A kenyércsoda
    

     Az Úr kegyelmével telve a föld.
     33. zsoltár 5.
    
     Isten mindennapi csodáit alig méltatjuk figyelemre. Nem minthogyha lekicsinyelhetők volnának, hanem mert szüntelenül látjuk őket. Isten világteremtő s fenntartó művének naponként ismétlődő csodáját úgy megszoktuk, hogy rá se hederítünk. Nem is érezzük csodának. Pedig bizony nagyobb csoda az, mint mikor Krisztus öt kenyérkével ötezer embert megelégített és borrá tette a vizet.
     Édesapám szokta mondani, amit viszont ő a nagyapámtól hallott, hogy a földön sokkal több a kenyérpusztító száj, mint amennyi gabonakéve a világ valamennyi szántóföldjén esztendőnként kepébe rakható. Tégy csak egy kis számítást s úgy találod, hogy évenként több kenyeret esznek meg, mint amennyi gabonát learatnak és a csűrbe takarítanak. Honnét van hát ez a sok kenyér? Nemde be kell látnod, hogy az Isten csodája ez, ki megáldván megszaporítja mezőnk termését a csűrben, lisztünket a hombárban s kenyerünket az asztalon. Csakhogy kevesen vannak, akik ezt észreveszik s meglátják benne az Isten csodáját.

    
          Irgalmadból táplálsz bennünket,
          Mi is irgalmasok legyünk.
          Meg ne keményítsük szívünket,
          Szükölködőkkel jót tegyünk.
          Gondviselő szereteted
          Érezze minden gyermeked!


Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott - örök élete van. És nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

János 5,24

Uram! Roppant ellentétek között hányódik a földön az ember. Telve velük a történelem. Jólét és nyomor, egészség és betegség, szabadság és elnyomottság, műveltség és tudatlanság harcában az ember mindig érdekelve volt. A legjobb eredményeket olyankor érte el, amikor mozgósította a Te evangéliumodból származó erőket. A legősibb, legélesebb ellentét: az élet és halál ellentéte. Belőle senki ne tudja magát kivonni. Ezt az ellentétet Te az utolsó ítéletről szóló tanításodban a végső pontig élezted ki. Így: örök élet - örök halál (kárhozat). Ebben az ellentétben az ember magárahagyottan mindig csak vereséget szenvedett. Ebből jöttél kiszabadítani minket. Az örök halállal szemben győztesen csak az állhat meg, aki rád hallgat és hittel megfogózik az örök élet Urában, a mennyei Atyában.

Uram! A kisebb ellentétek közötti harc során magam is sok erőt odaáldoztam már. Ne engedj ezzel megelégednem. Hanem vértezz föl Igéddel, a mindenek fölött diadalmaskodó hittel, és így segíts győzelemre a halál fölött - és az örök életre.

Csak azt tegyük, amit Isten megáldhat

?Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra..."
(5Móz 28,8).

   Ha engedelmeskedünk az Úrnak, a mi Istenünknek, Ő megáldja mindazt, amit nekünk ad. A vagyon nem átok, ha megáldja az Úr. Ha az embernek több java lesz, mint amennyire szüksége van és elkezdi azokat raktározni, akkor a kapzsiság és a keményszívűség bűne könnyen eluralkodik rajta. Isten áldásával gazdagnak lenni egészen más. Ilyenkor a bölcsesség irányítja a takarékosságot, a nagylelkűség az adakozást, a hála Isten ügyének támogatására késztet, és Isten dicsérete édesíti meg az örömöt. Nagy kincs, ha Isten áldása van a pénztárcánkon és minden anyagi javunkon.
   Milyen nagy kiváltságot ígérnek Igénk utolsó szavai: ?minden vállalkozásodra" áldást bocsát. Nem akarjuk a kezünket rátenni olyan vállalkozásra, amire nem kérhetjük Isten áldását, és még kevésbé akarunk imádság és hit nélkül nekikezdeni dolgainknak. Mekkora előjoga a hívőnek, hogy minden dolgában az Úr segítségére számíthat. Egyesek szerint jó szerencsésnek lenni. Nos, az Úr áldása jóval többet ér, mint a szerencse. A nagy emberekkel való összeköttetés semmi ahhoz  képest, mint amikor Isten támogat minket. Az Úr áldása végtelenül  többet jelent, mint az emberi tudás, képesség és vagyon valamennyi  gyümölcse.

IGAZ ÉS HAMIS ÉBREDÉSI MOZGALMAK

  "És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból." (Jel 18:4)
 
  A hit és a kegyesség súlyos hanyatlása ellenére is vannak Krisztusnak hűséges követői ezekben az egyházakban. Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan - lelkészek és egyháztagok - boldogan elfogadják azokat a nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az Úr második eljövetelére.
  A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a munkát. Mielőtt e mozgalom ideje elérkezik, megkísérli kibontakozását megakadályozni hamisítvány létrehozásával. Azokban az egyházakban, amelyeket megtévesztő befolyása alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten különleges áldása árad ki rájuk. Nagy vallási érdeklődés látszatát kelti. Tömegek ujjongnak majd azon, hogy Isten csodálatos munkát végez értük; pedig ez a munka más lélektől származik. Sátán a vallás leple alatt próbálja meg befolyását a keresztény világra kiterjeszteni.
  Az elmúlt fél évszázad sok ébredésében kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak az emberek félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgalmak jellegét. (The Great Controversy, 464. oldal)

Szerető Urunk! Mutasd meg a sötétségbe elénk jövő fényedet, hogy követhessük a betlehemi jászolig!

Te vagy az én bíztatóm, Uram, és bátorságom mindenkoron.

Világosságom és segítségem az Úr,
ugyan kitől félnék?
Életemnek ereje az Úr,
ugyan kitől rettegnék?
Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem:
hogy az Úr házában lakhassam egész életemben.
Láthassam, milyen jóságos az Úr,
és gyönyörködhessem templomában.
Megóv engem hajlékában a veszedelem napján.
Elrejt engem sátra mélyén és kősziklára helyez engem.
Halld meg, Uram, hívó hangomat!
Könyörülj rajtam, hallgass meg engem.
Ne rejtsd el orcádat előlem,
ne utasítsd el szolgádat haraggal.
Te vagy az én segítségem,
ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké. Ámen.

Te vagy az én bíztatóm, Uram, és bátorságom mindenkoron. (Zsolt 27)

Izrael fiai ekkor azt mondták az Úrnak: Vétkeztünk. Tégy velünk teljesen úgy, ahogy jónak látod, csak most ments meg bennünket! (Bír 10,15)

Erdei ösvény... kanyargós, kissé határozatlan szélű, de biztosan célba vivő. Előttünk sokan jártak rajta. Néhol nem csak az út, hanem a környéke is le van taposva. A vándor talán szebb virágot, érdekesebb képet, hűsebb útvonalat keresett magának... letért az útról, és a cél egyre messzebb került tőle. Talán kicsit elvesztettnek érezte magát, így megpróbált minél hamarabb visszatérni a jelzésekkel ellátott útra. Mi is vándorok vagyunk. Életösvényeket járunk, és le-letérünk utunkról. Isten akarata szerint a keskeny úton járnánk, de bizony akaratunk nem mindig egyezik az övével. És egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy elvesztünk: jót akartunk, rossz lett, békességre igyekeztünk, de veszekszünk, dolgozunk, de nem haladunk. Letértünk... de hol az út? Ehhez a ponthoz értek el Izrael fiai is. Elhajlottak az őket körülvevő nép istenei felé. Mert egyikük állítólag esőt ad, a másik termékenységet, a harmadik betegségeket űz el. Még ezekben a helyzetekben is azt várja Isten féltő szeretettel: Hívj segítségül engem! Nem emlékszel, hogyan hoztalak ki Egyiptomból? Miért hagytál el? Izrael beismeri, hogy elhagyta az utat, és Istent kéri meg, hogy vezesse vissza. "Amint jónak látja". De nem csak ígérgetnek, mit fognak tenni, ha megcselekszi azt, hanem elkezdik tisztogatni életüket, formálják ahhoz, amilyen az ösvényen volt. És megtörténik a csoda, így ír Istenről a bizonyságtevő: Megesett az ő szíve az Izrael nyomorúságán. Emlék talán az első szeretet? Vágyakozva gondolsz vissza gyermekkorod békés templomba járására. Az időkre, mikor alig vártad, hogy olvasd a Bibliát és imádkozz? Tefeléd is hangzik a hívó szó: térj vissza hozzám! Kezdd el tisztogatni az életed, maradj meg az ösvényen, hiszen az vár oda vissza, aki a legjobban szeret. S akkor majd te is elmondhatod boldogan: ismét megesett az ő szíve rajtam.

Eljött a Megváltó, testvéreinek fogad el minket. Felvetted a mi nyomorult testünket és vérünket, rokonságunkat öltöd magadra. Ó, te legfőbb jó. Mi mindent meg nem teszel a tieidért? Mi mindent cselekszel naponta a tieidért? Jössz, és fényeddel megáldasz minket.
Jöjj, Jézus egyházadhoz, és adj nékünk üdvös újesztendőt! Tedd nyilvánvalóvá dicsőségedet. Őrizd meg az igaz tanítást, és áldásod legyen szószékünkön és oltárunkon.
Ime, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (J. S. Bach: 61. kantáta, 2-4. tételek)

 

TŰZ ÁLTAL FELEL

"Akkor hívjátok segítségül a ti isteneteknek nevét; és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és amely isten tűz által felel, az az Isten." 1Királyok 18,24

Ebben a pillanatban Illés úgy érzi, hogy teljesen egyedül van. Jó is, hogy így érzi. Aki egyedül van, annak az Úr mellette van, sőt többen vannak, mintha az egész világ mellette volna. Egy ember, aki az Úrral van, mindig többségben van. Az az oldal van többségben, ahol az Úr áll. Isten nem tömegekkel, hanem egy emberrel kezd. Nála a legnagyobb mennyiség mindig az egy. Illés a hitnek kockázatát vállalja, és ezt csak egyedül lehet. Isten azt az embert tudja választani, aki minden szálat elszakított, és egyedül áll a törésre. Amit Illés mond, az Úrtól kapta. "Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válasszák az egyiket, vagdalják darabokra, és tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája... és amely isten tűz által felel, az az Isten." Vigyázz, el ne fuss, amikor égni kezd a tűz. Mert az Úr tűz által felel, ha igazán ott az áldozat az oltáron. Addig nincs tűz, amíg nincs áldozat. Isten elméletekre, szövegekre nem válaszol. Akinek nem kell az ítélet, soha nem fogja megismerni Isten szeretetének a tüzét. "Eljegyezlek téged magamnak... ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el" (Hós 1,18). Isten fogja meggyújtani az ítélet és a kegyelem tüzét is. Csak annak az embernek a szájában lesz az Ige tűz, aki engedett az ítéletnek. Ég-e már benned Isten szeretetének a tüze? Hordozod-e már ezt a szeretetet? Ezért érdemes élni. Ezt a tüzet nem ember gyújtja meg. Illés azt mondja: sem ti, sem én nem teszünk alá tüzet. A mennyből jövő tüzet nem lehet csinálni. Az előbb nem felelt a nép egy szót sem. Most mondja, hogy jó lesz.