Február 15.

Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket!

"13Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal. 14Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg." (Példabeszédek 23,13-14)

Ahol hiányzik a nevelés és a tanítás, ott veréssel vagy dorgálással nem lehet megfelelőbb viselkedésre bírni egy gyermeket a család kutyájánál. A vessző használata nem pótolhatja a tanítás hiányát. A fenyítés csak egy része a nevelésnek, de önmagában nem elég ahhoz, hogy helyes viselkedést eredményezzen. Manapság a tanítás és az imádság a gyermeknevelés leggyakrabban mellőzött elemévé vált. Legtöbb esetben nem a "rossz gyermek" a szülők igazi gondja, hanem a rossz nevelés. Mindez nem zárja ki a vessző használatát, hiszen van rá eset, amikor ez is szükséges. Sok szülő feszélyezetten érzi magát a vessző használatára gondolva a szülőtársak vagy a modern társadalom nyomása miatt. A mai szülő a propaganda kereszttüzében él, ami állítólag a legújabb pszichológiai kutatásokon alapul, és elveti a biblikus gyermeknevelést. A szülők szégyenkeznek, és körül kell nézniük, mielőtt fenyítést alkalmaznak, nehogy valaki észrevegye, helytelenítse vagy esetleg fel is jelentse őket. A Szentírás viszont nemcsak eltűri és ajánlja a "megostorozást", hanem szentséget munkáló eszköznek tekinti - és mindezt a gyermekek és a felnőttek javára! /PF/ Áldottak a hitből élők "6Így van megírva: "Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el." 7Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: "Általad nyer áldást a föld minden népe." 9Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal." (Galaták 3,6-9) Pál egyértelműen fogalmaz: nem azok Ábrahám igazi fiai, akik testileg származnak tőle, vagy akik körülmetélkedtek. Ellenkezőleg: inkább azok a fiak, akik lelki, szellemi rokonságban vannak Ábrahámmal. A szellemi rokonság azt jelenti, hogy hitben járnak. Ily módon még a pogányok is Ábrahám családjához tartoznak - ha hisznek. E szakasz négy versében Pál négy ízben állítja, hogy az ember és Isten közötti helyes viszony (megigazítás, igazság, Isten áldása) csak hit által érhető el, vagyis állítható vissza. Pál ezekben a versekben megmutatja nekünk is, hogy az általunk elfogadott hit evangéliuma ugyanaz, mint amit Isten Ábrahámnak adott sok-sok évszázaddal ezelőtt. A keresztyének lelki tapasztalata visszavezethető a Szentírásra és Isten választott népének a történetére. Pál teológiai érvekkel bizonyítja, hogy Isten mindenkor a hit eszközét választotta ahhoz, hogy az embereket elvezesse az üdvösségre. Ezért aki üdvözülni akar, annak hinnie kell. A hit feladata elhinni azt, amit nem lát, a hit áldása pedig meglátni azt, amit elhisz! Kérjük Istent, hogy erősítse a hitünket, mert az ember nem nyer hitet, ha nem kéri, de nem is tudja kérni, ha nem hiszi! /PF/