Január 22.

Bizony mondom néktek: még Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.
Máté 8,10

Uram! Elismeréssel szóltál a pogány százados hitéről. Követésre méltó példaként állítottad hallgatóid elé. Olyan emberek elé, akik készek voltak lenézni a "hitetlen" pogányt. A bibliai történet, amelynek a végén ezeket a szavakat mondottad, fölvilágosít engem arról, hogy ennek a századosnak a hite útján nyerte vissza egészségét nagybeteg szolgája. Olyan hittel találkoztál tehát, mely nem kereste önzően a maga hasznát, diadalát, hanem amely odaadta magát eszközül a Te kezedbe. Azt hiszem, ezért magasztaltad ilyen szép szóval.

Uram! Most nem mások hitét bírálom. Még csak nem is keresgélem keresztyén közösségek tehetetlen, eredménytelen életének okait. Csak megnézem - a Te szavad indítására - azt a hitet, amelyet a magaménak mondok. Megvallom: ennek a hitemnek a középpontjában csaknem mindig én állok. Gyümölcseit magam kívánom élvezni. És ez nincs jól így - érzem. Ezért köszönöm meg neked a példát, melyet ennek a pogány embernek a hitében írsz elém. Hálám jeléül most odakínálom magamat neked, Uram. Az én hitem útján segíts ma valakinek, aki a környezetemben él.