A gazdagság eredeti célja

Aki lopott, többé ne lopjon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.

– Efézus 4:28


 Mindig megdöbbenek, amikor valaki azt mondja nekem, miután a gyarapodásról tanítottam: „Nekem nincsen szükségem nagy gazdagságra. Egyszerű ember vagyok, egyszerű élettel. Ezért csak annyit kérek Istentől, hogy be legyenek töltve a szükségeim.”

Azt gondolják, ez alázat – pedig nem az. Önzés! Nem ismerik fel, hogy valójában azt mondják, „Csak a saját szükségeim érdekelnek. Nem szándékozom mások szükségeire gondot fordítani.”

Kérhetnének egymillió dollárt Istentől, kivehetnék belőle azt, amire szükségük van, és a többit elajándékozhatnák. De ez nem is ötlik fel bennük, mert a pénz tekintetében a világ átmosta az agyukat, és azt gondolják, hogy ha van pénzük, azt meg kell tartaniuk maguknak.

Ez az elgondolás hátráltatja ma Jézus Krisztus szolgálatát a földön. Prédikátorok hagyták el ezért az elhívásukat, és vállaltak világi munkát a megélhetésért. Ez a filozófia olyan gyülekezeteket bénított meg, olyan szolgálatok növekedését lassította le, amelyek ezreket [elveszetteket] nyerhettek volna meg az Úrnak.

Az Evangélium hirdetéséhez pénz kell. Maga Jézus is tudta ezt, és az általános vélekedéssel ellentétben, a szolgálata nem volt szegény. Olyan sok pénz áramlott át rajta keresztül, hogy pénztárost kellett kijelölnie. A neve Júdás volt.

Jézus azonban nem magának halmozta fel a pénzt. Odaadta a körülötte lévő, szükségben szenvedő embereknek. Adakozása olyannyira ismert volt, hogy az utolsó vacsora éjszakáján, amikor Júdás olyan hirtelen elment, a tanítványok azt hitték, Jézus küldte el, hogy pénzt adjon a szegényeknek. (Ján. 13,29-30)

El tudod képzelni, Jézus milyen sokat és milyen gyakran adakozhatott a szegényeknek, hogy a tanítványok ezt feltételezték ekkor is?

Jézus soha nem épített magának világi birodalmat. De ez nem azt jelenti, hogy szegény volt. Azt jelenti, hogy Ő volt a legnagyobb adakozó a földön. Itt az ideje, hogy a nyomdokaiba lépjünk. [Az Ige (Ef. 5,1) világosan mondja, hogy legyünk az Úr utánzói!!! – bf]

Ne utasítsd vissza azt a gazdagságot, amit Isten adni akar neked, csak azért, mert nincsen rá szükséged. Merd elfogadni, és add tovább azoknak, akiknek szükségük van rá. Többé ne a megélhetésért, hanem az adakozásért dolgozz. Fedezd fel a magad számára, hogy mi a gazdagság célja.

Igei olvasmány:  Lukács 12:15-31

A meghallgatás nem-je és igen-je

Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. És angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse Őt.
(Lukács 22, 42-43)

Az Atya nem teljesíthette Fiának ezt a kérését. Nem volt más útja szabadításunknak, csak ez az egyetlenegy, amitől a Megváltó visszaborzadt. És mégis meghallgatást nyert Jézus esengő imádsága! Angyal erősítette meg Őt. Ez volt a felelet a kérésére. A tanítványoknak virrasztani kellett volna, de aludtak; a legnehezebb harcot egyedül kellett a Megváltónak megharcolnia. Mégsem volt egyedül, az Atya nem hagyta Őt cserben. Nem kímélhette meg a fájdalmaktól, de erőt adott neki a nehéz út megjárásához. A lélek nyomasztó terhe olyan borzalmas és a testi feszültség olyan heves volt, hogy vért verejtékezett. A Megváltó nem járhatta volna meg a szenvedés útját, ha nem nyert volna erősítést az „elrejtett mannából" (Jel 2, 17). Végül is az Atya szabaddá tette Őt a félelemtől és a rettegéstől. Nem a halál maga volt borzalmas neki, hanem ez a halál, a gonosztevő halála a kereszten. Az a gondolat, hogy a világ bűnterhe alatt átokká kell lennie - mázsás súllyal nehezedett a lelkére. Nem csoda, hogy szomorú volt mindhalálig.

Imádságára a félelem csökkent egy kevéssé, de aztán újra visszatért. Másodszor is imádkozott, újra megkönnyebbült, de a félelem harmadszor is rátelepedett a lelkére. Harmadszor is könyörgött és ekkor teljesen megszabadult tőle. Nyugodtan mondhatta: „Keljetek fel, menjünk. íme elközelgett, aki engem elárul" (Mt 26, 46). Nem menekült el, hanem győztesként ment az ellenség elé. Így Jézus meghallgatást nyert, amikor könyörgéssel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás között adta oda magát áldozatul Istennek, aki megszabadíthatta volna a halálból, de mégsem tette meg. Viszont megszabadult a halálfélelemtől. Meg kellett ízlelnie a halál keserűségét értünk, de megkapta a szükséges erőt erre a legnehezebb szolgálatra.

Ez a meghallgatás minket is imádásra késztet. Számtalan megváltott bűnös dicsőíti most Istent, amiért egyszülött Fiát a fájdalom útjára bocsátotta, de át is segítette rajta. Jézus maga tökéletessé vált szenvedései révén és felemeltetett Isten jobbjára. Éppen ezért, mivel halálig megalázta magát, mindenek felett felmagasztaltatott és kapott páratlan hatalmat. Isten azért nem hallgatta meg Őt előbb, hogy később dicsőségesebben cselekedhessen.

A SZENT SZELLEM TEMPLOMA

"Csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá" (1Móz 41,40).

Számot kell adnom Istennek arról, hogyan leszek úrrá testemen az Ő uralma alatt. Pál mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal 2,21), azaz nem tette eredménytelenné. Isten kegyelme visszavonhatatlan, Jézus szabadítása tökéletes, a megváltás örökre elvégeztetett. Nem majd egyszer megy végbe megváltásom, hanem már megváltott gyermeke vagyok Istennek. A váltság ugyanúgy örök, mint Isten királyi széke. Az én dolgom az, hogy kimunkáljam, amit Isten elvégzett. "Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12). Felelős vagyok azért, hogy ezt megtegyem. Ebben a testben kell Jézus Krisztus életét megmutatnom, nem titokzatosan, hanem valóságosan és nyomatékosan. "Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" (1Kor 9,27). Testét Isten teljes ellenőrzése alatt tarthatja minden szent. Ő arra teremtett minket, hogy tudjuk kormányozni a Szent Szellem templomát, elképzeléseinket és érzéseinket. Felelősek vagyunk ezekért, nem kell utat engednünk szertelenségeknek. A legtöbben sokkal szigorúbbak vagyunk másokkal, mint magunkkal. Magunkban mentegetjük a hibákat is, míg másokban elítélünk olyan dolgokat, amikre a mi természetünk nem hajlamos.

"Kérlek titeket testvérek" - mondja Pál apostol - "szánjátok oda a ti testeteket élő... áldozatul" (Róm 12,1). Döntően fontos, vajon egyetértek-e Urammal és Mesteremmel abban, hogy testem a Szent Szellem temploma? Ha igen, akkor a testemre vonatkozó egész törvényt összefoglalja ez a kijelentés: testem a Szent Szellem temploma.

?Jézus pedig mondta néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!?

(Jn. 8:11)

?Jézus lénye az igazság teljességében nyilatkozik meg. Nem helyeselte az asszony bűnét, és nem csökkentette annak nagyságát. Ő azonban nem akar kárhoztatni, hanem mindig és mindenhol menteni. A világ megveti és kigúnyolja az ilyen tévelygő asszonyt, Jézus azonban megvígasztalja és felemeli a porból. Ő, az egyetlen bűnnélküli, részvétet érez a bűnös gyengesége iránt és segítő kezet nyújt felé. A képmutató farizeusok vádolnak és ítélkeznek, az Úr Jézus ellenben így szól: ťEredj el és többé ne vétkezzél!Ť

Nem követi Krisztust az az ember, aki irtózva fordul el a tévelygő bűnöstől és semmit sem tesz annak érdekében, hogy megállítsa őt a lejtőn. Azok, akik abban buzgólkodnak, hogy másokat vádoljanak és megítéljenek, gyakran még bűnösebbek, mint azok, akiket kárhoztatnak. Az emberek gyűlölik a bűnöst, de szeretik a bűnt. Krisztus gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. Ilyen a lelkületük azoknak, akik Krisztust követik. A keresztény szeretet meggondoltan bírál és ítélkezik, a bűnbánót pedig felismeri. Kész a megbocsátásra és bátorításra, hogy földi vándorokat a szentség útjára vezessen és megtartsa őket.?

(Jézus élete, Cselvetések között c. fejezetből)

Ő a kiút

Mivelhogy ragaszkodik hozzám… Vele vagyok háborúságában, megmentem őt…       — Zsoltárok 91,14. 15.

Isten nem mondta, hogy nem lesznek nehézségeid. Sokkal inkább utal arra, hogy nehézségeid lesznek amiatt, mert keresztény vagy! A világ üldöz majd téged, a szájára vesz, gonoszul fog beszélni rólad. Az ellenség felsorakozott ellened. E világ istene lépten-nyomon nyomást gyakorol rád. (2Kor. 4,4)
Akad, aki azt hiszi, hogy Isten gyakorol ránk nyomást, de ez nem így van. Jézus az Ő munkáit és az ördög munkáit így állította szembe: „A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (Ján. 10,10) Isten nem tolvaj. Az ördög az, aki lop, öl és pusztít — nem Isten.
Isten azt mondja az Ő Igéjében: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr .” (Zsolt. 34,20) A baj itt a nehézségeket és a megpróbáltatásokat jelenti. És ezek a te üldöztetéseid. De mit ígért meg az Úr, hogy mennyiből ment ki téged: a feléből? Nem! Valamennyiből! És az Úr nem csupán azt ígérte meg, hogy veled lesz háborúságodban és ott áll majd melletted. Ő azért van ott, hogy megszabadítson téged a háborúságból. És Ő több, mint elegendő!