2017. május 9., kedd

A trónhoz vezető út


„…Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit…” (Apostolok cselekedetei 13:22)

Ha Isten így jellemez valakit: „szívem szerint való férfi”, tanulmányozd azt az illetőt alaposan! Nézzük meg most Dávid életét! Szerényen indult, de nagyszerűen ért célba. Pásztorként kezdte és királyként végezte. Annak az esélye, hogy ez megtörténjen, szinte nulla volt. Abban az időben a pásztorok a társadalomnak olyan alacsony szintjén álltak, hogy nem tanúskodhattak a bíróság előtt, mert nem tartották őket szavahihetőnek. Mégis Dávid volt az, aki minden idők legszélesebb körben olvasott és szeretett zsoltárait írta. Amikor Istent behívod az életedbe, akkor ő eltörli a múltad adósságait és újraírja a jövődet. De azt kell választanod, amit Ő választott neked. Van egy érdekes ellentét Pál és Dávid között. Pál azelőtt „élte világát”, mielőtt Krisztussal találkozott, azután viszont példás életet élt. Dávid harmincéves korára király lett, de uralkodása negyven éve alatt lesújtó kudarcokat élt át. Két tanulság van ebben: 1) Ne siess a véleményalkotással! Nincs vége, amíg Isten azt nem mondta, hogy vége. Dávid története figyelmeztetés a vétkeseknek, feddés az önigazultaknak, bizonyságtétel Isten igazságosságáról, amely nem engedi, hogy megszökjünk a következmények elől, és Isten szeretetéről, amely soha nem hagy el minket. 2) Isten jót tud kihozni mindenből. Ő fel tud használni minden tapasztalatot, amin átmentél, a pozitív élményeket és a negatív tapasztalatokat is, és jóra tudja használni; vagy a te javadra, vagy mások javára. Ha Isten szándékát akarod betölteni gyengeségeid ellenére is, akkor Ő úgy intézi, hogy minden javadra szolgáljon (ld. Róma 8:28).




Dávid tizenéves volt, mikor királlyá kenték, de csak harmincéves korában jutott a trónra. Ebben a következő mintát ismerhetjük fel: 1) Isten elhívja az embert. Annak ellenére, hogy a családja nem értékeli, és hogy Sámuel próféta észre sem veszi, Isten mégis Dávidot választja. Isten Debórát is kiválasztotta, hogy egy nemzetet vezessen egy férfiuralmú társadalomban. Ne próbáld meg kitalálni Isten szándékait, és ne hasonlítgasd magad másokhoz! „Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?” (Róma 9:21). Sok olyan embert elutasítottunk volna, akiket Isten felhasznált, ez is mutatja, hogy még mennyi mindent nem tudunk. 2) Isten dönti el a tervet. „Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, el is végzi…” (Filippi 1:6 NKJV). Ki határozza el? Ki végzi el? Kiben kellene bíznod? Istenben! Isten Dávidra vonatkozó tervében benne volt Saul lándzsája, benne volt, hogy barlangban kellett élnie és 600 olyan emberrel kellett dolgoznia, akik a társadalom peremére szorultak, és akik újraírták a „hibás működésű” fogalmát. Isten kis körben képez ki, hogy majd boldogulni tudj nagyobbal is. 3) Isten tudja, hogy mennyi időre van szükség. „…akik hit, állhatatosság és hosszútűrés által öröklik az ígéreteket…” (Kolossé 1:11-12). Az állhatatosság azt jelenti, hogy nyomás alatt is szilárdan állsz. A jutalom azoké, akik hosszú távra elkötelezték magukat. József nem mondott le az álmáról, ez tette képessé arra, hogy nemet mondjon Potifár feleségének ajánlatára, és kibírja az igazságtalan bebörtönzést. De eljött az a nap is, amikor Potifár és felesége József előtt hajtott térdet. Tehát tartsd a szemed a jutalmon, és ne add fel!




Dávid tudta, hogy Sámuel azért jött hozzájuk, hogy királyt keressen, és azt is tudta, hogy őt nem hívták meg. Ez fájt. Hogyan reagált rá? Megkért valakit, hogy az ő nevét is dobja be a kalapba? Nem! „...Istentől jön a felmagasztalás…” (ld. Zsoltárok 75:7-8). Dávid tudta, hogy senki sem képes visszatartani Istent attól, hogy megáldja őt. Hallgasd csak: „És Sámuel… őt kente fel testvérei között…” (1Sámuel 16:13 NKJV). Ha hűséges maradsz, Isten fel fog emelni azok közül, akik átnéztek rajtad, és háttérbe szorítottak. Figyeld meg, hogy amikor Isten Lelke elhagyta Saul királyt, akkor gonosz lelkek kezdték gyötörni, és végül egy boszorkánytól kért tanácsot. Nem csoda, hogy Dávid így imádkozott: „…szent lelkedet ne vedd el tőlem!” (Zsoltárok 51:13). Ha Isten elhívott egy feladatra, akkor minden kegyelmet meg fog adni, ami szükséges hozzá; de ha nem hívott el rá, akkor az a feladat éjjel-nappal gyötrelmet fog hozni. De készülj fel a bajokra! Azt fogják mondani rólad, mint József testvérei is mondták: „…Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba… Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!” (1Mózes 37:20). Miért mondanak ilyet azok, akiknek szeretniük kellene téged? Azért, mert igazából nem tudják, ki vagy, nem ismerik fel az Istentől kapott álmot. A kezdeteknél számíts az elutasításra, főleg akkor, ha nincs semmilyen bizonyíték, ami igazolná Istentől kapott álmodat. Amikor Dávid megmutatta hitét azzal, ahogy Góliátról beszélt, legidősebb bátyja, Eliáb zokon vette ezt, és Dávidot arrogánsnak nevezte (ld. 1Sámuel 17:28). Miért tett Isten ilyen történeteket a Bibliába? „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:11)




Isten néhány ígérete gyorsan beteljesedik. De másokért – mint például, amikor Isten azt ígérte Dávidnak, hogy király lesz – harcolni kell. Jeruzsálemet a jebúsziak uralták, akik így gúnyolták Dávidot: „…Nem jutsz be ide…” (2Sámuel 5:6 NIV). És hogy a dolgok még nehezebbek legyenek, Jeruzsálem egy magaslaton helyezkedett el, több száz méterre Dávid serege fölött. Az egyetlen út felfelé egy vízgyűjtő medencén át vezetett, azon kellett átgázolniuk és felmászniuk teljes sötétségben. „Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát…” (2Sámuel 5:7). Értsd meg ezt: ha kell, Isten a csatornán át fog a trónra juttatni! Figyelj meg két szót: „azonban” és „elfoglalta”. Amikor a nyakadig érnek a gondok, és az ellenség azt mondja: „nem leszel képes rá”, bízz Isten Igéjében és mondd: „Azonban”! Emelkedj fel hitben, és hirdesd ki, amit Isten ígért neked. „…az a nép, amely ismeri Istenét, erős lesz, és nagy hőstetteket visz véghez” (Dániel 11:32 NKJV). Isten meg tudja mutatni neked, hogyan használd ki a helyzetet a javadra és az Ő dicsőségére. De ne számíts arra, hogy mindenki ünnepelni fogja a sikeredet! „Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot…” (2Sámuel 5:17). Harcolnod kell azért, hogy elérd a rendeltetésed – és harcolnod kell azért, hogy megtarthasd. Nem „éldegélhetsz” régi győzelmekből. Minden egyes új csatához új útmutatásokat kell kapnod. „Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl, mert kezedbe fogom adni a filiszteusokat!” (2Sámuel 5:19). Ma menj tovább, tudva, hogy Isten veled van!




A Biblia azt mondja: „Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van? Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták, és odavitték Dávidnak. De ő nem akarta meginni…” (2Sámuel 23:15-16). Két fontos tanulság van ebben: 1) A megfelelő emberekkel kell körülvenned magad. Szemben azokkal, akik „csak azért vannak benne a dologban, amit nyerhetnek belőle”, ezek az emberek egyetlen dolgot tartottak szem előtt: azt, hogy szolgálják királyukat, és építsék az ő királyságát. Nem csoda, hogy Dávid azt mondta: „Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat” (Zsoltárok 119:63). 2) Ne elégedj meg kevesebbel, mint ami Isten szerint a legjobb! Ezek az emberek kockára tették az életüket azért, hogy Dávidnak egy pohár vizet hozzanak, de ő mégis kiöntötte azt a földre az Úr előtt. Dávid azt mondta: „Nem elégszem meg egy pohárnyi vízzel, nekem a forrás kell; kapcsolatban kell lennem az élet forrásával”. Ne kezeld Istent úgy, mintha gondnok lenne, akit akkor hívsz, mikor valami nagy zűrt csináltál, és szükséged van valakire, aki eltakarít utánad; ne tekintsd úgy, mint aki mindent beszerez, amire szükséged van, és amit másként nem kaphatsz meg. Ne csodáért menj Istenhez, hanem a kapcsolatért; akkor minden nap az ő csodálatos gondoskodásában élhetsz. „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen” (Zsoltárok 91:1). Jegyezd meg ezeket a szavakat: „lakik” és „pihen”. Ahelyett, hogy ki-be ingáznál, maradj kapcsolatban Istennel, és minden, amivel ő rendelkezik, elérhető lesz számodra.




Dávid életét ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni: „Mindenek felett szeretem Istent, és nincs semmi, amit meg ne tennék, ha kéri tőlem”. Te el tudod ezt mondani? Mindenki meghal egyszer, de nem mindenki él igazán. A Biblia azt mondja: „Ezek voltak Dávid utolsó szavai…” (2Sámuel 23:1). Az ember utolsó szavait általában a legfontosabb szavainak tartják. Hosszú élete alatt Dávid egyik fia megerőszakolta az egyik húgát, egy másik fia megölte az egyik testvérét, a felesége hátat fordított neki, a legjobb barátja elárulta, elvették a királyságát, a mentora megpróbálta megölni, a családja elutasította, és hosszú időt töltött barlangokban bujkálva. És most utoljára készül szólni. Miről fog beszélni? Góliátról? Saulról? Betsabéról? Nem. Hallgasd csak: „Így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje: Az Úr lelke beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen. Izráel Istene mondotta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után fű zöldül a földön. Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem belőle sarjad” (2Sámuel 23:1-5). Ezek a szavak számunkra lettek feljegyezve, akik nem vagyunk tökéletesek, de a szívünk szüntelen Isten után sóvárog.





Figyelj arra, mit mondasz!


„Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz… felüdítették mind az én lelkemet.” (1Korinthus 16:17-18)
Sok embernek fogalma sincs arról, hogy mekkora hatással vannak szavaik más emberek érzéseire, önértékelésére és reményeire. Pál ezt mondta: „Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz… felüdítették mind az én lelkemet”. Ha még sohasem hallottál róluk, ez azért van, mert a másokat biztatók nem szeretnek a figyelem központjában állni. Akkor örülnek, ha mellékszerepet játszhatnak. Ám nélkülük nagyon keveset érnénk el. A biztatás ellentéte a csüggedés terjesztése, ezért mondja Pál: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják!” (Efezus 4:29). Jézus azt mondta: „…minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged” (Máté 12:36-37). Amit kimondtál, azt többé nem lehet visszaszívni, és ellened szóló bizonyíték lesz egy napon. Dr. Thomas Blackaby rámutat: „A szavak… életre szóló sebeket üthetnek, és sokan sohasem felejtenek el egyes dolgokat, amiket mondtak nekik, akár jó, akár rossz dolgokat, akár bátorító szavakat, akár kritikát vagy dorgálást…
Használd a lehető legjobban a szavakat, hogy áldást hozzanak másokra.” Nos, biztatóak a szavaid? Elmondható róluk, hogy „nincs bennük csalárdság vagy hamisság”? (Példabeszédek 8:8) Kérd Istent: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsoltárok 141:3), hogy bármit is mondasz, az Őt dicsőítse, és másokat felemeljen!

Kiértékelés

„Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?” (Ámósz 3:3)
A sikeres házasság két dolgon alapul: megtalálni a megfelelő személyt, és megfelelő személlyé válni. Ez utóbbi jóval nehezebb, mint az első. Az, hogy két ember ugyanazt a nevet viseli, és egy ágyban alszik, még nem garantálja az összhangot. Íme, néhány gondolat, amivel kiértékelheted kapcsolatotokat: Kedvtelések. Ugyanazokat a dolgokat élvezitek? Ez most talán nem nagy ügy, de később az lesz, amikor a férj egy meccs miatt a tévé elé van ragadva, a feleség pedig épp beszélgetni szeretne. Értékek. A Biblia megkérdezi: „Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?” (Ámósz 3:3). Egyetértetek az olyan fontos dolgokban, mint az intimitás, a nevelés, az anyagiak, a házastárs szüleivel való kapcsolat, a célok és az Istennel való kapcsolat? Lehet sok dolog, amiben nem értetek egyet, de ezek olyan kérdések, amikben ha nem tudtok egyezni, az valóban töréshez vezet. Elérhetőség. Érzelmileg elérhetőek vagytok egymás számára, vagy a házastársad afféle erős, csendes típus, aki nem beszél – és nem is érti, miért kellene? Szeretet. Valóban szeretitek egymást? Nem úgy, mint a hollywoodi filmekben, hanem azzal a fajta szeretettel, amelyik figyel a másik véleményére és aggodalmaira, nem hánytorgatja a másik hibáit és kudarcait, értékeli a házastársát, és ki is fejezi szeretetét kedvesen és jóságosan. Megértés. Isten még két hópelyhet sem teremtett egyformára, ugyanígy két embert sem. Megértően tudjátok kezelni a különbségeket? Értékelés. Házastársad nem gondolatolvasó, ezért legyen szokásod, hogy kifejezed, mennyire értékesnek tartod őt! Vérmérséklet. Ha te természetednél fogva nyílt és kezdeményező vagy, míg ő befelé forduló és mélabús, akkor kapcsolatotok az olajhoz és a vízhez hasonlít, melyek nem keverednek egymással. Hogyan lehet ezt egyáltalán kezelni? Környezet. Ha különböző háttérből jöttetek, vajon jól fogjátok-e érezni magatokat egyforma szociális és lelki környezetben? Ha boldog házasságot szeretnél, vizsgáld meg alaposan ezeket a kérdéseket!




LELKI JELZŐKÖVEK


„De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek” (Jeremiás 3:21)
Fel kell állítanod lelki jelzőköveket az életedben, amik emlékeztetnek azokra az időkre, amikor Isten közbelépett az érdekedben. Valaki azt mondta: „Nem az a baj, hogy lassan tanulunk, hanem, hogy gyorsan felejtünk.” Milyen gyorsan felejtünk, és milyen gyorsan tulajdonítjuk magunknak az érdemet olyan dolgokért, amiket nem magunktól értünk el! Amikor Isten kettéválasztotta a Jordán folyót, hogy népe átkelhessen, tudott valamit, amit a nép nem – hogy a túlsó parton nagy kihívásokkal kell majd szembenézniük, például Jerikó városával. Akkor pedig majd szükségünk lesz emlékeztetőkre. Ezért azt mondta nekik, hogy gyűjtsenek össze tizenkét követ a Jordán medréből, és építsenek belőle emlékművet, hogy ők és gyermekeik visszaemlékezhessenek róla Isten hűségére (ld. Józsué 4:1-7). Sámuel ugyanezt tette, miután Izráel legyőzte a filiszteusokat: „Fogott egy követ, felállította… és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt Mondta: Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” (1Sámuel 7:12). Mielőtt megadnád magad a csüggedésnek, kétségnek vagy vereségnek, állj meg és emlékezz vissza, mit tett Isten „mindeddig” érted. Mint azon a napon, amikor találkoztál Jézussal; vagy azokban az időkben, amikor vezetett; amikor olyam ajtókat nyitott meg számodra, amikről azt hitted örökre zárva vannak; amikor átvitt a nehézségeken. Jegyezd fel ezeket az eseményeket, és hivatkozz rájuk gyakran. Ez segíteni fog visszaemlékezni Isten jóságára olyankor, amikor hajlamos lennél elfeledkezni róla. Ez megadja a hála érzetét a múlt áldásaiért, és biztonságérzetet szembenézni bármivel, amit a holnap hoz. „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:21-23)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése