Lukács 7,40
Uram! Legalább ketten voltak ebben a jelenetben, akik valamilyen belső vággyal fordultak feléd. Simonról - a farizeusról - nem tudom, mi volt ez a vágya? Valamilyen kielégítetlen lelki szomjúság-e, vagy meghívásával csak leselkedni akart rád? A bűnében vergődő asszonyról annál bizonyosabban tudom, mi kergette hozzád: a bűntelenhez. És legalább ketten voltak, akiknek számára "volt valami mondanivalód!" Ezek ketten. Simon esze megértette mondanivalódat. Még meg is dicsérted eszességét. Csak a szívéig nem engedte elhatolni Isten bűnbocsánatáról szóló tanításodat. Az asszony - úgy lehet - képtelen volt fölfogni az értelmével a meg nem érdemelt bocsánat fölemelő szavát. De békességgel ment haza. Kegyelmed békességével.
Uram! Valahányszor figyelemmel fordulok hozzád, neked mindig van számomra valami fontos, Életajándékozó mondanivalód. Nekem pedig mindig van nyugtalanító bűnöm, mely alól föloldozást csak tőled kaphatok. Engedd ezt meg is hallanom és hallatán örvendeznem.
Uram! Valahányszor figyelemmel fordulok hozzád, neked mindig van számomra valami fontos, Életajándékozó mondanivalód. Nekem pedig mindig van nyugtalanító bűnöm, mely alól föloldozást csak tőled kaphatok. Engedd ezt meg is hallanom és hallatán örvendeznem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése