A gyász fájdalmának gyógyulása

„Meggyógyítja a megtört szívűeket…” (Zsoltárok 147:3)
A Szentírásban az egyik legmegindítóbb jelenet, amikor Jézus sír Lázár sírjánál. Nem arról van szó, mintha nem lett volna hatalma megoldani a helyzetet, hiszen van, hanem, hogy együtt érez velünk veszteségeinkben. „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:3). Az Úr nem azt ígérte, hogy megvéd minket a fájdalomtól és a veszteségtől, hanem azt, hogy átsegít rajtuk. Ez a néhány javaslat talán segíthet: 1) Ne szigetelődj el! Ne csak a szűk családban gondolkodj! „Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél” (Példabeszédek 27:10). Ha nincs a közeledben egyetlen családtag sem, kérj segítséget olyan emberektől, akik közel vannak, és szívesen segítenek. Egy csoport tagjaként felfedezheted, hogy nem vagy egyedül, hogy a gyász nem betegség vagy önsajnálat, és arra is rájöhetsz, hogy ha beszélsz róla másokkal, az gyógyulást hoz. 2) Ne tagadd le veszteségedet! „Az igaznak az emlékezete áldott…” (Példabeszédek 10:7). Ne félj a veszteségedről beszélni, ha baráti közegben vagy. Azzal, hogy beszélsz szerettedről, kifejezed, hogy nem zavar, ha ők is felidézik vele kapcsolatos emlékeiket. A megosztott teher könnyebb. 3) Ne erőltesd túl magad! „Megvan az ideje a sírásnak…” (Prédikátor 3:4). A gyász elszívja az ember erejét, ezért ilyenkor több pihenésre van szükség, mint máskor. Mivel tehát csökkent kapacitással működsz, engedd, hogy amíg erősebbnek nem érzed magad, mások segítsenek olyan mindennapos teendőkben, mint a főzés, takarítás vagy bevásárlás. 4) Ne hanyagold el személyes szükségleteidet! Tiszteld a saját testedet azzal, hogy megadod neki jogos szükségeit: ételt, italt, mozgást, pihenést. Ez segít összeszedett életet élni, és egészséges határokat felállítani. Senki sem tudja nálad jobban, hogyan érzel, ezért engedd meg magadnak, hogy nemet mondj bizonyos dolgokra! Bűntudat nélkül mondd ki bátran: „Köszönöm, nem” vagy „Talán majd máskor.”

Lásd meg Istent a helyzetedben!

„…és kérem, hogy… világosítsa meg lelki szemeteket…” (Efézus 1:17-18)

Krízishelyzetben könnyen elveszítjük a perspektívát. Ez történt Jézus tanítványaival az emmausi úton. Jézus halála miatt csüggedten, újra és újra végigmentek magukban a történteken. Tűnődésük és kétségeik közepette feltűnt Jézus és csatlakozott hozzájuk az útjukon. De ők nem tudták felismerni, hogy Ő az. (ld. Lukács 24:15-16). Ha levesszük tekintetünket Jézusról, akkor kétségbeesünk dolgok miatt. Dr. Michael Youssef mondja: „Ha nagy krízisekkel kell szembenéznem… hajlamos vagyok arra, hogy olyan valakivé legyek, akinek a látása elhomályosul… az érzékelésem bezárul… a gondolkodásom egyoldalú… és gyakran még azt az embert is kirekesztem, aki segíteni tudna… éppen úgy, mint az a két tanítvány… látásuk éppen afelé a személy felé homályosult el, aki velük sétált és velük beszélgetett. Akinek a halálát gyászolták, élt… de ők nem vették észre, mert nem a helyes dologra összpontosítottak.” De minden megváltozott abban a pillanatban, amikor felismerték. „Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.” (Lukács 24:33-35). Figyeld meg ezeket a szavakat: „még abban az órában”! A félelemből rögtön bátorság, a fájdalomból öröm és a kétségbeesésből reménység lett. Ez a Húsvét története. Nem számít, hogy milyen rossz dolgok történnek, amikor tekinteted Jézusra szegezed, Ő reménnyel fog megtölteni. Ezért írja Pál: „és kérem, hogy… világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket” (Efézus 1:17-18).

Légy erős és bátor!

"Légy erős és bátor!" (Józsué 1:6)

Bátorság nélkül nem élsz, csak bujkálsz! A bátorság az, ami előbbre visz: ez az izom, amely eléri, hogy a hited működjön. A hit magában nem több, mint meggyőződések halmaza. A bátorság az, ami aktíválja ezeket a meggyőződéseket.
Minden Ígéret Földjének vannak óriás méretű problémái, amikkel szembe kell nézned, és amiket le kell győznöd, mielőtt beköltözöl és letelepszel. Figyelj meg három dolgot Mózes ötödik könyve 7. részében, amit Isten mondott Izraelnek az Ígéret Földje elfoglalásáról:

1)" közötted van Istened, az Úr, a nagy és félelmetes Isten" (21.v.) A te Istened nagyobb, mint bármilyen ellenfél, amivel szembe kell nézned.

2)" Kiűzi előled azokat a népeket." (22.v.) Isten előtted fog járni. Megteszi érted azt, amit te nem tudnál megtenni magadért, de neked is meg kell jelenned a csatában.

3)" Apránként" Akár az Ígéret Földje meghódításáról, akár jellemhibáid legyőzéséről van szó, nem tudsz mindennel egyszerre foglalkozni, Isten egyik terület után a másikon dolgozik majd benned. Az élet nem egyetlen nagy csata, amely után majd felvonulsz a győzelmi parádén.
Nem! Apró napi győzelmek sorozata, amelyek ahhoz szükségesek, hogy legyőzd lelki fejlődésed ellenségeit.

Huszonhárom fejezettel később Isten még mindig azt mondja Izraelnek, hogy legyenek bátrak. (5Mózes 31:6). Azért teszi, mert a bátorság olyan, mint az oxigén, nem tudsz életben maradni nélküle. a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a félelem legyőzése. A bátorság azt jelenti, hogy félve teszed? addig, míg többé már nem félsz. Azt jelenti, hogy a remegésen át vezet az utad a magabiztossághoz. Ísten megígérte, hogy velünk lesz, és előttünk jár. Kivel jár együtt és kivel munkálkodik együtt Isten? Ki előtt jár, ki előtt rendezi el a dolgokat? A bátrak előtt!
Amikor valamit először próbálsz, vagy olyasmit teszel, amivel korábban kudarcot vallottál, bátorságra van szükséged. Emlékszel arra amikor járni tanultál? Először megpróbáltál állva maradni remegő lábaidon, diadalmasan mosolyogtál egy röpke pillanatig, újra meg újra elestél, sírtál csalódottságodban, majd újra felkeltél, amíg el nem sajátítottad az állás művészetét. Valami ott belül azt mondta neked, hogy többre vagy hivatva annál, hogy csak a kiságyban feküdj. Aztán jött a következő szakasz: a járás. És ez a különbség a felnőttek és a gyerekek között. Gyermekként nem adtál a megjelenésedre. Egyszerűen csak láttad a feléd kitárt karokat, és hallottad a szeretetteljes hangot:"Gyere, meg tudod csinálni!". És azóta jársz! Ezért mondja Isten mindenkinek, aki ismeretlen területre lép: "légy erős és bátor!". Valójában az a szó, hogy "legyél", azt jelenti: "válj azzá"!
A bátorság egy olyan tulajdonság amibe belenősz, mint egy nagyobb cipőbe. Minél többet jársz benne, annál kényelmesebbé válik. Nem olyan mint egy számítógépes program, amibe csak beütöd a jelszót, és "hipp-hopp", bátor is vagy! A bátorság az Istennel töltött időből fakad, amikor látod a feléd kitárt karjait, és hallod, ahogy mondja: "Gyere, meg tudod csinálni, én veled vagyok!"
Egy szilveszter estén a néhai György király ezeket a csodálatos szavakat olvasta fel a brit népnek: "Azt mondtam annak az embernek, aki az év kapujában állt: 'adj nekem lámpást, hogy biztonságban lépjek az ismeretlenbe', de ő így felelt: ' lépj ki a sötétbe, és tedd kezed Isten kezébe! Ez jobb lesz számodra, mint bármilyen lámpás, és biztonságosabb, mint az ismert út!"

NE ADD MEG MAGAD A KESERŰSÉGNEK!

„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek…” (Efezus 4:31)
A keserűséggel kapcsolatban két dolgot kell észben tartanod: 1) a keserűség fertőző. Mindannyian Krisztus testének tagjai vagyunk, ezért ami velünk és bennünk történik, hatással van mindazokra, akik hozzánk kötődnek, ez a hatás lehet pozitív, de lehet negatív is. A Biblia azt mondja: „És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi” (1Korinthus 12:26). A kígyómarás a testnek nem csupán arra a részére van hatással, ahol a harapás érte; a méreg szétterjed az egész szervezetben. „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” (Zsidók 12:15). Ne engedd, hogy az indulataid felülkerekedjenek, és emiatt elhagyd a gyülekezetet, ahová Isten helyezett. Szükséged van rájuk, és nekik is szükségük van rád. Ha legyőzöd a keserűséget, Isten áldását tudod árasztani másokra. 2) A keserűség legyőzhető, mégpedig így: a) Ismerd el, és ismerd be! b) Ne ismételgesd magadban, és ne mondogasd másoknak! c) Bánd meg, és hagyj fel minden olyan viselkedéssel, ami nem krisztusi! d) Kérd Istent, hogy adjon neked önuralmat, és rendeld alá magad az Ő vezetésének. e) Ne fertőzz meg másokat, és ne hagyd, hogy mások megfertőzzenek téged! f) Ne várj beismerésre vagy bocsánatkérésre, mondd ki magadnak, Istennek és egy megbízható barátnak, hogy úgy döntöttél, megbocsátasz minden ellened elkövetett vétket. „…bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efezus 4:32). Ez felszabadít arra, hogy élvezhesd az Istennel, önmagaddal és másokkal való kapcsolatot. g) Keress gyakorlati módot az ige betöltésére: „…legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak…” (Efezus 4:32)

Ne szeress bele!

„…az élet… átmeneti tartózkodás a földön…” (1Péter 1:17 GWT)

Az a tény, hogy ez a világ nem végleges otthonunk, megmagyarázza, hogy miért tapasztalunk nehézségeket, csalódásokat és elutasítást. Azt is megmagyarázza, hogy miért tűnik némely ígéret beteljesületlennek, ima megválaszolatlannak, és helyzet igazságtalannak. Ez az élet nem a történet vége! Isten azért engedte meg, hogy bizonyos mértékű elégedetlenséget érezzünk, hogy megvédjen attól, nehogy túlságosan kötődjünk ehhez a világhoz – ezért adott olyan vágyakat, amelyek soha nem fognak beteljesülni a mennynek ezen az oldalán. Nem vagyunk itt teljesen boldogok, mert nem is kell, hogy azok legyünk! Sőt, amikor a mennybe érünk, két másodperc sem telik el, ezt fogjuk kérdezni: „Miért tulajdonítottam akkora fontosságot földi dolgoknak?” Az igazság az, hogy a halállal nem elhagyod az otthonod, hanem hazatérsz! Képzeld el, hogy nagykövet vagy egy ellenséges országban. Meg kell tanulnod a nyelvüket, és alkalmazkodnod kell szokásaikhoz. Nem szigetelheted el magad. Ahhoz, hogy be tudd tölteni küldetésed, meg kell értened az ottani történéseket, és tudnod kell, hogyan viszonyulj a körülötted élőkhöz. De mi történik akkor, ha beleszeretsz abba az országba, és többre tartod, mint a sajátodat? Hűséged és elkötelezettséged veszélybe kerül. Ahelyett, hogy saját országodat képviselnéd, elkezdesz árulóként viselkedni.

A Biblia azt mondja: „Krisztus nagykövetei vagyunk…” (2Korinthus 5:20 NLT). Ne kötődj tehát túlságosan ahhoz, ami körülötted van, mert mindez csak átmeneti, ideiglenes. „és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik” (1Korinthus 7:31). Használd, hozd ki belőle a legtöbbet, hogy Isten céljait beteljesítsd, de ne szeress bele!