A SZEGÉNYSÉG JÓTÉTEMÉNYE

"...megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből..." (Róm 3,24).

Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit hoz, cseppet sem kellemes. Az emberben olyanfajta gőg van, amely mindig csak adni akar, de nehezére esik elfogadni. "Testemet a vértanúságra adom, egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a pokolra megérett bűnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását."

Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentől semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle. A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma felettünk. Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk erejéből élnünk. A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Ő királyságába. Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gőg és függetlenség útján járunk, addig Isten semmit sem tehet értünk. A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el, amikor szellemileg kiéheztünk. Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem hozza létre bennünk. Ő adja át nekünk Jézus megelevenítő életét, amely belénk helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülről való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).

Kövesd a hűségeseket

Emlékezzetek meg vezetőitekről és elöljáróitokról, [mert ők voltak azok,] akik elhozták néktek Isten Igéjét. Jól figyelmezzetek az ő életmódjukra, és kövessétek hitüket.
– Zsidó 13:7[8]

 Az Igétől és az imádságtól eltekintve, semmi nem ér többet, mint ha igazi hitembereket figyelsz meg és követsz. Óriási felismerés volt ez számomra évekkel ezelőtt, amikor az Oral Roberts Egyetemre jártam. Másodpilóta voltam azon a repülőgépen, amely őt és a csapatát vitte a gyógyító összejövetelekre, és így lehetőségem nyílt közelről megfigyelni Oral Robertset. Követtem őt. Hallottam prédikálni. Néztem, amikor a kezét az emberekre tette.

Soha nem felejtem el azt a napot, amikor lehetőségem nyílt a gyakorlatba ültetni azt, amit tőle tanultam. Éppen csak néhány alkalmán vettem részt, és szellemileg még mindig teljesen zöldfülű voltam. De az én feladatom volt, hogy segítsek a betegeknek, mozgássérülteknek felkészülni a kézrátételre. Először álltam ott minden elképzelhető betegséggel körülvéve. Amikor Roberts testvér bejött, akkor ahelyett, hogy ő tette volna rá a kezét az emberekre, megfogott a galléromnál, és azt mondta: „Te fogsz imádkozni. Te teszed rájuk a kezedet.”

Erre a mondatra teljesen elsápadtam, mert soha nem imádkoztam ilyesmiért. Talán imádkoztam volna egy fejfájásért, de semmi több!

Az első asszony, akihez odamentünk, gyomorrákkal küszködött. A súlya kevesebb, mint 40 kilogramm volt. A halál látszott rajta. Odamentem hozzá, és mielőtt szóltam volna, egy hangot hallottam a hátam mögül: „Jézus nevében, vedd fel az ágyadat, és járj.” Az asszony azonnal kiköpte a rákot. Majd kiszállt az ágyából, és azt kiáltotta: ”meggyógyultam,” és elkezdett szaladgálni a teremben.

Mondom neked, az a pillanat megváltoztatott engem. Amikor odamentem a következő emberhez, és felemeltem a kezemet, láttam hitben, hogy a gyógyulása kezd megnyilvánulni. Tanúja voltam, hogy Jézus gyógyít Oral Robertsen keresztül, ezért az elmémben láttam, hogy rajtam keresztül is gyógyít.

Te is megteheted ugyanezt. Keress valakit, aki nagyobb hitben és erőben munkálkodik, mint te, és tanulj tőle. Figyeld benne Jézust, és kövesd Őt. Előbb vagy utóbb, benned is meg fogják látni az Urat.

Igei olvasmány:  2 Királyok 2:1-15

Mindent formálj imádsággá

Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen!
(Jakab 5, 13)

Az apostol azt akarja, hogy a keresztyén embernek minden lelkiállapota imádságban nyilvánuljon meg. Ha az ember imádkozásba menekül, nem kerül rossz hangulatba. Milyen könnyen panaszkodik, jajgat az ember a nehéz napokban! Sok arcra rá is vésődött, hogy mennyi keserűség és rosszkedv járta át már a szívét. Formáld imádsággá gondjaidat és panaszaidat, akkor eltűnik a szorongás, szíved felszabadul, s egyszerre hála és dicséret hangzik fel. A zsoltárokból látjuk, hogy a meghallgatás bizonyosságában elmondott imádság következményeként sokszor a legmélyebb nyomorúságot a legmélyebb hála és dicsőítés váltja fel.

Az imádság az az emelő, amely a legsúlyosabb terheket is félregördíti. Hasznos gyógyszer minden bajra. Ha jó kedved van, könnyen féktelenség fog el; de az imádkozó ember nem veszíti el egyensúlyát. Nem zuhan kétségbeesésbe, de nem lebeg mámorosan boldog érzésekben sem. A hívő keresztyén ember öröme tiszta és mély öröm, ami hálaadásban csendül ki. Lemérhetjük örömünket, hogy Istentől való-e, vagy bűnös öröm. Semmit sem ér az olyan öröm, amelyért nem tudunk szívből hálát adni az Úrnak; vagy magában véve már tisztátalan, vagy úgy elfoglalja szívünket, hogy Istennek nem maradt hely benne. Mindkettő elvetendő. „Akik örülnek, mintha nem örülnének" - írja Pál. Ide akkor jutunk el, ha örömünk hálaadásban száll Istenhez. Lehet zsoltárokat énekelni szívünkben is az Úrnak, a hétköznapok munkája közepette. „Énekeljetek és dicséretet mondjatok szívetekben az Úrnak" (Ef 5, 19). A szív éneklése persze együtthangzik a szájjal. Sokszor azonban csak a szájunk énekel, a szívünk mit sem tud róla. Örömünkben Istennek adjunk hálát! Ha a szenvedés hullámai elérnének is, ha nyomorúság és gondok nagy, sötét viharrá tornyosultak is, „te Uram, a magasságban, még nagyobb vagy" (Zsolt 92, 2; 93, 4).

Mindig Istent dicsőítve, hálásan imádva - csodálatos erőt kapunk. Boldog vagy ma? Szálljon fel hálaéneked a menny felé! De ha valami lesújt, gondolj arra, hogy Isten nagyobb a te nyomorúságodnál, gondjaidnál, amik gyötörnek és adj hálát neki ezért! Megtapasztalod majd, hogy a magasságos Isten nevét dicsoíteni, neki hálát adni, jó dolog. Ez az út az új és nagyobb áldások felé.

?Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre... Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mindörökké.?

(Júd. 21, 24?25)

?Sátán jól tudja, hogy a sötétség seregei a leggyengébb embert sem képesek legyőzni, ha Krisztusban marad. Ha Sátán nyíltan megmutatja magát, akkor ellenállásba ütközik és alulmarad. Ezért arra törekszik, hogy a kereszt katonáit kimozdítsa szilárd erődjükből. Ő pedig lesben áll seregével, hogy elpusztítsa azokat, akik a területére merészkednek. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha alázatosan bízunk Istenben, és engedelmeskedünk minden parancsolatának.

Imádkozás nélkül egy napig, de még egy óráig sincs biztonságban senki sem. Különösképpen kérjünk bölcsességet az Úrtól ahhoz, hogy megértsük az ő Igéjét. Az Ige rávilágít a Kísértő mesterkedéseire, és azt is megmutatja, hogy miként lehet ezeket legyőzni. Sátán ügyesen tudja idézni a Szentírást. A saját magyarázatát fűzi az igéhez, azt remélve, hogy elbuktatja az embert. Kutassuk a Bibliát alázatos szívvel, és sohase felejtsük, hogy Istenre kell támaszkodnunk! Eközben állandóan vigyázzunk, hogy Sátán tőrbe ne csaljon. Imádkozzuk hittel és szüntelenül: ťNe vigy minket kísértésbe!Ť?

(Nagy küzdelem, Sátán csapdái c. fejezetből)

Töltekezz be

Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által szól titkokat […] Mert ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen. Hogy van hát? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a szellemmel, de énekelek az értelemmel is. Mert ha szellemmel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz? Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.  — 1Korinthus 14,2. 14–17.
Isten adott az Egyháznak egy isteni, természetfeletti módot arra, hogy beszélgessünk Ővele! Isten Szellem. Amikor nyelveken imádkozunk, közvetlen kapcsolatban vagyunk Istennel, aki Szellem! Beszélgetünk Ővele, isteni, természetfeletti módon. Ilyen módon vagyunk képesek „szellemmel mondani áldást”, és „szépen mondani áldást”.
Amikor Pál az ott lévő avatatlanról szólt, azokra gondolt, akik járatlanok a szellemi dolgokban. Ha vacsorára hívsz, és előtte azt mondod: „Kérlek, mondj áldást”, én pedig nyelveken beszélnék, nem tudhatnád, hogy mi hangzott el. Nem épülnél általa. Ezért mondta Pál, hogy ilyen helyzetben jobb értelemmel imádkozni.
Jegyezzük meg azonban, hogy Isten Igéje kijelenti: a nyelveken való imádkozás egy tökéletes módja a hálaadásnak!