A helyes magatartás

?Aki feddhetetlenül él, biztonságban él" (Péld 10,9).

   A feddhetetlen talán lassan halad előre, de biztosan jár. Aki siet meggazdagodni, nem bizonyos a dolgában. Az állhatatosan becsületes ember esetleg nem gazdagszik ugyan meg, de békessége lesz, az biztos. Ha mindig azt tesszük, ami igaz és helyes, akkor szilárd talajon járunk és tudhatjuk, hogy minden lépésünknek biztos alapja van. Viszont a kétes ügyletek által elért legnagyobb siker is csalóka marad mindig, és aki a sikert elérte, annak állandóan félnie kell, hogy egyszer csak számadást kell adni a dolgairól, és akkor nyeresége kárhoztatni fogja őt.
   Ragaszkodjunk ezért inkább az igazsághoz és a becsületességhez. Isten kegyelme által kövessük Urunkat és Mesterünket, akinek szájában nem találtatott csalárdság. Ne féljünk a szegénységtől. sem attól, hogy megvetnek bennünket. Soha, semmilyen körülmények között ne tegyünk olyasmit, amit lelkiismeretünk helytelenít. Ha elveszítjük lelkünk békességét, többet veszítünk, mint amit pénzen meg lehet  vásárolni. Ha viszont megmaradunk az Úr útján, és soha nem vétkezünk  lelkiismeretünk ellen, biztos úton járunk, bármi jöjjön is. Mert  ugyan, ki árthat nekünk, ha a jót követjük? A bolondok tartsanak bár  bolondnak következetes becsületességünk miatt, de a tévedhetetlen Bíró ítélete egykor nekünk fog igazat adni.

ADVENTI AJTÓ

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek." Jelenések 3,20 Az ajtó egy különös valami. Elválaszt és összeköt. Az ember és Isten közötti ajtót azonnal a bűneset után az ember zárta be. Öltözött, bújt, magára zárta az ajtót. Milyen őszintén el lehetett volna még akkor mindent mondani az Úrnak. Hiszen ő kérdezett: "Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak?" (1Móz 3,11). Isten még kereste a kapcsolatot az emberrel, ő még zörgetett. Jól tudta, mi történt, mégis zörgetett. Az ember pedig hazugságaival, kifogásaival bezárta az ajtót. Azóta minden ember zárkózott, bizalmatlan, és ez teszi tönkre az életét. Vannak dolgok, amiket nem szeretnénk, hogy kiderüljenek. Ha beszélünk, sok minden világosságra jön. Inkább nem nyitom ki a számat. A bűneset után elkezdődött a képmutatás, ami azóta is tart. Aztán Isten is bezárta az ajtót. Az Éden ajtajába odaállította a Kérubokat. Megszűnt a közösség Istennel. Négyezer év zárt ajtók mögött! A négy adventi gyertya a négy évezredet jelképezi. Jönnek a próféták, hangzik az Ige, vannak kijelentések, ígéretek. De igazi mély kapcsolat nincsen. Nincs Atya! Nincs szeretet, nincs igazi öröm! Lehet így élni?! Kinyílik-e még egyszer ez az ajtó? Ki nyithatja ki? Aki vétkezett? Nem, Testvér - csak az Isten-ember, Aki Isten és ember. Az ő áldozata az Emberfiának áldozata. ő mondja ki a döntő szót: "Elvégeztetett!" A templom kárpitja, a csukott ajtó a tetejétől az aljáig kettérepedt. Megnyílt az ajtó! Lehet bemenni. Tudsz-e örülni annak, hogy Jézus nevében mehetsz az Atyához? Jézus a testének kárpitján át megy az Atya elé. Bemutatja az áldozatot, és Isten megbékél az emberrel.

Az Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene.
Lukács 20,38

Uram!

A sadduceusok fajtája nem hal ki. A földre esküvők faja. Akik meggyőződéssel tudják: föltámadás és örök élet nincs! Mese az csupán! Vallják: az emberi élet itt a földön kezdődik, és itt is végződik. A ma sadduceusainak is ugyanaz az ismertetőjelük, mint azoké volt, akik hozzád fordultak: bár bizonyosak a dolgukban, mégis örökösen a föltámadás és az örök élet körül kering a kérdésük. Szinte eszelősen - úgy érzi az ember. Kérdésük, amelyet neked föladnak, ugyanúgy kérdés lett volna akkor is, ha két testvérről beszélnek, akik egymás után haltak el egyazon asszony mellől. Ez a túlzásuk azonban gyanús. Mintha mindenáron biztosítani akarnák azt, ami felől nem bizonyosak.

Uram!

A halottak föltámadását én hitetlen embereknek észokokkal bizonyítani nem tudom. De erről szóló tanításod szívemben visszhangra talált. És hiszek benned, aki ajándékaid között éppen a haláltól való megváltást is hoztad. Bizonyosságomat semmi meg nem rendítheti. És ebben a bizonyosságomban boldog vagyok.

LELKI HARC

  "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." (Ef 6:12)
 
  A keresztény élet egy háború. De "nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak". Ebben a harcban, melyet az igazság az igazságtalanság ellen vív, sikeresek csakis isteni segítséggel lehetünk. A mi korlátolt akaratunkat alá kell rendelnünk az Örökkévaló akaratának; az emberi akaratnak át kell vennie az isteni akaratot. Ez az akarat segítségünkre küldi a Szentlelket, és minden harc azért folyik, hogy visszaszerezze áron szerzett tulajdonát, hogy a lélekben helyreállítsa saját képmását.
  Az Úr Jézus a Szentlélek által működik, mert a Szentlélek az Ő képviselője. Általa Jézus lelki életet küld az emberi lelkeknek, erőt ad a jóra, megtisztítja az erkölcsi szennytől és felkészíti őket országa számára. Jézus kész bőséges áldást árasztani, és az emberek között gazdag ajándékokat osztogatni. Ő a csodálatos Tanácsos, határtalan bölcsességű és erejű; ha mi elismerjük az ő Lelkének erejét, és megengedjük, hogy formáljon minket, akkor benne tökéletessé válhatunk. Milyen gyönyörű gondolat ez! Krisztusban "lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok bételjesedve". (Kol 2:9-10)
  Az emberi szív soha nem fogja addig megismerni a boldogságot, míg alá nem rendeli magát a Szentlélek átformáló erejének. A Lélek átformálja a megújult lelket a minta, Jézus Krisztus szerint. A Lélek befolyására az Istennel való ellenségeskedés hitté és szeretetté, a büszkeség pedig alázattá változik. Az emberi lélek felfogja az igazság szépségét, és Krisztust méltósággal és jellembeli tökéletességgel tiszteli. Ahogy ezek a változások megtörténnek, az angyalok elragadó énekben törnek ki, és Isten és Krisztus örvendezni fognak az isteni hasonlóságára átalakult lelkek felett. (Review and Herald, 1903. február 10.)

 Ő jön

    
     Imé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
     Jelenések könyve 3, 20.
    

     Ő jön. Bizony nem te mégy hozzá s hozod el Őt, hiszen elérhetetlenül magasan és messze van tőled. Minden értékeddel és semmiféle fáradságos vesződséggel sem érhetsz fel hozzá, nehogy dicsekedhess, mintha szolgálatoddal és érdemeddel te hajlítanád Őt magadhoz. Nem, édes atyámfia, érdem és méltóság itt semmivé válik s nem marad más, csak merő érdemetlen méltatlanság az egyik oldalon, - nálad s csupa irgalmas kegyelem a másik oldalon, - Nála. Koldus és király találkozója ez.
     Az evangéliomból tanuld meg hát, hogy mi a kezdete és útja-módja megigazulásnak. Csak egy: Királyod eljön hozzád s elkezdi benned a jót. Nem te keresed Őt, hanem Ő téged. Nem te találod meg Őt, hanem Ő téged. Hited is tőle van, nem magadból s ha Ő nem jön, te ugyancsak kívül maradsz. Ahol nem evangéliom van, ott Isten sincs, hanem csak bűn és merő kárhozat. Ne kérdezgesd hát, hol kezdjed a megigazulást. Csak úgy kezdődhetik, hogy a Király megjelenik és evangélioma megszólal.

    

          Eljött hozzánk az üdvösség,
          Mely kegyelemből árad.
          Jóra nincs bennünk tehetség,
          Erőnk hiába fárad.
          A hit a Krisztusra tekint,
          Ki örök érdeme szerint
          Közbenjáró lett értünk.

Uram, könyörülj rajtunk!

A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. (Ézs 42,16b)

A plebs, a tömeg bizony szürke, sötét, homályos és vak. Szellemben, lélekben, hitben-spiritualitásban egyaránt. Ez a természete. Megvilágosíthatatlan. Kisstílű, öntudatlan, primitív, ösztönvezérelt "ad hoc" életének boldogsága ha elvétetik tőle, hisztizik, lázong, halni készül. Magát fosztja ki, saját csapdájába esik, önnön börtönének rabja. Kicsinyességekkel komplikálja s teszi rögössé élete útját, simítás-finomítás nem kell neki. Még onnan "föntről" se. Evolúciójáról-fejlődéséről? - inkább involúciójáról-csökevényesedéséről, nivelláló-lehúzó erejéről ismerszik meg. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. (Jn 1,5) A prófétákat is, Krisztust is lehúzta volna. Nem sikerült: hát kiköpte, "elvetélte", peremre szorította őket. Az Úristen kegyelme, hogy ott, a parton-peremen, azért voltak és vannak néhányan - a "láthatatlanok" -, akik befogadták és felismerték őt. Szellem sötétsége, te legveszélyesebb! Áporodott melegágya politikai, vallási demagógiáknak és fanatizmusoknak. Keresztek állítója, máglyák meggyújtója, arénák őrjöngő nézőtere, tiszta szívek bemocskolója, naiv lelkek vérszívója - szabad szellemek nyögik igádat! Le- és meggyőzhetetlen vagy. Úr vagy és kiskirály. Hiába intés, büntetés, áldozat - vak vagy, érdes és süket. Nem vagy menthető. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. (1Móz 1,3-4)

Én nem a győztest énekelem, nem a nép-gépet, a vak
hőst, kinek minden lépése halál, tekintetétől ájul a
szó, kéznyomása szolgaság, hanem azt, aki lesz,
akárki... ki először mondja ki azt a szót,...hogy
elég! hogy elég! elég volt. (Babits Mihály)

Úristen! Mit tehetünk, ha te már nem világítasz többé? Járass világosságodban, amíg csak a miénk lehet az, hogy a sötétség el ne nyeljen bennünket! Ámen.

(Luther)