január 15.

Már tanítóknak kellene lennetek

"12Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre." (Zsidók 5,12)

Életünkben viszonylag jól behatárolt időszakok követik egymást. A csecsemő, óvodás vagy kisiskolás korszakok nem tarthatnak akármeddig. Az ifjúkor után pedig óhatatlanul következik a felnőttkor, a teljes felelősségvállalásnak az időszaka. Egy felnőtt embertől a társadalom elvárja, hogy dolgozzon, terheket viseljen, sőt másokról is gondoskodjon. Természetesen a testi fejlődésünket követi az étkezésünk változása is. A felnőttek is isznak tejet, de mellette sok más táplálékra is szükségük van, hogy egészségesen éljenek. Az ige szerint a lelki életben egy súlyos veszély, hogy megrekedünk a fejlődésben. Ahelyett, hogy érett, másokat tanító és másokról gondoskodó lelki felnőttekké válnánk, vágyunk vissza abba a korba, amikor rólunk gondoskodtak, és nekünk csak tanulnunk kellett. Azt várjuk, hogy a gyülekezet, a lelkipásztor, a vezetők minél jobban és igényesebben szolgáljanak ki bennünket. Legyen mindig könnyen emészthető, egyszerű lelki táplálék! Még jól is érezzük magunkat ebben a lelki kiskorúságban, mert felelősséget nem vállalunk, de mindenről megvan a véleményünk. Ez rendkívül kényelmes hozzáállás - de beteges! Isten országában is elvárás, hogy növekedjünk lélekben! Ez pedig azt jelenti, hogy elkezdünk felnőtt módjára munkát és felelősséget vállalni, mindenki a képességei szerint. /PZs/ Paróczi Zsolt

Az igaz áldozat reménye "1Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek URa. 2De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. 3Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az ÚRnak. 4És olyan kedves lesz az ÚRnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években. 5Eljövök majd, és ítéletet tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek a varázslók ellen, a házasságtörők ellen és a hamisan esküvők ellen; azok ellen, akik kizsarolják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! - mondja a Seregek URa. 6Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok!" (Malakiás 3,1-6) Az igaz áldozat legnagyobb akadálya a bűnös élet. Ezt figyelhettük meg Kain esetében is. Isten népének szintén meg kellett értenie, hogy az áldozatok mennyisége, a szertartások ünnepélyessége nem takarja el a hűtlenséget, hamisságot és elnyomást. Az Isten előtti kedves áldozat kulcsa a töredelmes, bűnbánó lélek (Zsolt 51,19). Ez is csak azért lehetséges, mert olyan Urunk van, aki nem kívánja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen (Ez 18,23). Az igaz áldozat reménysége a mennyei Atya jóságán alapszik. Ő készítette elő korszakokon át a megváltás csodáját. Egyszülött Fia áldozata által tisztította meg népét, és benne kötött új szövetséget az emberekkel. Az Úrnak nincs szüksége arra, hogy megváltozzon, mert ő tökéletesen szent. Nekünk viszont annál inkább (örök)létszükségletünk a megtérés, hogy ne csak Jézus Krisztus áldozata legyen igaz, hanem a miénk is kedves legyen Isten előtt. "Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor 6,2) Ha a Mindenható ennyi mindent megtett értünk, bűnösökért, mennyivel inkább tartozunk mi azzal, hogy megtisztulva odaszánjuk életünket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek (Róm 12,1). Áldott legyen a mi Urunk és Megváltónk! /PZs/ Paróczi Zsolt