DIADALMAS GYŐZTESEK
„…Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket…” (2Korinthus 2:14)
Jézus azt mondta: „E világon nyomorúságtok lészen…” (János 16:33 Károli). Ha problémáid vannak, az nem azt jelenti, hogy nem vagy igazi hívő, hogy kudarcot vallottál, vagy, hogy Isten nem kedvel. A vihar a hívő házát éppúgy próbára tette, mint a hitetlenét (ld. Máté 7:24-27). A hívő azonban felülkerekedett rajta. Mi tehát Isten célja? Az, hogy győztessé neveljen, ne szabaduló művésszé! „Hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket.” Igen, Isten meg fog szabadítani, de először tanítani fog. Vannak olyan problémák, melyeket nem kerülhetsz el, amiket mindenképpen kezelned kell. Ilyen például a külsőd, amelyet örököltél. A mai társadalom annyira megszállottja a külső megjelenésnek. Lehet, hogy te is elégedetlen vagy a kinézeteddel? Úgy érzed, túl magas, túl alacsony, túl átlagos, nem atlétikus, alma formájú, körte formájú vagy, az orrod pedig tényleg csúnya? Szeplős vagy, nagy a tokád vagy elállnak a füleid? Próbáltál már sötétebb árnyalatot és világosabb árnyalatot is? Hangsúlyoztad, elrejtetted, kisebbítetted, nagyobbítottad, de sosem úgy néz ki, ahogy szeretnéd? Óvakodj a kultúra testies normáitól. „… azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekszenek” (2Korinthus 10:12 Károli). A Biblia azt mondja: „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával… Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed?” (Ézsaiás 45:9). Tekints arra, ami a legjobb benned, és fogadd el azt, amin nem tudsz változtatni. Isten nem hibázik. Ne légy olyan, mint azok, akik „nem okosan cselekesznek”! „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Isten mércéjét használd, ne az emberekét! Kezdd el értékelni önmagad!
Néha le kell győznöd a családi hátteredet. Egyikünk sem jön ideális családból. Mind megtapasztalunk olyan dolgokat, mint elutasítás; fizikai, érzelmi, verbális vagy szexuális bántalmazás; szegénység; dühkitörések; drogfüggőség; alkoholizmus; válás stb. Évek múltán még mindig küzdünk az alacsony önértékeléssel, a házasságunk kudarcával, magányosságával, depresszióval, függősségekkel, aggodalmakkal, haraggal és nevelési kudarcokkal. Ám a rossz kezdet nem azt jelenti, hogy nem érhetsz célba fényes győzelemmel. Az életed több annál, mint ami a múltban történt; igazából az a lényeg, mihez kezdesz a történtekkel. Nézd csak meg Jefte családi hátterét. Egy prostituálttól született, a testvérei kidobták a házból, megfosztották a jogos örökségtől, csalódott a vallási vezetőkben, menekült lázadóként élt egy barlangban (ld. Bírák 11). Mégsem omlott össze, nem adta meg magát a vereségnek, a kivetett emberekből szabadcsapatot képezett ki, megszabadította Izráelt az ellenségtől, és kiérdemelte magának a helyét a hitősök között, Ábrahám, Mózes és Dávid sorában (ld. Zsidók 11). Hogy csinálta? Onnan kezdte, ahol volt, fogta, amije volt, és megtette, amit tudott. Hittel megragadta az Istentől kapott lehetőséget. Több vagy, mint csupán a környezeted terméke. Bármi is történt régen, most már új teremtés vagy. „…a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korintus 5:17). Élj az újban, és hagyd el a régit! „Ti is Istentől valók vagytok gyermekeim, és legyőzték őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4).
Kevés dolog csüggesztőbb annál, mint ha gyermekeid nem követik a nyomdokodat. Keresztyén szülőkként arra vágyunk, hogy gyermekeink is Istent szolgálják. Ha imádkoztál, megélted előttük a hitedet a tőled telhető legjobban, és mégis másik utat választanak, az mély szívfájdalmat okozhat. De mások is jártak, már így. Izsák látta, hogy egyik fia, Jákób megadja magát Istennek, míg a másik fia, Ézsau, elutasította Őt. Áronnak, aki főpap volt, két fia „idegen tűzzel” áldozott Istenoltáránál. Mánoah megérte, hogy fia, Sámson öngyilkos lett. Még Sámuel prófétával is megtörtént, hogy fiai „…nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot” (1Sámuel 8:3). Nem vagy egyedül a gyermekeidért való aggodalommal, korai még bánkódni, vagy lemondani róluk. Ne feledd: először is, egyedül Isten tudja megmenteni őket! „Az Úrtól jön a szabadulás!” (Jónás 2:10). Ne próbáld magadra vállalni Isten dolgát, és ne is hibáztasd magad olyasmiért, ami nem a te bűnöd! Isten ismeri a szívünket, tudja hogyan és mikor zárja le az ügyet a gyermekeddel. Aggodalmaskodás helyett inkább továbbra is vidd Isten elé őket imádságban! Másodszor: hagyd, hogy Isten vállát nyomja a teher! A te dolgod az, hogy imádkozz értük, és higgy Istenben! Bízd rá a terheidet, ő elbírálja, te nem (ld. 1Péter 5:7)! Harmadszor: amíg élnek, van remény (ld. Jeremiás 31:17). Isten tudja úgy rendezni a körülményeket, ogy makacs szívük megforduljon, csak bíznod kell Benne.
Jézus azt mondta: „E világon nyomorúságtok lészen…” (János 16:33 Károli). Ha problémáid vannak, az nem azt jelenti, hogy nem vagy igazi hívő, hogy kudarcot vallottál, vagy, hogy Isten nem kedvel. A vihar a hívő házát éppúgy próbára tette, mint a hitetlenét (ld. Máté 7:24-27). A hívő azonban felülkerekedett rajta. Mi tehát Isten célja? Az, hogy győztessé neveljen, ne szabaduló művésszé! „Hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket.” Igen, Isten meg fog szabadítani, de először tanítani fog. Vannak olyan problémák, melyeket nem kerülhetsz el, amiket mindenképpen kezelned kell. Ilyen például a külsőd, amelyet örököltél. A mai társadalom annyira megszállottja a külső megjelenésnek. Lehet, hogy te is elégedetlen vagy a kinézeteddel? Úgy érzed, túl magas, túl alacsony, túl átlagos, nem atlétikus, alma formájú, körte formájú vagy, az orrod pedig tényleg csúnya? Szeplős vagy, nagy a tokád vagy elállnak a füleid? Próbáltál már sötétebb árnyalatot és világosabb árnyalatot is? Hangsúlyoztad, elrejtetted, kisebbítetted, nagyobbítottad, de sosem úgy néz ki, ahogy szeretnéd? Óvakodj a kultúra testies normáitól. „… azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekszenek” (2Korinthus 10:12 Károli). A Biblia azt mondja: „Jaj annak, aki perbe száll alkotójával… Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed?” (Ézsaiás 45:9). Tekints arra, ami a legjobb benned, és fogadd el azt, amin nem tudsz változtatni. Isten nem hibázik. Ne légy olyan, mint azok, akik „nem okosan cselekesznek”! „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Isten mércéjét használd, ne az emberekét! Kezdd el értékelni önmagad!
Néha le kell győznöd a családi hátteredet. Egyikünk sem jön ideális családból. Mind megtapasztalunk olyan dolgokat, mint elutasítás; fizikai, érzelmi, verbális vagy szexuális bántalmazás; szegénység; dühkitörések; drogfüggőség; alkoholizmus; válás stb. Évek múltán még mindig küzdünk az alacsony önértékeléssel, a házasságunk kudarcával, magányosságával, depresszióval, függősségekkel, aggodalmakkal, haraggal és nevelési kudarcokkal. Ám a rossz kezdet nem azt jelenti, hogy nem érhetsz célba fényes győzelemmel. Az életed több annál, mint ami a múltban történt; igazából az a lényeg, mihez kezdesz a történtekkel. Nézd csak meg Jefte családi hátterét. Egy prostituálttól született, a testvérei kidobták a házból, megfosztották a jogos örökségtől, csalódott a vallási vezetőkben, menekült lázadóként élt egy barlangban (ld. Bírák 11). Mégsem omlott össze, nem adta meg magát a vereségnek, a kivetett emberekből szabadcsapatot képezett ki, megszabadította Izráelt az ellenségtől, és kiérdemelte magának a helyét a hitősök között, Ábrahám, Mózes és Dávid sorában (ld. Zsidók 11). Hogy csinálta? Onnan kezdte, ahol volt, fogta, amije volt, és megtette, amit tudott. Hittel megragadta az Istentől kapott lehetőséget. Több vagy, mint csupán a környezeted terméke. Bármi is történt régen, most már új teremtés vagy. „…a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korintus 5:17). Élj az újban, és hagyd el a régit! „Ti is Istentől valók vagytok gyermekeim, és legyőzték őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” (1János 4:4).
Kevés dolog csüggesztőbb annál, mint ha gyermekeid nem követik a nyomdokodat. Keresztyén szülőkként arra vágyunk, hogy gyermekeink is Istent szolgálják. Ha imádkoztál, megélted előttük a hitedet a tőled telhető legjobban, és mégis másik utat választanak, az mély szívfájdalmat okozhat. De mások is jártak, már így. Izsák látta, hogy egyik fia, Jákób megadja magát Istennek, míg a másik fia, Ézsau, elutasította Őt. Áronnak, aki főpap volt, két fia „idegen tűzzel” áldozott Istenoltáránál. Mánoah megérte, hogy fia, Sámson öngyilkos lett. Még Sámuel prófétával is megtörtént, hogy fiai „…nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot” (1Sámuel 8:3). Nem vagy egyedül a gyermekeidért való aggodalommal, korai még bánkódni, vagy lemondani róluk. Ne feledd: először is, egyedül Isten tudja megmenteni őket! „Az Úrtól jön a szabadulás!” (Jónás 2:10). Ne próbáld magadra vállalni Isten dolgát, és ne is hibáztasd magad olyasmiért, ami nem a te bűnöd! Isten ismeri a szívünket, tudja hogyan és mikor zárja le az ügyet a gyermekeddel. Aggodalmaskodás helyett inkább továbbra is vidd Isten elé őket imádságban! Másodszor: hagyd, hogy Isten vállát nyomja a teher! A te dolgod az, hogy imádkozz értük, és higgy Istenben! Bízd rá a terheidet, ő elbírálja, te nem (ld. 1Péter 5:7)! Harmadszor: amíg élnek, van remény (ld. Jeremiás 31:17). Isten tudja úgy rendezni a körülményeket, ogy makacs szívük megforduljon, csak bíznod kell Benne.
Gondolatok Áron vesszejéről
„….Áron vesszeje kivirágzott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt.” (4Mózes 17:23)
Izráelnek sürgősen szüksége volt új vezetésre. Ezért Isten megparancsolta mind a tizenkét törzs vezetőjének, hogy hozzanak egy-egy fa vesszőt, amelyen rajta van a nevük, és hagyják éjszakára a szentélyben. Azt mondta: „Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog virágzani” (4Mózes 17:20). Másnap reggelre Áron vesszeje „kihajtott és … kivirágzott” (NKJV). Figyeld meg!
1) Kinek a vesszeje virágzott? Ároné! Nyilvánvaló, hogy Isten nem azért választ valakit vezetőül, mert az tökéletes. Áron önéletrajzában ott állt az aranyborjú készítése, amelyet Izráel imádott, és ott volt utána a védekezése: „Az a borjú csak úgy magától kisétált a tűzből.” Te kiválasztanál egy ilyen embert? Isten így tett. Azért, mert ő hallja a szívünk kiáltását, és lát bennünk olyan tulajdonságokat, amelyeket fel tud használni arra, hogy megvalósítsa a céljait. Tartsd ezt észben, ha legközelebb egy vezető csalódást okoz neked! És emlékezz rá, ha netalán Isten téged hívna el vezetőnek!
2) Hol virágzott ki? Az Úr jelenlétében. Bizonyos dolgok csak Isten jelenlétében történhetnek meg. Áron esetében egy sétapálca kelt életre „a találkozás sátrában… ahol találkozom veletek” (NKJV). Rajta, rendezd újra az értékrendedet! Minden nap ütemezz be időt arra, hogy találkozz Istennel, és tartsd magad ehhez az időbeosztáshoz! Ha nem teszed, nem fog sikerülni!
3) Mikor virágzott ki? A sötétség idején. A Teremtés könyvében ezt olvashatjuk: „Így lett este, és lett reggel: első nap” (1Mózes 1:5). Figyeld meg, Isten a napodat az éjszakai megtapasztalással kezdi. Ahhoz, hogy hited virágba boruljon, először a sötétben kell érlelődnie. Igazi hit csak viszontagságok között sarjad, ha tehát megpróbálsz elmenekülni, elveszíted annak a lehetőségét, hogy a hit magasabb világába juss.
Izráelnek sürgősen szüksége volt új vezetésre. Ezért Isten megparancsolta mind a tizenkét törzs vezetőjének, hogy hozzanak egy-egy fa vesszőt, amelyen rajta van a nevük, és hagyják éjszakára a szentélyben. Azt mondta: „Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog virágzani” (4Mózes 17:20). Másnap reggelre Áron vesszeje „kihajtott és … kivirágzott” (NKJV). Figyeld meg!
1) Kinek a vesszeje virágzott? Ároné! Nyilvánvaló, hogy Isten nem azért választ valakit vezetőül, mert az tökéletes. Áron önéletrajzában ott állt az aranyborjú készítése, amelyet Izráel imádott, és ott volt utána a védekezése: „Az a borjú csak úgy magától kisétált a tűzből.” Te kiválasztanál egy ilyen embert? Isten így tett. Azért, mert ő hallja a szívünk kiáltását, és lát bennünk olyan tulajdonságokat, amelyeket fel tud használni arra, hogy megvalósítsa a céljait. Tartsd ezt észben, ha legközelebb egy vezető csalódást okoz neked! És emlékezz rá, ha netalán Isten téged hívna el vezetőnek!
2) Hol virágzott ki? Az Úr jelenlétében. Bizonyos dolgok csak Isten jelenlétében történhetnek meg. Áron esetében egy sétapálca kelt életre „a találkozás sátrában… ahol találkozom veletek” (NKJV). Rajta, rendezd újra az értékrendedet! Minden nap ütemezz be időt arra, hogy találkozz Istennel, és tartsd magad ehhez az időbeosztáshoz! Ha nem teszed, nem fog sikerülni!
3) Mikor virágzott ki? A sötétség idején. A Teremtés könyvében ezt olvashatjuk: „Így lett este, és lett reggel: első nap” (1Mózes 1:5). Figyeld meg, Isten a napodat az éjszakai megtapasztalással kezdi. Ahhoz, hogy hited virágba boruljon, először a sötétben kell érlelődnie. Igazi hit csak viszontagságok között sarjad, ha tehát megpróbálsz elmenekülni, elveszíted annak a lehetőségét, hogy a hit magasabb világába juss.
Próbáld meg elkerülni a viszályt!
„Ne legyen viszály köztem és közted…” (1Mózes 13:8)
Amikor a közös legelők már túl kicsinek bizonyultak nyájaik számára, Ábrahám ezt mondta az unokaöccsének, Lótnak: „Ne legyen viszály köztem és közted… hiszen rokonok vagyunk!” (1Mózes 13:8). Két fontos leckét tanulhatunk meg ebből a történetből: 1) Ne várj, ragadd meg a kezdeményezést! Ábrahám nem mondta azt: „Nem akarok ezzel foglalkozni”. Nem, ő megértette, hogy ha ez így megy tovább, akkor éket verhet kettőjük közé, ezért csírájában elfojtotta. Utólag már bölcsek lehetünk, de a tartós kapcsolatokhoz előrelátásra van szükség. Isten csak nemrég mondta Ábrahámnak: „… megáldalak, naggyá teszem nevedet…” (1Mózes 12:2). De a növekedés és az áldás bölcsességet kíván. Mivel Isten terve beteljesedőben volt Ábrahám életében, ezért ezt a helyzetet kezelni kellett. Senki sem örül a konfrontációnak, de a jövendő békéje és gyarapodása megköveteli, hogy a dolgokat bölcsen kezeljük, mielőtt kicsúsznak a kezünk közül. 2) Ne aggódj amiatt, hogy esetleg kárt vallasz, Isten majd elrendezi a dolgot számodra. Lót, kettőjük közül a fiatalabb, a termékeny, bőséges vízellátású földeket választotta a Jordán völgyében, Ábrahámnak hagyva azt, amivel úgy tűnt, nagybátyja rosszabbul jár. Idősebb félként Ábrahámnak megvolt a lehetősége, hogy jogaira hivatkozva a jobb földet magának követelje, de nem tette. Azért, mert felismert két dolgot: a) ezzel véget ér Lóttal való kapcsolata, épp ezért itt az ideje nagylelkűen búcsúzni egymástól, nem pedig viszállyal. b) Az ő célkitűzései és az ő értékrendje összeegyeztethetetlen Lótéval. Amit Lót választott, füstbe ment; amit Ábrahám választott, áldássá lett az egész emberiség számára. Légy tehát békességszerző, és járj Isten áldásában!
Amikor a közös legelők már túl kicsinek bizonyultak nyájaik számára, Ábrahám ezt mondta az unokaöccsének, Lótnak: „Ne legyen viszály köztem és közted… hiszen rokonok vagyunk!” (1Mózes 13:8). Két fontos leckét tanulhatunk meg ebből a történetből: 1) Ne várj, ragadd meg a kezdeményezést! Ábrahám nem mondta azt: „Nem akarok ezzel foglalkozni”. Nem, ő megértette, hogy ha ez így megy tovább, akkor éket verhet kettőjük közé, ezért csírájában elfojtotta. Utólag már bölcsek lehetünk, de a tartós kapcsolatokhoz előrelátásra van szükség. Isten csak nemrég mondta Ábrahámnak: „… megáldalak, naggyá teszem nevedet…” (1Mózes 12:2). De a növekedés és az áldás bölcsességet kíván. Mivel Isten terve beteljesedőben volt Ábrahám életében, ezért ezt a helyzetet kezelni kellett. Senki sem örül a konfrontációnak, de a jövendő békéje és gyarapodása megköveteli, hogy a dolgokat bölcsen kezeljük, mielőtt kicsúsznak a kezünk közül. 2) Ne aggódj amiatt, hogy esetleg kárt vallasz, Isten majd elrendezi a dolgot számodra. Lót, kettőjük közül a fiatalabb, a termékeny, bőséges vízellátású földeket választotta a Jordán völgyében, Ábrahámnak hagyva azt, amivel úgy tűnt, nagybátyja rosszabbul jár. Idősebb félként Ábrahámnak megvolt a lehetősége, hogy jogaira hivatkozva a jobb földet magának követelje, de nem tette. Azért, mert felismert két dolgot: a) ezzel véget ér Lóttal való kapcsolata, épp ezért itt az ideje nagylelkűen búcsúzni egymástól, nem pedig viszállyal. b) Az ő célkitűzései és az ő értékrendje összeegyeztethetetlen Lótéval. Amit Lót választott, füstbe ment; amit Ábrahám választott, áldássá lett az egész emberiség számára. Légy tehát békességszerző, és járj Isten áldásában!
VERSENYFUTÁS
„…állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát!” (Zsidók 12:1)
Görögországban van egy hely, amit turisták ritkán látogatnak. A Zsidókhoz írt levél írója talán erre gondolt, amikor ezt írta: „…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát” (Zsidók 12:1). Ez az a hely, ahol az iszthmoszi játékokat, az olümpiai játékok előfutárát rendezték: ahol az atlétákat hősöknek kijáró módon ünnepelték, Ahhoz, hogy izmaikat fejlesszék, edzés közben súlyokat szíjaztak lábukra, de a verseny napján levettek mindent, ami fölösleges volt. Íme a tanulság: azt gondoljuk, hogy fontos az, amihez ragaszkodunk. Ha nem így gondolkodnánk, az elengedés nem kerülne ekkora küzdelembe – egyszerűen csak letennénk.
A keresztyén élet versenyfutás, ami azon a napon kezdődik, amikor elfogadod Krisztust, és akkor ér véget, amikor szemtől szembe találkozol vele. Ahhoz, hogy győztesként léphesd át a célvonalat, ki kell selejtezned: 1) mindent, ami lelassít. Más szavakkal, bármit, ami akadályozza szellemi fejlődésedet. Lehet, hogy ez önmagában nem valami rossz dolog, de teherré válik, ha akadályozza, hogy a tőled telhető legjobban élj Istenért. „9 Mindent, ami botlásodat okozhatná mielőtt célba érnél. Folyamatosan figyelemmel kell kísérned Krisztus iránti elkötelezettségedet, hitbéli növekedésedet, a családi életedet, a kapcsolataidat, a feddhetetlenségedet, a munkaerkölcsödet, a gondolataidat és a szokásaidat. Hangold rá elmédet arra, hogy mindig a versenydíjra összpontosítson! A győztes görög atléták olyan koszorút kaptak, mely előbb-utóbb végül elhervadt, de ránk más vár: „…elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját” (1Péter 5:4). Nem éri meg hát ezért megfutni a pályát?
Görögországban van egy hely, amit turisták ritkán látogatnak. A Zsidókhoz írt levél írója talán erre gondolt, amikor ezt írta: „…tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát” (Zsidók 12:1). Ez az a hely, ahol az iszthmoszi játékokat, az olümpiai játékok előfutárát rendezték: ahol az atlétákat hősöknek kijáró módon ünnepelték, Ahhoz, hogy izmaikat fejlesszék, edzés közben súlyokat szíjaztak lábukra, de a verseny napján levettek mindent, ami fölösleges volt. Íme a tanulság: azt gondoljuk, hogy fontos az, amihez ragaszkodunk. Ha nem így gondolkodnánk, az elengedés nem kerülne ekkora küzdelembe – egyszerűen csak letennénk.
A keresztyén élet versenyfutás, ami azon a napon kezdődik, amikor elfogadod Krisztust, és akkor ér véget, amikor szemtől szembe találkozol vele. Ahhoz, hogy győztesként léphesd át a célvonalat, ki kell selejtezned: 1) mindent, ami lelassít. Más szavakkal, bármit, ami akadályozza szellemi fejlődésedet. Lehet, hogy ez önmagában nem valami rossz dolog, de teherré válik, ha akadályozza, hogy a tőled telhető legjobban élj Istenért. „9 Mindent, ami botlásodat okozhatná mielőtt célba érnél. Folyamatosan figyelemmel kell kísérned Krisztus iránti elkötelezettségedet, hitbéli növekedésedet, a családi életedet, a kapcsolataidat, a feddhetetlenségedet, a munkaerkölcsödet, a gondolataidat és a szokásaidat. Hangold rá elmédet arra, hogy mindig a versenydíjra összpontosítson! A győztes görög atléták olyan koszorút kaptak, mely előbb-utóbb végül elhervadt, de ránk más vár: „…elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját” (1Péter 5:4). Nem éri meg hát ezért megfutni a pályát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése