Az igazi közösségből nem hiányozhat a bűnvallás

Aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. (Ján 3:20-21)

A bűn sötétségben rejtőzik, és azt suttogja, hogy ne derüljön rá fény. És amikor sötétségben tartjuk, kiszolgáltatjuk önmagunkat mérgező hatásának, és végül a kapcsolatainkat is tönkreteszi.

A német teológus, Dietrich Bonhoeffer írja: „A bűn arra ösztönzi az embert, hogy egymaga maradjon. Kivonja a személyt a közösségből. Minél elszigeteltebb valaki, annál nagyobb a bűn hatalma rajta. Minél mélyebben tartja az egyént, annál súlyosabbak az elszigeteltség következményei is.”

Ezért mondja Jézus, hogy valljuk meg a bűneinket egymásnak. A bűnvallásban az Evangélium világossága bejut a sötétben magára maradt szívbe. Amikor megvalljuk bűneinket mások előtt, önigazságunk kártyavárként összedől, és a bűn elveszti az erejét fölöttünk és a közösség fölött.

Már nem vagyunk egyedül a bűnünkkel, mert másokkal is megosztott teher lett az. A testvéri közösségben erőt nyerünk, sőt, a kísértéseinkkel harcolva mások segítségére is számíthatunk. Ez a segítség megnyilvánul abban is, hogy ráirányítja a figyelmünket életünknek azon területeire, ahol még nem bízunk Istenben.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi az Isten kegyelmében élő bűnösök közösségéhez tartozunk, és többé nem kell félnünk a bűn megvallásától - már csak azért sem, mert ez az egyik módja annak, hogy újra összhangba kerüljünk Isten akaratával. A Jézusnak engedelmeskedők közösségében bűneink megvallása által egymáshoz is közelebb kerülünk. Hogyan történik mindez?

* A bűnvallás elmélyíti a kapcsolatainkat, és ez lehetővé teszi, hogy egymással őszinték legyünk (Péld 24:26).
* A bűnvallás a testvéri közösség nyitottságát és hitelességét biztosítja, és felszabadít arra, hogy szeretetben kimondjuk az igazságot, miközben becsületességben és tisztességben járunk (Ef 4:15; Tit 2:7).
* A bűnvallás érzékennyé tesz a Szentlélek vezetésére, és segít harcolni azokkal a hazugságokkal szemben, amelyek megzavarják és megronthatnák életünket Krisztusban (Ján 16:13; 2Kor 10:5).


Beszéljünk róla!

* Bűnünk sötétségben akar maradni. Milyen kapcsolatban áll ez azzal, hogy Jézus a világ világossága, és minket is arra szólít fel, hogy ragyogjon a világosságunk a környezetünkben?
* Mit kell feladnunk azért, hogy egy közösség valóban őszintévé és átláthatóvá váljék?

Koncentrálj az örök értékű dolgokra

„Ne a földön gyűjtsetek magatoknak kincseket! Itt a moly és a rozsda mindent elpusztít, vagy - ami még rosszabb - betörnek a tolvajok és ellopják azokat! Inkább a mennyben gyűjtsetek magatoknak kincseket, mert ott sem moly, sem rozsda nem pusztít, és tolvajok sem törnek be, hogy ellopják azokat! Nyilvánvaló, nem? Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is.” (Máté 6:19-21, egyszerű fordítás)

Az elégedettség igazi titka az, hogy azokra a dolgokra összpontosítsunk, amelyeknek örök értékük van. Lehet, hogy ez ismerős tanítás a számodra, de Jézus azt mondta, hogy a mennyben kellene kincseket gyűjtenünk, nem a földön, "ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják" (Máté 6:19-21).

Gondolkozz el életeddel kapcsolatban a következőn:

Melyek azok a dolgok, amelyek örökké tartanak?

Melyek azok, amelyek addig tartanak, amíg itt élsz a földön?

Melyek azok, amelyek csak néhány évre, néhány hónapra vagy néhány napra szólnak?

Az örök értékek szempontjából melyek az életedben a legfontosabb dolgok? Mibe - és kibe - kellene időd és energiád legjavát fektetned?

Ha úgy szervezed át az életed, hogy az örök értékű dolgokat tartod szem előtt, észre fogod venni, hogy egyre elégedettebb leszel ahogy Isten terve és céljai szerint élsz.

Nem a szolgálataink miatt hívott el, hanem a szolgálatra

„Mert Ő szabadított meg minket, és Ő hívott le szent hívással, nem cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint." (2 Timóteus 1:9)

Azért üdvözültél, hogy Istent szolgáld. A Biblia azt írja: „Mert Ő szabadított meg minket, és Ő hívott le szent hívással, nem cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint." (2 Timóteus 1:9)

Isten azért váltott meg, hogy az ő „szent munkáját" végezhesd. Nem a szolgálataid miatt váltott meg, hanem a szolgálatra. Isten királyságában van helyed, célod, szereped és betültendő funkciód. Ez tesz igazán fontossá és értékessé.

Jézusnak az életébe került a te üdvösséged. A Biblia emlékeztet arra, hogy „áron vétettetek meg, dicsőítsétek tehát Istent a ti testetekben." (1 Kor. 6:20)

Nem bűntudatból, félelemből, vagy kötelességből szolgáljuk Istent, de örömmel és mély hálával telve mindazért, amit ő tett velünk. Tartozunk neki az életünkkel. A megváltás miatt a múltunk megbocsátatott, a jelenünk megtelt értelemmel, és a jövőnk biztosított. Mindezen előnyök fényében Pál így szól: „az Isten irgalmára kérlek, (...) szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek" (Róma 12:1)

János apostol arra tanít, hogy a mi szeretetteli szolgálatunk a felebarátaink felé a jele annak, hogy igazán megtértünk. Azt írja, „mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket." (1 János 3:14)

Ha nem vagyok telve szeretettel mások felé, nem érzek vágyat, hogy szolgáljam őket, és csak a saját szükségleteim kielégítése vezérel, érdemes megkérdeznem magamtól, hogy Krisztus valóban uralkodik-e az életemben. A megtért szív szolgálni vágyik.