A mai nap meditációs fogalma:
Imádságaink...
A mai nap imádsága:
URam! Lelked által taníts, hogy napról napra vágyakozzam a Veled való közösségre! Ámen
Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.
Jak 5,16b
Szentfazék... Mindenki ismeri ennek az szónak a jelentéstartalmát, s talán környezetében ismer is olyan embert, akire tökéletesen ráillik ez az elmarasztalás. Ugyanis a buzgó könyörgés - hiteles élet nélkül -, önmagában csak ájtatoskodás. Üresen csengő szavak, önámító monológ, melyek a templom padjai közt rekednek és soha nem jutnak fel a JóIstenhez. A Mennyei Atya hallja ezeket az "imádságokat" is, csak nem hallja meg... jóllehet az imádság célja, hogy meghallgatásra találjon.
Akkor milyen a jó imádság? - teszik fel a kérdést ma is sokan -, s ezzel a kérdésükkel már ki is nyilvánítják, hogy az imádságot valami különlegességnek, beavatottak számára mesterien kivitelezhető meditációs technikának tartják, amivel elérhető a cél: teljesüljön az imádságba foglalt kérés. Az imádságnak azonban nem ez a szerepe.
Milyen technikával vegyen levegőt a fuldokló? Teljesen mindegy, csak levegő jusson a tüdejébe! Aki volt már sokáig víz alatt, az tudja milyen érzés újra a felszínre jutni, s beszippantani az éltető, friss levegőt; aki megerőltető sport után hevesen levegő után kapkodott, az tudja, ilyenkor a szervezet maga veszi át az irányítást, s vezérli a légző izmokat... A jó, a hasznos, a hatásos imádkozás is ilyen: azaz nem eszünkkel irányítjuk gondolatainkat - hiszen csak a pogányok gondolják, hogy bőbeszédűségük miatt hallgattatnak meg imádságaik -, hanem a szívünkkel fonjuk egymásba szavainkat. Sőt, a meg nem fogalmazott érzéseinket is érti az ÚRIsten, hiszen Ő Isten! Nem kell elmagyarázni Neki, nem szükséges meggyőzni Őt, hogy "elhiggye", nekünk errre vagy arra a dologra - amit éppen kérünk -, bizony, igen nagy szükségünk lenne...
S miben nyilvánul meg a hiteles ember buzgó imádsága? Jézus URunk szerint a mustármagnyi hit hegyeket képes elmozdítani. Azaz olyan akadályokat szüntet(het) meg, tehet semmissé, amit az ész képtelenségnek tart. Ebben rejlik, a hit ereje! Nyilvánvalóan nem sok értelme van azért imádkozni, hogy az Alpok cseréljen helyet az Andokkal - hiszen az Isten jótetszése szerint helyezte őket ide vagy oda, s ha akarja őket vándoroltatni hosszú évmilliók alatt, akkor azt is megteheti -, de azért buzgón esedezni, hogy a gonoszság gyökerestül szakadjon bele a megsemmisülés tengerébe, annak van értelme!
Aki rendszeresen, s őszintén imádkozik, az jól tudja, az imádság nagy ereje nem abban mutatkozik meg, hogy teljesülnek kéréseink - Honnan is tudnánk, hogy mire van valójában szükségünk? -, hanem abban, hogy megtartatunk általa. Aki ugyanis buzgón és igaz módon (őszintén) könyörög Isten kegyelméért, attól Isten még soha nem tagadta meg kegyelmét...
Imádságaink...
A mai nap imádsága:
URam! Lelked által taníts, hogy napról napra vágyakozzam a Veled való közösségre! Ámen
Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.
Jak 5,16b
Szentfazék... Mindenki ismeri ennek az szónak a jelentéstartalmát, s talán környezetében ismer is olyan embert, akire tökéletesen ráillik ez az elmarasztalás. Ugyanis a buzgó könyörgés - hiteles élet nélkül -, önmagában csak ájtatoskodás. Üresen csengő szavak, önámító monológ, melyek a templom padjai közt rekednek és soha nem jutnak fel a JóIstenhez. A Mennyei Atya hallja ezeket az "imádságokat" is, csak nem hallja meg... jóllehet az imádság célja, hogy meghallgatásra találjon.
Akkor milyen a jó imádság? - teszik fel a kérdést ma is sokan -, s ezzel a kérdésükkel már ki is nyilvánítják, hogy az imádságot valami különlegességnek, beavatottak számára mesterien kivitelezhető meditációs technikának tartják, amivel elérhető a cél: teljesüljön az imádságba foglalt kérés. Az imádságnak azonban nem ez a szerepe.
Milyen technikával vegyen levegőt a fuldokló? Teljesen mindegy, csak levegő jusson a tüdejébe! Aki volt már sokáig víz alatt, az tudja milyen érzés újra a felszínre jutni, s beszippantani az éltető, friss levegőt; aki megerőltető sport után hevesen levegő után kapkodott, az tudja, ilyenkor a szervezet maga veszi át az irányítást, s vezérli a légző izmokat... A jó, a hasznos, a hatásos imádkozás is ilyen: azaz nem eszünkkel irányítjuk gondolatainkat - hiszen csak a pogányok gondolják, hogy bőbeszédűségük miatt hallgattatnak meg imádságaik -, hanem a szívünkkel fonjuk egymásba szavainkat. Sőt, a meg nem fogalmazott érzéseinket is érti az ÚRIsten, hiszen Ő Isten! Nem kell elmagyarázni Neki, nem szükséges meggyőzni Őt, hogy "elhiggye", nekünk errre vagy arra a dologra - amit éppen kérünk -, bizony, igen nagy szükségünk lenne...
S miben nyilvánul meg a hiteles ember buzgó imádsága? Jézus URunk szerint a mustármagnyi hit hegyeket képes elmozdítani. Azaz olyan akadályokat szüntet(het) meg, tehet semmissé, amit az ész képtelenségnek tart. Ebben rejlik, a hit ereje! Nyilvánvalóan nem sok értelme van azért imádkozni, hogy az Alpok cseréljen helyet az Andokkal - hiszen az Isten jótetszése szerint helyezte őket ide vagy oda, s ha akarja őket vándoroltatni hosszú évmilliók alatt, akkor azt is megteheti -, de azért buzgón esedezni, hogy a gonoszság gyökerestül szakadjon bele a megsemmisülés tengerébe, annak van értelme!
Aki rendszeresen, s őszintén imádkozik, az jól tudja, az imádság nagy ereje nem abban mutatkozik meg, hogy teljesülnek kéréseink - Honnan is tudnánk, hogy mire van valójában szükségünk? -, hanem abban, hogy megtartatunk általa. Aki ugyanis buzgón és igaz módon (őszintén) könyörög Isten kegyelméért, attól Isten még soha nem tagadta meg kegyelmét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése