Január 12.

Az én anyám és az én atyámfiai ezek, akik Isten beszédét hallgatják és megcselekszik.
Lukács 8,21

Uram! Világhódításra induló mozgalmak aranybetűkkel írták kibontott zászlóikra ezt a szép szót: "Testvériség!" Majd az érdekellentétek dühében ronggyá is tépték a büszke zászlókat. Egy-egy nemzet határain belül isgyakran foszlott szét a testvériség álma. Ugyanannak aszülőpárnak a gyermekei is hányszor csúfolták meg ezta szót.Testvériségen Te nem a közös vért értetted. Nem is az ideig-óráig tartó érdekközösséget. És nem költői álmot. A testvériség Te szerinted ez: együtt Atyának vallani az egy Istent. Odaadó lélekkel együtt figyelni az Ő akaratára. És együtt, teljes szívvel, készségesen cselekedni is ezt az akaratot.

Uram! A testvériség, amelyről az emberek beszélnek, üres szél kergetése. Ezt ma a földön mindenki látja, és naponkénti nehéz csalódásokban megtapasztalja. De hálát adok neked egész szívemből az általad hozott testvériség boldog valóságáért. Megtapasztaltam. Olyan emberek között is, akik számomra ugyan sokszor ismeretlenek voltak, de akiket Te velem együtt az istenfiúságra fölszabadítottál.