2017. október 28., szombat

AMIKOR KIDERÜLNEK A SZÍV TITKAI


„Vizsgálj meg, Istenem… Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsoltárok 139:23)
A jellemünk nem derül ki csupán tetteinkből, sokkal inkább a történésekre adott válaszaink által. A tetteket el lehet tervezni, a minket érő hatásokat azonban akaratlanul, önkéntelen reagálunk. Ezek mutatnak meg egy villanásnyit abból, mi van valójában a szívünkben. Ezen a ponton belenézhetünk a szívünkbe, és kezdhetünk valamit azzal, amit ott találunk. Ki az közülünk, aki szívesen beismeri, hogy időnként kapzsi, kéjsóvár, uralkodni vágyó vagy bizonytalan? Vagy éppen neheztel azért, mert mások életén látja Isten áldásának bizonyítékait? Amikor a zsoltáros így imádkozott: „Próbálj meg, és ismerd meg a gondolataimat”, ezzel meghívást adott Istennek arra, hogy olyan körülményeket teremtsen, amelyek felszínre hozzák, milyen szemét rejlik a tudatalattija mélyén, elrejtve mindenki szeme elől – nem csak mások, de saját maga elől is. Pál azt írja a galatabeli hívőknek: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus” (Galata 4:19). Figyeld meg ezeket a szavakat: „amíg [teljesen] kiformálódik bennetek Krisztus.” Ehhez újra érzékennyé tett lelkiismeret és új irányba haladó akarat kell. Oliver Cromwell uralma idején az angol kormányzatnak nem volt elegendő ezüstje a pénzveréshez. Cromwell elküldte az embereit, hogy a templomokban keressenek ezüstöt. A kiküldöttek az jelentették, hogy csak a szentek szobraiban van ezüst. Cromwell azt üzente vissza: „Jó, akkor olvasszátok be a szenteket, és állítsátok őket forgalomba!” Ezt kellene nekünk is tennünk, nem? Hagyni, hogy Isten megolvasszon, betöltsön Lelkével, és forgalomba helyezzen, hogy mások hasznára legyünk.






Élettanácsok


„Az öregek ékessége… [bölcsesség és tapasztalat]. (Példabeszédek 20:29 AMP)

A Biblia azt mondja: „az öregek ékessége … bölcsesség és tapasztalat” – hát jól figyelj! Egy idős ember a következő tanácsokat adja az életre: „Az idő észrevétlenül elrepül. Úgy tűnik, mintha tegnap lettem volna fiatal, mintha épp most házasodtam volna, épp most kezdődött volna el új életem. Hová tűntek az évek? Tudom hogy végigéltem mindet, és vannak halvány emlékeim arról, milyen volt akkor… mik voltak a reményeim, az álmaim. De most itt van… életem tele… Hogy lehet, hogy ilyen gyorsan idejutottam? Emlékszem, hogy amikor idős embereket láttam, azt hittem, hogy a tél olyan messze van, hogy fel sem tudom mérni, elképzelni sem tudom. De íme, itt van… a barátaim mind nyugdíjba mentek, őszülnek… egyre lassabban mozognak… nagy változásokat látok. Emlékszem arra, amikor fiatalok és életerősek voltak, most pedig mi vagyunk az öregek; sosem gondoltuk, hogy egyszer azok leszünk. Minden nap igazi kihívást jelent lezuhanyozni, és egy kis délutáni szunyókálás már nem ritka élvezet többé, hanem kötelező, különben bármikor elalszom ültömben! Nem voltam felkészülve ezekre a fájdalmakra, az erőm és képességeim elvesztésére, hogy ne tudjam elvégezni, amit szeretnék. Itt a tél, és nem tudom biztosan meddig fog tartani. Ha te még nem tartasz itt, hadd emlékeztesselek, hogy gyorsabban el fog jönni, mint gondolnád. Bármit is szeretnél véghezvinni az életedben… tedd meg ma! Ne halogasd, mert soha nem lehetsz biztos abban, hogy mikor jön el számodra a tél. Nincs garancia arra sem, hogy az élet minden évszakát végigéled, tehát mondd el mindazt, amire szeretnéd, hogy a szeretteid emlékezzenek! Az életed Isten ajándéka, az pedig, hogy hogyan éled le, a te ajándékod Istennek és a következő nemzedékeknek.”






MENNY - A TE HAZÁD


„…az Úr házában lakom egész életemben.” (Zsoltárok 23:6)

Amikor fiatalok vagyunk, a mennyországnak kicsi a vonzereje. Túl sok álmunk van: szerelem, házasság, gyermekek, karrier és még sok más. Az öregedés Isten módszere arra, hogy utunk irányát hazafelé fordítsa. És a halál? A keresztyéneket nem eltemetik, hanem elpalántálják! Pál azt írja, hogy a test: „elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben” (1Korinthus 15:42-43). Calvin Miller írja: „A világ szegény, mert minden kincse az égben van eltemetve, de a kincshez vezető térképek földiek.” Hallottad már a Putsy nevű madár történetét? Amikor senki sem jelentkezett érte, az emberek Sue-nak ajándékozták. Gyorsan barátok lettek. Egy napon a kis madár valami hihetetlen dolgot tett: odaröppent Sue vállára, és ezt suttogta: „Wisconsin állam, Green Bay, South Oneida utca 1500”. Sue elámult. Kiderítette, hogy a cím valóban létezik, odament, és egy John Stoobants nevű emberre talált. „Van önnek egy törpepapagája?” - kérdezte. „Volt régen. Nagyon hiányzik.” - felelte az ember. Amikor meglátta Putsyt, egészen fellelkesedett. „Tudja” - mondta - „még a telefonszámot is megtanulta”. Ez a történet nem annyira őrültség, mint ahogy esetleg gondolod. Tudod, mindannyiunkban ott van betáplálva az örökkévaló otthonunk címe. Isten „…az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta…” (Prédikátor 3:11). Mélyen belül tudjuk, hogy még nem vagyunk otthon, ezért ügyelnünk kell arra, nehogy úgy éljünk, mintha már ott lennénk. Szeretnéd, ha egy hotelban lenne az otthonod? A legnagyobb sorscsapás nem az, ha az otthonodtól távol honvágyad van, hanem ha otthon érzed magad valahol, ami pedig nem is az otthonod. Márpedig mi még nem vagyunk otthon, mert „nekünk a mennyben van az otthonunk” (Filippi 3:20 TLB).


Ne hagyd, hogy mellékvágányra tereljenek!

„Mindenki téged keres.” (Márk 1:37)


Henry Kissinger, aki az Egyesült Államok külügyminisztere volt, egyszer ezt mondta: „Nem jöhet újabb válság. A naptáram már tele van.” Megeshet az ilyen, ha más emberek határozzák meg az időbeosztásodat. Jézus nem volt hajlandó így élni. Szolgálatának korai szakaszában, amikor csodáinak híre mindenfelé elterjedt: „az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított” (Márk 1:33-34). Másnap reggel szükségben lévő emberek újabb tömege várakozott az ajtaja előtt, de talán meglep téged, hogyan reagált Jézus ez alkalommal. „Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott… a vele levők azonban utána siettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: ’Mindenki téged keres’. Ő pedig ezt mondta nekik: ’Menjünk máshova… hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem” (Márk 1:35-38). Mégis mit gondolt?! Hiszen címlapsztorit kellett produkálni, embereknek kellett meggyógyulni, és rajongók vártak rá, hogy vállon veregessék! Ellen tudnál állni ennyi csábításnak? Jézus képes volt rá, mert Ő Isten napirendjét követte, nem emberekét.

Jézus annyira szerette az embereket, hogy kész volt egy napon meghalni értük. De ez nem akadályozta meg abban, hogy nemet mondjon, amikor arra volt szükség. Sohasem vezet jóra, ha azért elégítjük ki az emberek igényeit, hogy elnyerjük tetszésüket; ezzel Isten helyett valaki mást ültetünk a vezetőülésbe. Jézus nem hagyta magát mellékvágányra terelni. Ehelyett: a) az imádságot és az Atyjával zavartalanul töltött időt tette első helyre; b) felismerte, hogy Isten akaratát cselekedni sokkal fontosabb, mint „mindenkinek mindenné lenni”; c) nem engedte, hogy a mások által sürgősnek tartott dolgok eltérítsék Őt attól, hogy betöltse küldetését. Te se hagyd, hogy mellékvágányra tereljenek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése