Február 26.

Örömében nem nyitotta ki a kaput

"13Amikor megzörgette a bejárati ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja: Ki az? 14Amikor megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt." (Apostolok cselekedetei 12,13-14)

A szolgálatnak vannak kiváltságos pillanatai! Ilyen, amikor az Úr csodájáról elsőnek értesülhet a hívő lélek. Mint Rodé, amikor szolgálólány voltából adódóan kötelességtudóan otthagyja az imádkozó gyülekezetet, hogy ajtót nyisson a zörgetőnek. Az ajtóban pedig rádöbben Isten csodálatos hatalmára, imameghallgató kegyelmére. Így most ő, a szolgálólány lehetett első tanúja Isten csodájának, és lehetett annak hírnöke, hogy a könyörgő ima hálaadássá és Isten magasztalásává alakuljon az imádkozó gyülekezetben. Minden hívő ember ezzel a reménységgel végezheti napról napra munkáját. Ő lehet az első, aki Isten hatalmáról tanúskodhat, aki először láthatja meg egy-egy helyzetben Isten jóságát. S ez a remény a monoton, unásig ismételt vagy nagy megterhelést okozó munkákban is örömöt és izgalmat adhat. A hitben nyitott szem teheti boldoggá az embert, és különlegessé a hétköznapok munkáját! Nyitott-e a szemed, hogy meglásd, nyitott-e a füled, hogy meghalld, nyitott-e a szíved, hogy befogadd Isten mai csodáját? /UG/

Az állhatatosság egy fontos láncszem "3De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, 4az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; 5a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." (Róma 5,3-5) Manapság az emberek az instant dolgokat kedvelik. "Legyen minden azonnal, de ha mégsem, akkor rögtön!" A türelmetlenség miatt pedig sorra veszíti a világ az ízeit, a színeit, a formáit, és mindent, ami egyedi, amihez idő kell. Az elveszített világ helyett pedig készít magának újat. Olyat, ami gyors, ami azonnal elérhető, s ami pont olyan, amire neki van szüksége, hogy neki magának nehogy változni, változtatni kelljen. S mert megteheti, beletesped a változatlanságba. Pedig az élet végtelenül változatos! De szépségét felfedezni idő kell. Kitartás, állhatatosság. Fáradság és olykor könnyek. Nem az idő, nem a türelem, nem a ragaszkodás, nem a fájdalom az, ami önmagában képes feltárni a titkot. "A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét." (5Móz 29,28) Ez az az állhatatosság, amely elhozza a megoldást: az, amelyik az élő Istenhez köt bennünket. Nem azonnal és nem fájdalom nélkül. De sehogyan máshogy át nem élhető gyönyörűséggel, örök életre szólóan! /UG/