Január 16.

Pál szolgálata és szenvedése Krisztusért

"24Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. 25Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét; 26mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, 27akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. 28Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. 29Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem. 1Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért; és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, 2hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. 3Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve." (Kolossé 1,24-2,3)

Ha egy rabszolga ókori szolgáló életmódjára gondolunk, akkor a legtermészetesebbnek tartjuk, hogy szolgálat és szenvedés szorosan összetartozik. De hogy lehetséges ez Krisztus szolgái és a gyakran fő-fő apostolnak nevezett Pál életében? Ő volt az, aki Krisztussal való találkozása előtt sok-sok szenvedést okozott a hívőknek. Ő még nem tudott róla, Krisztus már akkor sok szenvedést szánt neki további életében: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." (ApCsel 9,15-16) Később Pál apostol szolgálata egyfajta összegzéseként részletesen beszél ezekről a 2Kor 11,21-33-ban. Ám amikor Pál apostol a szenvedéseiről beszél, amelyeket Krisztusért vállalt, nem méltatlankodik. Egy idős lelkipásztor testvér mondta egyszer, amikor a hosszú szolgálati életszakasz alatt igénybevett teste időskori szenvedéseiről beszélt: "Nem panasz ez, testvér, csak helyzetjelentés!" Pál sem panaszkodik, sőt örömét is kifejezi efelett (24. v.)! Van olyan szenvedése a hívőknek, amely együtt jár a Krisztust követő élettel. Van olyan szenvedés, amely külön kegyelmet jelent a szenvedők számára, és van olyan szenvedés, amely kizárólag a Krisztus ügyéért szolgálók "kiváltsága"! Fenti igénkben Pál apostol erről a kiváltságról szól. "Testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház." Ezt a szakaszt sem értjük félre, ha megfigyeljük, hogy Pál nem azt írja itt, hogy nem volt elég az egyház számára Krisztus szenvedése a megváltás érdekében, hanem azt, hogy az evangélium hirdetésével, a megtértek lelkigondozásával és azon való fáradozással, "hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban" (1,28), sok küzdelem és szenvedés jár együtt a szolgálók életében! Volt még egy különleges tényező, amely fokozta Pál apostol "szenvedéseit" ez esetben, mégpedig az, hogy olyanoknak írta ezt a levelet, akikkel ő személyesen nem találkozhatott soha. Mindezt azért vállalta az apostol, mert tudatában volt elhivatásának és annak, hogy mennyire fontos ez a "titokközlő" szolgálata, amely által minden ember - még a pogányok is - üdvösséget nyerhet. A fentiek értelmében lehet különböző jelentése a jól ismert hívő bátorító "jelszónak" is: "Kereszt nélkül nincs korona!" Jelentheti ez egyszerűen a Krisztus-követő élettel járó szenvedéseket e világi körülmények között. Jelenthet hűséges, mindvégig kitartó életet nehéz, küzdelmes körülmények között. S lehet ez küzdelem és szenvedés a Krisztus testéért, a gyülekezetért vállalt szolgálatokban! Neked mennyi rész jutott még Krisztus szenvedéseiből? Örömmel vállalod-e azt? /SzT/ Szlovák Tibor

Az Isten közelében élő Énók "5Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. 6Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsidók 11,5-6;) "24Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten." (1Móz 5,24) Énók rövid, tömör életrajzát, amelyet Mózes első könyvében találunk, kiegészíti és értelmezi az Újszövetség. Az ószövetségi szöveg ezt mondja: "egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten". A Zsidókhoz írt levél ezt úgy értelmezi, hogy Énók elragadtatott! Mózes első könyve 5. fejezetében az emberiség elterjedésének rövid leírását találjuk Ádámtól Noéig. Azonos séma szerint találjuk megemlítve Ádám férfi utódait, első fiúgyermekük születése hírét, az apa akkori életkorát, majd további utódait, életidejét és végül teljes élete idejét. Énók esetében azonban nem a szokásos formulát: "x idős volt, amikor meghalt" találjuk, hanem azt a különös megjegyzést, hogy "eltűnt, mert magához vette őt Isten"! A Bibliából tudjuk, hogy két személy tűnt el így a földről földi élete befejezéseképpen, az egyik Énók, a másik Illés próféta volt. Illés eltűnését sem a földről való elragadtatásának gondolták először a prófétafiak. Azonban hiába keresték, mégsem találták őt többé a földön. Elizeus tudta, hogy mi és hogyan történt Illés elragadtatásakor. Énók elragadtatásának nem volt ilyen földi tanúja, de tanúskodik az eseményről a Szentírás maga a Zsidókhoz írt levélben. A hithősök között megemlíti Énókot, és többet beszél róla, mint a történeti híradás mózesi helye. Mózes könyvéből annyit tudunk meg Énókról, hogy "Istennel járt". Azt is olvashatjuk ott, hogy Énók földi élete 365 év volt. Éppen annyi évet élt tehát, mint ahány nap van egy esztendőben. Istennel járt, teljes életet élt Isten szerint, és végül Isten magához vette őt! Kívánatos életút! Énók "hit által" élt, ezért kerülhette el a testi halált. Őt sem találták meg többé a földön. Még egy fontos üzenet: Énók még halála előtt bizonyosságot nyert arról, hogy kedves Isten előtt. Ez alapján értjük meg, hogy hogyan lehet Istennek tetszeni: "Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik" (Zsid 11,6). Énók és Illés elragadtatott. Jézus Krisztus feltámadása után megdicsőült testben felvitetett a mennybe. Eljön majd a hívők elragadtatásának dicsőséges eseménye! Ezzel kapcsolatosan is elmondhatjuk azt, amit Énók elragadtatásáról megtudtunk: aki földi életében Istennel jár - megtért, hívő, újjászületett életben, engedelmességben, alázatosan és hitben él -, aki Isten igéje és a Szentlélek vezetése szerint éli a megváltott ember "teljes életét" itt a földön, az majd végül közvetlen Isten közelségébe jut, amikor meglátja őt "színről színre"! Nem találnak bennünket többé itt a földön! Ez lehetséges az elragadtatás útján, de ha már előbb meghalunk, akkor is Isten közelségébe kerülünk örökre! Járj Istennel most, hogy örökre vele lehess! /SzT/ Szlovák Tibor