Február 15.

Aki nékem szolgál, engem kövessen. És ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.
János 12,26

Uram! Az ilyen félreérthetetlen követelésed mutatja, mennyire igazságtalan a vád, mintha Te csalóka álomképekkel toboroztál volna magadnak híveket. Olyan világos a helyzetkép: Te vagy az Úr, én pedig - a szolgád. Sohasem fordítva. Tiéd a hatalom. Téged szolgálni és követni kell. Csillogó szellemi képességekkel, nagy testi erővel-e, vagy szerényen fölszerelve - az mellékes. A fő: elhatározott komolysággal teljesen oda kell adnunk magunkat szolgálatodra. Az elhatározatlanokat már a kezdő lépésnél elküldöd magadtól. Hiszen ingadozásuk miatt úgyis elkallódnak.

Uram! Félek: ma nem azt a kort éljük, amelyben sok elhatározott szolgád volna. Keresztyénségünk egyik föltűnő jele ma ez: tárgyal Istennel és tárgyal a világ fejedelmével. Nehéz rólunk megállapítani - (vagy talán nagyon is könnyű rólunk megállapítani) -, mit is hiszünk és mit is akarunk, ha ugyan egyáltalában hiszünk és akarunk valamit. Teljes odaadást követelsz. Olyan ez, mintha a szolgaság igájába fognál. Pedig ez az egyetlen orvosság sok bajunk ellen. Céltudatossá így lesz a lelkünk, a szívünk pedig nyugodt.