Február 16.

Ismételgesd fiaid előtt!

"6Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. 7Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!" (5Mózes 6,6-7)

Kötelességünk a szívünkbe zárni Isten parancsolatait - lásd Dávid példáját: "szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsolt 119,11). Aki ezt teszi, az tudja, hogy olyan kincsre talált, amit gyermekeivel is meg akar osztani. Isten a gyermekek hitben való nevelése által akarja állandósítani a szent életet egyik nemzedékről a másikra. E tanítás nélkül a kegyes hívő élet hamar kihalna a földről, de ha ez megvalósul, akkor a kegyesség jelenléte érezhető lesz a legnagyobb lelki hanyatlás idején is. Az ismételgesd fiaid előtt felszólítás azt jelenti, hogy a gyermekek nevelése elsősorban a szülők feladata. A gyülekezet és a vasárnapi iskola segíthetnek ebben, de semmi sem mentheti fel a szülőt e felelősség alól: "ti apák... gyermekeiteket neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel" (Ef 6,4). A legbölcsebb és legokosabb tanító sem helyettesítheti az édesanyát. Végezzük kitartással ezt a szent munkát, hogy hálásan mondhassuk Urunknak a gyermekeinkről: "Már kicsikorban néked úgy örülnek, És megtanulják neved dallamát" (HH-R 581)! /PF/ Áldott, akit Isten megfenyít "12Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre, 13hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját. 14Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét. 15Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember." (Zsoltárok 94,12-15) A zsoltáros bosszúért kiált Istenhez, és panaszkodik: "tiporják, Uram, népedet, nyomorgatják örökségedet" (5. v.). Majd a szenvedő néphez fordul, és biztosítja őket arról, hogy igazából erre a nyomorúságra úgy kell tekinteni, mint Isten szerető és fegyelmező kezére a hit iskolájában. A 12. vers feddésről beszél, de ez most nem bűnök miatti büntetésre utal, hanem inkább egy olyan fegyelmezési módszerre, ami egy nehéz élet alatt roskadozó népet kényszerít arra, hogy Istenhez és a törvényéhez forduljon támaszért, menedékért és reménységért. Ezért köti össze a zsoltáros a feddést az Úr törvényének a megtanulásával. Vajon odafordulunk-e mi is Isten igéjéhez, amikor az életünk nehézzé válik, vagy amikor az a hivatásunk, hogy szenvedjünk Jézus Krisztusért? Egy másik helyen úgy olvassuk: "Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim" (Zsolt 119,23-24). Isten csodálatos vigasztalást nyújthat nekünk a Szentírásban - ha olvassuk azt. Áldott, aki miután Isten így megfenyíti, a Szentíráshoz folyamodik! /PF/