Isten majd megmondja, hogy mit mondj

„…ne aggódjatok amiatt, hogy… mit mondjatok…” (Máté 10:19)

Jézus azt mondta: „Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok” (Máté 10:19-20). Ez azt jelenti, hogy nem kell felkészülnünk? Nem, csupán annyit jelent, hogy nem kellene azzal próbálkoznunk, hogy előre kitaláljuk, mit fogunk mondani vagy tenni minden helyzetben, amivel majd szembekerülünk. Teljesen kifárasztod magad azzal, hogy megpróbálsz felkészülni minden körülményre, ami esetleg bekövetkezhet a jövőben. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy bízzák az életüket teljesen Istenre, és számítsanak arra, hogy Isten bennük lakó Szentlelke vezetni és védeni fogja őket, és ellátja őket mindennel, amikor a helyzet kívánja. Ugyanez igaz ránk is. Például, amikor nehéz döntések várnak ránk, bonyolult problémákat kell megoldanunk, vagy nehéz természetű emberekkel kell konfrontálódnunk, Isten Lelke dönti el, melyik a megfelelő idő és a legjobb megközelítés. Ő fogja megadni nekünk a megfelelő szavakat is. Addig nem kell ezzel gyötörni magunkat. Ha hallgatunk arra, amit az Úr ebben az igében mond nekünk, nemcsak nagyobb békességünk lesz, de több sikernek is örvendhetünk. Amikor meg kell szólalnunk, akkor Istentől való bölcsesség lesz az, ami kijön a szánkon, és nem olyasvalami, amit a mi agyunk szült. Nem az a feladatunk és felelősségünk, hogy ismerjük a jövőt, hanem, hogy bízzunk Istenben, aki kezében tartja a jövőt, és bízzunk abban, hogy Nála jó kezekben vagyunk.

Ki tartozik az életedhez?

„…ahová te mégy, odamegyek…” (Ruth 1:16)

Ruth azt mondta Naominak: „Ahová te mégy, oda megyek”. Bárhol töltheted az életed, bárkivel és bármilyen tevékenységgel, aztán egyszer csak találkozol valakivel, és azt érzed, hogy valami összeköt titeket. Ez az, ami rávette Elizeust, hogy felhagyjon a földműveléssel, és kövesse Illést, a különc prófétát; ezért volt annyit Timóteus Pállal, egy olyan öregemberrel, akire kivégzés várt. Valahogy ösztönösen érzed: „Nem teljesülhet be a sorsom nélküled”. Visszatekintve rájössz, hogy ha nem találkoztál volna azzal a bizonyos személlyel, vagy nem vetted volna fel akkor a telefont, vagy nem olvastad volna el azt az e-mailt, akkor most nem lennél itt.

A másik oldalról viszont ott van Orpá, aki „megcsókolta anyósát búcsúzóul” (Ruth 1:14 NIV). Orpá távozása nem tette őt rosszabb emberré, egyszerűen csak azt jelentette, hogy az ő szerepe véget ért a történetben. Ismerd fel, ha a te történetedben véget ér valakinek a szerepe, különben tovább fogsz próbálkozni azzal, hogy életre keltsd a holtat. Dávid könyörgött Istenhez újszülött gyermeke életéért. „Böjtöt tartott Dávid, és… a földön fekve töltötte az éjszakát… és nem is evett…” (2Sámuel 12:16-17). De amikor a gyermek meghalt, el kellett fogadnia, hogy már nem tud mit tenni, így hát „fölkelt… megfürdött… ruhát váltott… és evett” (2Sámuel 12:20). Ismerd be, ha valaminek vége! Ha Isten neked szánja, akkor neked is fogja adni. Ha megpróbáltad elérni, hogy működjön, és nem ment, akkor fogadd el Isten akaratát! Kelj fel, menj el a boltba, vegyél magadnak új ruhát, vendégeld meg magad valami jó étellel – kezdj újra élni! Soha ne könyörögj senkinek azért, hogy akarata ellenére maradjon veled! A távozása nem szerencsétlenség, csak azt jelenti, hogy Isten valami jobbat tartogat a számodra (és esetleg az ő számukra is), tehát bízz Benne, és lépj tovább!

MILYEN AZ IMAELETED?

„... ideje, hogy keressétek az Urat..." (Hóseás 10:12)

Az imádság az a hely, ahol találkozol Istennel azért, hogy útmutatást, helyreigazítást, vilá­gos látást kapj, hogy érezd szeretetét, hogy felépülj, és felkészülj arra, hogy akarata szerint cselekedj. Imádkozni lehet bárhol; mindegy, hogy hol teszed, csak tedd meg valahol! Lehet bármikor, de kell, hogy legyen erre elkülönített időd. Imádság nélkül mihez fordulhatsz, miből meríthetsz? Egyre keményebben dolgozol, de egyre kevesebbet érsz el, mert saját erődből munkálkodsz. Ám ha imádkozol, utána kevesebbet kell küszködnöd, és többet érsz el, mert Isten erejével működsz. Ha órákat töltesz tévénézéssel, de azt mondod, nincs időd imádkozni, akkor „ideje, hogy keresd az Urat". Ha kényelmesen eléldegélsz azzal a bűnnel, ami valaha zavart, „ideje, hogy keresd az Urat". Ha keserűséggel telve beszélsz valakiről, aki megbántott, „ideje, hogy keresd az Urat". Ha az anyagi dolgok oly sokat felemésztenek energiádból, hogy semmi sem marad Istenre és a családodra, „ideje, hogy keresd az Urat". Az újszövetségi gyülekezet olyan gyorsan fejlődött, hogy az apostoloknak nem maradt idejük az imádságra. Ezért ezt mondták: nincs ez így jól..." (ApCsel 6:2 NCV). Neked is itt kell kezdened! Ha feladtad az imádságot, ez megfog mutatkozni maga­tartásodban és tetteidben. Mit tettek az apostolok? Ezt mondták: „mi... megmaradunk az imádkozás és az ige szolgálata mellett" (ApCsel 6:4), és nézd csak meg, mi történt: „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma..." (ApCsel 6:7). Ha idáig jutottál kevés imádsággal, rendszertelen imádsággal, vagy úgy, hogy egyáltalán nem is imádkoztál, gondolj bele, milyen messzire jutnál, ha elkezdenél imádkozni!

Négy lecke az útról

„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Példabeszédek 16:9)
Emlékszel még, amikor autós atlaszra volt szükséged egy utazáshoz? Most csak beírod a tervezett célállomást a GPS-be*, az pedig megmondja, mikor merre fordulj, milyen messze van a legközelebbi töltőállomás, és azt is, hogy mikor fogsz megérkezni. Nincs találgatás, tanácstalanság, nincsenek rossz döntések; csak válaszd ki a legrövidebb vagy leggyorsabb útvonalat, és a navigációs készülék eljuttat oda. Krisztus követőjeként a te isteni GPS-ed a Szentlélek. Ő kiválasztja az útvonalat és az időzítést, és garantálja, hogy el fogsz jutni célodba. Ha rá hallgatsz, négy fontos leckét tanulhatsz meg. Nézzük most meg őket. Először: megtanulod rábízni magad Istenre, ahelyett, hogy a saját fejed után mennél. Ha azt feltételezed, hogy az élet összes kanyarját ismered, akkor anélkül cselekszel, hogy tanácsot kérnél Istentől. Sámson azt hitte, hogy tudja, hogy működik a rendszer.
Amikor Delila elárulta a filiszteusoknak, és azok megkötözték őt, ő még mindig azt hitte, hogy elintézi az ügyet, mint bármikor addig: „Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr” (Bírák 16:20). A győzelmes élet teljes Istentől való függést jelent, nem önmagunkra támaszkodást! Jézus azt mondta: „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5). Másodszor: megváltozik a nézőpontod. Lehet, hogy nem mindig figyelsz arra, hová tartasz, de mindig oda fogsz érkezni, ahová nézel! A nézőpontod meghatározza, milyen döntéseket hozol, milyen irányt választasz az életben. Miután drágán megfizetett azért, hogy alantas ösztöneit követte, Dávid változtatott nézőpontján, és így imádkozott: „De én rád tekintek, én Uram…” (Zsoltárok 141:8). Neked is így kellene imádkoznod. *GPS: mozaikszó a Global Positioning System kifejezésből, jelentése: globális helymeghatározó rendszer



„Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” (Jeremiás 33:3)
Harmadszor: megtanulod az imádság titkát. Úgy érzed, elvesztél egy ismeretlen területen, nem vagy biztos abban, mi legyen a következő lépésed? Isten az ilyen időket arra használja, hogy felhívja figyelmedet, visszahívjon magához, és arra biztasson, hogy támaszkodj rá, az erő és bölcsesség kiapadhatatlan forrására. Ne akarj mindenre egyedül rájönni! Isten azt mondja: „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” (Jeremiás 33:3). Vidd problémádat Istenhez, és kérd tőle a megoldást, ő nem fog csalódást okozni. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jakab 5:16). Negyedszer: megismered a türelem erejét. Amikor a Szentlélek utat mutat, és a szívünkbe helyez egy célt vagy álmot, akkor könnyen beleesünk abba a csapdába, hogy szeretnénk, ha azonnal, egyik napról a másikra megtörténne. Pedig az időzítés sorsdöntő! És Isten tartja kezében, nem te! Isten időzítésére várni nem időpocsékolás, hanem elengedhetetlenül fontos két tulajdonságod fejlesztéséhez: a hithez és a reményhez. „Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk” (Róma 8:25). Amíg a türelmet tanulod, Isten dolgozik, és javadra rendezi a dolgokat, közben pedig olyan tulajdonságokat fejleszt ki benned, melyek által egyre jobban Krisztushoz hasonlóvá tesz. A zsoltáros azt mondta, hogy reménysége Istenben van. Te miben reménykedsz? A szerencsében? A jó gazdasági helyzetben? Az orvos prognózisában? Ameddig bármi másban reménykedsz, mint Isten kifogyhatatlan szeretetében és jóságában, mindig bizonytalansággal fogsz küszködni. Mi a megoldás? „Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban. Rendületlen a szíve, nem fél…” (Zsoltárok 112:7-8).