A FÉLELEM HANGJA

„Illés megijedt, elindult és elment, hogy megmentse az életét…” (1Királyok 19:3)

A Bibliában ezt olvassuk: „Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét…” (1Királyok 19:1-3). A félelem hangja gyakran olyankor jön, amikor éppen egy „hegytetői” élményen vagy túl. Illés épp most hívott le tüzet az égből a Kármel hegyre. Ez után üzent neki Jezábel. A királyné nem küldött katonákat és harci szekereket – nem volt szükség erre. Puszta szavai is megfélemlítették a prófétát, elcsüggesztetté és bujdosásra kényszeríttették. Vigyázz! Ha a félelem hangjára hallgatsz, félni fogsz a következő telefonhívástól, a következő orvosi lelettől vagy a következő tőzsdei jelentéstől. Kire hallgatsz? Kinek fogsz hinni, Istennek vagy embereknek? Sem a szél, sem a tűz, sem a földrengés nem tudta rábírni Illést, hogy előbújjon a sziklaodúból, csak Isten szelíd és csendes hangja (1Kirűlyok 19:11-13). Félelmeinknek gyakran két dolog az oka: képzeletünk és félreértéseink. A félelem eléri, hogy a legrosszabbra gondoljunk, ahelyett, hogy hinnénk Istennek, aki a legjobbat akarja (ld. 2Korinthus 10:5) „…a félelem gyötrelemmel jár…” (1János 4:18). Amikor valami rosszul alakul, azon tűnődünk: „Most Isten büntet valamiért, amit tettem?” Nem. A félelem és a hit velünk vannak minden nap, amelyiket választjuk, az fogja uralni életünket. Amikor tehát félelemkeltő helyzetben vagy, tedd a következő három dolgot: kérj Istentől imádságban bölcsességet és védelmet, Ő mindkettőt megígérte; ismerd el belső küszködésedet – nem vagy ezzel egyedül, mind küzdünk a félelemmel; állj rá Isten Igéjére, mert Ő ezt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5).

„Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úrbenneteket!” (2Mózes 14:13)

Ha ma félelemmel küzdesz, hallgass Isten szavára, aki szeret téged, védelemhez téged, és ígéri, hogy veled lesz. Amikor úgy tűnik, hogy nincs kiút, Ő ezt mondja: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket!” A Károli fordításban így olvassuk: „…nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek!” Figyeld meg: Isten cselekszik! Kezdd el keresni a helyzetedben az Ő kezének bizonyítékát, ez által növekszik a hited. Amikor a probléma túl nagynak tűnik, Isten ezt mondja: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled” (5Mózes 31:6). Állj meg, és emlékeztesd magad arra, kenek a társaságában vagy. Aki veled jár, még sohasem vesztett csatát, ezt is meg fogja nyerni. Amikor úgy érzed, hogy többet már nem bírsz ki, Ő azt mondja: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézsaiás 41:10). Figyeld meg ezt a szót: „megerősítlek!” Isten általában nem emel ki minket a problémákból, hanem átvisz rajtuk úgy, hogy közben megerősít. Amikor elveszíted a lelki nyugalmad, Ő ezt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). Ne hallgass a félelem hangjára, Isten veled van!

A legjobb terápia és a legnagyobb védelem

„Amikor mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, halálosan megunta a dolgot.” (Bírák 16:16)
Ha érzelmileg kimerültek vagyunk, és nagy nyomás nehezedik ránk, sebezhetővé válunk, és súlyos hibákat követhetünk el. Figyeld meg, hogyan fárasztotta ki Delila Sámsont: …mindennap zaklatta és gyötörte szavaival, [míg Sámson] halálosan megunta a dolgot… és elmondott neki mindent…” (Bírák 16:16-17 NIV). Lehet, hogy minden vasárnap elmész istentiszteletre, kiolvasod a Bibliát elejétől végéig, de ez nem sokat segít rajtad, ha fizikailag és érzelmileg kimerülten hajtod magad tovább az életben. Sőt, egy ilyen emberrel nagyon nehéz együtt élni, és majdnem lehetetlen segíteni is rajta, mert elméje negatív erők szorításában van. Azt kérded, mit tehetnél? 1) Vizsgáld meg, kikkel tartasz kapcsolatot! Amikor pihenésre és felfrissülésre van szükséged, keresd a megfelelő embereket; amikor úgy érzed, padlóra kerültél, keress olyan valakit, akivel tud emelni. A zsoltáros azt írja: „Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat” (Zsoltárok 119:63). 2) Ellenőrizd az üzemanyagszintedet! Sámson teljesen kimerült egy jó ügy érdekében, mert elfeledkezett arról, hogy lelkét feltöltse. Te is így élsz? Egyszer újév napján a kaliforniai virágkarneválon egy gyönyörű virágkocsi motorja hirtelen akadozni kezdett, majd megállt – mert kifogyott a benzin. Az egész parádét feltartotta, míg valaki oda nem ért egy benzineskannával. A legviccesebb ebben, hogy a virágkocsi a Standard Oil olajvállalatot reklámozta. A Biblia azt mondja: „[Isten] Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi” (Ézsaiás 40:29). Ha imádságban és igeolvasásban időt töltesz Istennel, ő megerősít, visszaadja békességedet és nyugalmadat. Ez a legjobb terápia, sőt egyúttal a legjobb védelem is!

Engedd el!

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!” (Ézsaiás 43:18)

Mit teszel, amikor az emlékezeted előrángatja a múlt eseményeit, és újból elborít ugyanaz a régi fájdalom? A Biblia így felel: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” A múltad hatással lehet a jelenedre, és befolyásolhatja a jövődet, hacsak el nem engeded. A következő néhány napban gondolkodjunk ezen! Először is, engedd el, amit Isten megbocsátott! Isten egyetlen válasza a megvallott bűnre az, hogy megbocsátja és elfelejti. Ha újra előjön, akkor te hozod fel, nem Ő. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1János 1:9). Két dolog nehezíti az elengedést. 1) A saját érzéseid. „Nem érzem, hogy bocsánatot nyertem!” – mondod. Isten megbocsátó kegyelmét Krisztus áldozata szerezte meg – az érzéseidtől függetlenül. Ne várd, hogy érezni fogod, amíg nem fogadtad el – fogadd el, és akkor érezni fogod! 2) Hibás istenkép. „Az apám azt mondja, hogy megbocsát, de ha valamiben kudarcot vallok, mindig a képembe vágja az összes régi bűnömet.” – panaszolod. Mennyei Atyád nem így működik. „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). Isten nem fogja felhozni őket – mert nem emlékszik rájuk. Minden bűnöd megítéltetett és meg lett fizetve a Golgotán. Ha megvallottad őket, akkor többé nem vádolnak meg velük, tehát örülj és engedd el őket! A Mennyei Bíróság kimondta rólad: „nem bűnös”.

„Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet…” (1Mózes 41:51)

Másodszor: Engedd el mindazt, amit mások tettek veled! Nincsen rózsa tövis nélkül, nincs emberi kapcsolat fájdalom nélkül. És kevés fájdalom hatol olyan mélyre, mint amit a legközelebbi hozzátartozók vagy barátok okoznak. Kérdezd meg Józsefet, akit a saját testvérei eladtak, és aki börtönbe került egy idegen országban olyan bűnért, amit soha el sem követett. Az ilyen dolgokból ered a keserűség, a depresszió, a kétségbeesés és a megsemmisülés. És ki hibáztatta volna? De József tudta, hogy az utolsó szó az övé, és nem azoké, akik rosszul bántak vele; hogy ő maga az, aki meghatározza a jövőjét, és nem amazok. Mások megsebezhetnek téged, de senki sem tud elpusztítani a saját beleegyezésed és közreműködésed nélkül. Nem az határozza meg a kimenetelt, hogy ők mit tesznek, hanem az, hogy te mit teszel ezután. József úgy döntött, hogy elengedi a sérelmeket, és vállalja a felelősséget a saját cselekedeteiért. Ha te is ezt teszed, azzal visszaszerzed az erődet, megnyílsz az új lehetőségeknek, és olyan döntéseket hozol, amelyeknek következtében erősebb, bölcsebb és áldottabb leszel. Figyeld meg: a) József a helyzetet Isten nézőpontjából látta. „Nem ti küldtetek ide, hanem Isten… hogy életben tartson titeket nagy szabadításával” (1Mózes 45:8 KJV). b) Elengedte a neheztelést. Túllépett rajta, és azokat szolgálta szükségükben, akik korábban megbántották. c) Nem engedte, hogy mások tetteinek áldozatává váljon. Ennek eredményeként Isten „egész Egyiptom uralkodójává” tette (8. vers). d) Felkészült a jövőre. Hogyan? Azáltal, hogy prófétai ajándékát és vezetői képességét használva kitűnt még akkor is, amikor börtönben volt (1Mózes 41:39). Tehát dönts úgy, hogy Isten szemével nézel! Engedd el! Tedd, amire elhívattál, és figyeld meg, hogy Isten királyi módon fog igazolni!

„…üldöztem az Isten egyházát…” (Galata 1:13)

Harmadszor: Engedd el, amit te tettél másokkal! A másoknak okozott sebek tonnányi súllyal nehezedhetnek ránk. Ittas vezetés miatt okozott baleset; válás miatt széttört család; haragodban bántalmazott gyermek; futó kalandot követő abortusz; HIV vírussal megfertőzött hűséges partner. Nem tudunk úgy sérülést okozni másoknak, hogy közben magunk épek maradjunk; „a múlt vétkeinek kísértete” üldöz nap mint nap, éjszakáinkat lelkiismeret-furdalással tölti meg, és ellopja lelki békénket. Hogyan éljek tovább mindazzal, amit tettem? Figyeld csak meg a tarzuszi Sault, akinek elég hosszú bűnlajstroma volt. „…féktelenül üldöztem az egyházat, mindent megtettem azért, hogy elpusztítsam” (Galata 1:13 NLT). Kiszakította a hívőket a családjukból, lelki sérült gyermekeket hagyva hátra, akiknek végig kellett nézniük, ahogy a szüleiket elhurcolják, megkorbácsolják, bebörtönzik és megölik. És most, megtért keresztényként és az evangélium hirdetőjeként találkozik az özvegyekkel és árvákkal azokban a gyülekezetekben, melyeket egykor üldözött. Hogyan tudnál kezelni egy ilyen helyzetet? Pál sorsdöntő választás előtt áll. Hordozhatja a bűntudatot, amíg az össze nem töri, sőt esetleg káros szenvedélyek függőségébe taszítja vagy öngyilkos hajlamú idegronccsá teszi. Vagy átteszi olyan vállakra, melyek elég erősek ahhoz, hogy elbírják, így ő maga szabadon mehet tovább. Pál így kiált: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róma 7:24). A válasz azonnal érkezik: „Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” (Róma 7:25). És az eredmény? „Jóllehet… az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem…” (1Timóteus 1:13). Ma ugyanez a kegyelem rendelkezésre áll számodra is. Ha valamit jóvá tudsz tenni, tedd meg; bízd Istenre, hogy begyógyítsa a sebeket, amiket okoztál, és aztán engedd el!

„Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska.” (Jóel 2:25)

Negyedszer: Engedd el mindazt, amiben kudarcot vallottál! „Ha visszamehetnék, ezt tenném…” Egy angol költő így írt: „Minden szomorú szó közül, mely szánkat s tollunkat elhagyja, a legmélyebb sóhaj ezeket kíséri: »Lehetett volna!«” Egyikünk sem menekül meg az „elszalasztott lehetőségek” hosszú árnyékától. Sokkal gyakrabban bukunk el azáltal, hogy valamit nem teszünk meg, mint azáltal, amit megteszünk. Segíthettünk volna, gyógyíthattunk volna, áldások lehettünk volna, megváltoztathattuk volna a dolgokat. De mivel csak a saját érdekeinket hajszoltuk, a szeretet és hála szavai kimondatlanok maradtak. Hogy elkerüljük a nem kívánt következményeket, a kellemetlen igazságot nem ismertük el. Nem akartuk, hogy „szentfazéknak” tartsanak, ezért tanúságtétel helyett némák maradtunk. Kötelesség, amit nem teljesítettünk; döntések, melyek elől kitértünk; idős szülők, akiknek gondozását nem vállaltuk fel, gyerekek, akikre nem volt időnk; házastárs, akit kizártunk az életünkből. „Mennyire más lehetett volna az életem, ha nagyobb súlyt fektettem volna a továbbtanulásra, ha elfogadtam volna az előléptetést, ha befektettem volna, ha elköltöztem volna, ha nem menekültem volna el a szerelem elől. Amikor egy ajtó becsukódott, egy ember elment, egy lehetőség elmúlt, itt az ideje: a) elengedni. Ugyanaz a kereszt, amely eltörli az elkövetett vétkeidet, eltörli a mulasztásaid vétkeit is. A bűnvallás, és nem a lelkiismeret-furdalás az, ami elhozza Isten bocsánatát, és megtisztít minden bűnünktől (1János 1:9). b) Megújítani hitedet a második esélyek Istenében. Ő kárpótolni tud „azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska” (Jóel 2:25). Higgy Benne: Ő oda tud helyezni, ahol akkor lennél, ha a lehetőséget nem mulasztottad volna el. c) Új álmot kérni Istentől, és elfelejteni azokat a dolgokat (régi, meghiúsult álmokat), amelyek mögöttünk vannak, és nekifeszülve elindulni azok felé (az új álmok felé)… amik előttünk vannak, a visszanyert lehetőségek és a beteljesedés új életébe (ld. Filippi 3:13).

ENGEDD, HOGY ISTEN HELYREÁLLÍTSON!

„föltekintettem az égre, és értelmem visszatért…” (Dániel 4:31)

Amikor Nebukadneccar király megbánta kevélységét, értelme visszatért, és visszakerült a trónra is (ld. Dániel 4:31-33). Amikor fenn kell tartanunk magunkról egy képet, nehezen tudjuk rászedni magunkat, hogy segítséget kérjünk, mert attól félünk, hogy akkor az emberek kevesebbre fognak tartani. valaki így írt erről: „Elbukni elég rossz dolog, de elbukni és nem kiáltani segítségért sokkal rosszabb… Vannak emberek, akik annyira beképzeltek és önhittek, hogy azt gondolják: »Ha magamtól nem tudok felkelni, másnak nem hagyom, hogy segítsen.« Ne légy ilyen büszke – hiszen épp a büszkeséged miatt buktál el! A Biblia azt mondja, hogy isten »meg tudja alázni azokat, aki kevélyen élnek« (Dániel 4:34). A büszkeség veszélyes, arra kényszerít, hogy napokig – vagy akár évekig – feküdj magatehetetlenül fölöslegesen. Ha azonnal segítséget kértél volna, már rég felkelhettél volna, és élhetnéd tovább az életed.” A Példabeszédek 14:12 ezt mondja: „Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” Próbáltál már valaha segíteni egy sebesült állaton? Nem tudja, hogy te segíteni akarsz, csak a fájdalmat érzi, és éppen arra támad rá, aki azt legkevésbé érdemelné. Ez igaz ránk is, különösen akkor, ha olyan valaki bántott meg, aki közel áll hozzánk, és akitől nem is számítottunk erre. A fájdalom ilyenkor akkora lehet, hogy többé már nem tudunk megbízni senkiben, még Istenben sem. Ilyenkor felhagyunk az imádsággal és a bibliaolvasással, kerüljük azokat, akik segíteni szeretnének, még azt sem engedjük, hogy imádkozzanak értünk. A Biblia azt mondja: „… ne keményítsétek meg a szíveiteket…” (Zsidók 3:15). Ma ismerd el, hogy elbuktál, és engedd, hogy isten helyreállítson!

Miért tart ilyen sokáig?

„Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt!” (1Timóteus 4:15)

Miért tart olyan sokáig a változás? Azért, mert: 1) Nagyon lassan tanulunk. Milyen gyakran megesett, hogy elbuktál, és azt gondoltad: „Ó ne, már megint! Azt hittem, több eszem van ennél.” Izrael történelme szemlélteti, milyen gyorsan elfelejtjük azokat a leckéket, amiket Isten tanít nekünk, és visszatérünk a régi magatartásformákhoz és viselkedéshez. „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk!” (Zsidók 2:1) 2) sok mindent el kell hagynunk. Tanácsadóhoz fordulunk egy olyan problémával, amely évek alatt alakult ki, és azt mondjuk: „Hozza rendbe! Van rá egy órám.” Ácsi! A probléma nem egyik napról a másikra alakult ki, és nem is fog elmúlni egyetlen éjszaka alatt. Nincs semmilyen tabletta, imádság vagy törvényszerűség, amely azonnal meg nem történtté tenné hosszú évek rombolását. Az eltávolítás és pótlás kemény munkájára van szükség. A Biblia ezt így fogalmazza meg: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert… öltsétek fel az új embert!” (Efézus 4:22-24). Még mindig vannak régi viselkedésformáink, szokásaink és hajlamaink, amikkel foglalkoznunk kell. 3) a növekedés fájdalmas. Minden változás valamilyen veszteséggel jár. El kell engednünk régi életszemléletünket ahhoz, hogy megtapasztalhassuk azt az új életet, amit Krisztus ígért. Mi viszont félünk ettől a veszteségtől, még akkor is, ha a régi életünk önpusztító, mert olyan, mint egy jól kitaposott cipő: kényelmes és ismerős. 4) a szokások kialakításához idő kell. A jellemed a szokásaid összessége. Csak egy módszer van arra, hogy a krisztusi jellem szokásait alakítsuk ki: újra és újra azokat kell gyakorolnunk! Nincsenek instant szokások. Ezért biztatja Pál Timóteust arra, hogy: „gyakorold ezeket a dolgokat! Szenteld ennek az életed!”

Szokott téged Isten fegyelmezni?

„…akit szeret az Úr, azt megfenyíti…” (Zsidók 12:6)

Amikor Isten helyreigazít, azt nem azért teszi, mert elutasít téged. Ha helyteleníti tetteidet, az nem azt jelenti, hogy nem fogad el téged. Ahhoz, hogy lelkileg növekedni tudj, meg kell értened, hogy időnként Isten fegyelmezni, fenyíteni fog. Ilyenkor szorosan kell kapaszkodnod abba az igazságba, hogy Ő szeret téged, különben folyton megpróbálod valahogy átformálni magad, hogy kiérdemeld szeretetét. Ezzel az a probléma, hogy Ő már szeret, csak te még nem tudod! Semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől (ld. Róma 8:38-39). Tehát: 1) Hogyan fegyelmez minket Isten? „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:19). Figyeld meg ezt a szót: „megfeddem” – ez azt jelenti, hogy Isten megmondja, tudtodra adja, hol tértél le a helyes útról. 2) Miért fegyelmez Isten? „Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” (Zsidók 12:7-11).