2017. július 1., szombat

A szolga azzal szolgál, amije van


"Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet,és aki csak a fellegeket lesi, nem arat" Préd.11,4 (Újford.)

Ha mindig a tökéletes alkalomra vársz, nem lesz elvégezve a munkád.

Az igazi szolgák abból hozzák ki a legjobbat, amijük van. A szolgák nem szabadkoznak, nem húzzák az időt és nem várnak a jobb körülményekre. A szolgák soha nem mondják azt, hogy " majd a valamelyik nap " vagy azt, hogy " majd ha megfelelő lesz az idő". Ők csak azt teszik, amit tenniük kell.

A Biblia azt mondja: "Ha a tökéletes alkalomra vársz, nem lesz elvégezve a munkád"(—a ford.) (Préd.11, 4)

Isten azt várja el tőled, hogy megtedd, ami tőled telhet, azzal, amid van, bárhol is légy. A kevésbé tökéletes szolgálat sokkal többet ér, mint a legjobb szándék.

Az egyik oka annak, hogy sok ember nem szolgál az, hogy attól félnek, nem elég jók a szolgálatra. Elhiszik azt a hazugságot, hogy az Úr szolgálatára csak a „sztárszolgálók” alkalmasak. Néhány gyülekezet ezt a mítoszt ápolja azzal, hogy a tökéletességet tekintik ideálisnak, amely az átlagos tehetségű embereket visszatántorítja a szolgálattól.

Talán hallottad is már korábban azt a mondást, hogy "ha nem tudod tökéletesen csinálni, akkor inkább ne is csináld". Nos, Jézus ezt soha nem mondta. Az igazság az, hogy majdnem minden, amit először csinálunk, gyengén sikerül,- de sebaj, hiszen így tanulunk.

Mi, a Saddleback gyülekezetben az "elég jó " elvet gyakoroljuk: Nem kell, hogy tökéletes legyen valami ahhoz, hogy Isten használni tudja és megáldja azt. Mi inkább hétköznapi emberek ezreit vonjuk be a szolgálatba, mint hogy egy olyan gyülekezetünk legyen, amely néhány elit tagból áll.




Elkényelmesedve a gyülekezetben


„Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.” ApCsel 2:41

Ha egy olyan ember is van a gyülekezeted környezetében, akinek még nincs kapcsolata Jézussal, akkor meg kell próbálni őt is elérni. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyülekezetednek meg kell próbálnia növekedni. Soha nem lehet abbahagyni a növekedést, ameddig vannak olyan emberek, akiknek szükségük van Jézusra. Isten nem áldja meg azt a gyülekezetet, amelyik nem hajlandó növekedni.


Ez pedig nem csupán a lelkészed vagy a gyülekezeti munkatársak felelőssége. Ez mindannyiunk felelőssége. A TE felelősséged.

A Biblia arról beszél, hogy az ősegyház ugrásszerűen növekedett. „Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk” (ApCsel 2:41). Az ősegyház már az első napon növekedett! És ez csak folytatódott!

Az ilyen típusú egyház az, amit Isten megáld.

Sajnos nagyon gyakori, hogy az emberek elkényelmesednek az gyülekezetükben. Nem szeretik a változást, és nem szeretik a növekedést sem. Már nem hívogatják el barátaikat és ismerőseiket a gyülekezetbe – s a gyülekezet így lassan elhal.

A te környezetedben élő embereknek szüksége van Jézusra. Vannak olyan barátaid, akik az örökkévalóságot Istentől elválasztva töltik majd, hacsak valaki nem beszél nekik az Evangéliumról, az Örömhírről.

Beszéljünk róla:

Te hogyan tudnál segíteni a barátaidnak abban, hogy megtalálják Jézust?



Összpontosíts kitartóan


"Nézzünk fel Jézusra, akin a mi hitünk alapszik kezdettől a végsőkig" (Zsidók 12:2) (angolról fordítva)

Évekkel ezelőtt írtam egy listát azokról a fiatal pásztorokról Amerikában, akikért úgy gondoltam szükséges imádkoznom, ahogyan értem is megtették mások, amikor a saddlebacki templomban kezdem prédikálni. Tíz évvel később ahogy visszanéztem a listámon lévőkre, a pásztorok fele már szolgálatban sem állt. A tűz ami bennük égett végett kialudt, érzelmileg vagy erkölcsileg. Többé már nem szolgálják az Urat.

Az élet nem egy 50 yardos vágta; ez egy maraton. Azt akarom tarts ki egészen a célig. Ezt csak úgy érheted el ha végig Jézusra koncentrálsz nem pedig a körülményeidre. Ahogy a zsidók 12:2 mondja :"Nézzünk fel Jézusra, akin a mi hitünk alapszik kezdettől a végsőkig" ( angolról fordítva) Hogy elviseld az elviselhetetlent meg kell látnod a láthatatlant - Jézust.

Egy kutya betanításánál, a kutya a helység egyik végén van és a mestere a másik végében, köztük középen pedig egy tál étel. Aztán a mester magához hívja a kutyát és ha az a tálat nézi megbukott, mert egyenesen érte fog menni. Tehát meg kell tanítanunk hogy a kutya a mesterére koncentráljon. Ha a kutya a mesterén tartja a szemét nem éri kísértés. Így az étellel való szemezgetés helyett, egyenesen a mesterre figyel.

Neked is a mesteren kell tartanod a szemed, különben elbuksz. Ne a körülményeiden és problémáidon görcsölj, hanem tekints Isten jóságára amit megtapasztaltál a múltban, az Ő jelenlegi közelségére, és az erejére ami meg fog segíteni téged a jövőben. Tedd azt amit Jónás tett a hal gyomrában : " Amikor minden reményem elveszett, gondolataim még egyszer az Úrra fordítottam" (Jónás 2:7 ) ( angolról fordítva)

Ha annál a pontnál vagy ahol minden reményvesztettnek látszik, és azt gondolod hogy soha nem sikerül majd munkát találnod, vagy soha nem fogsz megházasodni, vagy soha nem lesz majd gyermeked, vagy soha nem fogsz kigyógyulni a betegségedből, fordítsd gondolataidat az Isten felé és összpontosíts rá.

Úgy tekintesz másokra, ahogy Jézus teszi?

"Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok." (Mk 6,34)
A legjobb módja megtudni, vajon Isten szemszögéből tekintesz-e az életre, ha megvizsgálod, hogyan tekintesz más emberekre.
Ez lelki érettséged első vizsgapontja - nem az, hogy mennyire ismered a Bibliát, mennyit jársz templomba, fizeted-e a tizedet vagy imádkozol-e, hanem a kapcsolataid, és az, milyennek látod a többi embert. Mert az élet a szeretetről szól!
Hadd tegyek fel néhány egyszerű kérdést! Milyennek látja Isten házastársadat? Értékesnek. Elfogadhatónak. Szerethetőnek. Megbocsáthatónak. Ilyennek látod te is házastársadat? Úgy tekintesz házastársadra, ahogy Isten teszi?
Mi a helyzet az idegennel az élelmiszerboltban? Azzal, aki eléd vág a forgalomban? A koldussal az utcán? Mit látsz, mikor ezekre az emberekre tekintesz? Bosszantanak? Teherként tekintesz rájuk?
Mint ellenségre tekintesz azokra, akikkel együtt dolgozol? Versenytársaknak látod őket? Vagy úgy tekintesz rájuk, mint Isten teszi?
Minden ember számít Istennek, nem az számít, hogy kik, vagy mit tettek, vagy hogyan viselkednek. Krisztus meghalt értük, Jézus szereti őket, Istennek terve van az életükkel, és azt akarja, hogy kapcsolatba kerüljenek vele.
A Biblia azt mondja Márk evangéliumában: "Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok." (Mk 6,34) Így tekint Jézus az emberekre.
Azt akarom, hogy te is így növekedj, és tanuld meg így látni az embereket - ne csak a családtagjaidat szánd meg, hanem a szomszédaidat is, a közösséged tagjait, az országod, az egész világot. Látóköröd szélesedjen, tisztuljon és lélekben erősödj, miközben megtanulod, hogy úgy tekints az emberekre, ahogy azt Jézus teszi.
Beszéljetek róla
  • Mi változik benned és látásmódodban, ha elkezdesz másokat Isten szemével látni?
  • Miként mutathatod ki együttérzésedet mások, főként családtagjaid iránt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése