2017. november 18., szombat

Fel akarod adni? Ne tedd!


„Legyetek… rendíthetetlenek!” (1Korinthus 15:58)

Georg Friedrich Händel zenei zseni volt. Huszonegy évesen a billentyűk virtuózaként ismerték. Amikor az előadó-művészettől a zeneszerzésre váltott, azonnal hírnevet szerzett, és hamarosan kinevezték a hannoveri választófejedelem (később I. György néven Anglia királya) udvari zeneigazgatójává. Amikor Händel Angliába költözött, hírneve tovább nőtt. Negyvenéves korára már világhírű volt. De tehetsége és hírneve ellenére sokféle nehézséggel kellett szembenéznie. Az angol zeneszerzők között ádáz rivalizálás folyt. A hallgatóság szeszélyes volt – előfordult az is, hogy senki sem jelent meg a hangversenyén. Áldozatául esett a változó politikai áramlatoknak. Többször is a csőd szélén állt. Számos baját még romló egészségi állapota is tetőzte. Agyvérzést szenvedett, aminek következtében a jobb karja elerőtlenedett, és többé nem tudta rendesen használni jobb keze négy ujját. Bár egészsége később helyreállt, mindez azt eredményezte, hogy depressziós lett. Végül ötvenhat évesen úgy döntött, hogy itt az ideje nyugdíjba vonulni. Csüggedten, nyomorúságosan és adósságoktól terhelten úgy érezte, hogy az adósok börtönében fogja végezni. Így 1741. április 8-án koncertet adott, melyet akkor búcsúkoncertnek szánt. Csalódottan és önsajnálattal telve feladta. De még abban az évben valami hihetetlen történt. Egy gazdag barátja, Charles Jennings lelket öntött bele azzal, hogy meglátogatta, és átadott neki egy szövegkönyvet, amely Krisztus életére alapult. A mű felkeltette Händel kíváncsiságát, és elkezdett írni. Az ihlet hirtelen jött, mint az áradat. Három hétig csaknem megállás nélkül írt. Aztán még két napot töltött a hangszereléssel. Huszonnégy nap alatt teljesen elkészült a Messiás oratórium 260 oldalas kéziratával! Arra gondolsz, hogy feladod? Ne tedd! Légy rendíthetetlen!

LEGYEN HELYES ÉRTÉKRENDED!


„… nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem” (Lukács 2:49 NKJV)
Tizenkét éves korában Jézus ezt mondta: „…nekem Atyám dolgaiban kell foglalatoskodnak lennem.” Szolgálata idején ezt mondta: „Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem…” (János 9:4 Károli). Halála előtt ezt mondta: „elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem” (János 17:4). Jézus tudta, hogy mi a célja, ennek megfelelő volt az értékrendje, és eszerint élt. A kérdés az, te így élsz-e? Nem kaphatsz meg mindent. Meg kell értened, mi az Istentől rendelt célod, és azt kell folyamatosan szem előtt tartanod. Így tudni fogod, mit kell feláldoznod, és mibe kell beleadnod magad. Csak ha tisztán látod, hogy ki vagy, és merre akarsz menni, akkor tudod tennivalóidat helyes értékrendbe állítani. Mindenkinek kell döntéseket hoznia. A kérdés az, olyan döntéseket hozol-e, amelyek közelebb visznek a célodhoz, vagy olyanokat, amelyek eltávolítanak tőle? Ha nem tudod, hogy mi az életed célja, nem leszel képes megfelelő döntéseket hozni. A tiszta látás segít tisztázni az értékrendet. Lelkészekkel beszélgetve mondta Vance Havener: „A lelkészi szolgálatban a legironikusabb, hogy épp az az ember, aki Isten nevében végzi munkáját, gyakran legkevésbé tud időt találni Istenre. Jézus szülei elveszítették gyermeküket a templomban, és nem ők voltak az utolsók, akik ott veszítették el őt.” Ray Ortlund mondta: „Először is teljesen el kell köteleznünk magunkat Krisztusnak, aztán el kell köteleződnünk egy másnak Krisztusban, aztán pedig el kell köteleznünk magunkat Krisztus munkájára a világban.” A helyes értékrend felállításának legjobb módja, ha az imádság és Isten Igéje van az első helyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése