, milyen távol állunk Teremtőnk akaratától - mindig közelebb visz Őhozzá!

Ösztöneink...

A mai nap imádsága:
Uram! Te látod mindannyiunk küzdelmét, s esendőségét. Kérünk Téged, szabadíts meg önzésünkből, hogy felfedezzük a Benned való lét határoknélküli szépségét! Ámen

Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává. Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.... Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?
1 Kor 6,12-13 és 19

Amióta az ember az eszét isteníti, s nem hallgat a szívére, azóta vannak igazán nagy gondjai... Az Isten mindenki szívébe beleírta a törvényeit, de ha arra nem figyel az ember, akkor ne csodálkozzon a következmények láttán sem! A keresztény világ jóléti része (Európa és Észak-Amerika) a harmadik évezred elejére túlsúlyossá vált. A böjt, ami mindig is vallásos élet része volt, mára a kalóriák elleni egyenlőtlen küzdelemmé silányult. Egyenlőtlen, mert többynyire a kalóriák győznek az egyébként is legyengült lélekkel szemben... Az okok között illik elsorolni a mozgásszegény és stresszes életmódot, a helytelen kalóriadús táplálkozást, nemkülönben a minőségi (házi, bio) élelmiszerek eltűnését az étrendünkből. Az idő és/vagy pénz hiánya csak tovább rontja a helyzetet.

Vannak olyan keresztények, akiket megmosolyognak törvényeskedésük, a szokásosotól eltérő táplálkozási szokásaik miatt. Lehet megmosolyogni ádventista testvéreinket, s az is igaz, hogy nincs mindenben igazuk, de talán azért, mert tudják, hogy az ember igen esendő teremtmény a táplálkozási szokásait illetően, jobbnak tartják bizonyos ételek s italok generális tiltását. A "mindent szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává" pálapostoli evangéliumi szabadság a huszonegyedik század emberének alig betartható életvezetési stratégia... Elbukik...

De miért is vált a harmadikévezred-eleji ember ilyenné? Miért nem tudja felvenni a harcot ösztenei ellen, s miért van elve bukásra ítélve? Az ok egyszerűbb mint gondolnánk... Mindenek eredője a magány! Az individuálissá vált ember nem érzi jól magát egyedül. Nem is érezheti, hiszen közösségbe teremtetett. Csak abban a közösségben tud az ember kiegyensúlyozott, normális életet élni, ahol megbecsülik, ahol emberszámba veszik, ahol elfogadják, s ahol megtanítják a felelősség hordozására is. Az az ember, aki bizonytalan, az a kalóriákban vagy egyéb szenvedélyekben keresi a biztonságát... Miért ennyire sikeres a pornó-ipar, s a tiltott, s az engedélyezett drogkereskedelem? Mert az ember elszigeteltté és magányossá vált: Isten-nélkülivé... Istentelenségében pedig reflex-szerűen minden után nyúl, ami a biztonságot ígéri. Életünket élhetjük szenvedélyek rabságában, akolban és sárban, de élhetjük méltósággal kastélyban és katedrálisban is. A választás rajtunk áll: Beengedjük-e Istent a szívünkbe, ha halljuk a Lélek kopogtatását?

Isten azokat használja, akik használni szeretnék a tőle kapott szenvedélyt

"Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek."(Gal.4,18)

Isten szenvedélyes Isten. Ő szenvedélyesen szeret dolgokat, és szenvedélyesen utál más dolgokat. Ahogy egyre közelebb kerülsz hozzá, ő neked is ad majd ebből a szenvedélyből egy olyan dolog iránt, ami számára fontos, hogy te ezáltal az ő szószólója lehess a világban.

Ez lehet egy probléma iránt való elkötelezett szenvedély, egy célért, egy elvért vagy akár emberekért. Bármi legyen is az, te késztetést fogsz érezni az iránt, hogy felszólalj azért a dologért és hogy cselekedd azt, ami tőled telik, hogy változtass rajta.

Nem tudsz nem beszélni arról, ami a leginkább foglalkoztat. Jézus azt mondta: "Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj."(Mt.12,34)

Itt van erre két példa:

* Dávid, aki azt mondta: "A házad iránti féltő szeretet emészt" (Zsolt. 69,10)



* Jeremiás, aki pedig ezt mondta: "Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. " (Jer. 20,9)


Van úgy, hogy Isten egyes embereknek isteni szenvedélyt ad, hogy egy ügyért harcoljanak. Ez gyakran lehet egy olyan probléma, amit maguk is megtapasztaltak, mint például a bántalmazás, függőség, terméketlenség, depresszió, egy betegség vagy más egyéb nehézség.

Néha az Úr elkötelezettséget ad embereknek, hogy felszólaljanak másokért, olyanokért, akik nem tudnak felszólalni magukért: a meg nem született gyermekek, az üldözöttek, a szegények, a bebörtönözöttek, akikkel rosszul bánnak, a hátrányos helyzetűek és azok, akiktől megtagadták az igazságot. A Biblia sok helyen felszólít minket arra, hogy védjük a védteleneket.

Isten az elkötelezett embereket arra használja, hogy az ő Királysága dicsőségét szolgálják. Ő adhat neked elhívást az iránt, hogy új gyülekezetet alapíts, hogy megerősíts családokat, hogy Bibliafordításokat támogass, hogy keresztény vezetőket képezz, vagy akár az iránt, hogy bizonyos csoportokhoz eljuttasd az evangéliumot: az üzletemberekhez, a tinédzserekhez, a külföldi cserediákokhoz, a fiatal anyákhoz vagy egy bizonyos hobbit vagy sportot űzőkhöz.

Ha kéred Istent, akkor ő indíttatást adhat a szívedbe, hogy egy olyan országba menj el, vagy egy olyan etnikai csoporthoz, amelynek nagy szüksége van egy erős keresztény bizonyságtevőre.

Isten különböző szenvedélyeket ad nekünk az Ő ügyei iránt, hogy minden, amit ő szeretne hogy a földön megvalósuljon, az meg is fog valósulni. Ne várd el, hogy valaki más legyen elhivatott arra, ami a te elhívásod. Inkább legyünk figyelmesek, és értékeljük egymás szolgálatát, mivel senki sem tudhatja egyből, hogy mi is az. Soha ne értékeljük alul a másik elhívását.
A Biblia azt írja, hogy : "Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek." (Gal.4,18)

Beszéljetek róla


* Neked mi iránt adott Isten ilyen szenvedélyt?
* Jelenleg mit teszel azért, hogy eleget tegyél ennek az elhívásnak?
* Hiszed, hogy, Isten azt akarja, hogy valamit jobban vagy másképp tégy azért, hogy véghezvidd az ő céljait?
* Hogyan tudod segíteni a barátaidat és a családodat az ő elhívásukban?

Isten remekműve vagy

"Egész valómat te alkottad. Már édesanyám méhében megformáltál. Magasztallak, mert elképesztő és csodálatos módon teremtettél meg. Amit tettél csodálatos. Jól tudom ezt." (Zsoltárok 139 13-14, szabad fordítás)


Isten elképesztő és csodálatos módon teremtett meg téged. Zsoltárok 139:13-14 így írja: "Egész valómat te alkottad. Már édesanyám méhében megformáltál. Magasztallak, mert elképesztő és csodálatos módon teremtettél meg. Amit tettél csodálatos. Jól tudom ezt." (szabad fordítás)

Isten egy művészeti alkotásnak lát téged. Nem kritikusan, hanem mélységes szeretettel tekint rád. A testünk az ő mestermunkája.

Ezt tudva mi a legjobb hozzáállás a testedhez? Ne utasítsd és ne hanyagold el.

A testedet gondozni egy lelki gyakorlat. Isten alkotta a tested, Jézus meghalt érte, a Szentlélek lakik benne, a tested kapcsolatban áll Krisztussal, és egy nap majd feltámad. Egy nap Isten számon kéri majd rajtad, hogyan bántál a testeddel.

De ebben nem hagy egyedül. Az Erős Dániellé válásod útjának minden lépésében veled van.

Beszéljetek róla

* Isten adta a tested, ami ahhoz kell, hogy azzal itt a földön betöltsd a küldetésed. Hogyan változtatja meg ez a testedhez való viszonyodat?

* Amikor visszautasítod a tested, akkor lényegében ezt mondod: "Istenem, hibáztál." Milyen jobb módon tudnál Istennel beszélni a testedről?

* Melyek azok az erősségek, amelyeket Isten neked adott? Hogyan használhatnád fel ezeket Isten dicsőségére?

Kezdj el gyógyulni: Mondd el az Úrnak!

„Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.
Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal.
Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat...
Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.”

(Jeremiás siralmai 3:4-6,8)

Mindnyájan átmegyünk olyan időszakokon, amikor úgy látszik, hogy az életünk darabjaira hullik. Elveszítjük az állásunkat. Szakításon megyünk át. Valaki meghal, akit ismertünk. Az egészségünk rosszra fordul.
Az ilyen időkben azt gondoljuk, Isten elhagyott bennünket. De ez nem igaz.

Jeremiás próféta is ugyanebben a csónakban evezett, amikor a Jeremiás Siralmai-t írta. Hazájában, Júdában éppen gazdasági válság volt, és ellenséges támadásoknak is ki voltak szolgáltatva. Szemtanúja volt a népe elleni szörnyűséges és embertelen cselekedeteknek. Az embereknek nem volt munkájuk és az éhhalál fenyegette őket.

Mit tett ekkor Jeremiás?
Először is elmondta Istennek, hogyan is érez. A Jeremiás Siralmai 3-ban Jeremiás azt mondja: Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. … Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.

Meglep téged, hogy ezek a szavak állnak a Bibliában?
Jeremiás úgy érezte, hogy Isten megfeledkezett róla. De Jeremiás nem hagyta figyelmen kívül, amit érzett. Nem szépítette a helyzetet. Elmondta Istennek, ami a szívén volt. Egyébként Jeremiás öt fejezeten keresztül taglalja Istennek, hogy mit gondol az adott szituációról. Azt mondta Istennek: „Itt valami nagyon nincs rendben!”

Miért hagyta benne Isten ezeket a szakaszokat a Bibliában?
Mert azt akarja, hogy tudd, hogy Ő képes kezelni a haragodat, a lázadásodat és a bánatodat is. Jeremiás egy egész könyvet fordít arra, hogy kiengedje a gőzt. Ha Isten elég hatalmas volt arra, hogy Jeremiás fájdalmát kezelje, akkor elég hatalmas arra is, hogy a tiéddel is ugyanezt tegye.

Amikor elfojtod az érzéseidet, csak kárt teszel magadban. Még a gyomrod is megfájdulhat emiatt. Add át inkább a terheket Istennek.

Amikor a gyerekeim még kicsik voltak, néha hisztiztek, de ettől én még ugyanúgy szeretettem őket. Ettől még nem gondoltam úgy, hogy a korábbi döntésem esetleg nem volt helyes. Nem éreztem kevésbé magam az apjuknak. Ezek a dühkitörések inkább arra emlékeztettek, hogy a gyermekeim még éretlenek. Nem tudják azt, amit én már tudok.

Isten sem szeret kevésbé téged, amikor hisztizel. Bár nem tartozik nekünk magyarázattal, sosem tart attól, amit mondani fogunk neki. Tehát mond el neki! Ez lesz a gyógyulásod kezdete.


Beszéljünk róla:

* Mik azok a dolgok az életedben, amiről féltél eddig beszélni Istennek?
* Miért nehéz őszintének lenni Istennel a küzdelmeinkkel kapcsolatban?
* Próbálj meg "levelet írni" Istennek a harcaidról. Miben segíthet, ha papírra veted ezeket? Mi az, amit könnyebb leírni, mint elmondani Istennek?

Nem válthatod meg saját magadat!

Jézus megmentett bennünket … azzal, hogy önmagát adta áldozatul a mi bűneinkért. Isten akarata az, hogy mi mindannyian felismerjük ezt a szabadítást! (Gal.1.4 MSG alapján)



Dávid egyike volt Izráel legnagyszerűbb királyainak – erőteljes uralkodó volt, okos és gazdag. Bármit megtehetett, amit csak akart, mégis felismerte, hogy nem képes üdvözíteni magát. Egyedül egyvalaki mentheti őt meg:

Csendesen állok az Úr színe előtt, várakozom a te megmentésedre. Segítségem egyedül csak tőled jön (Zsolt.62:1 LB alapján)

Ki van zárva, hogy a mennybe vezető utat mi készítsük el, vagy megvegyük azt, vagy akárcsak kiérdemeljük. Ha az üdvösségre gondolunk, ráébredünk, hogy képtelenek vagyunk megmenteni magunkat. A kormány sem tud megmenteni minket. A népszerűségünk sem üdvözíthet minket. A sikereink sem tudnak megváltani bennünket.

Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, (Zsolt.49:8-9; MBT)


Ha nem lett volna szükséged Megváltóra, Isten nem küldte volna el Őt érted. Ő azonban tudta, hogy a szellemi állapotod sokkal inkább megromlott, mint azt gondoltad volna, ezért küldte el Jézust a te megmentésedre.

Ki van zárva, hogy bejuss egy tökéletes Mennyországba a saját erődből. Lehetetlen, hogy kifizesd a saját megváltásodat. Az ár messze meghaladja a teljesítőképességedet, így Jézus fizette ki ezt azzal, hogy eljött és meghalt a kereszten érted. Az életével egyenlítette ki a számlát.