Adj dicsőséget Istennek
Istennek tetsző imádság
Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és legyetek nékem tanítványaim.
– János 15:8
– János 15:8
Van egy régi, teljes evangéliumi hagyomány, amely szerint Isten abból szerez dicsőséget, hogy a gyermekei milyen csodálatosan viselik a fájdalmat és gyötrelmet, és a világot ez lenyűgözi. Micsoda hazugság! Ez egyszerűen az ördög eszköze, amellyel fogságban tartja Isten gyermekeit.
A világban élőknek van elég fájdalmuk és gyötrelmük. Nem akarnak még többet. Inkább a kimenekedést keresik ezekből! Nem érdekli őket, mit prédikálsz. Azzal csak a hívő emberek törődnek. A világ, a bűnösök okosabbak annál. Csak az eredmény érdekli őket: meggyógyulhatnak-e vagy sem.
Akkor jönnek majd a gyülekezetedbe, ha azt hallják, hogy ott az emberek meggyógyulnak, és megszabadulnak a szenvedéstől. Ezt keresik, és ezt akarja Isten is adni nekik.
A Biblia azt mondja, hogy Isten dicsőséget vesz abból, amikor látják a bénát járni, és a vakot látni (Máté 15:31). „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek” (János 15:8). Milyen gyümölcsről van szó? Arról, hogy az emberek élete helyreáll, és meggyógyulnak Isten ereje által.
Egyszer eljött valaki az egyik gyógyító alkalmunkra, aki a rák olyan stádiumában volt, hogy alig volt már életerő benne. Nem ismerte az Urat, de csodára várt. Az alkalom alatt az Úr azt mondta Kennek, hogy valaki éppen rákból gyógyul meg – mégpedig nyirokmirigy-, gége- és tüdőrákból. Amikor az ember előre jött, és elfogadta a gyógyulását, azt mondta: „Amikor ma reggel elhagytam a kórházat, rákos voltam, de most már meggyógyultam.” Aznap délután visszament a kórházba, az orvosok megvizsgálták, és kiengedték. Ezután az ember elfogadta Jézust Urának, és még aznap helyrejött a kapcsolata a feleségével, akitől előtte különélt. Újjászületett, meggyógyult, és helyreállt a házassága mindössze egyetlen nap alatt!
Ezt nevezem gyümölcsnek! Ez hoz Istennek dicsőséget. Amikor gyógyulást és szabadítást szolgálunk, mint Jézus, az dicsőségére van Istennek. Hagyjunk fel a vallásos hagyománnyal, és tegyük azt, amit az Ige mond. Nyűgözzük le a világot Jézussal, és adjunk dicsőséget Istennek ma!
Igei olvasmány: János 15:1-16
(Péld. 5:21?22)
?Nem is tudjuk, hogy milyen sokkal tartozunk Krisztusnak azért a békéért és oltalomért, amit élvezünk. Isten fékező hatalma akadályozza meg, hogy Sátán teljesen hatalmába kerítse az emberiséget. Az engedetlen és hálátlan embernek számos oka lenne a köszönetre, hogy az irgalmas és türelmes Isten féken tartja Sátán kegyetlenségét. De amikor az ember átlépi Isten türelmének a határát, akkor a korlátok ledőlnek. Nem Isten hajtja végre a bűnösön a törvényszegése miatt kimondott ítéletet, hanem magára hagyja irgalmának visszautasítóját, hogy azt arassa, amit vetett. Minden elutasított fénysugár, semmibe vett intés, szabadjára engedett szenvedély és Isten törvényének minden egyes megszegése egy-egy elvetett mag, amely biztosan meghozza a maga termését.
Ha a bűnös konokul ellenáll Isten Lelkének, a Lélek végül visszavonul, és többé nincs olyan hatalom, amely el tudná fojtani az ember gonosz indulatait és meg tudná védeni őt Sátán gonoszságától, gyűlöletétől. Jeruzsálem pusztulása félelmetes és komoly figyelmeztetés mindazoknak, akik játszanak Isten felkínált kegyelmével, akik ellenállnak az irgalmas Isten kérlelő szavának. Soha semmilyen bizonyságtevés sem adott ennél erősebben hangot annak, hogy mennyire gyűlöli Isten a bűnt, és hogy a bűnös nem kerülheti el büntetését.?
"Elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4).
Jézus Krisztus halála Isten akaratának történelmi beteljesülése volt. Helytelen dolog, hogy Jézus Krisztust mártírnak tekintsük. Halála nem egy vele történt szerencsétlenség, amit meg lehetett volna akadályozni. Halála volt földre jövetelének a célja.
Ha megbocsátásról beszélsz, ne arra építsd a mondanivalódat, hogy Isten Atyánk, tehát megbocsát, mert szeret. Ez meghamisítja Jézus Krisztusnak Istenről adott kijelentését, feleslegessé teszi a keresztet és akkor a megváltás csak "sok hűhó semmiért". Ha Isten megbocsátja a bűnt, egyedül Krisztus haláláért teszi. Másképpen nem tud Isten az embernek megbocsátani, mint Fia haláláért. Az Úr Jézus azért lett Megváltó, mert meghalt. "Látjuk, hogy Jézus... a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg" (Zsid 2,9). A legmagasztosabb diadalének, amely valaha is fülébe zúgott a rémült világnak, ott hangzott el a kereszten: "Elvégeztetett!" (Jn 19,30). Az ember megváltásában ez az utolsó szó.
Bármi homályosítja is el és kisebbíti meg Isten szentségét szeretetének helytelen beállításával, az egyúttal meghamisítja azt a kijelentést, ami Jézus Krisztusban adatott. Soha ne támadjon benned olyan gondolat, hogy Jézus Krisztus szánalomból és könyörületből pártunkat fogja Istennel szemben, vagy hogy azért lett átokká, mert együtt érzett velünk. Jézus Krisztus átokká lett értünk Isten akaratából (Gal 3,13). Ennek az átoknak borzalmas jelentőségére ráeszmélve a mi részünk az, hogy elítéljük a bűnt. A szégyen és a bűnbánat Isten nagy irgalmának az ajándéka. Jézus Krisztus gyűlöli a gonoszt az emberben és a Golgota fejezi ki ezt a gyűlöletét.
Buzdítalak azért, hogy mindenekelőtt tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások, hálaadások minden emberért, királyokért és minden méltóságban lévőkért… — 1Timótheus 2,1. 2.
Isten Igéje világos ezzel kapcsolatban. Hiszem, hogy sok keresztény gyakorolja ezt az Igét bizonyos mértékig, de úgy látom, kissé elhanyagoltuk ezeket a „hálaadásokat”. Isten akarata, hogy Neki ajánljuk fel a hálaadásainkat. És sok mindenért kellene hálát adnunk Istennek!
Sok az olyan keresztény, aki folyton panaszkodik és szüntelen arról beszél, hogy mi a baj minálunk. A Biblia nem mondja a keresztényeknek, hogy ezt tegyék. Ehelyett int bennünket, keresztényeket, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások és hálaadások a vezetőinkért. (Lehetetlen, hogy az értük való imáink működjenek, ha ugyanakkor kritizáljuk őket.)
A világban élőknek van elég fájdalmuk és gyötrelmük. Nem akarnak még többet. Inkább a kimenekedést keresik ezekből! Nem érdekli őket, mit prédikálsz. Azzal csak a hívő emberek törődnek. A világ, a bűnösök okosabbak annál. Csak az eredmény érdekli őket: meggyógyulhatnak-e vagy sem.
Akkor jönnek majd a gyülekezetedbe, ha azt hallják, hogy ott az emberek meggyógyulnak, és megszabadulnak a szenvedéstől. Ezt keresik, és ezt akarja Isten is adni nekik.
A Biblia azt mondja, hogy Isten dicsőséget vesz abból, amikor látják a bénát járni, és a vakot látni (Máté 15:31). „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek” (János 15:8). Milyen gyümölcsről van szó? Arról, hogy az emberek élete helyreáll, és meggyógyulnak Isten ereje által.
Egyszer eljött valaki az egyik gyógyító alkalmunkra, aki a rák olyan stádiumában volt, hogy alig volt már életerő benne. Nem ismerte az Urat, de csodára várt. Az alkalom alatt az Úr azt mondta Kennek, hogy valaki éppen rákból gyógyul meg – mégpedig nyirokmirigy-, gége- és tüdőrákból. Amikor az ember előre jött, és elfogadta a gyógyulását, azt mondta: „Amikor ma reggel elhagytam a kórházat, rákos voltam, de most már meggyógyultam.” Aznap délután visszament a kórházba, az orvosok megvizsgálták, és kiengedték. Ezután az ember elfogadta Jézust Urának, és még aznap helyrejött a kapcsolata a feleségével, akitől előtte különélt. Újjászületett, meggyógyult, és helyreállt a házassága mindössze egyetlen nap alatt!
Ezt nevezem gyümölcsnek! Ez hoz Istennek dicsőséget. Amikor gyógyulást és szabadítást szolgálunk, mint Jézus, az dicsőségére van Istennek. Hagyjunk fel a vallásos hagyománnyal, és tegyük azt, amit az Ige mond. Nyűgözzük le a világot Jézussal, és adjunk dicsőséget Istennek ma!
Igei olvasmány: János 15:1-16
?Az Úrnak szeme előtt van mindenkinek az útja, és minden ösvényét ő rendeli. A maga álnokságai fogják meg az istentelent és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.?
?Nem is tudjuk, hogy milyen sokkal tartozunk Krisztusnak azért a békéért és oltalomért, amit élvezünk. Isten fékező hatalma akadályozza meg, hogy Sátán teljesen hatalmába kerítse az emberiséget. Az engedetlen és hálátlan embernek számos oka lenne a köszönetre, hogy az irgalmas és türelmes Isten féken tartja Sátán kegyetlenségét. De amikor az ember átlépi Isten türelmének a határát, akkor a korlátok ledőlnek. Nem Isten hajtja végre a bűnösön a törvényszegése miatt kimondott ítéletet, hanem magára hagyja irgalmának visszautasítóját, hogy azt arassa, amit vetett. Minden elutasított fénysugár, semmibe vett intés, szabadjára engedett szenvedély és Isten törvényének minden egyes megszegése egy-egy elvetett mag, amely biztosan meghozza a maga termését.
Ha a bűnös konokul ellenáll Isten Lelkének, a Lélek végül visszavonul, és többé nincs olyan hatalom, amely el tudná fojtani az ember gonosz indulatait és meg tudná védeni őt Sátán gonoszságától, gyűlöletétől. Jeruzsálem pusztulása félelmetes és komoly figyelmeztetés mindazoknak, akik játszanak Isten felkínált kegyelmével, akik ellenállnak az irgalmas Isten kérlelő szavának. Soha semmilyen bizonyságtevés sem adott ennél erősebben hangot annak, hogy mennyire gyűlöli Isten a bűnt, és hogy a bűnös nem kerülheti el büntetését.?
(Nagy küzdelem, Jeruzsálem pusztulása c. fejezetből)
ELVÉGEZTETETT
"Elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4).
Jézus Krisztus halála Isten akaratának történelmi beteljesülése volt. Helytelen dolog, hogy Jézus Krisztust mártírnak tekintsük. Halála nem egy vele történt szerencsétlenség, amit meg lehetett volna akadályozni. Halála volt földre jövetelének a célja.
Ha megbocsátásról beszélsz, ne arra építsd a mondanivalódat, hogy Isten Atyánk, tehát megbocsát, mert szeret. Ez meghamisítja Jézus Krisztusnak Istenről adott kijelentését, feleslegessé teszi a keresztet és akkor a megváltás csak "sok hűhó semmiért". Ha Isten megbocsátja a bűnt, egyedül Krisztus haláláért teszi. Másképpen nem tud Isten az embernek megbocsátani, mint Fia haláláért. Az Úr Jézus azért lett Megváltó, mert meghalt. "Látjuk, hogy Jézus... a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg" (Zsid 2,9). A legmagasztosabb diadalének, amely valaha is fülébe zúgott a rémült világnak, ott hangzott el a kereszten: "Elvégeztetett!" (Jn 19,30). Az ember megváltásában ez az utolsó szó.
Bármi homályosítja is el és kisebbíti meg Isten szentségét szeretetének helytelen beállításával, az egyúttal meghamisítja azt a kijelentést, ami Jézus Krisztusban adatott. Soha ne támadjon benned olyan gondolat, hogy Jézus Krisztus szánalomból és könyörületből pártunkat fogja Istennel szemben, vagy hogy azért lett átokká, mert együtt érzett velünk. Jézus Krisztus átokká lett értünk Isten akaratából (Gal 3,13). Ennek az átoknak borzalmas jelentőségére ráeszmélve a mi részünk az, hogy elítéljük a bűnt. A szégyen és a bűnbánat Isten nagy irgalmának az ajándéka. Jézus Krisztus gyűlöli a gonoszt az emberben és a Golgota fejezi ki ezt a gyűlöletét.
Hálaadások
Buzdítalak azért, hogy mindenekelőtt tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások, hálaadások minden emberért, királyokért és minden méltóságban lévőkért… — 1Timótheus 2,1. 2.
Isten Igéje világos ezzel kapcsolatban. Hiszem, hogy sok keresztény gyakorolja ezt az Igét bizonyos mértékig, de úgy látom, kissé elhanyagoltuk ezeket a „hálaadásokat”. Isten akarata, hogy Neki ajánljuk fel a hálaadásainkat. És sok mindenért kellene hálát adnunk Istennek!
Sok az olyan keresztény, aki folyton panaszkodik és szüntelen arról beszél, hogy mi a baj minálunk. A Biblia nem mondja a keresztényeknek, hogy ezt tegyék. Ehelyett int bennünket, keresztényeket, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, közbenjárások és hálaadások a vezetőinkért. (Lehetetlen, hogy az értük való imáink működjenek, ha ugyanakkor kritizáljuk őket.)
Istennek tetsző imádság
Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik Őt így imádják.
(János 4, 23)
A lélekben való imádásnak bensőséges jellege van. Előfeltétele az ember megújulása és az Istennek való odaszentelődése. Nincs külön helyhez kötve az imádkozás. Ahol szent kezeket emelnek fel (1 Tim 2, 8), ott minden hely megszentelt és alkalmas az imádásra; de bármilyen fenségesen felékesített templom is csak üres, puszta hely Isten szemében, ha ott nem tisztán és igazán hirdetik Isten Igéjét. Az ilyen istentiszteletnek farizeusi, a törvényes formáknak megfelelő jellege lesz csupán.
Az Istennek tetsző imádás Krisztussal jött közénk. Ő gyakorolta földi napjaiban azt lélek szerint, és csak aki benne hisz, juthat el Isten imádásának erre a magasabb fokára. - A lélek szerint mondott imádság ellentéte annak, amit csak az ajkak mormolnak, amit imádságos könyvekből lélektelenül olvasnak, vagy minden áhítat nélkül kívülről elmondanak. A legbensőbb kapcsolat Istennel az az imádság, aminek a személyes megismerés az alapja; a bensőséges, közeli viszony, mint apa és gyermeke között. Az ilyen imádkozás érintkezés-felvétel és találkozás Istennel. Jelenlétébe lépünk, színe elé járulunk. Minket sokszor más dolgok is lefoglalnak, ezért nincs meg mindjárt a belső összeköttetés vele. Keressük az imádkozást úgy, mint Dániel! Először kérjük az imádságot, azután tartsunk ki benne. Néha az a benyomásunk egyeseknél, mintha pisztolyból lőnék az imájukat, nagy gyakorlatuk (rutinjuk) van, de hiányzik a bensőség, a lélekben való imádás.
Azután Jézus szerint igazságban kell imádkoznunk. Mennyi hamis imádság sérti állandóan Isten fülét! Sokan járulnak eléje szavakkal, de életükkel és magatartásukkal hátat fordítanak neki. Hát nem hazugság ez? Nem üres játék-e csupán a szent Istennel? „Úr"-nak nevezik Őt és nem engedelmeskednek neki. A Miatyánk is a valótlanságok láncolata lesz némelyek szájában. Még a negyedik kérés is hazugsággá lesz, hiszen nem elégszik meg valójában egy napi eledellel, hanem sok napra szeretné biztosítani magát. Akkor igazi és valódi az imádkozásunk, ha nemcsak könyörgünk Istenhez, hanem vele is járunk; ha nemcsak szavunkat, de egész testünket és szívünket oltárára helyezzük. Ha cselekedeteink megegyeznek szavainkkal, akkor igazságban, azaz valóságban imádjuk mennyei Atyánkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése