2011. január 16., vasárnap

2011. január 13. csütörtök

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.(Efézus 2:8-9)


Az ember számára a legrosszabb klíma a dicsekedés. Megfullad az ember szíve és lelke, belepusztul az, aki emberben bízik. A lázadás belső görbéje jól látszik az emberben. Ott kezdődik a romlás, amikor az ember elkezd magában bízni. „Mit nekem az Isten! Majd én!” Ezzel indult el az emberiség nagy romlása is. A dicsekedő ember, aki eltépte Istenhez fűződő kötelékét, a szellemi-lelki halál állapotában van. Nem hallja, mit mond Isten, nem érti a szándékait, nem látja keze nyomát, tele van önmagával. Az apostol emlékezteti az efézusiakat, hogy minden kegyelem. Az új esztendőt ezért kell alázatosan kezdeni. Mert Urunk minket ki akar gyógyítani, ki akar józanítani a dicsekvésből. Ez a fájdalmas motívum – a dicsekvés, vagyis az önteltség – életünk végéig elkísér minket, tehát mai Igénk nagyszerű vigasztalás, mert mindent az Úr cselekszik. És ettől a pillanattól kezdődik el bennünk a békesség. Egy fantasztikus életérzés. Öröm az Úrban!

/Lovász Krisztián/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése