Február 4.

Senkinek ne mondjátok el, amit láttatok, míg föl nem támadt az Embernek Fia a halálból.
Máté 17,9b

Uram! Páratlan élménnyel ajándékoztad meg tanítványaidat a hegyormon. Teljes dicsőségben láttak téged, aki különben szegény Mesterük voltál. Valamit megízleltek a menny boldogságából. Aztán eléjük állítottad ezt a tilalmat. Elgondolkoztam: miért tetted? És most kérlek: ellenőrízd gondolatmenetemet, s ahol tévedek, igazítsd helyre.

Uram! A veled való együttlétnek vannak olyan élményei,amelyeknek kifejezésére alkalmatlan az emberi szó. Nem örökíti meg, hanem inkább széttördeli őket. Legjobb válasz reájuk a néma imádat. Amit magam is nehezen tudok kifejezni, még nehezebb mással megértetnem. Zavaros beszédnek veheti. Keresztyénségemről furcsa képzetei támadhatnak. Talán el is riadna tőle.Itt a völgyben küzdő emberek számára a keresztyénmondanivalóm a Te halálig hű szerelmedről szól. Föltámadásod életet ajándékozó hatalmáról. S ha olyan emberrel találkozom, aki velem együtt föltámadásod tanúja - ám akkor -, váltsunk szót egymással a menny dicsőségéről is.